Éjfél, mindig misztikus fogalom volt az éjfél. Az emberek dolgoztak, ki-ki hajnalban kelt. Kivétel talán a lagzi volt, amely akár három napig tartott. Persze nem dologidőben. A farsang inkább a városokat hozta lázba, ott is csak azt, aki tehette. Tehetősnek is hívták, aki megtehetett mindent.
A paraszt élete a Nap órájához igazodott, meg a jószág is megkövetelte a jussát. A jószághoz sötétben is fel kell kelni, nem vár.
Így az éjfél a csillagok órája volt és a betlehemi csillagé. Mert az egyetlen szent éjfél, a kivétel, az éjféli mise, csizmaszárig, térdig érő hóban. Mert tél volt karácsonytájt, kemény tél. Már korán beköszöntött, nem volt elég a bekecs.
Tél volt, mégis eljött a Gyermek. Nem fázott, nem késett, csak háborúk, járványok idején siratta a népét. „Fel nagy örömre” és “Mennyből az angyal”. A csendes éjben messzire elszállt a hívogató harang szava. Tulajdonképpen lélegzet visszafojtott éj volt, akkor is, ha a szél orgonált a kéményen, vagy farkas üvöltött. A kutya is nyugton volt a vackán, idegent nem szimatolt, legfeljebb valami szemtelen róka ugrasztotta. A csendes éjben, a békés éjféli órán a rossz szándék is nyugodott, már régen aludni tért a rabló és a kísértő.
Mentek a kislegények, lámpással kezükben, az asszonyok magukhoz szorították az imakönyvet.
Idők voltak, a karácsony nagy idő. Megtelt a lélek áhítattal. Amire egész évben áhítozott, eljött. Egy gyermek jött el mindössze, az asszonynak betelt az órája.
Ez az éjszaka más volt. Hó fútta éj, hiszen az érkezők nyomát sem találták az Isten házából távozok. Össze is verődtek a tanyasiak, amikor nekivágtak. A Hold lámpásában a kanóc sem füstölgött már, de az ablak mögötti fények hívogattak. Világítottak, mint az okos szüzek lámpái, hogy útbaigazítsák az érkezőket.
Az éjfél misztikus óra. Olyankor történik, ami történik, a kutya dolga. Vigyázza a házat. A ház népe az imától, énekektől kipirulva lépett ki a templomból és ez a pirosság szélben-hóban-fagyban hazáig kitartott. Fellángolt a tűznél és parázslott a szívben.
Mi lenne velük, ha egyszer nem jönne el az angyal?
Radnai István
