01.12.
| Vers l’infini. Konok Tamás életmű-kiállítása (1930–2020) >>>
12.08.
| Figyelem és irgalmasság – Iványi Gábor és Liszkai Tamás >>>
12.07.
| Edda Művek, Prognózis, Ámen és Sziámi albumokkal zárul a Lemezjátszó Classic >>>
12.07
| Egy nő – Művész Távmozi (online premier) >>>
12.03.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
12.01.
| ArteKino 2020 – Nézz egy hónapig ingyen európai fesztiválfilmeket! >>>
11.27.
| A Szépírók Társasága XVI. fesztiválja >>>
11.26.
| Indul az e-Trafó online programsorozat >>>
11.26.
| Asztali beszélgetések… – Tompa Andrea és Szabó B. András disputája >>>
11.25.
| Olasz világsztárral, „operapástétommal” és adventi koncerttel folytatódik a Müpa Home műsora >>>
11.25.
| Sajtó és ideológia a hatvanas években >>>
NAPI TANDORI

12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>
10.17.
| Swimathon Pécs 2020 >>>
10.15.
| Embertani érdekességek a Határtalan Régészet őszi számában >>>

Báger Gusztáv, Bob Dylan, Komor Zoltán, Lengyelfalvi Egbert, Nyirán Ferenc, Talabér Miklós, Zalán Tibor versei
William Shakes­peare szonettjei Fazekas Sándor fordításában
Abafáy-Deák Csillag, Csabai László, Hegedűs Imre János prózája
Lengyel András, Marjanucz László, Tverdota György, Zimonyi Zoltán tanulmánya
Nagy József: Mnémosyne

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Lassú tenger
2020.11.11 - tiszatáj

LAUDÁCIÓ
CIROK SZABÓ ISTVÁN
MAKÓI MEDÁLIÁK DÍJÁHOZ

Amikor elolvasok egy verseskötetet, azzal mérem a súlyát, hogy mire emlékszem belőle, milyen sorokra, milyen hangulatra, hogyan rezonáltam a világára. Megesett, hogy egy formailag kifogástalan kötet járt a kezemben, ám kevés sor, vers ragadott meg belőle. Valamikor épp a megbicsaklásoktól lesz eleven, izgalmas a költészet. Leginkább azonban attól, hogy érezni benne az egyéni arcélet, hangot. Hacsak nem hosszú érlelés után, idős korában adja ki első könyvét a szerző, az első köteteknél erre az önálló, karakteres jelre vadászok. Nem gond, ha érezni az elődök hatását, ha itt-ott formai, stilisztikai, retorikai következetlenségek akadnak. Mindezt feledteti az egyéni erő kisugárzása, ahogyan József Attila első köteténél. Azé az egyéniségé, amelynek megismételhetetlen kézjegye sem előtte, sem utána nem fordul elő újra. Valakinek ez már az első kötetében kinyomozható, másnál később jelentkezik. Nincs szabály. Igen, minden verstani előírás ellenére a jó vers szabálytalan. Nem szabad, nem kötött, hanem szabálytalan. Egy olyan hang szabálytalansága, amelyet semmiféle korlát nem nyomhat el.

Az idei, 2020-as Makói Medáliák két eseménytől lesz emlékezetes. Az egyik a globális járvány, amely miatt a díjátadó ünnepség is elmaradt, a másik, és ez sokkal fontosabb: Cirok Szabó István nagyszerű első kötete, az Agancspark. Ugyanakkor több jó első verseskötet jelent meg 2019-ben, nem pusztán Cirokéban fedeztük föl azt a bizonyos szabálytalanságot. Miben más hát az Agancspark a többi kötetnél? Azt hiszem, erre a kérdésre legfrappánsabban a kötet fülszövegét jegyző költőtárs, Celler Kis Tamás válaszolt: „Nem fedezhető fel benn semmi az első kötetesek becsvágyából. Az lehet az érzésünk, hogy a szerzőnek egyáltalán nem állt szándékában költőnek lenni, egyszerűen nem volt más választása.” Cirok kötetének van egy számomra meghatározhatatlan lassúsága. Ahogyan a kötet egyik szereplője állítja: „Hogy milyen egy nyaralás, hogy a tenger / lassú és sehol sem látszik a túlpart.” (Két part között) A vajdasági magyar költészet, amelynek a szabadkai születésű Cirok is a része, különösen ragaszkodott a tenger motívumához. Eszünkbe juthat Tolnai Ottó: tenger és Tolnai, ez a két szó elválaszthatatlannak hat. Ám Jugoszlávia véres felbomlása után mintha a vajdasági magyar lírából kiveszett volna a tenger, különösen a fiatal költőknél. Cirok nem rehabilitál, nem ír úgy, mint Tolnai, legalábbis nem formabontó. Verseiben pár helyen érzékelteti pusztán a magyar vajdasági identitást, mintegy jelezve, a jó vers nem a szerző születési anyakönyv-kivonatával függ össze. Tolnai mellett talán Kemény István és Krusovszky Dénes, illetve a szintén szabadkai származású Kosztolányi Dezső gyerekkort tematizáló műveivel rokonítható ez a líra. Ám nem vonja kétségbe a kötetében itt-ott megvillanó helyi színeket, a vajdasági couleur locale-t, a lokális traumák szilánkjait. Ciroknál a tenger inkább múlt, mint jelen, hiszen a Vajdaság egy olyan ország részét képezi ma, amelynek nincsen tengere, eltűnt a „kilencvenes évek huzatában”. Az említett, Két part között című költemény tengere pedig „lassú”. Lassú, mint az emlékezet, mert nem tár föl mindent azonnal, hanem lépésről-lépésre, akár az Agancspark kötetszerkezete. A kötet egy olyan gyerekkori, varázslatos világot idéz föl, ahol mandulaműtétre várakozva agancsok nőnek ki az emberek fejéből. A mesevilágot azonban egzisztenciális, kórházi szorongás varázstalanítja: „Ott ültünk szótlanul, fájt a mandulám helye, / csak mélyeket szuszogtam, / ahogy az ijedt állatok a bokorban.” (Agancspark)

A mese azonban nem vész el, állatok, növények, rovarok őrzik, ha őrzik, ehhez kapcsolódnak Nagy Kornélia kötetillusztrációi. A versekben, képekben több helyen találkozni olyan fúzióval, amely megkérdőjelezi a humanista ember-felfogás határait. Ember-méh, ember-szarvas, ember-fa, ember-denevér, ember-csiga és így tovább. Mintha a kötet emberképe a környező világ élőlényeivel összefüggésben alakulna ki, akárcsak Arcimboldo allegórikus portréin. Azzal, hogy Ciroknál a nem emberi élőlények ritkán allegóriák, inkább az ember körvonalainak kitágítását vagy épp fordítva, elmosását tennék lehetővé. Az ember itt nem fontosabb az állatnál, a rovarnál, a növénynél. A kötet mintha arra figyelmeztetne, az ember nem a természet ellentéte, hanem szerves eleme. A következő Cirok-sorok akár Marno János lélektani, poszthumán természet-líráját is fölidézhetik: „Az első igazi találkozásom a természettel / akkor volt, amikor megkérdeztem anyutól, / hogy az ő kézfején miért domborodik olyan / sok ér, és az enyémen miért nem. Azt mondta, / hogy azok nem erek, hanem faágak. Egy bizonyos / kor után, a bőr alatt, az ereket felváltják a fák.” (Erdő) Ám Marnohoz képest Cirok nem szakad el véglegesen a mesék archetípusaitól.

Számos ehhez hasonló, meglepő és szabálytalan sort olvashatunk Cirok Szabó István első verseskötetében: felbomló családról, párkapcsolatról, költözésről, játékról, természetről. A sikeres első kötet után az olvasók, a kritikusok olykor mohón várják a soron következőt. Én azonban bízom Cirok lassúságában. Engem épp azzal győzött meg, hogy nem kell sietni sehová. Ritka erény ez egy elsőkötetes szerzőtől, akinek a könyve az újvidéki Forum kiadónál jelent meg 2019-ben. Nincs mese, megérdemli a figyelmet, gratuláljunk neki!

Orcsik Roland

Kapcsolódó írásunk:

Janáky Marianna: Verses interjú Cirok Szabó Istvánnal >>>


Címke: , , , ,
2021.01.14 - tiszatáj

MÜLLER DEZSŐ:
ALÁMERÜL ATLANTISZOM
Indulás és érkezés, és ami közte van. Egy tartalmas életmű stációi sorakoznak Müller Dezső legújabb verseskötetében. Ahogy öregszik az ember, gondolatai egyre többször elidőznek a Máté Péter által megénekelt „lázas ifjúság”-nál… – FÁBIÁN TIBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.13 - tiszatáj

MAURER DÓRA IXEK 7-1 CÍMŰ TÁRLATA A VINTAGE GALÉRIÁBAN
Új, színpompás tárlatát tekinthetjük meg Maurer Dórának, a magyar avantgárd jeles képviselőjének, alkotójának. A Kossuth-díjas grafikus és festőművész IXEK 7-1 címet viselő munkái újdonsült szériájának, az IXEK 22-nek (2019-2020) válogatott darabjai. Három alapszínben: vörösben, sárgában, kékben „ragyogó” geometrikus alakzatok… – TAKÁTS FÁBIÁN ÍRÁSA

Tovább olvasom >>>
2021.01.13 - tiszatáj

KONOK TAMÁSRA EMLÉKEZTEK A LUDWIG MÚZEUMBAN
z Asztali beszélgetések sorozat és a Ludwig Múzeum közös online rendezvényén a Nemzet Művésze címmel kitüntetett Kossuth-díjas festőművészre, Konok Tamásra emlékeztek pályatársai, barátai a művész 91. születésnapján, 2021. január 9-én… – GALAMBOS ÁDÁM BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.11 - tiszatáj

PIECES OF A WOMAN
Mundruczó régebben sem idegenkedett a melodrámától, ám némi kitérő után forgatott legújabb filmje mintha a zsáner legtisztább párlata lenne, kérdés, milyen végeredménnyel… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.08 - tiszatáj

MÁRTON LÁSZLÓ: KÉT OBELISZK
Márton László legújabb regénye, a Két obeliszk továbbhalad a szerző által már jól kikövezett poétikai úton: a fikcionalitás és a referencialitás dichotómikus rendszerének fel-, illetve megbontását tűzi ki célul. Ami azonban az előző két kötethez, A mi kis köztársaságunkhoz és a Hamis tanúhoz képest változott, az az, hogy ezúttal nem (csak) a magyar történelem egy jelentős eseménye (Vésztői köztársaság, tiszaeszlári vérvád) kerül a Márton-féle fikciós krónika középpontjába, hanem egy nemzeteken átívelő szerelmi történet… – KLAJKÓ DÁNIEL KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.06 - tiszatáj

MÉG EGY KÖRT MINDENKINEK
Zenitjén már túljutott az egyik legünnepeltebb kortárs dán rendező, ettől függetlenül Thomas Vinterberg vígdrámája szoros kezekkel összetartott, potens szerzői teljesítmény, amely mindenképpen a pályakép jobban sikerült darabjai között foglal helyet… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.06 - tiszatáj

INTERJÚ PETŐCZ ANDRÁSSAL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL 
Petőcz András Babérkoszorú-díjas költő beszél irodalmi tehetséggondozásról, a Kodolányi János Egyetemen általa vezetett kreatív írás tanfolyamon végzett munkáról, annak tapasztalatairól… – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.03 - tiszatáj

ÁFRA JÁNOS: RÍTUS
Útmutató, vizualizáció, meditáció. Efféle benyomást keltenek a Rítus egyes szám második személyben írott versei. Az olvasó részben ennek köszönhetően érezheti: ősi örökség rejtélyeibe vezető beavatástörténet részese. Áfra János harmadik verseskötete egyszerre kezeli komolyan a rituális konstrukciók előírásait, és ébreszt megdöbbenést az abszurdba forduló, de nagyon is ismerős magatartásformákkal szemben… – URBÁN ANDREA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2020.12.30 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS MILCHO MANCHEVSKI FILMRENDEZŐVEL
Legtöbben az Eső előtt rendezőjeként ismerjük, ám a macedón direktor az elmúlt közel 30 évben sem tétlenkedett. Miután Velencéből a legjobb filmnek járó Arany Oroszlánnal távozott, öt újabb munkával jelentkezett: a hazai forgalmazásba is bekerült Árnyékok és Anyák után a Fűzfát is megtekinthették az érdeklődők, igaz, a pandémiára való tekintettel csak a Művész Távmoziban… – SZABÓ G. ÁDÁM INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő