04.22
| Vadlovak – Hortobágyi mese >>>
01.27.
| A Homo Ludens Project a Szövegdiszkó maratonnal zárja a telet >>>
01.12.
| Vers l’infini. Konok Tamás életmű-kiállítása (1930–2020) >>>
12.08.
| Figyelem és irgalmasság – Iványi Gábor és Liszkai Tamás >>>
12.07.
| Edda Művek, Prognózis, Ámen és Sziámi albumokkal zárul a Lemezjátszó Classic >>>
12.07
| Egy nő – Művész Távmozi (online premier) >>>
12.03.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
12.01.
| ArteKino 2020 – Nézz egy hónapig ingyen európai fesztiválfilmeket! >>>
11.27.
| A Szépírók Társasága XVI. fesztiválja >>>
11.26.
| Indul az e-Trafó online programsorozat >>>
NAPI TANDORI

12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>
10.17.
| Swimathon Pécs 2020 >>>

Csontos Márta, Hartay Csaba, Marno János, Mizsur Dániel versei

„Alternatív földrajz” (kortárs egyiptomi költőnők versei Tüske László válogatásában és műfordításában)

Csippán Péter, Domokos Márton, Repkő Ágnes, Sántha József prózája

Bálint Péter, Gömöri György, Miskolczy Ambrus tanulmánya

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

2020.12.22 - tiszatáj

 

 

 

 

PEROVICS ZOLTÁN: ARTOPÉDLANDIA

 

Artopédlandia (művészetellenes ∙ anti-művészetellenes ∙ művészet)

Az art, az ortopéd és a land szavak jelen kombinációja: Artopédlandia, amely a képzelet nyomorúságos, szabadon táguló aktív birodalmára is utal. Art: művészet. Ortopédia: a tartó- és mozgató szervrendszer rendellenességeivel és kezelésével foglalkozó orvosi szakterület, pl.: gerincferdülés, dongaláb, csípőficam stb. Land: föld, szárazföld, vidék, leszállás, part, köz, út, sáv, táj, talaj, terület, ország stb. A land art hangsúlyozta a földnek mint az emberiség otthonának jelentőségét. A metanoia a szövegkörnyezettől függően más és más jelentésű: jelentésbeli vagy gondolati fordulat, a gondolkodásmód átalakítása, átfordulás, újjászületés stb. Artopédlandia az élő természettel és annak élőlényeivel szemben elkövetett emberi bűnök, katasztrófák ellenmérgeként a Metanoia Artopédia experimentumainak örökbe málló Lomjait aktivizálja gyűjteményével. Művészetellenes ∙ anti-művészetellenes ∙ művészet

Perovics Zoltán

 

Az újvidéki Kortárs Művészeti Múzeum első emeleti termeinek padlóját papírborítás szabdalja térszeletekre.

A csomagolópapírral burkolt egységek között kanyargó úton, noha lelkiismeretesen szemrevételezem a műtárgyakat, mégis egykettőre eljutok a leghátsó falig, ahonnan más nincs, csak visszaút. Az az érzésem, valamit elmulasztottam, ezért megfordulok, és még lassabban lépkedek vissza a pőre sávon, lassabban és másféle figyelemmel: mintha ösvényen járnék, csavargatom a fejem, figyelek a részletekre, összefüggéseket keresek, próbálok eligazodni a kiállított műszerek és eszközök, képek és kellékek erdejében.

Hiába, megint csak arról győződök meg, hogy még mindig nem értem, mi értelme kiállítani ezeket a színházi relikviákat.

A társulat lelkes követőjeként évtizedek óta csodálom azt az összetett sérülékenységet, amelyet Pero a színpadon életre hív és életben tart. Mégis, azon kívül, hogy az artopéd műtárgyak törékeny egyensúlyát vizsgálva ismét megállapíthatom, Pero a kiállított beállítások mestere, egyre tanácstalanabb vagyok, mert nem értem, hogy miképpen kéne ennek a tárlatnak gazdagítania Metanoia-értésemet. Azt viszont tudom, hogy ha valami előtt értetlenül állok, és közben mégsem enged el, mégsem tudok elmenni mellette, akkor valószínűleg nem az anyaggal van baj, hanem a megközelítésemmel.

A legelső, legkisebb teremben keskeny derékszöget formál a talajon a papiros. Előtte felsorakoznak az érkezők, a szervezők, a sajtó, de a papírra senki sem lép. A határ, melyet a papír kiszab, olyan szigorúan rendezi a mozgásteret, mint egy üvegfal.

Pero féltérdre ereszkedik, és higgadt, szertartásos mozdulatokkal kórházi kék mamuszokba csomagolja a kiállítást megnyitó Danyi Zoltán cipőit. Aztán mamuszt ölt maga is, majd kék mamuszt húz a tolmács is, mielőtt mindhárman a papírra lépnek. A három férfi az ormótlan holdjáró cipőkre emlékeztető égszínkék lábbelikben, kezükben papírlapokkal, elhelyezkedik a keskeny papírháromszög szívében. Földi mértékkel néhány méterre tőlem, valóságosan azonban fényévekre, mert a papír, értem meg lassan, a performansz tere: ők hárman már máshol vannak, a távolban. Nem véletlenül olyanok ezek a kék mamuszba csomagolt lábak, mint a holdjáró cipők. A becsomagolt tér Pero bolygója. Más bolygón, más síkon vannak ezek a férfiak, ott készülődnek a nyitányra.

Más síkra lépek a megnyitó után én is, mikor üggyel-bajjal kék mamuszba bújok. Előbb óvatosan, aztán egyre bátrabban próbálom rá talpaimat a finom sima papirosra, mely úgy fénylik, mint egy szépen lebarnult férfihát. A kisebb-nagyobb kellékdarabok, figurák, színpadi kiegészítők közé lépve érzem, ahogy lassan forogni kezd Pero bolygója, és a gravitációs tere egyre erősebben tart. A Metanoia előadásokhoz tartozó bútorok és használati tárgyak, melyeket kintről, a papírsíkok közötti útról vagy ösvényről nézve gondosan megtervezett élettelen objektumoknak láttam, a csomagolópapírba burkolt bolygóról nézve felélénkülnek, megelevenednek. Kék mamuszaink ormairól ugyanis abból csíphetünk el szeletkéket, amit Pero előadásainak szereplői látnak, amiben Pero előadásainak szereplői élnek. A papírbolygó vendégeként ébredek rá, hogy Pero színházában nincsenek a külvilág számára kidolgozott részletek, ez nem egy háromfalú szoba, hanem egy élettér, ahol minden mindenhonnan nézve a helyén van és a hatalmas, sokszervű gépezetektől a mindenütt jelenlévő, kicsi papírfigurákig mindennek helye van, és semmi sem helyettesíthető.

És talán éppen a kicsi papírfigurák sorsa a legmegejtőbb. Egészen apró klozettpapír-karakterek, asszonyka, emberke, lányocska. Egyik egy tükörpiramisban szemléli magát, egy másik ketrecben kuksol. Vajon ki a szabadabb, aki a ketrecből nézi azokat, akik őt nézik, vagy aki nincs ketrecben ugyan, mégis egyedül önmagát látja?

A papírvékony szakadékon innen és túl minden és mindenki felkészült figyelemmel várja a nyitányt. A beszélő már majdnem szóra nyitja ajkait, mikor a papírra lép a múzeum PR-osa: tappancsain gyöngyös saruval, szétvetett lábakkal lecövekel a kék mamuszos férfiinstalláció előtt, és elmondja, hogy mekkora megtiszteltetés, hogy mekkora esemény, majd pedig levonul a színről, és összevissza tapodja közben az addig érintetlen papírfelületet.

Nézem, ahogy a gyöngyös saru nyomvonala deszakralizálja a teret, és arra gondolok, hogy elveszett a bolygó. Aztán ráébredek: éppen a sarunyomok emlékeztetnek arra, hogy milyen sérülékeny a teremtett tér. És arra, hogy nincs menekvés, a nyitás a bontás kezdete, az indulás a széthullásé, a kezdet a végé.

Az apró klozettpapír-karakterek közül némelyik magányosan, mások csoportokban, de mindegyikük társtalanul álldogál, kivéve egy képkeretbe foglalt esküvői ruhás párocskát, akiktől kifelé, lefelé, elfelé gördül egy miniatűr babakocsi, klozettpapírkicsivel. Mert a gyerek is mindig már úton van hozzánk képest, tőlünk el – éppen úgy, ahogy ez a kiállítás.

(Kiállítás az újvidéki Kortárs Művészeti Múzeumban [2019. július 25. – augusztus 11.])

Bakos Petra

 

(Fotók: Marko Milović)

(Megjelent a Tiszatáj 2019. novemberi számában)

 

Kapcsolódó írásunk:

Ilyen a világ (Danyi Zoltán megnyitója) >>>


Címke: , , , ,
2021.01.25 - tiszatáj

MARK WAID, ALEX ROSS:
A TE ORSZÁGOD
Waid és Ross 1996-os szuperhősképregénye briliáns munka. Részben Alan Moore hagyományait szövi tovább, ugyanakkor önértékén is lenyűgöző: hagyománytörő darabként ugyanolyan emlékezetes, mint egyenes vonalvezetésű meseként… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.24 - tiszatáj

A Balassi Kiadónál megjelent kötet címében, tartalmának egyes részeiben, illetve nyomdai megjelenési formáját tekintve kapcsolódik az ugyancsak itt először 1997-ben napvilágot látott Szimbólumtárhoz. A közös vonatkozások felsorolása folytatható a genius locival, hiszen a főszerkesztők révén mindkettő a Szegedi (97-ben még József Attila) Tudományegyetem Olasz Tanszéke szellemi közegéből származik… – PÁL JÓZSEF KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.23 - tiszatáj

MOESKO PÉTER: MEGYÜNK HAZA
Moesko Péter első novelláskötete kiérlelt, meggyőző bemutatkozás. Az eddigi fogadtatás egyértelműen pozitív, ugyanakkor, hozzá kell tenni, nem túl bőséges: Károlyi Csaba lelkes ÉS-beli rövidkritikáját vagy a moly.hu felületén közzétett olvasói benyomásokat leszámítva nem igazán találkozunk értelmezői megnyilvánulásokkal… – SZÁNTAI MÁRK KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.22 - tiszatáj

ORBÁN JÁNOS DÉNES AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
Orbán János Dénes, József Attila- és Magyarország Babérkoszorúja-díjas költő, a Kárpát-medencei Tehetséggondozó műhely Előretolt Helyőrség Íróakadémiájának vezetője – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.20 - tiszatáj

MÁNYOKI ÁDÁM MŰVEI NYOMÁN, EGY MŰTEREMLÁTOGATÁS MARGÓJÁRA
Mányoki Ádám (1991) festőművész, grafikus. 2019-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem Képgrafika szakán. Mesterei: Madácsy István és Szurcsik József voltak. Sokoldalú művész, aki már az egri főiskolán is többféle technikával kísérletezett. A kezdetekben illusztrációkat készített, a litográfiát vegyes technikával kombinálva alkotott, főleg Pilinszky verseinek hatására…

Tovább olvasom >>>
2021.01.19 - tiszatáj

A fotózásra Miklós kért meg, a Volt egyszer egy Közép-Európa (1989) válogatott anyaghoz, majd az egyik legszebb könyve, Az én Pannóniám (1991) kapcsán. Ekkor tudtam meg, hogy ez a mosolygós, kedves ember – aki barátai közé fogadott a második találkozás után, mert hogy én is Szekszárdon születtem ‒ milyen szigorú, már-már kegyetlen. Többször át kellett dolgoznom az egészet. Miután megjelent, én közömbösen lapozgattam. Hogy miért használtak a kritikusok a képek kapcsán szuperlatívuszokat, máig nem értem […]

Tovább olvasom >>>
2021.01.19 - tiszatáj

NAGY GÁBOR FESTŐMŰVÉSZ ÉLETMŰ-KIÁLLÍTÁSA
Nagy Gábor festőművész olyan nagyszabású kiállítással jelentkezett október elején Szeged művészetértő közönsége előtt, amely a közel öt évtizedet átfogó képzőművészeti pályafutásának – és az egyes műcsoportokban részletesen dokumentálható – változatos alkotói tevékenységének hiteles bemutatója. Azért is lehet – sőt kell – most az életmű korrekt mérlegét megvonni, mert a REÖK két szintjének összes termeit megtöltik a művész alkotásai, azaz több mint háromszáz művet vonultat föl a kiállítás […]

Tovább olvasom >>>
2021.01.18 - tiszatáj

Csontos Márta, Hartay Csaba, Marno János, Mizsur Dániel versei

„Alternatív földrajz” (kortárs egyiptomi költőnők versei Tüske László válogatásában és műfordításában)

Csippán Péter, Domokos Márton, Repkő Ágnes, Sántha József prózája

Bálint Péter, Gömöri György, Miskolczy Ambrus tanulmánya

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő