02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
02.15.
| Plakátkiállítás a Visegrádi csoport 30. évfordulója alkalmából >>>
02.15.
| A Magyar Művészeti Akadémia Elfolyó idő c. tárlata a Pesti Vigadóban >>>
02.13.
| Csáth és démonai bemutató a Vígstreamházban >>>
02.11.
| Egy nő filmvetítés ingyenes · Online esemény >>>
02.06.
| Februári új kiállítások, programok, események a Deák17 Galériában >>>
02.06.
| Otthonába költözik a színház! – indulnak a Miskolci Nemzeti Színház online közvetítései >>>
 TiszaLINE Szalon

02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>

Quan Barry, Báthori Csaba, Becsy András, Csehy Zoltán, Alan Dugan, G. István László, Németh András, Radnai István, Vas Máté versei

Mátyás Győző, Petőcz András prózája

Mítoszok, mesék, testamentumok – Margaret Atwood szövegvilágairól (Benczik Vera, Kérchy Anna, Kovács Fruzsina, Kürtösi Katalin, Martonyi Éva, Sághy Miklós tanulmányai)

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Állatszimbólumtár A-Z
2021.01.24 - tiszatáj

A Balassi Kiadónál megjelent kötet címében, tartalmának egyes részeiben, illetve nyomdai megjelenési formáját tekintve kapcsolódik az ugyancsak itt először 1997-ben napvilágot látott Szimbólumtárhoz. A közös vonatkozások felsorolása folytatható a genius locival, hiszen a főszerkesztők révén mindkettő a Szegedi (97-ben még József Attila) Tudományegyetem Olasz Tanszéke szellemi közegéből származik, amely­nek következtében – hogy csak a szemléleti alapállást említsük – új, az általánosan elfogadottal szemben pozitív beállításban és előítéletek helyett elemző módon kerül tárgyalásra az egyáltalán nem „sötétnek” tekintett középkori anyag. A korok egymásutániságában (antikvitás, medium aevum, reneszánsz, barokk és későbbi áramlatok) a szimbólumok alakulása-változása sokkal inkább mutat külső hatásokra (főleg teológiai, szociológiai) végbemenő természetes és egységes folyamatot, semmint belső konfliktusokat, ellentéteket. Ugyan egy jelkép története során egyes korábban meghatározó elemek háttérbe szorulnak, „elhalnak”, mások viszont felerősödnek, sőt arra is akad bőven példa, hogy a régi significans méhéből új significatum születik. Ahogyan a nyelv, a szimbólum is él, alakul. A szerkesztő célja volt, hogy „egy-egy mitikus vagy anekdotikus történet vagy akárcsak egyetlen információ, amely az állat antikvitás utáni szimbolikájának megkerülhetetlen komponense, akkor is szerepeljen, ha az ókorban nem rendelkezett efféle általános jelentéssel” (9). Erős kapcsolódást jelentett továbbá egy közös munkatárs, Újvári Edit, aki az előbbinek társ-főszerkesztője volt, az utób­biban viszont a bibliai és a régi magyar művelődésre vonatkozó részeket írta.

A két tár mindazonáltal nem ugyanannak a színdarabnak két, létrejöttében huszonkét év távlatából egymást követő felvonása. A nagyobb terjedelmű korábbi kötet alcímében az egyetemes és a magyar kultúra speciális szempontú bemutatását ígéri, s már itt is értelmezi a szimbólum dimenzióit (jelképek, motívumok, témák). A művészeteken kívül figyelemmel van a hermetikus hagyomány jelenségeire is. Ad egyfajta szimbólumértelmezést és bő rendszerező apparátussal látja el az idézett tények felsorolását.

A százhuszonkét tételből álló Állatszimbólumtár főleg a hagyományra alapozva mintegy ismertnek tekinti azt az elméletet, amely alapján kiválogatásra és bemutatásra kerültek az egyes állatok. A szerkesztő, Vígh Éva bevezetőjében hangsúlyozza, hogy a nehezebb utat választották, s nem a közkézen forgó ilyen szótárak anyagából indultak ki. Ő írta továbbá a közép- és újkorra, valamint az ikonográfiára vonatkozó részeket. Vagyis szerzőtársaival nem a nemzetközi jelkép-szakirodalomban meglévő ismereteket gyúrta új egésszé (sokan így tettek volna), hanem a két alappillérre (az ókori adatokat Darab Ágnes válogatta) épülő európai kultúrára, s annak részét képező „magyar művelődésre és népi kultúrára” (9) koncentráltak. Ebben meghatározó szerep jutott a részért felelős Barna Gábor egyetemi tanárnak és a Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszék munkatársainak. Buda Attila feladata volt a XIX–XX. századi magyar irodalmi példák besorolása az egyes állatokról szóló fejezetekbe.

A szócikkek ugyanolyan rendszer szerint épülnek fel, kronológiai és izoláló szempontokat követve. Az időrend koherenciáját a fenti idézetet követő mondattal illusztrálhatjuk: „Az állatszimbolika antikvitásra vonatkozó részének elkészítését ez a kettősség határozta meg: összefoglalni az antikvitásra érvényes jelenségeket, egyszersmind azokat a kezdeményeket is felvillantani, legyenek bármilyen esetlegesek is, amelyek az antikvitás utáni szimbolikában teljesednek ki” (9). A kötet újdonsága, hogy nemcsak a mű végén közöl összefoglaló bibliográfiát (a huszonnégy oldalas Források és irodalom igen hasznos távlatokat nyit az érdeklődők számára), hanem az egyes szócikkek után is rendszeresen és alaposan kidolgozott ismeret közlésével bocsájtja útjára az olvasót, aki ez alapján tovább folytathatja az egyes állat „művelődéstörténetének” elmélyült kutatását.

A latin név közlése után minden esetben a „jelentése:” következik. Itt a szerzők néhány sorban összefoglalják a hivatkozott állat szimbólum-értékét. Ezt követi a viszonylag hosszú törzsszöveg, amely a biológiai ismeretek közlésével indul, majd bibliai indítással kronologikus sorrendben, de nyelvek és kultúrkörök szerint szétválasztva közlik a legfontosabb ismereteket, külön bolddal kiemelve a legmarkánsabb szimbolikus tartalmakat. Ezek a tartalmak sokszor egymással ellentétesek: a gyík például lehet a sátán megtestesítője (Leviták 11,30), más kontextusban viszont Krisztus mint Nap felé forduló hívő lélek is, az isteni fény ke­gyelme. Ez utóbbi jelentés a II. századi „természettudósból”, a görög nyelven szerkesztett Psysiologusból való. Ez a mű rendkívül nagy hatással volt a keresztény művészet fogalmi hátterének a létrehozásában, az egyes alakok, vizuális elemek szimbolikus (kanonikus és apokrif bibliai) tartalommal való „feltöltésében”, s nem véletlenül idézi gyakran az Állatszimbólumtár is. Mellette a keresztény szimbolizáció folyamatában Szent Ambrus, Ágoston, Basilius (Vazul) imái, zsoltármagyarázatai kapnak nagy hangsúlyt.

A magyar művészettörténeti vonatkozásokat Tüskés Anna dolgozta ki. A könyv külön értéke a szócikkekhez kapcsolódó illusztrációk, amelyek régi kódexekből, természettudományi kiadványokból éppúgy származnak, mint múzeumi anyagokból, fényképekből.

Mint minden ilyen jellegű vállalkozás esetében, itt is felmerülhetnek hiányok: a magyar és az olasz mellett talán a franciák kissé háttérbe szorultak. Az irodalmi példák között Apollinaire Bestiáriuma, a szakirodalomból Louis Réau monumentális L’iconographie de l’art chrétienje (1955–59) idevágó részei felhasználhatóak lettek volna. S van néhány pontatlanság is: a Pávánál, akinek (a könyv következetesen így vonatkoztat az állatokra, s nem a bevett ami/amely formával) a görög nevében (taósz) ott van az alfa és az ómega betű. A madár nem Istent jelképezi (260. lap), hanem az ítélkező Fiút, aki a Jelenések könyvének a végén így határozza meg önmagát (Én vagyok az alfa és az ómega), s következetesen így szerepel a keresztény ikonográfiában is.

A mű nagy nyeresége a hazai szimbólumkutatásnak és -népszerűsítésnek. Rendkívül gazdag anyagával új, érdekes, sőt élvezetes ismereteket tár fel az olvasók számára. Általa nemcsak kultúránk alig ismert rétegét vehetjük szellemi birtokunkba, hanem talán még az állatokra is másként tekinthetünk.

Pál József

(Megjelent a Tiszatáj 2019. decemberi számában)

 

Szerkesztette: Vígh Éva

Balassi Kiadó

Budapest, 2019 

400 oldal, 5400 Ft

 

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2021.03.05 - tiszatáj

MARKÓ BÉLA: EGY MONDAT A SZABADSÁGRÓL
Markó Béla politikai pályájának lezárása után a kétezer tízes évektől kezdve fokozatosan visszatért az irodalmi életbe. A költő képes volt a megújulásra, újabb köteteiben először kötött versformákkal és bravúros szonettekkel foglalta vissza az őt megillető helyet az irodalomban, majd a 2020-ban kiadott Egy mondat a szabadságról cíművel szakított az általa ápolt költői hagyományokkal. A haikuk és szonettek után új formákat és új tematikákat hoz, éppen a szabadversek frissessége és az érdekes tematika kölcsönzik azt a mentális lüktetést a kötetnek, amely nem csak irodalomkedvelők számára lehet érdekes, hiszen a kötet egy idősödő költő-politikus számvetése is, feleselése az elmúlással… – NAGY IGNÁC KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.04 - tiszatáj

MARKÓ BÉLA: AMIT AZ ÖRDÖG JÓVÁHAGY. SZONETTEK
A keresés kényszere – talán ezzel írható le az az erő, ami ott munkál a kötet egésze mögött. Mi lakozik a festékrétegek alatt? Mit rejthet egy sötét folt a vásznon, mit lepleznek a ruhák redői, mit vet ki a partra a tenger? Hol vannak, hová vezetnek az alkotáson hagyott nyomok – legyen szó festményről, épületről, versről, a teremtett világról? Ahogy a szonettek beszélője a festmények vonalaiban, foltjaiban próbál „egy-egy üzenetre lelni” (47), úgy keresi a soráthajlásokban, a szabályos és szabálytalan szonettrészletekben az olvasó is az értelmezés kapaszkodóit… – VARGA BETTI KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.03 - tiszatáj

GYÖRGY PÉTER: FAUSTUS AFRIKÁBAN. SZERZŐDÉS A VALÓSÁGGAL
György Péter Faustus Afrikában című könyvének, mely időben és térben széles kulturális horizonton vizsgálja a művészet és a valóság viszonyát, alapvető tézise, hogy a hatalmi, politikai viszonyok döntően befolyásolják, milyen művészi „szerződések” köthetők a valósággal egy adott korban, és ebből következően ezek a paktumok azt is nagymértékben meghatározzák, hogy miképpen közvetíti, vagy talán helyesebben: hozza létre számunkra a művészet a valóságot… – SÁGHY MIKLÓS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.02 - tiszatáj

POÓS ZOLTÁN: ROCK & ROLL ÁRUHÁZ – EZ A DIVAT, 1957–2000
A divat nemcsak az individualitás kifejezésének ad lehetőséget, hanem a közösségi létezésnek is. Ott képes működni, ahol megvalósul a szabadság társadalmi struktúrája és emberi közösségek jönnek létre. Ehhez pedig rugalmas társadalmi és gazdasági feltételek szükségesek. Az ötvenes és hatvanas évek Magyarországára az előbb felsorolt körülmények kevéssé voltak jellemzők. Ugyanakkor a divat igénye volt az egyik legnagyobb ösztönzője a rendszer demokratizálódásának… – HERCEG LILLA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.01 - tiszatáj

JIM THOMPSON: 1280 FŐ
Unalmasnak, sőt, ostobának látszó, valójában simulékony, jéghidegen könyörtelen, ravasz gonosztevő: ismerős karaktertípus az oklahomai író több, mint 30 évet felölelő ouvre-jában, Daniel Woodrell (Winter’s Bone) cseppet sem véletlenül jegyzi meg a reprint 2011-es előszavában, hogy Thompson legalább kétszer építette fel ugyanazt a figurát. És valóban, az 1280 fő az 1952-es, gyakran csúcsműként aposztrofált A bennem élő gyilkos […] párdarabja, összekötő motívumuk egy seriffuniformisba bújt pszichopata bomló elméjének mélyanalízisével kecsegtet – nem véletlenül hivatkoznak a skizofréniát, halált, átverést dőlt betűkkel hangsúlyozó szerzőre Stephen Kingtől Jo Nesbóig… SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.28 - tiszatáj

BORSIK MIKLÓS: ÁTOKNAPTÁR
Borsik Miklós Átoknaptár című debütáló munkája ennél jobb időzítéssel nehezen tudott volna megjelenni. Lírájának ismerős és közeli tapasztalatainkat kényelmetlen, groteszk fénytörésekbe állító mozzanatai ugyanis most, 2021 elején olvasva akarva-akaratlanul visszatükröznek valamit a minket körülvevő világ aktuális kizökkentségéből, a bizonytalanság és az abból fakadó feszültségek természetéből. Elég csupán egy kicsit figyelmesebben körülnéznem a magam környezetében, hogy hasonlóképp tűnjön fel előttem is minden, mint Borsik vonaton ülő versbeszélője előtt… – TOKAI TAMÁS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.27 - tiszatáj

BENEDEK MIKLÓS: MIKÖZBEN HALKAN
Pontos képet sosem fest, csupán a precíz körvonalakkal érzékeltet. A lírai alanyok egészen aprónak látszanak ebben a kötetben, míg az őket körbevevő környezet, társas kapcsolatok, primitív viszonyulások hangsúlyossá válnak. A mondatvégi írásjelek (kivételt képez a pont és néhol a kérdőjel) teljes elhagyása sűrített formát eredményez, mégis ennek ellenére minden egyes szabadvers kifejtve, hosszabb szövegfolyamként is megállná a helyét… – WERNER NIKOLETT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.26 - tiszatáj

LEGÉNDY JÁCINT: FÖLDALATTI OLTÁR
Látványos és sokatmondó a kötet borítója, amelyen a szer­ző félmeztelen, alvó portréja látható kékes derengésben, amely nagyon illeszkedik a tematikához. A sejtelmes portré a kitárulkozás és a zártság aktusaként egyszerre jeleníti meg az underground individuum önmagát felvállaló, kifejező testnyelvét, ugyanakkor a modellnek a nézők felé tanúsított közömbös passzivitását, a nyugalom, a békés önmegadás magatartását. Az oldalmargókon végigfuttatott illusztrációk, amelyek a költő saját kollázsaiból készültek, már önmagukért beszélve idézik meg a ’80-as évek újhullámának hangulatát, mintegy annak oltárképeiként… – HORVÁTH ÉVA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.24 - tiszatáj

TÉREY JÁNOS: NAGY TERVEKKEL JÖTTEM ROSMERSHOLMBA
Térey János egész lírai életművét áthatja a nagyság igénye. Már az első kötetekben feltűnő volt a beszélő erőteljes hangja, a megszólalás provokatív élessége, a sokat emlegetett természetes arrogancia. A nagyság itt leginkább a gyengeség (és gyengédség) hiányában, a kíméletlen határozottságban, illetve a nyelvi eredetiségben, elevenségben, pezsgésben érvényesült… – GÖRFÖL BALÁZS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő