04.22
| Vadlovak – Hortobágyi mese >>>
01.27.
| A Homo Ludens Project a Szövegdiszkó maratonnal zárja a telet >>>
01.12.
| Vers l’infini. Konok Tamás életmű-kiállítása (1930–2020) >>>
12.08.
| Figyelem és irgalmasság – Iványi Gábor és Liszkai Tamás >>>
12.07.
| Edda Művek, Prognózis, Ámen és Sziámi albumokkal zárul a Lemezjátszó Classic >>>
12.07
| Egy nő – Művész Távmozi (online premier) >>>
12.03.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
12.01.
| ArteKino 2020 – Nézz egy hónapig ingyen európai fesztiválfilmeket! >>>
11.27.
| A Szépírók Társasága XVI. fesztiválja >>>
11.26.
| Indul az e-Trafó online programsorozat >>>
NAPI TANDORI

12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>
10.17.
| Swimathon Pécs 2020 >>>

Csontos Márta, Hartay Csaba, Marno János, Mizsur Dániel versei

„Alternatív földrajz” (kortárs egyiptomi költőnők versei Tüske László válogatásában és műfordításában)

Csippán Péter, Domokos Márton, Repkő Ágnes, Sántha József prózája

Bálint Péter, Gömöri György, Miskolczy Ambrus tanulmánya

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Hol terem az elmélet?
2021.01.04 - tiszatáj

KÁLMÁN C. GYÖRGY: „DEHOGYIS TEREM CITROMFÁN” IRODALOMELMÉLETI ÍRÁSOK

Kálmán C. György újabb – a Te rongyos (elm)élet folytatásaképp is kezelhető – tanulmánykötete már a címével is rögtön értelmezési problémák elé állítja olvasóját. Az irodalomelméleti írások alcím ugyan nagyjából eloszlatja futó gyanúját, hogy egy kiskert-tulajdonosoknak szánt botanikai kézikönyv tévedt a kezébe, ez azonban még nem ad megnyugtató magyarázatot a citromfák és az irodalmi teóriák evidens kapcsolatára. Mert világos, az elméleti gondolkodást a „fakó minden teória, s a lét aranyló fája zöld” goethei iránymutatásától többnyire függetlenül tartja élvezhetetlennek, unalmasnak és savanyúnak az olvasók többsége, a cím pedig alighanem ezt a konvenciót igyekszik cáfolni és módosítani. Ám továbbra is kérdés marad, hogy miért szerepel idézőjelben a megformáltságát tekintve alighanem egy élő dialógusban elhangzó megsemmisítő válasz? És vajon mennyire távoli asszociáció a cím kapcsán a Metro együttes valamikori fergetegesen bugyuta slágerében felbukkanó gyümölcsöt, a citromízű banánt a hibriditás, heterogenitás olyan metaforájának tekinteni, amely Kálmán C. könyvének hasonlóan határsértő teoretikus játékainak referenciája lehet?

Már most megjegyzem, hogy ezekre a kérdésekre a későbbiekben sem fogok (tudni) válaszolni, és ezzel (saját tanácstalanságomon túl) bizonyos fokig Kálmán C. György könyvének retorikáját idézem meg. Ennek a rendkívül élvezetes stílusban megírt tanulmánygyűjteménynek egyik legszembetűnőbb nyelvi jellegzetessége ugyanis éppen az egymás után sorjázó, elképesztően inspiratív kérdések, felvetések sorozata, amelyek azonban – többnyire – válasz nélkül maradnak. Ez a nyelvi forma azonban nemcsak pusztán stiláris jellegzetessége Kálmán C. írásainak, de legalább annyira egy elméleti alapállás tartalmi reprezentánsa is. A különböző problémák kapcsán felmerülő, szinte öngerjesztő módon szaporodó kérdések egyszerre idézik az élőbeszéd sodrását, keltik a szemünk előtt formálódó-alakuló szöveg szinte work in progress jellegét, miközben pontosan jelzik Kálmán C. írásmódjának lényegi attitűdjét: hogy tudniillik nem megoldás(ok)at akar nyújtani, hanem lehetséges megoldások természetén gondolkodik. Amikor tehát saját felvetéseinek definitív megválaszolhatóságával kapcsolatban megosztja bizonytalanságát az olvasóval – gyakran igen hangsúlyosan az egyes tanulmányok végén –, akkor az egyértelmű állásfoglalás elmaradása valójában az attól eltérő irányok, elágazások, szempontok és összefüggések kizárásától való tartózkodását, azaz a gondolkodás folytatásának igényét demonstrálja. Amelyet aztán a kérdések közrebocsájtásával részben az olvasóra (beszélgetőpartnerére) testál.

Az irodalomelmélet Kálmán C. György számára olyan vizsgálódási terep, amelyben az emberi jelentéssel, értéktételezéssel, nyelvvel, élményekkel kapcsolatos számos elmélet, vizsgálódási lehetőség fonódik össze a személyes és a nemzeti önértelmezéssel, társadalmi létezésünk természetével, a hatalom vagy az emlékezés mibenlétének tágabb kérdéskörével. Ekképp tehát a jelen, sőt bizonyos értelemben a jövő kulturális szerkezetére vonatkozó feltevéseket is implikál, azaz vizsgálati tárgyát korántsem tekinti ideológiamentesnek. (Ideológia alatt most legtágabb értelemben a jelentéstulajdonítások, taxonómiák, értékkategóriák létrehozásának alapvetően preformált, tágabb kulturális hiedelmekhez és érdekekhez kapcsolódó, csupán egy hálózat összefüggéseiben elképzelhető rendszerét értve.) Ennek kapcsán jegyzi meg az Irodalomtörténet, értelmezés, irodalomtörténet-írás című szöveg egyik mondata, hogy „az irodalomelmélet – eléggé közvetett módon – számadás arról is, hogy hogyan látjuk a világot” (50). S miután az objektív, ideológiamentes irodalomelméleti gondolkodás maga is csupán az ideologikus mítoszok egyike – „Az ideológiától való megszabadulás vágya természetesen maga is erősen ideologikus lépés”, olvassuk a Paratextusok és ideológia című dolgozatban (147) –, az imént idézett meglátások nemcsak Kálmán C. irodalmi vizsgálódásainak módszertanát, tudományszemléletét jellemzik, hanem saját megszólalásának reflexivitásában is testet öltenek.

Nem meglepő tehát, hogy a tanulmányok egyik fontos teoretikus vonatkozáspontja a hol szövegszerű hivatkozásokon át (22, 59, 207 stb.), hol pedig csak szellemiségében megidézett Bourdieu. Vizsgálódjék ugyanis Kálmán C. a kánon természetével, a műfajiság jelentésével, a mellékszereplők funkciójával vagy az irodalomtörténet-írás problémáival kapcsolatos kérdésekben, erőfeszítése soha nem valamiféle esszencialista kategória magyarázatára irányul, hanem a jelenségeknek az irodalmi mezőben elfoglalt, a többi elem relációjában és változékony viszonyrendjében megragadható tulajdonságainak elemzésére. Talán e (bourdieu-i) látásmód metaforája lehet az a szellemes metafora, amellyel a Kassák Lajos mint Pusztaszabolcs (vagy Rákosrendező) című írás az irodalmi rendszer elemeinek kapcsolódásait a vasúthálózat eltérő szempontok miatt fontos csomópontjainak hálózataként láttatja.

Kálmán C. írásainak elsődleges gondolati tétje e mező pozícióinak játékos felülvizsgálata, a konvenciók kimozdítása, a szerkezet belső viszonyrendjének feltételeire való folyamatos rákérdezés. Ami természetesen – ismét Bourdieu szellemében – a mező szerkezetének tökéletes ismeretét, a mezőn belüli otthonos létmódot feltételez, ennek összes, a beszélő (nyelvi) mozgásterét szabályozó implikációjával együtt. (Amihez hozzátartozik ez esetben az erről a határoltságról, a szabályoknak való kitettségről való tudás is.)

Ismeretelméleti értelemben a tanulmányok a „mi?” metafizikai kérdését a „miképp?” jóval pragmatistább nézőpontjára cserélik. A kötet tanulmányai hat főcím alá rendeződnek, a hozzájuk rendelt tanulmányok pedig az azokban megjelölt elméleti problémákat járják körül, így az irodalomtörténet-írás, a műfajiság, a szöveg „hagyományos”, illetve az internetes térben történő megjelenését, a teóriát („mint olyat), illetve az irodalmi élet intézményét vizsgálják. A vizsgálódás eme csomópontjai az irodalmi rendszer meglehetősen széles spektrumának áttekintését jelzik, ráadásul, mint ezt már jeleztem fentebb, nem önálló, autentikus entitásokként kezelve, hanem hálózatszerű viszonyrendszerben láttatva azokat.

Az összefüggések, feltételezettségek, kapcsolódások feltérképezése nemcsak az egyes írások közt eredményez állandó átjárásokat, hanem az egyes tanulmányokon belül is folyamatosan módosítja az értelmezői kereteket, mobilizálja az optika irányát. Itt, ezzel kapcsolatban érdemes említeni Kálmán C. szövegeinek másik, Bourdieu mellett alighanem leggyakrabban hivatkozott szerzőjét, Genette-et, akinek főleg a metalepszissel kapcsolatos narratológiai elemzései fontos, és talán a szövegek megformáltságát illetően is befolyással bíró hivatkozási pontjai a tanulmánykötetnek. A szintátlépések, keretmozgatások narratológiai kérdéskörét tárgyaló, vagy a genette-i fogalmi rendszert alkalmazó dolgozatok teoretikus bázisa mintha a tanulmánykötet minduntalan újrakereteződő megformáltságában, fókuszváltásaiban demonstrálódna.

A „Dehogyis terem citromfán” Kálmán C. György 1998 és 2016 közt megjelent, változatos helyeken publikált és változatos alkalmakra íródott szövegeiből áll össze. Ez nem csorbítja ugyan a kötet feszes szerkezetét, tematikus kohézióját és logikáját, mindössze egyetlen szerkesztési figyelmetlenség zavarhatja az összképet: Jean Paul egyik művének és Esterházy Termelési regényének összevetése két külön tanulmányban is megismétlődik (Jegyzet a jegyzetről és Paratextusok és ideológia).

Talán az egyes szövegek megformáltságának, kifejtettségének, nyelvi és argumentációs bázisának változékonysága okozhat némi egyenetlenséget a köteten belül. Egy, a Literának íródott szöveg (pl. Narratológia és határok) természetesen másként szólal meg, mint mondjuk az ÉS-nek szóló (Az élő netirodalom néhány változata), amiképp az eredetileg a Helikon hasábjain megjelent írás is (A műfajok és /elnevezések/ értelmes káosza – univerzalitás és nemzethez kötöttség) másként szerveződik, mint egy születésnapi köszöntésre készült szöveg (Konferencia előadás a konferenciákról).

Kálmán C. tanulmányainak gyűjteménye az irodalomról elsősorban nem mint valamiféle belső minőségről, hanem mint az irodalmi mező jelenségeivel kapcsolatos viszonyaink különböző módozatairól beszél. És igazán élvezetessé tudja tenni az irodalomelméletről való gondolkodást, meggyőzően bizonyítva, hogy az „elmélet” tényleg nem citromfán terem, vagy ha véletlen mégis, akkor viszont épp azért ízletes.

Szabó Gábor

(A kutatást az EFOP-3.6.2-16-2017-00007 azonosító számú, Az intelligens, fenntartható és inkluzív társadalom fejlesztésének aspektusai: társadalmi, technológiai, innovációs hálózatok a foglalkoztatásban és a digitális gazdaságban című projekt támogatta. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap és Magyarország költségvetése társfinanszírozásában valósul meg.)

(Megjelent a Tiszatáj 2019. novemberi számában)

 

Balassi Kiadó

Budapest, 2019

240 oldal, 2600 Ft

 

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , , ,
2021.01.25 - tiszatáj

MARK WAID, ALEX ROSS:
A TE ORSZÁGOD
Waid és Ross 1996-os szuperhősképregénye briliáns munka. Részben Alan Moore hagyományait szövi tovább, ugyanakkor önértékén is lenyűgöző: hagyománytörő darabként ugyanolyan emlékezetes, mint egyenes vonalvezetésű meseként… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.24 - tiszatáj

A Balassi Kiadónál megjelent kötet címében, tartalmának egyes részeiben, illetve nyomdai megjelenési formáját tekintve kapcsolódik az ugyancsak itt először 1997-ben napvilágot látott Szimbólumtárhoz. A közös vonatkozások felsorolása folytatható a genius locival, hiszen a főszerkesztők révén mindkettő a Szegedi (97-ben még József Attila) Tudományegyetem Olasz Tanszéke szellemi közegéből származik… – PÁL JÓZSEF KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.23 - tiszatáj

MOESKO PÉTER: MEGYÜNK HAZA
Moesko Péter első novelláskötete kiérlelt, meggyőző bemutatkozás. Az eddigi fogadtatás egyértelműen pozitív, ugyanakkor, hozzá kell tenni, nem túl bőséges: Károlyi Csaba lelkes ÉS-beli rövidkritikáját vagy a moly.hu felületén közzétett olvasói benyomásokat leszámítva nem igazán találkozunk értelmezői megnyilvánulásokkal… – SZÁNTAI MÁRK KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.22 - tiszatáj

ORBÁN JÁNOS DÉNES AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
Orbán János Dénes, József Attila- és Magyarország Babérkoszorúja-díjas költő, a Kárpát-medencei Tehetséggondozó műhely Előretolt Helyőrség Íróakadémiájának vezetője – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.20 - tiszatáj

MÁNYOKI ÁDÁM MŰVEI NYOMÁN, EGY MŰTEREMLÁTOGATÁS MARGÓJÁRA
Mányoki Ádám (1991) festőművész, grafikus. 2019-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem Képgrafika szakán. Mesterei: Madácsy István és Szurcsik József voltak. Sokoldalú művész, aki már az egri főiskolán is többféle technikával kísérletezett. A kezdetekben illusztrációkat készített, a litográfiát vegyes technikával kombinálva alkotott, főleg Pilinszky verseinek hatására…

Tovább olvasom >>>
2021.01.19 - tiszatáj

A fotózásra Miklós kért meg, a Volt egyszer egy Közép-Európa (1989) válogatott anyaghoz, majd az egyik legszebb könyve, Az én Pannóniám (1991) kapcsán. Ekkor tudtam meg, hogy ez a mosolygós, kedves ember – aki barátai közé fogadott a második találkozás után, mert hogy én is Szekszárdon születtem ‒ milyen szigorú, már-már kegyetlen. Többször át kellett dolgoznom az egészet. Miután megjelent, én közömbösen lapozgattam. Hogy miért használtak a kritikusok a képek kapcsán szuperlatívuszokat, máig nem értem […]

Tovább olvasom >>>
2021.01.19 - tiszatáj

NAGY GÁBOR FESTŐMŰVÉSZ ÉLETMŰ-KIÁLLÍTÁSA
Nagy Gábor festőművész olyan nagyszabású kiállítással jelentkezett október elején Szeged művészetértő közönsége előtt, amely a közel öt évtizedet átfogó képzőművészeti pályafutásának – és az egyes műcsoportokban részletesen dokumentálható – változatos alkotói tevékenységének hiteles bemutatója. Azért is lehet – sőt kell – most az életmű korrekt mérlegét megvonni, mert a REÖK két szintjének összes termeit megtöltik a művész alkotásai, azaz több mint háromszáz művet vonultat föl a kiállítás […]

Tovább olvasom >>>
2021.01.18 - tiszatáj

Csontos Márta, Hartay Csaba, Marno János, Mizsur Dániel versei

„Alternatív földrajz” (kortárs egyiptomi költőnők versei Tüske László válogatásában és műfordításában)

Csippán Péter, Domokos Márton, Repkő Ágnes, Sántha József prózája

Bálint Péter, Gömöri György, Miskolczy Ambrus tanulmánya

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő