Almafává érik

PIECES OF A WOMAN

Mundruczó régebben sem idegenkedett a melodrámától, ám némi kitérő után forgatott legújabb filmje mintha a zsáner legtisztább párlata lenne, kérdés, milyen végeredménnyel.

Fassbindert tekinti kedvencének a rendező, így valószínűleg cseppet sem véletlen, hogy pályája kezdete óta meghatározza alkotásai formavilágát a német zseni teatralitása. Színpadi rendezőként ugyancsak tevékeny, de Mundruczó rendre egyéb kifejezésformák, alakváltozatok iránt érdeklődve dolgozta ki filmjeit: a karcos, minimalista Nincsen nekem vágyam semmi és Szép napok kettősét rögtön az operai hangoltságú Johanna, majd a folklorisztikus Delta követték – a Szelíd teremtés, pláne a Fehér Isten és a Jupiter holdja pedig már egyre hangsúlyosabb tolódások a fantasztikum zsánerének irányába.

Vitatkozhatunk róla, mennyire tesz jót Velencében debütált, első angol nyelvű, független színekben készült dolgozatának, hogy direktora úgyszólván visszatért a gyökereihez: a 2018-ban Varsóban színpadra állított Pieces of a Woman ugyanis a végső pillanatokban mellőzi az egyéni hangot és a könnyfacsaró-műfaj tradicionális, amerikai „independent” sablontárával operál. Holott első blikkre többnek ígérkezik a mozi. Lenyűgöző kötéltánc bontakozik ki egymástól radikálisan eltérő formák között. Realizmusra, hovatovább, csaknem dokumentarista hangütésre stilizált, intim pillanatképek felelnek – a Pieces of a Woman absztrakcióba forduló talajközeliségét oktatni kellene. Csúcsformában látjuk Mundruczót az első félórában, a vágatlanul rögzített, hosszú beállításokra alapozott otthonszülés-jelenetben hol zárt térben, lakásbelsőben mozgó testek, később empatikus tekintetek kifinomult balettje születik meg. Olajbarnában vett, féltávoli snittekre, szekondokra hagyatkozó felütésében Benjamin Loeb felvevőgépe bátran összpontosít heves érzelemingadozást konzerváló, premier plánba, szuperközelibe foglalt arcokra. Nemcsak a rendezői, a képfestői, de a színészi mesterkurzus is elvarázsol: a tragikus végkimenetelű, olykor Mészáros Márta védjegyeit idéző kislányszüléskor Vanessa Kirby (A korona Margit hercegnője), Shia LaBeouf és a remek karakterszínész Molly Parker szélsőséges emóciók óriási skáláján haladnak végig. Döbbenetből látszólagos nyugalmon át jutunk el a katarzisig, majd a fájdalmas crescendóig – Mundruczó bizarr zeneművében nemcsak a feleség vagy a bába szemszöge helyeződik középpontba, jelképesen a férj is tanácstalan szemlélődővé fokozódik le. Hatalmas előnnyel indul e film, a rohanást, ágyba, kádba helyezést pásztázó földhözragadt és a pórusokon időző lírai szakaszok ötvözete vérbeli Filmformát, esszenciális szerzői zsenialitást teremt.

Úgy tűnhet, Mundruczó később sem ignorálja a stílusfogásait. Zömmel ugyanis tárgyilagos, eseményekhez soha kommentárt nem fűző pozícióba rendelődik a kamera – John Cassavetes legszebb hagyományai értelmében átlagemberek hétköznapjai peregnek. Hibátlanul jelenik meg a Carson-házaspár jellemkülönbsége is: a higgadt, adminisztrátorként dolgozó Martha és a lobbanékony építőmunkás Sean beemelésével Mundruczó és forgatókönyvíró neje, Wéber Kata készre gyúrt archetípusok helyett a tragédiára eltérően reagáló férjet és feleséget preferálják. Nem is kerekítenek sírás-rívást a csecsemőhalál köré, pusztán jönnek a mentők, leblende borul ránk, szó sem esik a történtekről: a Pieces of a Woman hagyja, a publikum maga vonja le következtetéseit rideg arcok, monoton sétálások, fáradt szavak láttán, hallatán. Pontosan e felfogás, vagyis a következetesen végigvitt objektivitás révén úgy érezzük, dolgozzon bár sablonokkal a film a nyugodt kontra forrófejű pár bemutatásával, Mundruczót nem a közhelyek érdeklik, csupán pőre látleletet nyújt – olvasatában bárki kerülhetne ilyen helyzetbe. Természetesen, már a cím is jelzi, kire fókuszál jobban a 2 órás játékidő: a Pieces of a Woman ilyen rangban leheletfinom óda a női perspektívához (female gaze), Howard Shore lágy zongoraetűdje indokolt percekben csendül fel, de a centrumban örökké a Vanessa Kirby játszotta Martha áll. Realista életszemelvényeken ugyanannyira ábrázolja őt a film, mint poétikus vágóképeken. Üvegfelületről sárgán villanó fénypászmák verődnek vissza a főszereplőnő ingatagságára reflektálva, ezen kívül Mundruczó briliáns színészetűdöt hoz tető alá, mivel gyakran le sem veszi a szemét a színjátszás magasiskoláját nyújtó Kirby és LaBeouf tekintetéről. Valóban Egy hatás alatt álló nőre koncentrál a költői elbeszélés, a színészek teljes mértékben állják a versenyt Gena Rowlands és Peter Falk csaknem 5 évtizedes összjátékával.

Szimbolikus darabként ugyancsak nem vall kudarcot a Pieces of a Woman: a hónapokra bontott, eszköztelen cselekményszövés a közeli folyó nagytotálján állapodva beszéli el egy házaspár kapcsolatának kihűlését, Mundruczó visszafogott családi melodrámájában az olvadozó víztömeg tetején úszkáló jégdarabok Martha – cím szerinti – darabokra hullásának, majd lassan visszanyert életkedvének indexei. Gyászfeldolgozó dráma lévén pontosan ezért indokolt a női főhőst követni: Wéber szkriptje univerzális témákra, fájdalomra, örömre fókuszál és mivel ezeket Marthának kell befogadnia, csakis az ő szemszögét vehetjük fel, így a film a metaforákat illetően is az ő érzelmeit húzza alá. Nemcsak realista pillanatképeket diktál vászonra Mundruczó, a központi szerepbe helyezett almamag-szimbólum az egész mozi centrális hasonlatává formálódik: a Pieces of a Woman ugyanis a csapások utáni talpra állásról szól, bemutatja, ahogy egy érzékeny, sérülékeny nő lelki erőre tesz szert, vagyis a feminista látószög és az allegorikus miliőábrázolás egymás társaiként jelennek meg. A rendező viszont egy idő múlva hiába rajzol összetett portét a mások karjában vigasztalódó házasokról, a Pieces of a Woman eszköztelensége hirtelen színpadias didaxisba torkollok – negatív értelemben a színházrendező Mundruczó veszi át a gyeplőt. A főszereplő édesanyját alakító Ellen Burstyn és Kirby múltidézéssel egybekötött anya-lány perpatvarával a film érthetetlen okból a nagy kifakadások Oscar-vadász, bántóan melodramatikus terepén köt ki: Mundruczó, az operatőr és a zeneszerző immár nem visszahúzódnak, hanem nyomatékosan előtérbe lökdösik a szimbólumaikat és a főkarakter réveteg nézéseit, miközben a dallamvilág, sőt, a fináléra időzített tárgyalótermi kinyilatkoztatás egyre cukormázasabbak.

Erőltetett kézfogásra, túlságosan nyilvánvaló mosolyokra figyel a kamera a távolságtartásukban hatásos szcénák helyett: a Pieces of a Woman – az executive producerként beszálló Martin Scorsese észrevételét negligálva – nem ítélkezésmentes, hanem túlcsorduló, rendezője képességeit felélő női filmként cseng le. Tolakodó képi alakzata az újjászületést kiemelő almamagról végül totális boldogságot hírnökölő almafává növekszik, Mundruczó, Loeb, Shore és Kirby csaknem Hallmark-tévéfilmek nívóján harsogják a feminizmushoz intézett kiáltványukat. Világosak a mozi szándékai, csakhogy a végén kizárólag annyi foglalkoztatja, mit mond – a tanulság előadásának mikéntje látványosan kevésbé érdekli, így a nyitány formabravúrja csak egy moduláris, Koltai Lajos legrosszabb pillanatait (Sorstalanság, Este) idéző giccsgyűjteményre elég.

Szabó G. Ádám

Pieces of a Woman (2020)

Rendező: Mundruczó Kornél

Szereplők: Vanessa Kirby, Shia LaBeouf, Ellen Burstyn, Iliza Shlesinger, Sarah Snook