04.22
| Vadlovak – Hortobágyi mese >>>
01.27.
| A Homo Ludens Project a Szövegdiszkó maratonnal zárja a telet >>>
01.12.
| Vers l’infini. Konok Tamás életmű-kiállítása (1930–2020) >>>
12.08.
| Figyelem és irgalmasság – Iványi Gábor és Liszkai Tamás >>>
12.07.
| Edda Művek, Prognózis, Ámen és Sziámi albumokkal zárul a Lemezjátszó Classic >>>
12.07
| Egy nő – Művész Távmozi (online premier) >>>
12.03.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
12.01.
| ArteKino 2020 – Nézz egy hónapig ingyen európai fesztiválfilmeket! >>>
11.27.
| A Szépírók Társasága XVI. fesztiválja >>>
11.26.
| Indul az e-Trafó online programsorozat >>>
NAPI TANDORI

12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>
10.17.
| Swimathon Pécs 2020 >>>

Csontos Márta, Hartay Csaba, Marno János, Mizsur Dániel versei

„Alternatív földrajz” (kortárs egyiptomi költőnők versei Tüske László válogatásában és műfordításában)

Csippán Péter, Domokos Márton, Repkő Ágnes, Sántha József prózája

Bálint Péter, Gömöri György, Miskolczy Ambrus tanulmánya

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Idegenek a Comói-tónál
2020.12.03 - tiszatáj

A HAZUGSÁG SZÍNE

Lételméleti problémák boncolgatására tökéletesen alkalmas a tágabb értelemben vett bűnügyi zsáner. Hosszú irodalmi tradíciókra visszatekintő történelme során a műfaj több módosuláson esett át Chandler hard boiled-regényeitől és Simenon erkölcsfilozófiai fejtegetésétől Thompson pszichotikus antihősöket mozgató ponyvanoirjain át a grandiózusan perverz Ellroy-tablókig. Kevéssé ismert, ám jelentős íróként leltározható Charles Willeford (Miami Blues), akinek 1971-es The Burnt Orange Heresy című írását pályafutása legjobbjának titulálják, dicsérői Samuel Beckett, a dadaizmus és a szürrealizmus fricskáit ugyanolyan áhítattal jegyzik meg a mű kapcsán, mint lecsúszott, kisszerű figuráinak árnyalt bemutatását.

Így eshet, hogy a tavaly bemutatott, itthon A hazugság színére keresztelt, régóta esedékes adaptáció rögtön egy morálisan ambivalens karakter módszerébe nyújt betekintést. Látszat és valóság kettősségére húzott cselekményében a műkritikus James Figueras hatalmas autoritással elemez egy festményt, izgalmas háttértörténetet hoz szóba gyanútlan amerikai turisták előtt, majd előadását pimaszul úgy zárja, a sztori hamis, pusztán ő találta ki. Néhány perccel a játékidő indulása után máris teljes fényében előttünk ragyog Willeford zsenije – a film antihősei rendszerint önnön boldogságukat hajkurásszák, de folyton más kárára, szavaik nincsenek összhangban a tetteikkel. Részben ugyanezt a dilemmát vizsgálta a Suburra-sorozat egyes részeit jegyző Giuseppe Capotondi előző filmje, a The Double Hour is: múltat és jelent összefűző, egyre zavarosabb memóriákból létrejött karakterrajzait bátran, sőt, biztosabb kézzel menti át legutóbbi dolgozatába.

 

 

Új munkája – akárcsak korábbi olasz filmje – viszont sosem nyakatekert fordulatokkal, magas oktánszámon pörgő jelenetekkel dönti le a lábáról a publikumot. Hosszú beállításokkal, kifogástalan snittkezeléssel, poétikus beállításokkal, sőt, mindenekelőtt árulkodó tekintetekkel hatol a partnereiket lépre csalók belvilágába. Figueras vagy éppen az őt egy ritka festmény lopására felbujtó gazdag, korrupt műkereskedő ugyanis aligha veszik számításba mások érzelmeit: csupán egy jól körülhatárolt, önző és egyszerű cél lebeg előttük, amit bármi áron el szeretnének érni. Nagy tragédia, hogy a kritikushős ugyanide tartozik – értelmiségi, intelligencián, összetett gondolkodásmódon nyugvó szakmáját a kimondottakkal ellentétben végképp nem mások segítésére, hanem önmagáért, utilitaristán használja. Capotondi feldolgozásában ráadásul ez újabb árnyalatokkal bővül: A hazugság színe príma melodrámai szálában ugyanis a párkapcsolatok diszfunkcionalitásáról legalább annyi szó esik, mint az értékét vesztett művészetről vagy szerzőiségről, netán a hatalmi pozícióba jutottak totális amoralitásáról. Figueras és barátnője, Berenice eleinte megosztják egymással az ágyukat, kiruccannak a festői Comói-vidékre, villában tengetik a napjaikat elmélkedés és barátkozás mellett, ám örömük puszta látszat. Beszédes, hogy egyik pillanatról a másikra, teljes idegenekként omlanak társuk karjaiba, vagyis románcukból hiányzik az alapozás, a megértés, így a későbbi bizalmatlanság annál nagyobb éket ver közéjük – és ezzel újfent visszakanyarodunk A hazugság színe vezértémáihoz.

Jóllehet, Figueras rajong célpontjáért, a remeteként élő festő Jerome Debney-ért, sajátos mester-tanítvány, helyesebben újságíró/ kritikus-művész kapcsolatukat is rákként mételyezi az árulás, így megállapítható, hogy a Miamiból Olaszországba helyezett Willeford-átiratban kár volna bármilyen normális emberi kapcsolatról szólni. Még a bölcsnek, higgadtnak tűnő öreg Debney is képes hát mögé lopódzva kést forgatni másokban, tehát Capotondi filmje betyáros thrillerként, valamint az elidegenedésről szőtt auteur-drámaként egyaránt győzelmet arat. Központi felvetése szerint a négy főszereplő a művészetet használja a másikon való átgázolás kulcsaként, így jelen esetben nem az alkotás, a formák, alakzatok pontos leképzése, esetleg a hozzájuk fűzött mély eszmefuttatások jelentik a befutás netovábbját, hanem ennek radikális ellenkezője. Csalásban hisznek a főkarakterek, e kétes nívó válik szépművészetté – pontosan emiatt szólhatunk noirról, lévén a figurák a festészet pervertálásával egymás életére törnek és mivel nagyon durván zilálják egymás privát szféráját, a négyesfogat pszichológiai-morális játszmájának aligha lehet jó vége. Debney unja az érte epekedőket, legyint a dekadenciára, ezért üres festményt lát el frappáns címmel, döntése azonban nemcsak zavarba ejti, egyenesen sokkolja a visszavonult festőt megszólaltatni vágyó, így öntetszelgésbe hiába bocsátkozó Figuerast: A hazugság színe potens bizalomthrillerében az átverés szakmai vagy személyes síkról érkezve is hatalmas kárt tud tenni az éppen aktuális machinátorban.

 

 

Nem is létezik más a karakterek számára, mint a hazugság, így képtelenek erkölcsileg indokolható lépéseket tenni, és ha kell, másokat is magukkal rántanak a fertőbe, de ez akkor is bekövetkezik, amikor a csavaros játszma többé már nem irányítható és mások élete forog kockán járulékos kárként. Ilyen rangban Debney festészeti iróniája is arra világít rá, a művészet épp olyan kiürült, mint a társas relációk – a nagy műveket, akárcsak a párkapcsolatokat, az ismertségeket többé nem hagyományosan, szívvel-lélekkel, hanem csalárd számítással, pénzzel, hízelgéssel teremtik meg. Olykor Antonioni csellengői vagy Fellini bohém, túláradó díszletvilága, máskor Paul Schrader Idegenek Velencében-je vagy A tehetséges Mr. Ripley ugorhatnak be a szemlélőnek, de A hazugság színe legközelebbi, kortárs stilisztikai rokonai alighanem Paolo Sorrentino valamelyest hasonló tematikát körüljáró művei, leginkább A nagy szépség vagy az Ifjúság. Igaz, bár Capotondi próbál karakteresen rendezni, végül nem jut a nagy ikonok nyomába, de kísérletet tesz rá. Lassan meditatív hangulatteremtésbe váltó formanyelve egyetlen thrillerbe, krimibe illő ziccert sem hagy ki, ráadásul mozija rengeteget köszönhet a színészeknek. Claes Bang az Östlund-féle A négyzet után ismét otthonosan mozog a tótágast álló művészet tengerében, Elizabeth Debicki (Éjszakai szolgálat, Nyughatatlan özvegyek) leheletfinom ecsetvonásokkal festi meg a Figueras-Berenice szerelem leszállóágát, míg az olyan, háttérbe vonuló, ennek ellenére remek bábjátékosokat, mint Cassidy-t és Debney-t is kifogástalanul játsszák az olyan legendák, mint a műgyűjtőként ravaszkodó Mick Jagger vagy a fényűző kastélyban évtizedek rangját, legendáját magáévá tevő Donald Sutherland.

A hazugság színe remekmű-státuszát a hol kimagasló, hol jellegtelenbe csapó rendezésen kívül még egy bökkenő akadályozza: Capotondi, rútul félreértelmezve a kontemplatív, modernista atmoszférarajzot, kis híján önparódiába fullasztja a mozit. Rébuszokban, fennkölten beszélő szereplők lepik el a snitteket 30-45 percre, a Figueras-Berenice-Debney-hármasfogat intim, hétköznapi pillanatokban, úszás, séta, szex közben is életszerűtlenül, már-már szonetteket szavalva osztja meg egymással a nézeteit, a realizmus, mindennapiság kilúgozása pedig csaknem elidegeníti a nézőket. Szerencsére, a finálé már nem hagy cserben bennünket. Visszatérnek az elegáns, a figurák talajvesztettségét ügyesen hangsúlyozó rideg kompozíciók, így Giuseppe Capotondi második nagyjátékfilmje visszafogottan adagolja a csavarokat, ugyanígy vezet rá a megoldásra, miközben a „szerzőiség, mint hazugság”-motívum sem hever parlagon – kifinomult, a hazai, sajnálatosan ritkás moziév egyik legnagyobb, alig emlegetett meglepetése, egészen pontosan egy gondosan felépített, egyszerre hűvös és mediterrán neo noir a jutalmunk.

Szabó G. Ádám

 

 

The Burnt Orange Heresy, 2019

Rendező: Giuseppe Capotondi

Szereplők: Claes Bang, Elizabeth Debicki, Mick Jagger, Donald Sutherland, Rosalind Halstead

 

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , ,
2021.01.25 - tiszatáj

MARK WAID, ALEX ROSS:
A TE ORSZÁGOD
Waid és Ross 1996-os szuperhősképregénye briliáns munka. Részben Alan Moore hagyományait szövi tovább, ugyanakkor önértékén is lenyűgöző: hagyománytörő darabként ugyanolyan emlékezetes, mint egyenes vonalvezetésű meseként… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.24 - tiszatáj

A Balassi Kiadónál megjelent kötet címében, tartalmának egyes részeiben, illetve nyomdai megjelenési formáját tekintve kapcsolódik az ugyancsak itt először 1997-ben napvilágot látott Szimbólumtárhoz. A közös vonatkozások felsorolása folytatható a genius locival, hiszen a főszerkesztők révén mindkettő a Szegedi (97-ben még József Attila) Tudományegyetem Olasz Tanszéke szellemi közegéből származik… – PÁL JÓZSEF KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.23 - tiszatáj

MOESKO PÉTER: MEGYÜNK HAZA
Moesko Péter első novelláskötete kiérlelt, meggyőző bemutatkozás. Az eddigi fogadtatás egyértelműen pozitív, ugyanakkor, hozzá kell tenni, nem túl bőséges: Károlyi Csaba lelkes ÉS-beli rövidkritikáját vagy a moly.hu felületén közzétett olvasói benyomásokat leszámítva nem igazán találkozunk értelmezői megnyilvánulásokkal… – SZÁNTAI MÁRK KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.22 - tiszatáj

ORBÁN JÁNOS DÉNES AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
Orbán János Dénes, József Attila- és Magyarország Babérkoszorúja-díjas költő, a Kárpát-medencei Tehetséggondozó műhely Előretolt Helyőrség Íróakadémiájának vezetője – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.20 - tiszatáj

MÁNYOKI ÁDÁM MŰVEI NYOMÁN, EGY MŰTEREMLÁTOGATÁS MARGÓJÁRA
Mányoki Ádám (1991) festőművész, grafikus. 2019-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem Képgrafika szakán. Mesterei: Madácsy István és Szurcsik József voltak. Sokoldalú művész, aki már az egri főiskolán is többféle technikával kísérletezett. A kezdetekben illusztrációkat készített, a litográfiát vegyes technikával kombinálva alkotott, főleg Pilinszky verseinek hatására…

Tovább olvasom >>>
2021.01.19 - tiszatáj

A fotózásra Miklós kért meg, a Volt egyszer egy Közép-Európa (1989) válogatott anyaghoz, majd az egyik legszebb könyve, Az én Pannóniám (1991) kapcsán. Ekkor tudtam meg, hogy ez a mosolygós, kedves ember – aki barátai közé fogadott a második találkozás után, mert hogy én is Szekszárdon születtem ‒ milyen szigorú, már-már kegyetlen. Többször át kellett dolgoznom az egészet. Miután megjelent, én közömbösen lapozgattam. Hogy miért használtak a kritikusok a képek kapcsán szuperlatívuszokat, máig nem értem […]

Tovább olvasom >>>
2021.01.19 - tiszatáj

NAGY GÁBOR FESTŐMŰVÉSZ ÉLETMŰ-KIÁLLÍTÁSA
Nagy Gábor festőművész olyan nagyszabású kiállítással jelentkezett október elején Szeged művészetértő közönsége előtt, amely a közel öt évtizedet átfogó képzőművészeti pályafutásának – és az egyes műcsoportokban részletesen dokumentálható – változatos alkotói tevékenységének hiteles bemutatója. Azért is lehet – sőt kell – most az életmű korrekt mérlegét megvonni, mert a REÖK két szintjének összes termeit megtöltik a művész alkotásai, azaz több mint háromszáz művet vonultat föl a kiállítás […]

Tovább olvasom >>>
2021.01.18 - tiszatáj

Csontos Márta, Hartay Csaba, Marno János, Mizsur Dániel versei

„Alternatív földrajz” (kortárs egyiptomi költőnők versei Tüske László válogatásában és műfordításában)

Csippán Péter, Domokos Márton, Repkő Ágnes, Sántha József prózája

Bálint Péter, Gömöri György, Miskolczy Ambrus tanulmánya

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő