02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
02.15.
| Plakátkiállítás a Visegrádi csoport 30. évfordulója alkalmából >>>
02.15.
| A Magyar Művészeti Akadémia Elfolyó idő c. tárlata a Pesti Vigadóban >>>
02.13.
| Csáth és démonai bemutató a Vígstreamházban >>>
02.11.
| Egy nő filmvetítés ingyenes · Online esemény >>>
02.06.
| Februári új kiállítások, programok, események a Deák17 Galériában >>>
02.06.
| Otthonába költözik a színház! – indulnak a Miskolci Nemzeti Színház online közvetítései >>>
 TiszaLINE Szalon

02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>

Quan Barry, Báthori Csaba, Becsy András, Csehy Zoltán, Alan Dugan, G. István László, Németh András, Radnai István, Vas Máté versei

Mátyás Győző, Petőcz András prózája

Mítoszok, mesék, testamentumok – Margaret Atwood szövegvilágairól (Benczik Vera, Kérchy Anna, Kovács Fruzsina, Kürtösi Katalin, Martonyi Éva, Sághy Miklós tanulmányai)

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

A visztulai csoda egy harcos szemével
2021.02.17 - tiszatáj

JÓZEF MACKIEWICZ: „BEVESSZÜK VARSÓT”

A „Bevesszük Varsót!” Józef Mackiewicz kilencedik magyar nyelven megjelent kötete,  aktualitását az adja, hogy száz éve, 1921. március 18-án írták alá az újonnan függetlenné vált Lengyelország és a szovjetek közötti háborút lezáró Rigai békét.

A lengyel–szovjet háború megjelenik a lengyelek egyik kedvelt regényében is, Stefan Żeromski 1924-es Koratavasz című művében a háború az újjászületett lengyel társadalom nagy próbatételeként jelenik meg, amelyből a lengyel nép teljes diadallal kerül ki, eredményeképpen kezdheti építeni az új, szabad országot. A recenzált regény azonban bátran dönti le a háború hőseinek szobrait és szembemegy a győzelmet övező nemzeti tabukkal.

A „Bevesszük Varsót!” már emigrációban írta, és 1965-ben adták ki Londonban. Akár a regény főhőse, Karol Krotowski, a szerző maga is végigharcolta a lengyel–szovjet háborút, ez alapján a regénye lehetne egy személyes számvetés is egy sorsfordító háborúról, amelyet a tizedik litván–fehérorosz ulánus ezred kötelékében küzdött végig. A regény szempontjából jelentős adalék az is, hogy egységében nem csak lengyelek, hanem litvánok, fehéroroszok, kozákok sőt, még oroszok is szolgáltak, akiknek közös ellensége a kommunizmus volt.

Mackiewicz az összes lehetséges érintett szemszögéből próbálja bemutatni a háború valóságát. A „Bevesszük Varsót” narratívája gyökeresen eltér a lengyel–szovjet háborúval kapcsolatos általános lengyel nézettől, amely szerint az újjászülető Lengyelország hatalmas diadalt aratott a vörös óriás felett, megmentve ezáltal Európát a bolsevik veszedelemtől. Az általánosan elterjedt narratíva alapján a győzelem nem valósulhatott volna meg Piłsudski bölcs és tehetséges vezérlete nélkül, aki éleslátásának és merészségének hála megvédte a lengyel függetlenséget. Mackiewicz tagadta a háború jelentőségét, Piłsudski szerepét szerinte felnagyították, és a lengyel vezetés tagjai közül korántsem tett eleget senki a bolsevikok megállításáért. Ezek miatt a megállapításai miatt rengeteg negatív kritika érte, hiszen kíméletlenül kereste az igazságot az események mögött, a hazájára leselkedő legnagyobb veszélynek a kommunizmust tartotta.

A szerző szerint az Orosz Birodalom összeomlása utáni vákuumban, a lengyelek cserben hagyták litván, fehérorosz és ukrán szövetségeseiket, akikkel vállvetve harcoltak 1919-től kezdve a függetlenségért. Mackiewicz szerint ez a cserben hagyás óriási vétség volt dacára annak, hogy Lengyelország egyértelmű győztesként került ki a konfliktusból, hiszen a lengyel elit nem ismerte fel, hogy már nem a cári önkénnyel, hanem egy újfajta, ha lehet még gonoszabb totalitárius hatalommal áll szemben, és ahhoz, hogy visszaverje az új veszedelmet, hosszú távon szüksége lett volna történelmi szövetségeseire is. A bolsevikok elleni harcra Mackiewicz inkább egy belső ellenséggel folytatott küzdelemként tekintett, mert a kommunista ideológia minden népet képes volt megbabonázni, sőt maguk az oroszok is harcoltak ellene:

„Gyenyikin kizárólag az »orosz« forradalom ellen akart harcolni, Piłsudski pedig az eddigiekből ítélve »Oroszországgal« küzdene. Mindketten úgy gondolják, hogy ez bilaterális játszma, miközben Lenin és Trockij globális játszmát folytat. Hát itt van a kutya elásva. Gyenyikin csak Oroszország, Piłsudski csak Lengyelország érdekeit látja. Tehát megint vitatkoznak a nyelvről és a határokról. Lenin meg tesz az egészre.” (175. oldal)

A regényből kiragadott fenti idézet kitűnően megmutatja Mackiewicz éleslátását, és kritikus szemléletét a háborúval kapcsolatban érzett ellentmondásos érzéseit. Ez az univerzális megállapítás adja talán a regény esszenciáját, miszerint a bolsevikok univerzális ellenfél, nem ismertek határokat, miközben az általuk meghódítani kívánt népek mind csak  saját rövid távú érdekeikkel törődnek.

A regényben a háborús szál mellett a főszereplő Karol és választottja, Zosia szerelemi története bontakozik ki előttünk. Ők ketten egy hosszú küzdelmet folytatnak, amely már jóval a háború előtt elkezdődött. A történetet átszövi a szerelmükért, a diszpenzióért majd a házasságukért folytatott küzdelem is. A háború után, pedig a véres emlékek viaskodnak a mindennapi élet és a háború által kiváltott viszontagságokkal, az életben maradt bajtársak pedig, mint a háború szellemei visszajárnak kísérteni Karol életébe.

A regény egy új nézőpontot képviselt a huszadik századot formáló egyik fontos eseményével kapcsolatban. Háborús regényként nem mond újat a háborúról, a golyók fütyülnek, kopognak a páncélosokon, az emberek pedig közben meghalnak és szenvednek idegenek háborúit vívva.

A regény a diadal felett érzett büszkeség és irracionális értelmezések leleplezése által a politika és a történelem által okozott szenvedésre és a szenvedés megelőzésének hiányára hívja fel a figyelmet. Az 1919-1920 között zajló lengyel-szovjet háború fontossága elvitathatatlan, mivel meghatározta Közép-Európa fejlődését, és megakadályozta a bolsevizmus térnyerését. De Mackiewicz háborúval kapcsolatos állításai inkább kérdésekké szelídültek, olyan kérdésekké amelyeket továbbra is tabu feltenni. Valóban sikerült-e megállítani a bolsevik terjeszkedést, vajon tényleg mindent elkövettek a legyőzése érdekében a háború során, ahogy a hivatalos narratíva állítja, és Dávid és Góliát küzdelmeként állítja be az eseményeket, vagy többet is el lehetett volna érni? Vajon ez a nagy diadal a vörös veszedelem megállításáról szólt, vagy csak egy kis lélegzetvételnyi időhöz juttatta a lengyeleket és a térség népeit?

Ez a kérdésfeltevés további gondolatokhoz vezet, vajon van-e, lesz más közép-európai írónak is bátorsága Mackiewiczen kívül, hogy a nemzeti mítoszokat, hősöket és narratívákat feláldozza az igazság oltárán, mert Lengyelország számos szomszédjára vár még egy hasonló szembenézés a múlttal.

Nagy Ignác

 

Fordította: Pálfalvi Lajos

Attraktor Kiadó

Budapest, 2021

412 oldal, 3900 Ft

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2021.03.04 - tiszatáj

MARKÓ BÉLA: AMIT AZ ÖRDÖG JÓVÁHAGY. SZONETTEK
A keresés kényszere – talán ezzel írható le az az erő, ami ott munkál a kötet egésze mögött. Mi lakozik a festékrétegek alatt? Mit rejthet egy sötét folt a vásznon, mit lepleznek a ruhák redői, mit vet ki a partra a tenger? Hol vannak, hová vezetnek az alkotáson hagyott nyomok – legyen szó festményről, épületről, versről, a teremtett világról? Ahogy a szonettek beszélője a festmények vonalaiban, foltjaiban próbál „egy-egy üzenetre lelni” (47), úgy keresi a soráthajlásokban, a szabályos és szabálytalan szonettrészletekben az olvasó is az értelmezés kapaszkodóit… – VARGA BETTI KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.03 - tiszatáj

GYÖRGY PÉTER: FAUSTUS AFRIKÁBAN. SZERZŐDÉS A VALÓSÁGGAL
György Péter Faustus Afrikában című könyvének, mely időben és térben széles kulturális horizonton vizsgálja a művészet és a valóság viszonyát, alapvető tézise, hogy a hatalmi, politikai viszonyok döntően befolyásolják, milyen művészi „szerződések” köthetők a valósággal egy adott korban, és ebből következően ezek a paktumok azt is nagymértékben meghatározzák, hogy miképpen közvetíti, vagy talán helyesebben: hozza létre számunkra a művészet a valóságot… – SÁGHY MIKLÓS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.02 - tiszatáj

POÓS ZOLTÁN: ROCK & ROLL ÁRUHÁZ – EZ A DIVAT, 1957–2000
A divat nemcsak az individualitás kifejezésének ad lehetőséget, hanem a közösségi létezésnek is. Ott képes működni, ahol megvalósul a szabadság társadalmi struktúrája és emberi közösségek jönnek létre. Ehhez pedig rugalmas társadalmi és gazdasági feltételek szükségesek. Az ötvenes és hatvanas évek Magyarországára az előbb felsorolt körülmények kevéssé voltak jellemzők. Ugyanakkor a divat igénye volt az egyik legnagyobb ösztönzője a rendszer demokratizálódásának… – HERCEG LILLA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.01 - tiszatáj

JIM THOMPSON: 1280 FŐ
Unalmasnak, sőt, ostobának látszó, valójában simulékony, jéghidegen könyörtelen, ravasz gonosztevő: ismerős karaktertípus az oklahomai író több, mint 30 évet felölelő ouvre-jában, Daniel Woodrell (Winter’s Bone) cseppet sem véletlenül jegyzi meg a reprint 2011-es előszavában, hogy Thompson legalább kétszer építette fel ugyanazt a figurát. És valóban, az 1280 fő az 1952-es, gyakran csúcsműként aposztrofált A bennem élő gyilkos […] párdarabja, összekötő motívumuk egy seriffuniformisba bújt pszichopata bomló elméjének mélyanalízisével kecsegtet – nem véletlenül hivatkoznak a skizofréniát, halált, átverést dőlt betűkkel hangsúlyozó szerzőre Stephen Kingtől Jo Nesbóig… SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.28 - tiszatáj

BORSIK MIKLÓS: ÁTOKNAPTÁR
Borsik Miklós Átoknaptár című debütáló munkája ennél jobb időzítéssel nehezen tudott volna megjelenni. Lírájának ismerős és közeli tapasztalatainkat kényelmetlen, groteszk fénytörésekbe állító mozzanatai ugyanis most, 2021 elején olvasva akarva-akaratlanul visszatükröznek valamit a minket körülvevő világ aktuális kizökkentségéből, a bizonytalanság és az abból fakadó feszültségek természetéből. Elég csupán egy kicsit figyelmesebben körülnéznem a magam környezetében, hogy hasonlóképp tűnjön fel előttem is minden, mint Borsik vonaton ülő versbeszélője előtt… – TOKAI TAMÁS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.27 - tiszatáj

BENEDEK MIKLÓS: MIKÖZBEN HALKAN
Pontos képet sosem fest, csupán a precíz körvonalakkal érzékeltet. A lírai alanyok egészen aprónak látszanak ebben a kötetben, míg az őket körbevevő környezet, társas kapcsolatok, primitív viszonyulások hangsúlyossá válnak. A mondatvégi írásjelek (kivételt képez a pont és néhol a kérdőjel) teljes elhagyása sűrített formát eredményez, mégis ennek ellenére minden egyes szabadvers kifejtve, hosszabb szövegfolyamként is megállná a helyét… – WERNER NIKOLETT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.26 - tiszatáj

LEGÉNDY JÁCINT: FÖLDALATTI OLTÁR
Látványos és sokatmondó a kötet borítója, amelyen a szer­ző félmeztelen, alvó portréja látható kékes derengésben, amely nagyon illeszkedik a tematikához. A sejtelmes portré a kitárulkozás és a zártság aktusaként egyszerre jeleníti meg az underground individuum önmagát felvállaló, kifejező testnyelvét, ugyanakkor a modellnek a nézők felé tanúsított közömbös passzivitását, a nyugalom, a békés önmegadás magatartását. Az oldalmargókon végigfuttatott illusztrációk, amelyek a költő saját kollázsaiból készültek, már önmagukért beszélve idézik meg a ’80-as évek újhullámának hangulatát, mintegy annak oltárképeiként… – HORVÁTH ÉVA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.24 - tiszatáj

TÉREY JÁNOS: NAGY TERVEKKEL JÖTTEM ROSMERSHOLMBA
Térey János egész lírai életművét áthatja a nagyság igénye. Már az első kötetekben feltűnő volt a beszélő erőteljes hangja, a megszólalás provokatív élessége, a sokat emlegetett természetes arrogancia. A nagyság itt leginkább a gyengeség (és gyengédség) hiányában, a kíméletlen határozottságban, illetve a nyelvi eredetiségben, elevenségben, pezsgésben érvényesült… – GÖRFÖL BALÁZS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő