Matei Visniec versei
A váróban
egy ember és egyetlen szék
fegyelmezetten letelepszem órámra nem tekintek
tudom, nem sokáig leszek egyedül
a váróban
két ember és két szék
helyet foglalunk és várunk
fegyelmezettek vagyunk, nem
bámuljuk egymást
nem beszélgetünk
tudjuk, hogy nem sokáig maradunk egyedül
– CSEKE GÁBOR FORDÍTÁSA
 Matei Vișniec (1956), nemzetközi hírű darabszerző, magyarul legutóbb Pánikszindróma a Fények Városában címmel jelent meg regénye 2012-ben Karácsonyi Zsolt fordításában a Kalligramnál. Nemrég a Forrás folyóiratban is jelentek meg versei fordításban.
(Fotó: Andra Badulesco) |
Két szék
A váróban
egy ember és egyetlen szék
fegyelmezetten letelepszem órámra nem tekintek
tudom, nem sokáig leszek egyedül
a váróban
két ember és két szék
helyet foglalunk és várunk
fegyelmezettek vagyunk, nem
bámuljuk egymást
nem beszélgetünk
tudjuk, hogy nem sokáig maradunk egyedül
a váróban
ember ember hátán és székek
mindannyian némán helyet foglalunk
tudjuk, hogy csak ekként hajózhatunk el
ép ésszel
holnapig
Tóvá lett a tárgyalóterem is
Mikor eljött az ítélethirdetés ideje
hirtelen megszomjaztam
a baloldalamon álló rendőrre néztem
vízből volt
a bíróra néztem
vízből volt
az esküdtek is mintha olvadozó jégkockák lennének
tó lett a tárgyalóteremből is
míg a vád és a védelem képviselői
kutak voltak
amúgy a láthatáron egyesültek az óceánnal
kínzó szomjúságomban nem hallottam a bíró vízzé vált szavait
mohón ittam be őket
jelenleg
valamivel jobban vagyok
