Egy kiállítás „remake”-je

KEMÉNY GYÖRGY FÉSZEK ’68 CÍMŰ TÁRLATA A VINTAGE GALÉRIA KIÁLLÍTÓTERÉBEN
Harsány színekkel megkomponált képek, játékos installációk, szokatlan tárgyi applikációk fogadják a betérőket a Vintage Galériában. A kiállítótér középpontjában konzervdobozokból összeállított szék áll, a falakról Robert F. Kennedy, vagy éppen az angol manöken, Twiggy pop artos arcképe tekint ránk azokról a művekről, amelyeket Kemény György egyszer már 1968-ban, a Fészek Művészklubban bemutatott, és most újra láthatja őket a nagyközönség… –

KEMÉNY GYÖRGY FÉSZEK ’68 CÍMŰ TÁRLATA A VINTAGE GALÉRIA KIÁLLÍTÓTERÉBEN

Harsány színekkel megkomponált képek, játékos installációk, szokatlan tárgyi applikációk fogadják a betérőket a Vintage Galériában. A kiállítótér középpontjában konzervdobozokból összeállított szék áll, a falakról Robert F. Kennedy, vagy éppen az angol manöken, Twiggy pop artos arcképe tekint ránk azokról a művekről, amelyeket Kemény György egyszer már 1968-ban, a Fészek Művészklubban bemutatott, és most újra láthatja őket a nagyközönség.

Kemény György már gyermekkora óta rajzol. 1956 és 1961 között a Magyar Képzőművészeti Egyetemen tanult grafikát, tanárai Hincz Gyula, és Ék Sándor voltak. A tervezőgrafika alapjait, amely később érdeklődése középpontjába kerül, Gábor Pál filmrendezőnél tanulta. Pályája kezdetén sokszorosított grafikákat készített, 1963-tól érdeklődése a grafikai tervezés iránya felé fordult: kiállítási, színházi és filmplakátok, lemezborítók és könyvek hosszú sorát tervezte. Több évtizeden át az Interpress Magazin (IPM), kilenc évig a Színház folyóirat arculatának megtervezésén dolgozott. 1999-ben a Pécsi Galéria életmű- kiállítást rendezett a tiszteletére. Munkái számos európai nagyvárosban, Rómában (2005), Prágában (2006), Bécsben (2007) is szerepeltek.

Munkásságában a tervezőgrafika, a látványtervezés, és a képzőművészet fonódik össze. Installációit, objektjeit, plakátjait és látványtervezői munkáit főként groteszk és ironikus hangvétellel társuló konceptuális szemlélet jellemzi. Plakátszerű objektjei egyszerre meghökkentőek és humorosak. Kemény György játékos öniróniával mutatja be rajtuk a fogyasztói társadalom légkörét, a populáris nyugati világ hangulatát. Tömbszerű grafikai kompozícióira applikált betűi a tipográfia mesteri alkalmazásáról vallanak. Alkotásainak erős kontúrú, harsány színeit a 60-as években kialakult, és a mai napig nagy népszerűségnek örvendő pop-art eszköztárából kölcsönzi.

Fészek 68 című kiállításán Kemény György a művészetére oly jellemző játékossággal és humorral mutatja be történelmi, művészettörténeti, és kortárs utalásokkal vegyített pop artos objektjeit. Alkotásainak gyakran szolgál alapul egy geg, egy szóvicc, nyelvi játék. Munkái inkább reflexiók, gyors reagálások érdekes vagy aktuális, olykor drámai jelenségekre, eseményekre. Ezért használ képeihez gyorsan száradó, könnyen kenhető wallkyd festéket, azokból is csak a tubusszíneket. Alkotói módszere leginkább a montázs, amelyhez főként fotókat, nyomdai termékeket, üveget, fát használ, amelyeket kiváló grafikai érzékkel ragaszt, rendez össze. Ezzel a szemlélettel a harsány színű, vidám munkák olykor komoly eseményeket dolgoznak fel.

Ilyen a Megölték Kennedyt (1968) című munkája, amelynek témája a Robert F. Kennedy, amerikai elnök ellen elkövetett merénylet. Az erős kontrasztokat használó mű a tragikus esemény nehezen hihető értelmetlenségét egy rikító zöld játékpuskával fejezi ki, a hírt közlő újságokból kivágott címek azonban kijózanítóan valóságosak.

Persze akadnak azért vidámabb témák is a galéria enteriőrjében: a Twiggy mint Jeanne d’Arc (1967), amelyen az angolok egykori népszerű manökenjének arcát látjuk hat fotón. Egymás mellé helyezett alakjai másféle felületekkel, tárggyakkal vannak teleragasztva, többek között Jean d’Arc kék sziluettjével. Andy Warhol Elvis képeit (Triple Elvis 1963, Eight Elvis 1963) idézi fel, de technikailag izgalmasabban megoldva. Szintén parafrázis a Keresztpapa reggelije (1967). Kemény György installációja-szürke tónusú, üres teríték- reflexió Csók István idillikus hangulatú képére. Ahogyan Véri Dániel művészettörténésszel folytatott beszélgetésében elmondja, a művész ilyennek látta 1968-ban a Keresztpapa reggelijét. A tárlat fő attrakciója a terem közepén álló konzervdobozokból összeforrasztott Konzervatív szék (1969), amelyet Kemény György 1969-ben mutatott volna be, ám a konzervatív Kilencek elnevezésű csoport ezt megakadályozta. Mostani kiállítása direkt utalás arra a kulturális légkörre, amely nem volt fogadóképes a Kemény által képviselt attitűdre.

A teremben egy külön falon összegyűjtve fotók láthatóak azokról a művekről, amelyek az ötvenhárom évvel ezelőtti kiállításra készültek. Ez a „dokumentáció” tanúskodik arról, hogy az akkori, főként amerikai modern irányzatokkal egyívású művek stílusa, képvilága közép-európai változatban is aktuális, újszerű lehetett volna. Ma természetesen nem annyira meghökkentőek, de humoruk élvezhető. Ha némely utalás már magyarázatra szorul is, a plakátszerű, dekoratív alkotások kiváló grafikai érzékről árulkodnak.

A Fészek 68 című kamarakiállítás csupán válogatás az eredeti anyagból, mégis képet ad a hazai pop art egyik legmarkánsabb képviselőjének, Kemény Györgynek a művészetéről.

Takáts Fábián