02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
02.15.
| Plakátkiállítás a Visegrádi csoport 30. évfordulója alkalmából >>>
02.15.
| A Magyar Művészeti Akadémia Elfolyó idő c. tárlata a Pesti Vigadóban >>>
02.13.
| Csáth és démonai bemutató a Vígstreamházban >>>
02.11.
| Egy nő filmvetítés ingyenes · Online esemény >>>
02.06.
| Februári új kiállítások, programok, események a Deák17 Galériában >>>
02.06.
| Otthonába költözik a színház! – indulnak a Miskolci Nemzeti Színház online közvetítései >>>
 TiszaLINE Szalon

02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>

Quan Barry, Báthori Csaba, Becsy András, Csehy Zoltán, Alan Dugan, G. István László, Németh András, Radnai István, Vas Máté versei

Mátyás Győző, Petőcz András prózája

Mítoszok, mesék, testamentumok – Margaret Atwood szövegvilágairól (Benczik Vera, Kérchy Anna, Kovács Fruzsina, Kürtösi Katalin, Martonyi Éva, Sághy Miklós tanulmányai)

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Lupin in fabula
2021.02.17 - tiszatáj

LUPIN

A Netflix Lupin-sorozatának sok irodalmi és filozófiai vonatkozása van, jellemző darabja az újabbkori nem szimplán szórakoztatásra szánt sorozatoknak – első (fél) évad kritika.

A Netflix Lupin című sorozatának első (fél) évada Magyarországon is nagy nézettséget ért el, online felületeken több kritika is megjelent róla. Ezek általában szerethető, elegánsan bárgyú francia alkotást, kellemesen felszínes szórakoztatást látnak benne, amelynek esetében nem kell különösebb mélységekre számítani, ezért mindenkinek szól, szemben a kissé elitista Sherlockkal. A „színtiszta szórakoztatás” mellett van, aki szót ejt a társadalomkritikai mondanivalóról is. Bodnár Judit Lola kritikája rátapint arra, hogy az akciódús, látványos felszín „igazi drazségyógyszer”, vagyis álca: szerinte valójában társadalmi igazságtalanságról, korrupcióról, szisztematikus rasszizmusról is szól a sorozat. A Lupin jelentésstruktúrája, véleményem szerint, ennél jóval rétegzettebb: narratív sémája (keresés, nyomozás), szimbolikus motívumai (álcázás, rejtőzés, elrejtettség, játék), intertextusai (Maurice Leblanc ősszövegei és számtalan feldolgozásuk) alkalmat adnak egy olyan filozófiai olvasatra, amelynek középpontjában az igazság és a viszonylagosság állnak.

 

 

Arsène Lupin kalandjai itt nem egyszerűen architextus, hanem kulcs a megfejtéshez, háromszorosan is. A sorozatban két Lupin-rajongó szereplő is van, akik behatóan ismerik minden bűntényét, menekülését, trükkjét. Assane Diop ezek mintájára tervezi meg szélhámosságait, az utána nyomozó rendőrök egyike (Youssef Guedira) pedig felismeri ezt a mintázatot, ha nem is hisznek neki. Az ártatlanul lopással gyanúsított, majd a börtönben állítólag öngyilkosságot elkövetett édesapjától kapott könyv (Arsène Lupin Gentleman-Cambrioleur) nagy szerepet játszik az árvaházba kerülő Assane életében. Ennek egy példányába kódolva üzen neki apja a síron túlról: „Ártatlan vagyok. Anne Pellegrini tőrbe csalt.” Általános értelemben is többet jelent számára Arsène Lupin egy könyvnél, ez az öröksége, a módszere, az útja. Ezt hangsúlyozza az a metaforikus jelenet is, amelyben Assane egy Bibliába rejti könyvét és így, álcázva olvassa szorgalmasan. A Biblia helyére tehát a rejtőzködés agyafúrt mesterének esetei kerülnek szentírásként – olyan alapszövegként, amely vigaszt nyújt, amelyben benne vannak a válaszok kérdéseinkre, mert kifejezi az emberi létezés hermeneutikai alapstruktúráját.

 

 

Lupin bűnöző és nyomozó egy személyben, így az identitás rögzíthetetlenségével, az illúzió és a valóság viszonylagossá tételével a modernitás, a posztmodern és korunk mediatizált post-truth világának közös ikonja: kifejezi az emberi állapotot, úgy, ahogyan azt Nietzsche óta egyre inkább látjuk. Nem véletlen, hogy a krimi, amellett, hogy az egyik legnépszerűbb populáris műfajjá válik a 20. században, a kísérletező próza számára is fontos mintát ad, középpontba állítva az identitás problematikusságát. Gondolhatunk itt többek között – a francia irodalomnál maradva – a nyomozás, az identitás, az igazság keresésének szerepére Alain Robbe-Grillet vagy Patrick Modiano munkásságában. A műfaj az olvasó nyomozóvá lényegítésével felhívja a figyelmet az értelmező szerepére, a hermeneutikai tevékenység rejtvényfejtés jellegére. Ahogyan Maurice Leblanc szövegei, úgy legjobb adaptációi és újraírásai is (ezek közül kiemelném Hannu Rajaniemi SF regénytrilógiáját) performatíve megjelenítik az álcázás, az elrejtettség lényegi szerepét, amikor látszólag egyszerű szórakoztató termékként jelennek meg, valójában pedig tematikusan és narratív megoldásaikkal is az illúzió, a hamisság, ezáltal pedig az igazság és a viszonylagosság jelentőségére hívják fel a befogadó figyelmét. A kettős kódolás és a perspektivikus igazságfelfogás alapján érthető, hogy miért született az elmúlt száz évben oly sok feldolgozása a Lupin-történeteknek.

 

 

Érdemes kitérnünk a fentiekkel kapcsolatban a játék középponti szerepére. Nem csak az illúziókeltés, a trükkök, a rendőrükkel és az olvasókkal/nézőkkel folytatott bújócska, vagyis Lupin mint „betörő”, hanem Lupin mint „gentleman” is a játék vonatkozásában nyer értelmet: ő az, „aki játszik, de tiszteli a szabályokat”. Ezzel felülemelkedik az embereknek a barbárokra és lovagokra való felosztásán; a jó és a rossz fundacionista felfogásával szemben a viszonylagosság, az esetlegesség („Semmi nincs megírva.”) és az ezzel való szembenézés lesz ennek a szabad szellemnek (übermenschnek) az ismertetőjegye. Morálisan azonban Lupin távolról sem képvisel egyfajta individualista-nihilista attitűdöt, sőt éppenséggel a magukat istennek képzelő, a játékszabályokat mások rovására átíró pellegrinik ellen harcol. Anakronisztikus módon talán, de ragaszkodik olyan értékekhez, mint az egyéni szabadság (önrendelkezés), a tisztesség és a kanti morális imperatívusz, miközben a gazdagok magántulajdonának szentsége éppúgy megkérdőjeleződik, mint az őszinteség követelménye. Ennek megfelelően a sorozat felkínál egy egzisztenciálfilozófiai, egy általánosabb episztémékritikai és egy moralizáló-társadalomkritikai értelmezési lehetőséget. A jó és a rossz harcának szórakoztató ábrázolása Lupin figurájának szubverzív jellege folytán óhatatlanul felveti magának a jónak és a rossznak, az igazságnak és a hamisságnak a kérdéseit. A populáris kultúrában az elmúlt évtizedekben korábban elképzelhetetlen mértékben teret nyert a reflexivitás, az intertextualitás, a többszörös jelentés, az értelmezés szükségességének hangsúlyozása. Ebben nagy része volt a SF mellett a Netflix által megújított sorozatkultúrának, ezért nem lenne meglepő, ha a Lupin folytatásában sem az egysíkú szórakoztatás lenne a kizárólagos cél. „Soha ne bízz meg Arsène Lupin-ben! Talán nem is Lupin a neve. Számtalan neve van.”

Bene Adrián

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2021.03.04 - tiszatáj

MARKÓ BÉLA: AMIT AZ ÖRDÖG JÓVÁHAGY. SZONETTEK
A keresés kényszere – talán ezzel írható le az az erő, ami ott munkál a kötet egésze mögött. Mi lakozik a festékrétegek alatt? Mit rejthet egy sötét folt a vásznon, mit lepleznek a ruhák redői, mit vet ki a partra a tenger? Hol vannak, hová vezetnek az alkotáson hagyott nyomok – legyen szó festményről, épületről, versről, a teremtett világról? Ahogy a szonettek beszélője a festmények vonalaiban, foltjaiban próbál „egy-egy üzenetre lelni” (47), úgy keresi a soráthajlásokban, a szabályos és szabálytalan szonettrészletekben az olvasó is az értelmezés kapaszkodóit… – VARGA BETTI KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.03 - tiszatáj

GYÖRGY PÉTER: FAUSTUS AFRIKÁBAN. SZERZŐDÉS A VALÓSÁGGAL
György Péter Faustus Afrikában című könyvének, mely időben és térben széles kulturális horizonton vizsgálja a művészet és a valóság viszonyát, alapvető tézise, hogy a hatalmi, politikai viszonyok döntően befolyásolják, milyen művészi „szerződések” köthetők a valósággal egy adott korban, és ebből következően ezek a paktumok azt is nagymértékben meghatározzák, hogy miképpen közvetíti, vagy talán helyesebben: hozza létre számunkra a művészet a valóságot… – SÁGHY MIKLÓS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.02 - tiszatáj

POÓS ZOLTÁN: ROCK & ROLL ÁRUHÁZ – EZ A DIVAT, 1957–2000
A divat nemcsak az individualitás kifejezésének ad lehetőséget, hanem a közösségi létezésnek is. Ott képes működni, ahol megvalósul a szabadság társadalmi struktúrája és emberi közösségek jönnek létre. Ehhez pedig rugalmas társadalmi és gazdasági feltételek szükségesek. Az ötvenes és hatvanas évek Magyarországára az előbb felsorolt körülmények kevéssé voltak jellemzők. Ugyanakkor a divat igénye volt az egyik legnagyobb ösztönzője a rendszer demokratizálódásának… – HERCEG LILLA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.01 - tiszatáj

JIM THOMPSON: 1280 FŐ
Unalmasnak, sőt, ostobának látszó, valójában simulékony, jéghidegen könyörtelen, ravasz gonosztevő: ismerős karaktertípus az oklahomai író több, mint 30 évet felölelő ouvre-jában, Daniel Woodrell (Winter’s Bone) cseppet sem véletlenül jegyzi meg a reprint 2011-es előszavában, hogy Thompson legalább kétszer építette fel ugyanazt a figurát. És valóban, az 1280 fő az 1952-es, gyakran csúcsműként aposztrofált A bennem élő gyilkos […] párdarabja, összekötő motívumuk egy seriffuniformisba bújt pszichopata bomló elméjének mélyanalízisével kecsegtet – nem véletlenül hivatkoznak a skizofréniát, halált, átverést dőlt betűkkel hangsúlyozó szerzőre Stephen Kingtől Jo Nesbóig… SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.28 - tiszatáj

BORSIK MIKLÓS: ÁTOKNAPTÁR
Borsik Miklós Átoknaptár című debütáló munkája ennél jobb időzítéssel nehezen tudott volna megjelenni. Lírájának ismerős és közeli tapasztalatainkat kényelmetlen, groteszk fénytörésekbe állító mozzanatai ugyanis most, 2021 elején olvasva akarva-akaratlanul visszatükröznek valamit a minket körülvevő világ aktuális kizökkentségéből, a bizonytalanság és az abból fakadó feszültségek természetéből. Elég csupán egy kicsit figyelmesebben körülnéznem a magam környezetében, hogy hasonlóképp tűnjön fel előttem is minden, mint Borsik vonaton ülő versbeszélője előtt… – TOKAI TAMÁS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.27 - tiszatáj

BENEDEK MIKLÓS: MIKÖZBEN HALKAN
Pontos képet sosem fest, csupán a precíz körvonalakkal érzékeltet. A lírai alanyok egészen aprónak látszanak ebben a kötetben, míg az őket körbevevő környezet, társas kapcsolatok, primitív viszonyulások hangsúlyossá válnak. A mondatvégi írásjelek (kivételt képez a pont és néhol a kérdőjel) teljes elhagyása sűrített formát eredményez, mégis ennek ellenére minden egyes szabadvers kifejtve, hosszabb szövegfolyamként is megállná a helyét… – WERNER NIKOLETT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.26 - tiszatáj

LEGÉNDY JÁCINT: FÖLDALATTI OLTÁR
Látványos és sokatmondó a kötet borítója, amelyen a szer­ző félmeztelen, alvó portréja látható kékes derengésben, amely nagyon illeszkedik a tematikához. A sejtelmes portré a kitárulkozás és a zártság aktusaként egyszerre jeleníti meg az underground individuum önmagát felvállaló, kifejező testnyelvét, ugyanakkor a modellnek a nézők felé tanúsított közömbös passzivitását, a nyugalom, a békés önmegadás magatartását. Az oldalmargókon végigfuttatott illusztrációk, amelyek a költő saját kollázsaiból készültek, már önmagukért beszélve idézik meg a ’80-as évek újhullámának hangulatát, mintegy annak oltárképeiként… – HORVÁTH ÉVA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.24 - tiszatáj

TÉREY JÁNOS: NAGY TERVEKKEL JÖTTEM ROSMERSHOLMBA
Térey János egész lírai életművét áthatja a nagyság igénye. Már az első kötetekben feltűnő volt a beszélő erőteljes hangja, a megszólalás provokatív élessége, a sokat emlegetett természetes arrogancia. A nagyság itt leginkább a gyengeség (és gyengédség) hiányában, a kíméletlen határozottságban, illetve a nyelvi eredetiségben, elevenségben, pezsgésben érvényesült… – GÖRFÖL BALÁZS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő