Radnai István: Pereg az őszi levél

– Janikám vedd át a kocsit, a kesztyűtartóban találod a munkalapokat! Bélát szabadságra engedtem.

A dolgok rendeződtek. A büdös ágazatot Józsi eladta jó áron. Már egy ideje külső létszámmal üzemeltette, de egy ízben foglalt mozgóvécét emeltek a platóra. A rendezvény szervezője azonnali hatállyal felmondott a cégnek. Megtette, noha a vendég tökrészegen aludt benne, észre sem vette.

Ezt az aranybányát nagyobb haszonnal adta el, mintha üzemeltette volna.

Ment miden, mint a karikacsapás.

Béla visszakapta a jogosítványát. Megint új és elegáns kocsi kellett.

De ma Béla nem jött be.

Hárman dolgoztak mindössze a cégnél. Józsi örült, hogy szakmát tanult, Béla és Jani beletanultak.

Jani elhajtott hajdani otthona mellett, elbambult. Régen vezetett. Élvezte.

A túlsó sávban az iskola mellett is elhaladt. Lassított. Fél nyolc, hátha legalább távolról meglátja Cilikét? Egy autó vágódott eléje szabálytalanul. Elhagyta a sávját. Úgy fordulhatott eléje. Rémülten látta, hogy a volt felesége kocsija.

Az ajtók nem nyíltak. Az asszony megszédült, a túloldalon kivágódott a szélzsák. Csak ekkor döbben rá, hogy szélzsák betakar valakit, az egyetlen lányát.

Kivette a gyereket és az ölébe fektette. Ezúttal már nem ellenkezett. Valaki kihívta a mentőket. Csigolyatörés, gerincvelő-szakadás, a halál azonnal beállt.

Margitot hordágyra akarták fektetni, de nekiment a mentőtisztnek, félrelökte és megtámadta volna Janit, de megbotlott, sokáig nem mozdult. Elvitték őt a mentők a gyerek helyett.

Jani nem ült a volán mögé a rendőr vitte be kocsit a kapitányság udvarára.

A nő palija őrjöngött. A kórház helyett a rendőrségre rohant és jókora botrányt csinált. Odabent, az irodában az jegyzőkönyvet vették fel.

Jani elment ügyvéd barátjukhoz, aki a cég ügyeit intézi. Eredetileg csak telefonált, de az ügyvéd berendelte.

– János, ezt nem lehet telefonon megbeszélni. itt ülök a bíróságon, csak azért vettem fel, mert az előző tárgyalás elhúzódik. Holnap 10 óra! Részvétem.

Az előszobában – szép nagy előszoba, belvárosi polgári lakás az iroda, jól megy a fiúnak – összefut Józsival. Rendben is van, a cég ügyvédje.

Józsi megöleli: – Fel a fejjel!

Jani nem tud gondolkodni. A családi ügyeit is Dr. Sándor intézte.

– Ügyvéd úr, tehetetlen vagyok, mit kell tennem? Nincs erőm semmihez. Én okoztam a gyerekem halálát.

– Legyen már férfi, válasszuk külön az érzelmeket.

– Intézze, ügyvéd úr, ahogy tudja, mindent aláírok!

– A kocsi átlépte a záróvonalat, amikor az iskola elé akart kanyarodni. A rendőrségi jegyzőkönyv a másik kocsi vezetőjét hibáztatja. Egyértelmű.

– De pont én?

– A megengedett sebességgel haladt, sőt az útviszonyok miatt kissé lassabban. A másik kocsi olyan mintha betonfalnak csapódna.

Az ügyvéd elkészítette az iratokat, amelyben a lakásról és a temetésről intézkedik. Korábban ugyan elköltözött, de a lakás nem volt közös szerzemény.

Jani nem is hallotta, miket mond az ügyvéd, pedig fontosak a részletek.

– A válás előtt bejegyeztettük a gyerek haszonélvezetét.

Nem tette hozzá, hogy holtig tartó…

– A lakás nem közös szerzemény – szerencsére – akkor nem volt pénze nagyobb lakásra, amikor összeházasodtak. Az ellenérdekű fél, aki igényt tartott volna a lakásra, nem éri el célját. Addig maradhatott, amíg a közös gyereküket ott nevelte a régi lakásban.

Mit érdekelte Janit a lakás! Dr. Sándor remek ügyvéd, rá lehet bízni.

Közben a karambol ügye is intéződött a szokásos módon, vagyis nagyon lassan.

Margó a pszichiátrián ébredt. A rendőrség érdeklődött a szabálysértő mikor lesz kihallgatható állapotban? Későbbre, ígérték, altatják.

Jani is érdeklődött.

– Nem látogatható.

– Nem is akartam, de mégis csak a feleségem volt…

A jegyzőkönyvért az ügyvéddel ment. Jani alig tudott volna két szót kinyögni.

– A záróvonalat átlépni a legsúlyosabb kihágás. Mennyivel ment az ütközés előtt? – ilyenek hangzottak el.

– Ügyfelem – szólt az ügyvéd.

– A gépkocsivezetőt kérdeztem. Negyven? Hatvan?

– Jani bólintott.

– Most akkor mennyi? A fékút nem hosszú.

– Talán negyven, iskola előtt mentem el, a gyerekem iskolája előtt.

Ezután békén hagyták.

– Itt írja alá.

– Szabad megnéznem a jegyzőkönyvet – szólt közbe az ügyvéd.

– Tessék, ügyvéd úr.

– Aláírhatja – tette ügyfele elé és felállt.

Amikor este hazament a lakása ajtaját feltörve találta vagy inkább vandál módon megrongálva.

Galambosné mindig az ablakban ül, Jó személyleírást adott. Hiába, ő mindent lát és régebben mindent hallott, De most csak félrehúzza a horgolt függöny sarkát. Állandóan ott volt a szék, a nap minden órájában ott figyel. A lánya vásárol, főz, takarít. Galambosné fél lábát levágták, azóta nem dohányzik. A széket ekkor kerekesszék váltotta fel. De rendületlenül ott ül, neki nem kell képernyő, elég a ház intim élete. Kihez jár fel az a cingár. Mikor jött az a behemót idegen az emeletre.

Hamar kiderült, hogy Margó élettársa akart Janira törni. Őrizetbe vették.

A közlekedési bíróság hamar végzett. Margónak nem volt kaszkója, polgári perben anyagi kártérítési igényt jelentett be a cég. Jani nevében pedig nem anyagi kárra, a kiesett munkaidő munkadíjára nyújtott be keresetet az ügyvéd.

Mivel az asszony járóképtelen volt, mindkét tárgyaláson az ügyvédje képviselte, fellebbezett. Eltelt egy év másodfokon is elbukta az ügyet. Dr. Sándor kérte a perköltség és az ő ügyvédi munkadíja megítélését alperes terhére.

A temetést zárt körben megtartották. Margó húga összecsomagolt. Jani kiadta a lakást, majd el is adta. Az emlékek zavarták volna.

Margóval, aki vidékre költözött az életben többet nem találkozott.

Ideje volt visszatérni a céghez, legalább megpróbál felejteni.

Józsi felvett egy kisegítőt, egy nőt. Rivalizálás kezdődött: a nő technikus, Jani betanított munkás. De mindez csak később vált nyilvánvalóvá Jani előtt. Nem volt olyan helyzetben, hogy küzdjön, de a harmincéves Mónika nem használta ki a helyzetet, inkább anyáskodott. Józsinak az volt az elve, hogy beosztottal nem kezd ki, pedig csinos a nő és független ember. Egyébként is élte az életét, már amennyi időt a cég lehetővé tett. Az uborkaszezonban Phuketre ment, potom háromszázért. Nem volt ideje elkölteni a pénzét, annyira lekötötte a cég. De most már a divatmajom felesége legalább nem herdálta.

Józsi megkérte Janit, hogy segítsen a felesége holmiját felrakni.

– Hogy mennyi rongyot hordott össze ilyen rövid idő alatt az én pénzemből! – morogta Józsi,

Az asszony beszállt a vezetőfülkébe.

– Megtarthatod a briliánsgyűrűt – kiáltott utána köszönés helyett Józsi – legalább tudsz majd mosogatni, ha felveszed!

Persze a házibarát azonnal lelépett, nem is hiányoztak egymásnak. A fővárosnak Bözsi és Bözsinek a főváros.

– A tehén fara mellől emeltem ki, kár volt – nyugtázta Józsi és Janival együtt elhajtottak a céghez, sok munka torlódott fel, Béla és Mónika nem győzte.

– Pezsgőt bontsak vagy kávét főzzek? – kérdezte, miközben kicsomagolta az aprósüteményt.

– Kávét!

– Jani hallgatott, de ő sem volt pezsgőzős hangulatban.

Odakint hullanak a levelek. Pörögnek a levegőben. Szellő sem rezdül.

Egyedül Béla élt még a feleségével. Amióta kibékültek, legalább fegyverszünet volt. Az asszony főzött, takarított, csendben volt. Elvirágzott ő már, hol talál újabb szeretőt.

Béla kiült a diófa alá. Nem akart gondolkodni csak bámulta a leveleket.