02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
02.15.
| Plakátkiállítás a Visegrádi csoport 30. évfordulója alkalmából >>>
02.15.
| A Magyar Művészeti Akadémia Elfolyó idő c. tárlata a Pesti Vigadóban >>>
02.13.
| Csáth és démonai bemutató a Vígstreamházban >>>
02.11.
| Egy nő filmvetítés ingyenes · Online esemény >>>
02.06.
| Februári új kiállítások, programok, események a Deák17 Galériában >>>
02.06.
| Otthonába költözik a színház! – indulnak a Miskolci Nemzeti Színház online közvetítései >>>
 TiszaLINE Szalon

02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>

Quan Barry, Báthori Csaba, Becsy András, Csehy Zoltán, Alan Dugan, G. István László, Németh András, Radnai István, Vas Máté versei

Mátyás Győző, Petőcz András prózája

Mítoszok, mesék, testamentumok – Margaret Atwood szövegvilágairól (Benczik Vera, Kérchy Anna, Kovács Fruzsina, Kürtösi Katalin, Martonyi Éva, Sághy Miklós tanulmányai)

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Egészségtelen erotika
2021.02.14 - tiszatáj

PVT CHAT

Megszállottságról, perverzióról örökké hálás filmnyelven beszélni, de Ben Hozie karcos független mozija az ígéretes kezdet után ritkán vagy egyáltalán nem váltja gólra a ziccereit.

Sivár, karcos utcakép, hétköznapi emberekre telepedő éjszaka, lepukkant, betonrengetegbe, műanyaghalmokba foglalt üzletek, gyéren villódzó neonfeliratok: New York a ’70-es évek óta nem tűnt ilyen kiábrándultan ingerszegénynek. Hiába járunk a 2020-as években (pontosabban 2018 elején, ugyanis jelen filmünket akkor rögzítették), a téma univerzális – bármikor fojtogató, belülről felfaló tud lenni az elidegenedés.

Igazán nem vethetjük a direktor szemére az inspirációk hiányát. Hozie a Schrader és Scorsese (Taxisofőr), valamint az Abel Ferrara (A fúrógépes gyilkos, Mocskos zsaru) dominálta, bűnben, mocsokban, ürességben nyakig merülő karakterdrámák előtt rója le tiszteletét, a Cassavetes-iskola (New York árnyai, Egy kínai bukméker meggyilkolása) láthatóan ugyanannyira vonzza, mint a Safdie testvérek közelmúltbeli, a Jóléttel és a Csiszolatlan gyémánttal fémjelzett tevékenysége. Harmadik nagyjátékfilmje viszont a belélegezhető miliőrajzon túl újabb, jóval rétegzettebb témába ugrik csukafejest, a már-már neorealista műgonddal komponált, gyakran spontaneitásra hagyatkozó atmoszférarajz pusztán illusztrálja főalakjai belvilágát.

Rögtön kínálkozik a valóság és a fikció tévútra vivő összjátéka: a PVT Chatben impresszióikat szavakba önteni képtelen, így mesterséges cselekvésekbe ragadó, szimulákrumokhoz nyúló vesztesek igyekeznek boldogulni. Jack, a neten pókerező züllött harmincas csupán a képlet egyik oldalát jelenti – miközben ugyanis árgus szemekkel, drogfüggőkre jellemző tünetekkel bámulja Scarletet, a sötét bőrruhába öltözött dominát, kiderül, jóval többről van itt szó, mint egyszerű nézelődésről. Alá-fölé rendeltségi viszonyok íródnak újra, idővel rádöbbenünk, a lány ugyanolyan céltalanul, orientációs pontok híján lődörgő szerencsétlen, mint a srác. Verbális abúzusnak veti magát alá Jack, eljátssza, amint Scarlet cigicsikket nyom el a nyelven, maszturbál a lakkruhás Istennő előtt, de Hozie tanulsága nyugtalanítóbb: erotikus drámába hajló értékezése nemcsak az amerikai independent (független) hagyomány újabb továbbvitele, valójában magányos, társas kapcsolataiktól messzire sodródott karakterek helyettesítik digitális örömökkel fokozatosan apadó, sőt, egyre ösztönszerűbbé, taszítóbbá váló szükségleteiket.

 

 

Hozie nyers, minimalista, csaknem dokumentarizmusba hajló, virtuális és realista életképet is felforgató snittjein (a rendező saját operatőreként és vágójaként is dolgozott) nincs kitakarva semmilyen feszélyező részlet: míg az ugyancsak független színekben gyártott Malcolm és Marie stilizált fekete-fehérsége nem kokettált pornóba illő kivágatokkal, a PVT Chat bátran ábrázol lelkileg és testileg is meztelenedő, akár frontálisan is csupasz testeket, talajra csepegő spermát, közeliken pásztázott bőrfelületet. Jack és Scarlet elérhetetlennek tűnő, de igazából nagyon is hasonló csiki-csukijában már eleve mélyre süllyedtünk – az ember pőre, szinte állatias szinten kénytelen létezni, ha a szerelem, barátság vagy a kommunikáció létszükségletei eltűnnek. Járjanak installációkat közszemlére tevő múzeumba, ragaszkodjanak ezerszer begyakorolt szerepjáték-rítusokhoz, Hozie ún. románca végletesen gépies, sőt, tranzakcionális: szóbeli kérésekből, majd fizetésből áll, Jack olyannyira legatyásodott, hogy a netes blackjacken nyert pénzét zömmel Scarlet újabb szexuális megalázás-számaira költi. Maszkulinitás válságát éneklő traumadarabként ugyanannyira hatásos a film, mint illúziómentes anti-feminista tézisdarabként – a domina ugyancsak boldogtalan párkapcsolatban él, saját gyötrelmei, sőt, életének eseménytelensége miatt döntött a fizetős szexrabszolga-imágó mellett.

Úrnő-szolga reláción nyugvó alá-fölé rendeltségük így kölcsönös nyűglődés: a PVT Chat nemcsak az emberi kötődés kétségbeesett, sőt, kínos keresésének vagy a digitális világ szexet, lamúrt negligáló természetének állapotrajza, hanem a megszállottság, a vágy kiürülésének rendkívül aktuális kordokumentuma. Higgadtan induló, lassan csordogáló, egyre zaklatottabb pillanatkép a függőségről: korántsem csak a szex vagy a drog kényszeríthet szenvedélybetegségre, a másik fél iránti egészségtelen sóvárság is megteszi a hatását, ha közben nincs mellettünk olyan barát, szülő, munkatárs, szerelmi partner, akivel szót értünk vagy csak figyelmesen, empatikusan hallgatja a nyavalyáinkat. Ilyen fénytörésben még inkább Ferrarával és A fúrógépes gyilkos slasherbe oltott demaszkulinizációjával rokon a PVT Chat: az ottani, nem mellesleg pont Ferrara játszotta művész kapcsolatteremtési csőddel, önnön romhalmaz voltával szembesült két nő társaságában, vagyis az emberi kötődés hiánya változtatta forgó szemű, öldöklő ámokfutóvá. Igaz, Hozie nem vetemedik horrorba torkolló szélsőségekre, de filmje hangosan üvölti: amíg olyan haverok vesznek körül, akiknek a legfőbb kedvtelése, hogy galériákban álbunyót színleljenek, valami nem stimmel. Sőt, akik azért toppannak be a lakásodba, hogy a semmiről diskuráljanak, majd puszta szokásból nyerjenek melletted az interneten tőkét (a befolyó online nyeremények szála zárójelbe kerül, vallva, a pénz elcsenhető, legfeljebb ideiglenes problémaorvosló és ha fel is használjuk, az igazi örömöt továbbra sem hozza el), csupán ellöknek a valóságtól, nem pedig közelebb visznek hozzá. Mi több, amennyiben arra kérnek, hogy netpókerből finanszírozd a gyermekük főiskolai tanulmányait, ráadásul egy valóban bimbózó szerelmi viszonynál is fontosabb, hogy bekapcsolt laptop előtt, lopakodva maszturbálj vágyad bőrruhába öltözött tárgyára, az események gyalázatos fordulatot vesznek – Hozie szánalmasai nem jutnak A-pontból B-be, triviális, kisszerű mindennapjaik rabjai egy cselekménytelen antithrillerben.

 

 

Ugyanez fertőzi Scarlet napjait: boldogtalan párkapcsolata őszintétlen bólogatásokban és szavakban merül ki – párja, Duke nem sokat akar tőle, pontosabban, mások átverésében, lenullázásában segít, vagyis a PVT Chat idővel több oldalról, újabb figurák behozatalával utal rá, a digitális, pénzszerzésbe, szerepjáték-pózokba merevedő látszatélet társunk árulását, illetve az élet valódi átélése, az igazi tapasztalatok helyett egyre több hazugságot vetít előre. Hozie ennél is tovább megy, helyesebben szeretne menni: filmje ugyanis épp a valóság és fikció válaszfalainak leomlásával veszít lendületéből. Ugyan Jack voyeur-szenvedélye továbbra is centrális szereppel bír és egy hangsúlyos ponton vérbeli suspense thrillerré formálja a narratívát, mintha a direktor – karaktereihez hűen – nehezebben állna helyt a valóságban, mint a dildóval, ostorral, képernyővel vértezett, karcos álvilágban. Zavaros viszonyok szövődnek, a figurák döntései hirtelen kevesebbet nyomnak a latban, a PVT Chat fináléja nem képes beváltani az első 60 perc csábító ígéreteit.

Jack és Scarlet utolsó légyottja csupán kínos exploitation, sőt, hardcore pornó-sablonok puffogtatására, totálisan létidegen mondatok levegőbe harsogására elég: hiába játszik zseniálisan vagy dobja le gátlásait a férfit alakító Peter Vack és a szexúrnőként tündöklő, a Csiszolatlan gyémántból ismert Julia Fox, ad hoc incselkedésük, anyagi játszmájuk következményekkel alig járó, legfeljebb csavarok halmozását segítő gimmick. Hozie, jusson bár ideje egy nyaktörő iramú, pánikot iszonyatos erővel konzerváló kézikamerás rohanásra Josh és Benny Safdie modorában, hagyja szétfolyni az anyagot az ujjai között, így mozija feléli emberkatasztrófákba illő lélektani tartalékait és csak amatőr szexfilmes külsőségekkel próbálja kápráztatni a nagyérdeműt.

Szabó G. Ádám

 

 

 

PVT Chat (2020)

Rendező: Ben Hozie

Szereplők: Julia Fox, Peter Vack, Keith Poulson, Kevin Moccia, Buddy Duress

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , ,
2021.03.04 - tiszatáj

MARKÓ BÉLA: AMIT AZ ÖRDÖG JÓVÁHAGY. SZONETTEK
A keresés kényszere – talán ezzel írható le az az erő, ami ott munkál a kötet egésze mögött. Mi lakozik a festékrétegek alatt? Mit rejthet egy sötét folt a vásznon, mit lepleznek a ruhák redői, mit vet ki a partra a tenger? Hol vannak, hová vezetnek az alkotáson hagyott nyomok – legyen szó festményről, épületről, versről, a teremtett világról? Ahogy a szonettek beszélője a festmények vonalaiban, foltjaiban próbál „egy-egy üzenetre lelni” (47), úgy keresi a soráthajlásokban, a szabályos és szabálytalan szonettrészletekben az olvasó is az értelmezés kapaszkodóit… – VARGA BETTI KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.03 - tiszatáj

GYÖRGY PÉTER: FAUSTUS AFRIKÁBAN. SZERZŐDÉS A VALÓSÁGGAL
György Péter Faustus Afrikában című könyvének, mely időben és térben széles kulturális horizonton vizsgálja a művészet és a valóság viszonyát, alapvető tézise, hogy a hatalmi, politikai viszonyok döntően befolyásolják, milyen művészi „szerződések” köthetők a valósággal egy adott korban, és ebből következően ezek a paktumok azt is nagymértékben meghatározzák, hogy miképpen közvetíti, vagy talán helyesebben: hozza létre számunkra a művészet a valóságot… – SÁGHY MIKLÓS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.02 - tiszatáj

POÓS ZOLTÁN: ROCK & ROLL ÁRUHÁZ – EZ A DIVAT, 1957–2000
A divat nemcsak az individualitás kifejezésének ad lehetőséget, hanem a közösségi létezésnek is. Ott képes működni, ahol megvalósul a szabadság társadalmi struktúrája és emberi közösségek jönnek létre. Ehhez pedig rugalmas társadalmi és gazdasági feltételek szükségesek. Az ötvenes és hatvanas évek Magyarországára az előbb felsorolt körülmények kevéssé voltak jellemzők. Ugyanakkor a divat igénye volt az egyik legnagyobb ösztönzője a rendszer demokratizálódásának… – HERCEG LILLA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.01 - tiszatáj

JIM THOMPSON: 1280 FŐ
Unalmasnak, sőt, ostobának látszó, valójában simulékony, jéghidegen könyörtelen, ravasz gonosztevő: ismerős karaktertípus az oklahomai író több, mint 30 évet felölelő ouvre-jában, Daniel Woodrell (Winter’s Bone) cseppet sem véletlenül jegyzi meg a reprint 2011-es előszavában, hogy Thompson legalább kétszer építette fel ugyanazt a figurát. És valóban, az 1280 fő az 1952-es, gyakran csúcsműként aposztrofált A bennem élő gyilkos […] párdarabja, összekötő motívumuk egy seriffuniformisba bújt pszichopata bomló elméjének mélyanalízisével kecsegtet – nem véletlenül hivatkoznak a skizofréniát, halált, átverést dőlt betűkkel hangsúlyozó szerzőre Stephen Kingtől Jo Nesbóig… SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.28 - tiszatáj

BORSIK MIKLÓS: ÁTOKNAPTÁR
Borsik Miklós Átoknaptár című debütáló munkája ennél jobb időzítéssel nehezen tudott volna megjelenni. Lírájának ismerős és közeli tapasztalatainkat kényelmetlen, groteszk fénytörésekbe állító mozzanatai ugyanis most, 2021 elején olvasva akarva-akaratlanul visszatükröznek valamit a minket körülvevő világ aktuális kizökkentségéből, a bizonytalanság és az abból fakadó feszültségek természetéből. Elég csupán egy kicsit figyelmesebben körülnéznem a magam környezetében, hogy hasonlóképp tűnjön fel előttem is minden, mint Borsik vonaton ülő versbeszélője előtt… – TOKAI TAMÁS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.27 - tiszatáj

BENEDEK MIKLÓS: MIKÖZBEN HALKAN
Pontos képet sosem fest, csupán a precíz körvonalakkal érzékeltet. A lírai alanyok egészen aprónak látszanak ebben a kötetben, míg az őket körbevevő környezet, társas kapcsolatok, primitív viszonyulások hangsúlyossá válnak. A mondatvégi írásjelek (kivételt képez a pont és néhol a kérdőjel) teljes elhagyása sűrített formát eredményez, mégis ennek ellenére minden egyes szabadvers kifejtve, hosszabb szövegfolyamként is megállná a helyét… – WERNER NIKOLETT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.26 - tiszatáj

LEGÉNDY JÁCINT: FÖLDALATTI OLTÁR
Látványos és sokatmondó a kötet borítója, amelyen a szer­ző félmeztelen, alvó portréja látható kékes derengésben, amely nagyon illeszkedik a tematikához. A sejtelmes portré a kitárulkozás és a zártság aktusaként egyszerre jeleníti meg az underground individuum önmagát felvállaló, kifejező testnyelvét, ugyanakkor a modellnek a nézők felé tanúsított közömbös passzivitását, a nyugalom, a békés önmegadás magatartását. Az oldalmargókon végigfuttatott illusztrációk, amelyek a költő saját kollázsaiból készültek, már önmagukért beszélve idézik meg a ’80-as évek újhullámának hangulatát, mintegy annak oltárképeiként… – HORVÁTH ÉVA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.24 - tiszatáj

TÉREY JÁNOS: NAGY TERVEKKEL JÖTTEM ROSMERSHOLMBA
Térey János egész lírai életművét áthatja a nagyság igénye. Már az első kötetekben feltűnő volt a beszélő erőteljes hangja, a megszólalás provokatív élessége, a sokat emlegetett természetes arrogancia. A nagyság itt leginkább a gyengeség (és gyengédség) hiányában, a kíméletlen határozottságban, illetve a nyelvi eredetiségben, elevenségben, pezsgésben érvényesült… – GÖRFÖL BALÁZS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő