04.22
| Vadlovak – Hortobágyi mese >>>
01.27.
| A Homo Ludens Project a Szövegdiszkó maratonnal zárja a telet >>>
01.12.
| Vers l’infini. Konok Tamás életmű-kiállítása (1930–2020) >>>
12.08.
| Figyelem és irgalmasság – Iványi Gábor és Liszkai Tamás >>>
12.07.
| Edda Művek, Prognózis, Ámen és Sziámi albumokkal zárul a Lemezjátszó Classic >>>
12.07
| Egy nő – Művész Távmozi (online premier) >>>
12.03.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
12.01.
| ArteKino 2020 – Nézz egy hónapig ingyen európai fesztiválfilmeket! >>>
11.27.
| A Szépírók Társasága XVI. fesztiválja >>>
11.26.
| Indul az e-Trafó online programsorozat >>>
NAPI TANDORI

12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>
10.17.
| Swimathon Pécs 2020 >>>

Csontos Márta, Hartay Csaba, Marno János, Mizsur Dániel versei

„Alternatív földrajz” (kortárs egyiptomi költőnők versei Tüske László válogatásában és műfordításában)

Csippán Péter, Domokos Márton, Repkő Ágnes, Sántha József prózája

Bálint Péter, Gömöri György, Miskolczy Ambrus tanulmánya

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Gajdó Ágnes: Matt
2021.01.05 - tiszatáj

Isten asztalán tökéletesen vasalt kockás abrosz feszült. A gyümölcsöstál mellett tiszta pohár és egy kancsó víz. Valahonnan oda repült egy fáradt legyecske, afféle szomorú szárnyas jószág, akit senki nem szeret, akit mindenki elhajt, vagy egész egyszerűen agyoncsap.

Isten asztalánál nem ült épp senki. A munkaebéd véget ért. Az angyalok zaklatottan távoztak, számba véve megannyi feladatukat. A Főnök épp lepihent, gondolván, alszik kicsinykét a délutáni sakkparti előtt.

A valahonnan oda kódorgó legyecske tehát háborítatlanul lézengett, sorra rászállt az almára, áfonyára, szőlőre, őszibarackra. Utóbbit a szíve csücskének tartotta: hamvas, szöszös, gyengéden simogató. Legyecske mindezt nagyon élvezte.

– Vajon békén hagy az Öreg, ha leül játszani? – fontolgatta a legnagyobb tisztelettel, pusztán szeretetből illetve e néven a Teremtőt. – Igazán nem leszek útban, meg sem moccanok, még a zizegéstől, zsongásról, zürrögésről is lemondok, csak hadd pihenjem ki magam e szépségesen szép, s ha nem vigyázunk, hamar rothadásnak induló őszibarackon üldögélve. Most még nagyon finom selymes, akár egy török szultána selyemmel gazdagon borított kispárnája. Csak üldögélek itt, meghúzom magam, csöndesen figyelem a sötét és világos bábuk küzdelmét. Vajon ki lesz az Öreg mai partnere? Ki mer még kiállni ellene?

Ahogy így morfondírozott magában, megjelent az asztalnál egy ősz hajú, ősz szakállú, vékony testalkatú férfi. Sötétkék dzsekije zsebéből cigarettásdoboz kandikált elő. A szeme bársonyosan barnán csillogott, s huncut mosollyal nézett körül. Hóna alatt viseltes sakktábla, a kopottas, sérült figurák szanaszét hevertek a dobozban.

– Ki lehet ez a merész? – töprengett a legyecske, majd ámulva nézte, hogyan gyújt szertartásosan cigarettára az idegen, vigyázva, nehogy a szakálla megpörkölődjön. A füstdarabkák alaposan megcsiklandozták legyecske valamennyi érzékszervét, nem prüszkölt, nem köhintett, nem kapálózott; nagyon vigyázott, hogy el ne árulja ott létét.

Ekkor váratlanul megjelent Isten. – Jaj, ne… az Öreg is hozott sakk-készletet – rezzent össze legyecske, s feszülten figyelte a fejleményeket.

– Nocsak. Hát felkészült? – mordult az idegenre Isten, s végigpásztázta az asztalon szabályosan fölállított, ámde igencsak kopottas táblát, rajta a már-már szedett-vedett, csonka és sérült bábukkal. – Igen, igen – hümmögött. – Mondja csak, miben bízik. Csak nem gondolja, hogy nyerni fog?

A bársonyos barna szemek meg sem rezdültek, a férfi nyugodtan szívta tovább a cigarettáját.

– Készen állok – szólt határozottan –, majd zsebéből egy aprócska medvét húzott elő, s letette az asztalra, közvetlenül a sakktábla mellé.

– Ej, hát kabalával jött? Talán fél tőlem?

– Dehogy. Ő itt Zsebes Medve, vagyis inkább Zsebesmedve. A társam adta, hogy ha nélküle megyek valahová, érezzem, mindig velem van. A zsebemben hordtam évekig, azért kajlák a fülei. Amúgy kezdhetjük a partit! – szólt, majd futó pillantást vetett a kíváncsian bámuló legyecskére, mire az rémülten rezzent össze.

– Sorsoljunk, ki legyen a világos bábukkal – szólt Isten, ügyet sem vetve ellenfele szavaira, majd leült kedvenc karosszékébe, s töltött magának a jéghideg vízből.

– Nem szükséges – közölte szenvtelen arccal a férfi, s megigazította a kicsi plüssmedvét, hogy az éppen felé forduljon, s aprócska szemével jól lásson minden történést. – Én leszek a sötét figurákkal.

Isten asztalánál megállt az idő. Az, hogy valaki a sötét oldalt válassza (sakkban legalábbis), évszázadok óta nem fordult elő. A módfelett kíváncsi legyecske majdnem elárulta magát, ugyanis meglepetésében hatalmasat csuklott, de hála Istennek (micsoda képtelenség), az Öreg nem észlelte, a jó kiállású idegen pedig elnéző mosollyal pillantott rá. Mint aki mindent tud…

Vajon honnan a magabiztosság? Az utolsó füstkígyó, mely az idegen cigarettáját elhagyta, körbetekeredett Isten arca körül, megcsiklandozva némiképp szabálytalan metszésű orrát, majd a csikk rövid élete az asztal alatti mérhetetlen csöndben ért véget. Legyecske összehúzta magát.

– Kezdhetjük? – dörrent az Úr zengzetes hangja.

– Kezdjük! – válaszolta a kék dzsekis egyszerűen, mégis magabiztosan.

Spanyol megnyitás. Pff. Jól ismerte. Az egyik legnépszerűbb a sakkozók körében: e4 e5; Hf3, Hc6; Fb5. Vajon az Egek Ura miért ezzel a gyakori kezdéssel állt elő? A bársonyos barna szemekben kíváncsiság tükröződött. Ugyanakkor hatalmas elszántság is. Felkészült a küzdelemre. Úgy érezte, az élete múlik ezen a partin. S úgy is volt. Eredetileg. Ha nyer, hazamehet. Várják otthon ketten is. Nyernie kell. Nem teheti meg, hogy elszúrja, s örökre itt marad. Persze tán jobb lenne… Itt minden olyan csendes, a füvet is nyírják rendesen, alma, áfonya, szőlő, őszibarack kacsingat rá hívogatón, s távolról mintha az édesanyja nevetését is hallaná.

– Jó itt lenni – kalandozott el a figyelme, s máris bajba került. A táblára nézett, s bizony vesztésre állt. Összeszorult a szíve. Csak azért is megmutatom – gondolta. Nem félt. Ha maradni kell, hát marad, de nem adja könnyen. Otthon szükség lenne rá, jól tudta.

Néhány lépés, s az állás megint kiegyenlített. Legyecske az Öreget figyelte, aki morcosan ráncolta homlokát. Nem úgy alakult a parti, ahogy tervezte.

– Tulajdonképpen mit szeretne? – szólt ellenfeléhez, akit váratlanul ért a kérdés.

– Hazamenni a családomhoz. Szeretni, ölelni, mosolyogni, kertet művelni, rózsákat metszeni, napórát készíteni, olvasni, játszani a lányommal, átadni neki mindazt, amit tudok. Ezt szeretném. Olyan nagy kérés?

– Az – fintorgott az Úr. – Túl késő. Ha előbb szól, tán segíthettem volna. – Odébb tolta a futót, és mattot adott. Legyecske zajtalanul elrepült, otthagyva a hamvas barackot, s bevackolta magát a kék dzseki kapucnijába.

 


Címke: , ,
2021.01.25 - tiszatáj

MARK WAID, ALEX ROSS:
A TE ORSZÁGOD
Waid és Ross 1996-os szuperhősképregénye briliáns munka. Részben Alan Moore hagyományait szövi tovább, ugyanakkor önértékén is lenyűgöző: hagyománytörő darabként ugyanolyan emlékezetes, mint egyenes vonalvezetésű meseként… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.24 - tiszatáj

A Balassi Kiadónál megjelent kötet címében, tartalmának egyes részeiben, illetve nyomdai megjelenési formáját tekintve kapcsolódik az ugyancsak itt először 1997-ben napvilágot látott Szimbólumtárhoz. A közös vonatkozások felsorolása folytatható a genius locival, hiszen a főszerkesztők révén mindkettő a Szegedi (97-ben még József Attila) Tudományegyetem Olasz Tanszéke szellemi közegéből származik… – PÁL JÓZSEF KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.23 - tiszatáj

MOESKO PÉTER: MEGYÜNK HAZA
Moesko Péter első novelláskötete kiérlelt, meggyőző bemutatkozás. Az eddigi fogadtatás egyértelműen pozitív, ugyanakkor, hozzá kell tenni, nem túl bőséges: Károlyi Csaba lelkes ÉS-beli rövidkritikáját vagy a moly.hu felületén közzétett olvasói benyomásokat leszámítva nem igazán találkozunk értelmezői megnyilvánulásokkal… – SZÁNTAI MÁRK KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.22 - tiszatáj

ORBÁN JÁNOS DÉNES AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
Orbán János Dénes, József Attila- és Magyarország Babérkoszorúja-díjas költő, a Kárpát-medencei Tehetséggondozó műhely Előretolt Helyőrség Íróakadémiájának vezetője – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.20 - tiszatáj

MÁNYOKI ÁDÁM MŰVEI NYOMÁN, EGY MŰTEREMLÁTOGATÁS MARGÓJÁRA
Mányoki Ádám (1991) festőművész, grafikus. 2019-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem Képgrafika szakán. Mesterei: Madácsy István és Szurcsik József voltak. Sokoldalú művész, aki már az egri főiskolán is többféle technikával kísérletezett. A kezdetekben illusztrációkat készített, a litográfiát vegyes technikával kombinálva alkotott, főleg Pilinszky verseinek hatására…

Tovább olvasom >>>
2021.01.19 - tiszatáj

A fotózásra Miklós kért meg, a Volt egyszer egy Közép-Európa (1989) válogatott anyaghoz, majd az egyik legszebb könyve, Az én Pannóniám (1991) kapcsán. Ekkor tudtam meg, hogy ez a mosolygós, kedves ember – aki barátai közé fogadott a második találkozás után, mert hogy én is Szekszárdon születtem ‒ milyen szigorú, már-már kegyetlen. Többször át kellett dolgoznom az egészet. Miután megjelent, én közömbösen lapozgattam. Hogy miért használtak a kritikusok a képek kapcsán szuperlatívuszokat, máig nem értem […]

Tovább olvasom >>>
2021.01.19 - tiszatáj

NAGY GÁBOR FESTŐMŰVÉSZ ÉLETMŰ-KIÁLLÍTÁSA
Nagy Gábor festőművész olyan nagyszabású kiállítással jelentkezett október elején Szeged művészetértő közönsége előtt, amely a közel öt évtizedet átfogó képzőművészeti pályafutásának – és az egyes műcsoportokban részletesen dokumentálható – változatos alkotói tevékenységének hiteles bemutatója. Azért is lehet – sőt kell – most az életmű korrekt mérlegét megvonni, mert a REÖK két szintjének összes termeit megtöltik a művész alkotásai, azaz több mint háromszáz művet vonultat föl a kiállítás […]

Tovább olvasom >>>
2021.01.18 - tiszatáj

Csontos Márta, Hartay Csaba, Marno János, Mizsur Dániel versei

„Alternatív földrajz” (kortárs egyiptomi költőnők versei Tüske László válogatásában és műfordításában)

Csippán Péter, Domokos Márton, Repkő Ágnes, Sántha József prózája

Bálint Péter, Gömöri György, Miskolczy Ambrus tanulmánya

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő