Kocsis Klára versei

Egy kancsi szerkesztőre

Kettőskereszt-szolga, műsüket, versekhez nem ért,

nyálcsorgó-irigy vagy, koma, a keresztrímemért.

Mesteri fogást kínrímnek nevez az anti-Kosztolányi szaki,

lelök az útról, kidobólegénykedik: „E nasty nőt végre ki b…a ki!?”

Gyarmattartó szellemén árulkodón csüng a lényegtakaró toka,

hiába üvölt versemből rá (és rátok) epés big brother-epoka.

Hév szavam igazság-mustár, mar a Nagy Tesó-kritika,

nem ízlik tíz pohár martinim, te talpnyalók legrongyabbika?

Isten karámjában

tegnap a Földközi-tengerbe fulladt

egy migránsrakománnyal Albert Einstein

Friedrich Hegel éhen halt jelenti a hírügynökség

egy letarolt kukoricatáblába roskadva

a táplálékhiánytól végelgyengülten

Blaise Pascal meg egy lelakatolt idegen pajtába behatolva

kapott tífuszt és leprát

így hát ő is abszolút kampec

akár a milliók

akik most tanulnak

vízen járni

mert süllyed alattuk

a túlterhelt gumicsónak

de sehogy se megy nekik a vízen járás

van aki mindezért őket hibáztatja hiszen

kétezer éve egyvalakinek már sikerült

ez az ócska trükk

miért ne lehetne ezt

újból megismételni

fut a Föld népe

sehonnanból sehová

a futók neve tehát ezentúl

földönfutó

Who méltó az életben maradásra

áll a láthatatlan poszteren

A legméltóbbak kerestetnek

hogy ők legyenek a kiválasztott túlélők

hirdeti böhöm betűkkel a sehol-soha-sehová óriásplakát

a pusztulásfuvallatú jelen póznáira fölszögezve

Páran azért élve maradnak de pestis rágta emberségük helyett

nem nő új miként a levágott köröm helyett új szaru

páran élve maradnak ismétlem

s élnek tovább az atom tarolta

tágassá vált Földön

világűri magányba mártva

akár az oktalan barom Isten karámjában

szerkezet

néz a

köldök néz

ő a köldöknéz

ő

a civil

köldöknéző

küld a

kor akkor a

ká kor akkor

öt zsigerből

civilverő-erő

rendőrnőt

meg ötven zsigerből

civillövő-evő

katonanőt

hogy nézd

közönyös

nézd közönyös

köldöknéző

hogy veri lövi

ötven meg öt

az egy

civil költ

őt

(Megjelent a Tiszatáj 2019. októberi számában)