04.22
| Vadlovak – Hortobágyi mese >>>
01.27.
| A Homo Ludens Project a Szövegdiszkó maratonnal zárja a telet >>>
01.12.
| Vers l’infini. Konok Tamás életmű-kiállítása (1930–2020) >>>
12.08.
| Figyelem és irgalmasság – Iványi Gábor és Liszkai Tamás >>>
12.07.
| Edda Művek, Prognózis, Ámen és Sziámi albumokkal zárul a Lemezjátszó Classic >>>
12.07
| Egy nő – Művész Távmozi (online premier) >>>
12.03.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
12.01.
| ArteKino 2020 – Nézz egy hónapig ingyen európai fesztiválfilmeket! >>>
11.27.
| A Szépírók Társasága XVI. fesztiválja >>>
11.26.
| Indul az e-Trafó online programsorozat >>>
NAPI TANDORI

12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>
10.17.
| Swimathon Pécs 2020 >>>

Csontos Márta, Hartay Csaba, Marno János, Mizsur Dániel versei

„Alternatív földrajz” (kortárs egyiptomi költőnők versei Tüske László válogatásában és műfordításában)

Csippán Péter, Domokos Márton, Repkő Ágnes, Sántha József prózája

Bálint Péter, Gömöri György, Miskolczy Ambrus tanulmánya

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Hajlik, de nem törik
2020.12.23 - tiszatáj

FŰZFA

Úgy tűnt, Milcho Manchevski egyszeri és ismételhetetlen csodát tett le az asztalra 26 évvel ezelőtt. Tavaly bemutatott drámája viszont rácáfol az előítéletekre: a New Yorkban élő macedón rendező ismét csúcsformájában alkot.

A Fűzfa ezen felül korábbi vezérmotívumait is újrahangolja. Triptichon-szerkezetű meseként írható le a sztori, rurális és kortárs miliő felelnek egymásra, miközben a direktor sosem hagyja figyelmen kívül az univerzális témafelvetéseket, pláne finoman árnyalt karaktereit. Hármaskönyve immár az anyaság dilemmakörére összpontosít – egy 17. században bonyolódó, valamint két, napjainkban zajló történet pereg a szemünk előtt.

Természetesen, Manchevskit a látszólag eltérő sorsok összecsengése foglalkoztatja: ahogy az Eső előtt non-lineáris struktúrája a háború, hovatovább a mindenkori erőszak értelmetlenségét nyomatékosítja, úgy a Fűzfa is alárendeli a szabálytalanul – bevallottan Escher, Picasso és Rauschenberg által inspirált – folydogáló időt a női perspektívának, de ennél tovább is képes menni. Összetett, rejtett érzelmekre, gesztusokra hagyatkozó formanyelvével ugyanis az aktuális Manchevski-film az apaság kérdését is boncolgatja: ugyanannyira hangsúlyt fektet az ún. female gaze, mint a férfiasság érzékeny kifejtésére. Lírai realista atmoszféraköltészet lép nászra a hétköznapi realizmussal – a Fűzfa e hangulati tartományok egymásra hatásával árul el rengeteget a karakterekben dúló belső viharokról, óhajtott nyugalmukról, csalódottságukról, bizakodásukról.

 

 

Dobos Tamás operatőr a szintén hármas tagoltságú, Bogdán Árpád jegyezte sorspuzzle, a Genezis után ismét hasonló narratívát szolgál ki felvevőgépével. Kontemplatív, már-már földöntúli tájat rögzít kecskepásztorokkal, babonákkal, veszélyes hiedelmekkel és alkukkal: az első fejezet csaknem Szergej Paradzsanov (Elfelejtett ősök árnyai) vagy Aleksandar Petrovic (Három, Találkoztam boldog cigányokkal is) legszebb pillanatait idézi. Férj és feleség várják a gyereküket, ám vágyaik egyre nehezebb döntések hozatalára késztetik őket: a Fűzfa első fejezete egy rációtól fosztott világra, annak ősi tradícióira, néha mágiára és óvatosan adagolt transzcendenciára hagyatkozik. Manchevski tragédiával zárja e legendákon nyugvó epizódot – a sötét tündérmesék kelléktárát aratást, rétet, köves hegyoldalt pásztázó, hol baljós vagy nyugodt hosszú beállítások központozzák, melyek révén nincs is pontos válasz arra, miért vesz rossz irányt a juhait terelő Milan és neje, Donka élete. Csupán a körülmények kiszolgáltatottjai, noha Manchevski mintha arra utalna, a gyermekáldást segítő öreg boszorkánnyal való, gyilkosságba torkolló vitájuk egyenes következménye a kegyetlen végkifejlet, azaz a film első szakasza bűn és bűnhődés-történetként, isteni beavatkozásként is aposztrofálható.

Balladába hajló, melankolikus hangütése azonban fokozatosan oldódik: a Fűzfa hangulatvilága és vele együtt a szereplőrajza is egyre melegebb tónust ölt a 100 perces játékidő során. Igaz, a második rész emocionális síkon még nagyobbat rúg a nézőn, nem végletes pusztulással fejeződik be, hanem keserédes elválással. Manchevskit itt sem hagyja cserben tematikai és stílusérzéke: míg az első fragmentum arról regélt, hogy az emberi gyarlóságot a fekete mágia nemhogy elfojtja, de talán befolyásolja is, az utolsó két, kortárs epizód arról tanúskodik, immár a tudomány sem áll a karakterek rendelkezésére. Kihagyásos szerkesztésmóddal felépített, érzelmeket gyakran fokozó melodrámájában a rendező arra utal, elsősorban nem a hiedelmek vagy a modern orvosi vívmányok, így az abortusz, röntgen, műtétek viszik tévútra a figurák sorsát, hanem ők maguk hoznak vitatható döntéseket. Ellipszisekkel béleli ki a visszafogott cselekményt a rendező és mivel a legtöbb drámai fordulat képen kívül zajlik le, újfent csak a vakvégzet apró pontjaiként szállingózó, passzivizált főalakok elegáns tragédiáját követhetjük. Jóllehet, a Fűzfa testreprezentációs elmélkedésnek sem utolsó – a középkori vignettában balzsamozzák, a kortárs etapban orvosi tekintetnek vetik alá a női fizikumot –, de Manchevski nem horgonyozik le a feminizmus, a maszkulinitás vagy a tudomány szemrevételezésénél, inkább egyetemes, bárki által ismert helyzetek foglalkoztatják.

 

 

Sorsok fonódnak össze Krzysztof Kieslowski modorában (lévén a Fűzfa napjainkban ültet gyakorlatba tantételeket, nyugodtan definiálható a Tízparancsolat utózöngéjeként) 400 év távlatából (Manchevski második filmje, a Por című eastern egy évszázadot ölelt fel), Andrej Tarkovszkij poézisével. Cseppet sem véletlen, hogy az Eső előtt után a direktor ismét visszatérő motívumokon, helyesebben jelképeken állapodik meg, például az 5 éves szülésre várakozáson, elfenekelt kisfiúk snittjén, egy agyonütésre vagy fejtámaszként használható kődarabon vagy éppen a címbéli növényen, amely egyszer a gyermekáldás vagy a primitív kívánságok misztériumát hozza testközelbe, később pedig piacon vásárolt természetmementóként húzódik meg Rodna és Branko, a 21. századi, tépelődő házasok szomorúságának hátterében. Maga a fa indexikus rangra emelkedik – épp úgy, ahogy a szomorúfűz csapadékban, szélben, mennydörgéskor hullatja szimbolikus könnyeit, úgy a karakterek is próbálnak úrrá lenni a bánatukon és kitartóan élni a legnehezebb pillanatok közepette. Manchevski a nemi kérdéseken (egy ponton Rodna szakáll mögé és népviseletbe bújik, elmosva férfi és női lét határait, illetve centrumba helyezve a benne tomboló óriási bizonytalanságot) túl olyan kortárs problémákra is fókuszál, mint rasszizmus, szegénység, gyermekbántalmazás, sőt, a harmadik, Rodna nővérét, Katerinát bemutató rész már nem szüléssel bíbelődik, hanem az örökbefogadás máig ellentmondásos kérdésével. Mindhárom nő egy fűzfa keménységével viseli a próbáltatásokat (mintha egy bergmani vetületű, A csendre vagy a Personára rímelő karakterdrámát néznénk), így lényegülnek egyenes tartású feministákká. Igyekeznek összhangot teremteni a férjeikkel, hozzátartozóikkal, környezetükkel, de leginkább dűlőre jutni önmagukkal, ezért a Fűzfa egyre kevésbé a fájdalmak nagyívű költeménye, hanem sokkal inkább a szeretetről, egészen konkrétan az odáig vezető önfeláldozásról szól.

Nehéz feledni bizonyos képeket, több jelenet (kivált a második epizódot záró zoknis fordulópont) retinába ég, a Fűzfa pesszimizmusa azonban lépésről lépésre óvatos reménykedéssé enyhül. Manchevski a 2010-es Anyák után nemcsak egy, már bejáratott vezértémát szövöget tovább, hanem a kortárs spirituális-filozófiai irányzat reprezentánsaként és az univerzális kérdések szerzőjeként betonozza be pozícióját – az örökbefogadott, helyét kereső, mosolyra fakadó és beszélni kezdő fiúnak szentelt, jövőbe tekintő, az Áldozathozatal végső soraira hajazó percek magabiztosan visszahangozzák a rendező humanizmusát.

Szabó G. Ádám

 

 

 

Vrba, 2019

Rendező: Milcho Manchevski

Szereplők: Sara Klimoska, Natalija Teodosieva, Kamka Tocinovski, Nenad Nacev, Nikola Risteski

 

 

 

 

 

 

 

 

Kapcsolódó írásunk:


Címke: , , , ,
2021.01.25 - tiszatáj

MARK WAID, ALEX ROSS:
A TE ORSZÁGOD
Waid és Ross 1996-os szuperhősképregénye briliáns munka. Részben Alan Moore hagyományait szövi tovább, ugyanakkor önértékén is lenyűgöző: hagyománytörő darabként ugyanolyan emlékezetes, mint egyenes vonalvezetésű meseként… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.24 - tiszatáj

A Balassi Kiadónál megjelent kötet címében, tartalmának egyes részeiben, illetve nyomdai megjelenési formáját tekintve kapcsolódik az ugyancsak itt először 1997-ben napvilágot látott Szimbólumtárhoz. A közös vonatkozások felsorolása folytatható a genius locival, hiszen a főszerkesztők révén mindkettő a Szegedi (97-ben még József Attila) Tudományegyetem Olasz Tanszéke szellemi közegéből származik… – PÁL JÓZSEF KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.23 - tiszatáj

MOESKO PÉTER: MEGYÜNK HAZA
Moesko Péter első novelláskötete kiérlelt, meggyőző bemutatkozás. Az eddigi fogadtatás egyértelműen pozitív, ugyanakkor, hozzá kell tenni, nem túl bőséges: Károlyi Csaba lelkes ÉS-beli rövidkritikáját vagy a moly.hu felületén közzétett olvasói benyomásokat leszámítva nem igazán találkozunk értelmezői megnyilvánulásokkal… – SZÁNTAI MÁRK KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.22 - tiszatáj

ORBÁN JÁNOS DÉNES AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
Orbán János Dénes, József Attila- és Magyarország Babérkoszorúja-díjas költő, a Kárpát-medencei Tehetséggondozó műhely Előretolt Helyőrség Íróakadémiájának vezetője – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.20 - tiszatáj

MÁNYOKI ÁDÁM MŰVEI NYOMÁN, EGY MŰTEREMLÁTOGATÁS MARGÓJÁRA
Mányoki Ádám (1991) festőművész, grafikus. 2019-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem Képgrafika szakán. Mesterei: Madácsy István és Szurcsik József voltak. Sokoldalú művész, aki már az egri főiskolán is többféle technikával kísérletezett. A kezdetekben illusztrációkat készített, a litográfiát vegyes technikával kombinálva alkotott, főleg Pilinszky verseinek hatására…

Tovább olvasom >>>
2021.01.19 - tiszatáj

A fotózásra Miklós kért meg, a Volt egyszer egy Közép-Európa (1989) válogatott anyaghoz, majd az egyik legszebb könyve, Az én Pannóniám (1991) kapcsán. Ekkor tudtam meg, hogy ez a mosolygós, kedves ember – aki barátai közé fogadott a második találkozás után, mert hogy én is Szekszárdon születtem ‒ milyen szigorú, már-már kegyetlen. Többször át kellett dolgoznom az egészet. Miután megjelent, én közömbösen lapozgattam. Hogy miért használtak a kritikusok a képek kapcsán szuperlatívuszokat, máig nem értem […]

Tovább olvasom >>>
2021.01.19 - tiszatáj

NAGY GÁBOR FESTŐMŰVÉSZ ÉLETMŰ-KIÁLLÍTÁSA
Nagy Gábor festőművész olyan nagyszabású kiállítással jelentkezett október elején Szeged művészetértő közönsége előtt, amely a közel öt évtizedet átfogó képzőművészeti pályafutásának – és az egyes műcsoportokban részletesen dokumentálható – változatos alkotói tevékenységének hiteles bemutatója. Azért is lehet – sőt kell – most az életmű korrekt mérlegét megvonni, mert a REÖK két szintjének összes termeit megtöltik a művész alkotásai, azaz több mint háromszáz művet vonultat föl a kiállítás […]

Tovább olvasom >>>
2021.01.18 - tiszatáj

Csontos Márta, Hartay Csaba, Marno János, Mizsur Dániel versei

„Alternatív földrajz” (kortárs egyiptomi költőnők versei Tüske László válogatásában és műfordításában)

Csippán Péter, Domokos Márton, Repkő Ágnes, Sántha József prózája

Bálint Péter, Gömöri György, Miskolczy Ambrus tanulmánya

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő