04.22
| Vadlovak – Hortobágyi mese >>>
01.27.
| A Homo Ludens Project a Szövegdiszkó maratonnal zárja a telet >>>
01.12.
| Vers l’infini. Konok Tamás életmű-kiállítása (1930–2020) >>>
12.08.
| Figyelem és irgalmasság – Iványi Gábor és Liszkai Tamás >>>
12.07.
| Edda Művek, Prognózis, Ámen és Sziámi albumokkal zárul a Lemezjátszó Classic >>>
12.07
| Egy nő – Művész Távmozi (online premier) >>>
12.03.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
12.01.
| ArteKino 2020 – Nézz egy hónapig ingyen európai fesztiválfilmeket! >>>
11.27.
| A Szépírók Társasága XVI. fesztiválja >>>
11.26.
| Indul az e-Trafó online programsorozat >>>
NAPI TANDORI

12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>
10.17.
| Swimathon Pécs 2020 >>>

Csontos Márta, Hartay Csaba, Marno János, Mizsur Dániel versei

„Alternatív földrajz” (kortárs egyiptomi költőnők versei Tüske László válogatásában és műfordításában)

Csippán Péter, Domokos Márton, Repkő Ágnes, Sántha József prózája

Bálint Péter, Gömöri György, Miskolczy Ambrus tanulmánya

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Fekete I. Alfonz: Zengedelem a két szememből
2020.12.01 - tiszatáj

 

A Tiszatáj szeptemberi számának Síkfuturizmust bemutató válogatásában a szerkesztő, Orcsik Roland bevezetőjét követően Nemes Z. Márió, Jódal Kálmán, Domonkos Tamás, Lesi Zoltán, Erdei Lilla, Lengyel Zoltán írásai olvashatók. A Tiszatájonline a nyomtatott Síkfuturista blokkot most Fekete I. Alfonz kapocslódó prózájával ajánlja.

 

– … teremtette – hallatszódott.

Vér Ferenc, a kumáni pusztázók hangnagya a ponyva alatt foglalt helyet a jövőbelátó tudós asszonnyal, Szélkiáltó Borbálával szemben. A nő a testére vékonyra sodort bőrszíjakkal békafüvet, tündérfátylat és dinnyefüvet kötött, azzal takarta húsának világosságát. Telt arcának sápadtságot kölcsönzött a fény-sötét ütközése, haja cafrangokban lógott fejéről. Szemeiből szikra pattant a mécsesbe, ami lobot vetett. Vér hunyorgott, majd kitekintett a sátor sötétjéből, hogy csapatát megszemlélje, amíg Borbála tett-vett, a kártyalapokat keresgélte a függönye mögött, a sátor hátsó részében. A jöttmentek különítményének címzetese, a böszörmény Ördög Pál a nyögér Szél Jánossal kockázott. Tőlük egy kőhajításnyira néhány fickó a lován gunnyasztott, kezükben a boragarak köteléke. A szabadságnélküliek közül többen maródiak, húzták-vonták magukat a földön, jajgattak a Szaturnusz irányába. A bolygó, amelyet a raj minden tagja láthatott a legutolsó Nakonxipánban tett hajtás óta, azonban közömbös maradt. Hiába mondtak le a napáldozatról és emelték könyörgésüket hozzá. A semlyék virágba borult, állapította meg Vér Ferenc.

– Ne batramoskodj ottan, András – kiáltott ki az egyetlen, mindenütt elismert szervnek, a rendőrnek –, mert belebaszlak a legközelebbi morotvába.

A konstábler egy szempillantás alatt végiggondolta a helyzetét, vajon bele tudná-e a hangnagy vágni őt bármibe is, végül szomorúan konstatálta, hogy igen, így visszaoldalgott a többiekhez.

Vér visszafordult az asszony felől hallatszódó üvegcsendülésre. A nő előtt négy oszlopban és két sorban pihentek a lapok. Egy csicsókát nyújtott felé. Ezt edd meg, hallotta. A férfi elvette, rágni kezdte és az ördöngősködést követte a tekintetével.  Borbála balról kezdte a kártyák felfordítását. Hozzálátott rituáléjához. Ó hátrafelé nyilazó magyar vitéz legyél vezetőnk! Szemed tágra nyílik, szájad nyitva, patáid megfeszülnek. Te vagy történelmünk angyala. Orcáddal a múlt felé fordulj! Ahol mi események láncolatát látjuk, ott Te egyetlen dicsőséget látsz, mely szüntelen romot romra halmoz, s mindet a patáid elé sodorja. Feltámasztod a holtakat és összeilleszted, ami széttörött. De vihar kél Ázsia felől, és oly erővel húzza lábaid, hogy nem tudod többé összezárni őket. E vihar feltartóztathatatlanul űz a jövő felé, amelynek hátat fordítasz, miközben az égig nő előtte a romhalmaz. Ezt a vihart nevezzük…

Vér elmosolyodott.

– Azt mondod, amit hallani akarok, igaz-e, nyavalyás!

Borbála visszatért a révülésből. Melyik jövendőt akarod tudni? A sajátodat, vagy az alakulatodét?

A férfi vállat vont.

– Eben-guba, jószerével ugyanaz.

A nő felemelte és felfordította az első lapot. Füstjelek sorjáztak a lapról, a boszorkány olvasni kezdte: „Dél van, perzselő dél”. Polgárháborút látok, elégedetlenséget kotyvasztanak minden lehugyozott utcasarkon. Maszkos pákászok ladikjai surrannak a bulevárokon, gólyalábú bodászók kecmeregnek az iszamós köveken. Holtakat visz a víz. Egy taxis tülköli eszeveszettül az Örömódát az előtte hömpölygő tömegre. Pislákoló fénykürt taszigálja a járműtől távolabbra a sokadalmat. Kék ruhás egységek érkeznek, értelmes búvárbombákat indítanak útnak.  Görögtüzek lobbannak utcai táblákon, buborékok pukkannak a felszínen, kirobban elődübörög belőlük valamifajta ütem. Mintha a Laibach-ra perdültél volna táncra egy tengeralattjáróban. Ti, mint a rendfenntartó alakulatok kötelekébe tartozók, egy ház tetejéről követitek az utcán történteket. Ez Guruzsmás tere.

Beszéd közben Borbála szeméből könnyek csorogtak. Nyelt egyet a füstben, majd a második lap másik oldalával folytatta:

Kikelet nagyasszonyunk lovagol be a horizontra. Tekinteted merev, vadhúsos és kényelmetlen. Darabos mozdulatai hullámzanak alattad. Lógsz a szeren. Érzed, ahogy szétpumpálja benned a Délibábot, amit valamivel korábban elszívtál. Látványa delel benned. Agyalapod furás, az anyag hozzáér, eltüsszented magad. Esetlenül követed az eseményeket – a böszörmény Ördög Pál idomtalan, szőrös testének megjelenését, a ló megbokrosodását, és azt, ahogy a hölgy a kövesút szélére nőtt ismeretlen növényt locsolgatja. Ez Kikelet Nagyasszonyunk tere.

Szélkiáltó Borbála mélyet szippant a piszkos levegőből és megtette harmadik jövendölését:

Ez Hetrefüles tere.

Vér Ferenc pislogott a füstcsóváktól. Egyetlen gondolat az utolsó kártyáról. Az is olyan, aminek se füle, se farka. Egy kétéltű a Nap alatt. Metszett metszet. A tüdős harcsa, ami egyik pocsolyából a másikba ugrik, hogy kifürdje belőle az utolsó csepp nedvességet is. De minden halat ki lehet fogni, nyársra húzni, majd megsütni. Erre a megállapításra jutott a hangnagy.

– Kár volt betérnem hozzád – veti oda Borbálának –, haszontalan vagy.

Megragadta a hajánál fogva és egyetlen mozdulattal kiemelte a helyéről. A nő nem kiáltott. Egyetlen pisszenés nélkül tűrte, ahogy a férfi kivitte, feldobta a lóra, indulást parancsolt, de előtte letiportatta sátrát a legénységével. Akkor sem szólalt meg, amikor aznap este szuronyaikkal az aranykapu zárját feszegették.

– Ideje karót nyelni, asszony. Neked kámpec.

És röhögtek.

– Ezt nem láttad jönni, ugye?

Egyetlen dolog, amit valóban láttam – ebben a pillanatban lenyomták a limány vizébe – az az, hogy hiába olyan hosszú ideig tartó ez a masaláj, és ti vagytok benne az urak, de mindez mese. A valóságban nem prédáltok, álmodjátok a hetedhét országra szóló uradalmat, ki nem fogyó csobolyót. Ugyanazok a vastag homlokú, nyomorult buckalakók maradtok, akik felszálltak az öszvérre, hogy bármit meglovasítsanak. És mindannyian tudjuk, ti vagytok Kis János lidércei.

 


Címke: , , ,
2021.01.25 - tiszatáj

MARK WAID, ALEX ROSS:
A TE ORSZÁGOD
Waid és Ross 1996-os szuperhősképregénye briliáns munka. Részben Alan Moore hagyományait szövi tovább, ugyanakkor önértékén is lenyűgöző: hagyománytörő darabként ugyanolyan emlékezetes, mint egyenes vonalvezetésű meseként… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.24 - tiszatáj

A Balassi Kiadónál megjelent kötet címében, tartalmának egyes részeiben, illetve nyomdai megjelenési formáját tekintve kapcsolódik az ugyancsak itt először 1997-ben napvilágot látott Szimbólumtárhoz. A közös vonatkozások felsorolása folytatható a genius locival, hiszen a főszerkesztők révén mindkettő a Szegedi (97-ben még József Attila) Tudományegyetem Olasz Tanszéke szellemi közegéből származik… – PÁL JÓZSEF KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.23 - tiszatáj

MOESKO PÉTER: MEGYÜNK HAZA
Moesko Péter első novelláskötete kiérlelt, meggyőző bemutatkozás. Az eddigi fogadtatás egyértelműen pozitív, ugyanakkor, hozzá kell tenni, nem túl bőséges: Károlyi Csaba lelkes ÉS-beli rövidkritikáját vagy a moly.hu felületén közzétett olvasói benyomásokat leszámítva nem igazán találkozunk értelmezői megnyilvánulásokkal… – SZÁNTAI MÁRK KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.22 - tiszatáj

ORBÁN JÁNOS DÉNES AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
Orbán János Dénes, József Attila- és Magyarország Babérkoszorúja-díjas költő, a Kárpát-medencei Tehetséggondozó műhely Előretolt Helyőrség Íróakadémiájának vezetője – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.20 - tiszatáj

MÁNYOKI ÁDÁM MŰVEI NYOMÁN, EGY MŰTEREMLÁTOGATÁS MARGÓJÁRA
Mányoki Ádám (1991) festőművész, grafikus. 2019-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem Képgrafika szakán. Mesterei: Madácsy István és Szurcsik József voltak. Sokoldalú művész, aki már az egri főiskolán is többféle technikával kísérletezett. A kezdetekben illusztrációkat készített, a litográfiát vegyes technikával kombinálva alkotott, főleg Pilinszky verseinek hatására…

Tovább olvasom >>>
2021.01.19 - tiszatáj

A fotózásra Miklós kért meg, a Volt egyszer egy Közép-Európa (1989) válogatott anyaghoz, majd az egyik legszebb könyve, Az én Pannóniám (1991) kapcsán. Ekkor tudtam meg, hogy ez a mosolygós, kedves ember – aki barátai közé fogadott a második találkozás után, mert hogy én is Szekszárdon születtem ‒ milyen szigorú, már-már kegyetlen. Többször át kellett dolgoznom az egészet. Miután megjelent, én közömbösen lapozgattam. Hogy miért használtak a kritikusok a képek kapcsán szuperlatívuszokat, máig nem értem […]

Tovább olvasom >>>
2021.01.19 - tiszatáj

NAGY GÁBOR FESTŐMŰVÉSZ ÉLETMŰ-KIÁLLÍTÁSA
Nagy Gábor festőművész olyan nagyszabású kiállítással jelentkezett október elején Szeged művészetértő közönsége előtt, amely a közel öt évtizedet átfogó képzőművészeti pályafutásának – és az egyes műcsoportokban részletesen dokumentálható – változatos alkotói tevékenységének hiteles bemutatója. Azért is lehet – sőt kell – most az életmű korrekt mérlegét megvonni, mert a REÖK két szintjének összes termeit megtöltik a művész alkotásai, azaz több mint háromszáz művet vonultat föl a kiállítás […]

Tovább olvasom >>>
2021.01.18 - tiszatáj

Csontos Márta, Hartay Csaba, Marno János, Mizsur Dániel versei

„Alternatív földrajz” (kortárs egyiptomi költőnők versei Tüske László válogatásában és műfordításában)

Csippán Péter, Domokos Márton, Repkő Ágnes, Sántha József prózája

Bálint Péter, Gömöri György, Miskolczy Ambrus tanulmánya

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő