02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
02.15.
| Plakátkiállítás a Visegrádi csoport 30. évfordulója alkalmából >>>
02.15.
| A Magyar Művészeti Akadémia Elfolyó idő c. tárlata a Pesti Vigadóban >>>
02.13.
| Csáth és démonai bemutató a Vígstreamházban >>>
02.11.
| Egy nő filmvetítés ingyenes · Online esemény >>>
02.06.
| Februári új kiállítások, programok, események a Deák17 Galériában >>>
02.06.
| Otthonába költözik a színház! – indulnak a Miskolci Nemzeti Színház online közvetítései >>>
 TiszaLINE Szalon

02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>

Quan Barry, Báthori Csaba, Becsy András, Csehy Zoltán, Alan Dugan, G. István László, Németh András, Radnai István, Vas Máté versei

Mátyás Győző, Petőcz András prózája

Mítoszok, mesék, testamentumok – Margaret Atwood szövegvilágairól (Benczik Vera, Kérchy Anna, Kovács Fruzsina, Kürtösi Katalin, Martonyi Éva, Sághy Miklós tanulmányai)

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Napló két szólamban
2021.02.11 - tiszatáj

GONDOLATOK SIMON ZOLTÁN BLOGKOMPOZÍCIÓJÁRÓL

A blogot megelőző albumhoz csak a kiváltságosok juthattak hozzá, mindössze száz számozott példány készült belőle, míves kiadásban. Az Egy kicsit krincsen – kruncs / Thurzó Ilona naplója Simon Zoltán rajzaival című kötet afféle kétszólamú tipografikai kompozíció. A képzőművész, anyja gyöngybetűs naplójának soraiból, saját rajzaiból, korabeli fényképekből, „háborús cetlikből”, családi iratokból komponált igényes kiállítású albumot, így nemesítve egy tizenhat éves lány naplóját artisztikus kordokumentummá.

Néhány éve találtam meg és dolgoztam fel egy grafikai albumban Anyám háborús naplóját, amelyet 1943. március 8. és 1946. január 28. közt vezetett. Ebből a naplóból 51 számomra fontos bejegyzéshez készítettem rajzokat.” – írja Simon Zoltán 2019-ben indított blogjának bevezetőjében. A művész napjainkra szinte a teljes anyai hagyatékot közkinccsé tette a neten. A naplóbejegyzésekhez egy másik saját írásfolyamot is rendelt, afféle párhuzamos naplót hozott így létre, a két krónika egymásba simítása, közlési bravúr lett. A párhuzamosok ez estben nem a végtelenben találkoznak, hanem egy izgalmas közös produktumban, amely úgy működik, mint egy jó sorozat a Netflixen, a blogkövető alig várja a következő epizódot. „…úgy döntöttem, hogy könyvem grafikai lapjain túl a naplóban szereplő bejegyzések nagy részét, most 76 évvel később, dátum szerint napról napra felteszem ebbe a blogba… és ezzel együtt a párhuzamos történelmi események dokumentumait, amelyeknek felkutatásában, mint oly sok másban is Rőczei György történész barátomra – könyvem szerkesztőjére – támaszkodom.” – írja a szerző bevezetőjében.

Simont a blog, mint komplex művészeti műfaj is érdekli. Megkeresi filozófiai attribútumait: a folytonosság izgatja, az idő dimenziója, és a visszacsatolás aktusa. Egy lány évtizedekkel ezelőtt a pincében gyermeki egyszerűséggel fogalmazott háborús tudósításaira napjainkban reflektál dokumentarista novellákkal, történelmi eseményeken tűnődő értekező prózával. Archívumokból előbányászott újsághíreket gondol tovább, fényképek üzeneteire épít egy saját világot, miközben családjának történetéből is felvillant fejezeteket. Ma már számos remek tanulmányt olvashatunk a megidézett időkről, ám e blog tekercsét görgetve valami nagyon személyeset kapunk két generáció történelmi kontextusáról. Egy törökszentmiklósi „tini lány” és a hatvankilenc tavaszt megélt békebeli fiú mesél a háborúról úgy, ahogyan a történészek nem tudnak.

 

 

Thurzó Ilike zsigeri adatközlő, Simon Zoltán pedig aktív rezonőr. Kettejük összjátékából bizarr és disszonáns harmónia születik. A grafikusművész életműve eleve a „kizökkent idő” hamleti világfájdalmát hordozza, a groteszk képi világ jól illeszkedik a háborús textushoz. Az ismert „Simon-lények”, ezek az invalid ember-fragmentumok autentikus elemei a világháborús esztétikumnak. E furcsa alakok, hiányzó és bepólyált testrészeikkel, fájdalomtól torzult arcukkal mintha a frontról jöttek volna, jogosan apellálhatnak együttérzésünkre, simogató szeretetünkre. A lovak, szarvasok, madarak pedig úgy hatnak, mint ősi totemek, amik éppen azon dolgoznak, hogy elűzzék a háború szellemét. Az tépett, elnyűtt figurák szimbolikus világát családi fényképek derűjével ellenpontozza a szerző. Ifjabb Thurzó Jenő jól szabott csíkos öltönyben egy amatőr felvételről mosolyog ránk, a jó svádájú Gyula pilótaruhában feszít egy műtermi fényképen, fiatal lányok néznek a lencsébe egy csoportképen, Ilona matrózblúzos szépsége pedig bizonyára egy ballagási tablón ragyogott valaha.

Thurzó Ilona bejegyzései arról a hamvasságról, gyermeki világlátásról árulkodnak, ami a negyvenes évek jól nevelt lányait jellemezhette. A napló elején egy hátországi mezőváros mindennapjait ismerheti meg az olvasó, de a korabeli vidéki életvitel jellemzői mellé, az író bőven adagol kamasz érzéseket is: burkolt vágyakat, szerelemhez hasonlító érzeményeket, rózsaszín lányreményeket. A fiatalok a háború idején is jöttek-mentek, szórakoztak, a lányok szépítkeztek, moziba jártak, sőt tánciskolába is. A törökszentmiklósi árokparton akkoriban is nyílt virág, s a barack is megérett a kertben, mikor eljött az ideje. Úgy tűnik, a háború csak a történelemkönyvekben válik hadi események folyamává, a kortárs mindennapokban a keddeket szerdák követik, a novembereket meg decemberek. 1944-ben a Mikulás is eljött, Ilikének „10 dekányi penészes mazsolát hozott”.

 

 

Magyarország ekkorra már a pincébe bújók, a menekülők, a család fiútagjait a fronton tudók országa volt, ahol már minden a háború zsákmánya lett: a fiatalok pajkossága, az öregek bölcsessége, az asszonyok találékonysága, a férfiak be nem vallott félelme, bátorsággal álcázott rettegése is. Thurzóék otthonába hol német, hol orosz katonák szállásolták be magukat. Volt, aki lányokkal erőszakoskodott, de akadt olyan orosz tiszt is, aki feleségül vett egy helybeli cselédlányt. A németek, mikor elvonultak cigit, meg savanyúcukrot hagytak ott a háziaknak, az oroszok cérnát és gyufát. Lajos bácsi ellopott valami elásott ládát, Fábiánék udvarába ledobtak egy bombát, Gyula bácsit majdnem a kertben kellett eltemetni, mert nem tudtak gyászkocsit szerezni. A Thurzó család egyre jobban féltette a meggyengült idegzetű apát, akinek az orvos fejfájási port írt föl, de – mint kiderül – a derék vasutason ez nem segített.

Simon Zoltán anyja hagyatékában lelt rá a leánykori naplóra. Nem tudta örüljön-e igazán a leletnek: „Sejtelmem sincs, miért is nem hajította ki, a többi hülye levéllel és a tucatnyi pótolhatatlan dokumentummal egyetemben, amit az utolsó éveiben szisztematikusan a szemétbe dobott, …Miért ragaszkodott ehhez haláláig. Hányszor, de hányszor futottam neki, hogy most aztán tényleg elolvasom. Itt volt az ideje.” – írja Simon könyvének appendixében. A sorokban József Attila-i durca bujkál. Szemrehányás, s talán a féltékenység érzése is arra a valóságra, amit nem ismerhetett eddig és meglehet, kicsit röstellte is magát, hogy akaratlan belekukkolt anyja soha nem említett élményeibe.

Hogy az asszony miért nem dobta ki a kockás füzeteket? Az ifjúság édes madarát őrizgette így emlékei kalitkájában? A felfokozott érzelmeket, a nagy lelki amplitúdókat konzerválta a zöld füles dobozba? Talán e korszak szebbnek tűnt számára, mint a háború utáni békés, dolgos felnőtt évek, amik hazugságban és önámításban teltek egy egész generáció számára? Néhai Thurzó Ilona akkor volt tizenhat éves! Akkor mondta neki Sanyi, mikor felszállni készült a vonatra: „Várjál rám csepp lyány, ha lehet”.

 

 

Berlint „zsidómentesnek” nyilvánítják..a partraszállás főpróbája Angliában nem sikerült fényesen… a 2. Ukrán front jobbszárnya az Úz és a Csobányos völgyében, valamint az Ojtozi-szorosban átlépte Magyarország akkori határát, és felvette a harcérintkezést a székely határőrséggel.” A fiú fontosnak érzi összekaparni és megérteni magát a kort, melyben anyja naplója született. Számos dokumentumot sorjáztat az olvasó elé, hungarista felhívást, korabeli filmek listáját, harcra buzdító plakátot, bizarr apróhirdetést, halotti anyakönyvi kivonat. Sok-sok lelettel ágyazza körbe Thurzó Ilona naplóját, aminek tartalma így szélesedik komplex valósággá. És Simon Zoltán ezt a valóságot toldja meg saját művészi fikcióival. Íme, egy a sok közül:

Az ember még egyszer visszapillantott lommá lett bútoraira a katona válla felett. Az egész életük ott állt egymás hegyén-hátán  az új zománcos sparhelttel, a lábasokkal és a kosárba tett tányérokkal együtt meg a kihasadt ruhásbatyuból kibuggyant dunyhahuzattal, amibe nagy, nagy buborékokat fújt az októberi szél.”

Ha a keresőbe beírjuk a krincsen-kruncs varázsigét megnyílik előttünk egy blog, mely egyszerre hiteles és tanulságos napló, fiktív memoár, hol groteszk, hol romantikus képregény. És mementó is. Emlékmű egy háborús generáció számára, amely épp mostanában tűnik el gyorsan, és örökre.

 Pacsika Emília

 

      

krincsenkruncs.wordpress.com

 


Címke: , , , , , ,
2021.03.04 - tiszatáj

MARKÓ BÉLA: AMIT AZ ÖRDÖG JÓVÁHAGY. SZONETTEK
A keresés kényszere – talán ezzel írható le az az erő, ami ott munkál a kötet egésze mögött. Mi lakozik a festékrétegek alatt? Mit rejthet egy sötét folt a vásznon, mit lepleznek a ruhák redői, mit vet ki a partra a tenger? Hol vannak, hová vezetnek az alkotáson hagyott nyomok – legyen szó festményről, épületről, versről, a teremtett világról? Ahogy a szonettek beszélője a festmények vonalaiban, foltjaiban próbál „egy-egy üzenetre lelni” (47), úgy keresi a soráthajlásokban, a szabályos és szabálytalan szonettrészletekben az olvasó is az értelmezés kapaszkodóit… – VARGA BETTI KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.03 - tiszatáj

GYÖRGY PÉTER: FAUSTUS AFRIKÁBAN. SZERZŐDÉS A VALÓSÁGGAL
György Péter Faustus Afrikában című könyvének, mely időben és térben széles kulturális horizonton vizsgálja a művészet és a valóság viszonyát, alapvető tézise, hogy a hatalmi, politikai viszonyok döntően befolyásolják, milyen művészi „szerződések” köthetők a valósággal egy adott korban, és ebből következően ezek a paktumok azt is nagymértékben meghatározzák, hogy miképpen közvetíti, vagy talán helyesebben: hozza létre számunkra a művészet a valóságot… – SÁGHY MIKLÓS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.02 - tiszatáj

POÓS ZOLTÁN: ROCK & ROLL ÁRUHÁZ – EZ A DIVAT, 1957–2000
A divat nemcsak az individualitás kifejezésének ad lehetőséget, hanem a közösségi létezésnek is. Ott képes működni, ahol megvalósul a szabadság társadalmi struktúrája és emberi közösségek jönnek létre. Ehhez pedig rugalmas társadalmi és gazdasági feltételek szükségesek. Az ötvenes és hatvanas évek Magyarországára az előbb felsorolt körülmények kevéssé voltak jellemzők. Ugyanakkor a divat igénye volt az egyik legnagyobb ösztönzője a rendszer demokratizálódásának… – HERCEG LILLA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.01 - tiszatáj

JIM THOMPSON: 1280 FŐ
Unalmasnak, sőt, ostobának látszó, valójában simulékony, jéghidegen könyörtelen, ravasz gonosztevő: ismerős karaktertípus az oklahomai író több, mint 30 évet felölelő ouvre-jában, Daniel Woodrell (Winter’s Bone) cseppet sem véletlenül jegyzi meg a reprint 2011-es előszavában, hogy Thompson legalább kétszer építette fel ugyanazt a figurát. És valóban, az 1280 fő az 1952-es, gyakran csúcsműként aposztrofált A bennem élő gyilkos […] párdarabja, összekötő motívumuk egy seriffuniformisba bújt pszichopata bomló elméjének mélyanalízisével kecsegtet – nem véletlenül hivatkoznak a skizofréniát, halált, átverést dőlt betűkkel hangsúlyozó szerzőre Stephen Kingtől Jo Nesbóig… SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.28 - tiszatáj

BORSIK MIKLÓS: ÁTOKNAPTÁR
Borsik Miklós Átoknaptár című debütáló munkája ennél jobb időzítéssel nehezen tudott volna megjelenni. Lírájának ismerős és közeli tapasztalatainkat kényelmetlen, groteszk fénytörésekbe állító mozzanatai ugyanis most, 2021 elején olvasva akarva-akaratlanul visszatükröznek valamit a minket körülvevő világ aktuális kizökkentségéből, a bizonytalanság és az abból fakadó feszültségek természetéből. Elég csupán egy kicsit figyelmesebben körülnéznem a magam környezetében, hogy hasonlóképp tűnjön fel előttem is minden, mint Borsik vonaton ülő versbeszélője előtt… – TOKAI TAMÁS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.27 - tiszatáj

BENEDEK MIKLÓS: MIKÖZBEN HALKAN
Pontos képet sosem fest, csupán a precíz körvonalakkal érzékeltet. A lírai alanyok egészen aprónak látszanak ebben a kötetben, míg az őket körbevevő környezet, társas kapcsolatok, primitív viszonyulások hangsúlyossá válnak. A mondatvégi írásjelek (kivételt képez a pont és néhol a kérdőjel) teljes elhagyása sűrített formát eredményez, mégis ennek ellenére minden egyes szabadvers kifejtve, hosszabb szövegfolyamként is megállná a helyét… – WERNER NIKOLETT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.26 - tiszatáj

LEGÉNDY JÁCINT: FÖLDALATTI OLTÁR
Látványos és sokatmondó a kötet borítója, amelyen a szer­ző félmeztelen, alvó portréja látható kékes derengésben, amely nagyon illeszkedik a tematikához. A sejtelmes portré a kitárulkozás és a zártság aktusaként egyszerre jeleníti meg az underground individuum önmagát felvállaló, kifejező testnyelvét, ugyanakkor a modellnek a nézők felé tanúsított közömbös passzivitását, a nyugalom, a békés önmegadás magatartását. Az oldalmargókon végigfuttatott illusztrációk, amelyek a költő saját kollázsaiból készültek, már önmagukért beszélve idézik meg a ’80-as évek újhullámának hangulatát, mintegy annak oltárképeiként… – HORVÁTH ÉVA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.24 - tiszatáj

TÉREY JÁNOS: NAGY TERVEKKEL JÖTTEM ROSMERSHOLMBA
Térey János egész lírai életművét áthatja a nagyság igénye. Már az első kötetekben feltűnő volt a beszélő erőteljes hangja, a megszólalás provokatív élessége, a sokat emlegetett természetes arrogancia. A nagyság itt leginkább a gyengeség (és gyengédség) hiányában, a kíméletlen határozottságban, illetve a nyelvi eredetiségben, elevenségben, pezsgésben érvényesült… – GÖRFÖL BALÁZS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő