BEKEZDÉSEK A 4+4 PLUSZ 1 CÍMŰ KIÁLLÍTÁSHOZ

(Bartók 1 Galéria, Budapest,
2020. 06 – 11. 26.)

Szubjektív megközelítések:

Ön-ismereti képzések az archaikus- és a modern technikák jegyében. A képzőművészet, a fotogramatika, a grafika, a tipográfia, az elektrográfia folyamatos művelése, fokozott ismerete. Fotoszféra. Fotó-szférák. Statikus vagy mozgó, örvénylő vagy önemésztő képek feldolgozása, újragondolása…

Az analógtól a digitális fotogramig – értekezések a multimédia-művészet tudományágban (is). A fotóművészet, a művészkönyv-tervezés vagy éppen (rejtőzködő) speciális akt- és torzó-ábrázolások találkozása, távoli helyszínek felkutatása, belső színterek megalkotása, intimitások, vagy éppen mesterek megidézése… Mindez – valahol – ott lakozik a jelenlegi kiállítók életművében…

Xerox és szkenner: kezdetektől sokak által kedvelt művészeti (fény-munka) társ, mint szemcse, por, hajszálér, halánték, szemüreg, hallójárat, barázda, hajlat és mélyedés-feltáró, átvilágító elektro-indigó…

Telítettség / üresség. Amott: tartalmakkal átitatott, művészetelméleti masszával is megtöltött jelentés-sűrítmény, emitt: szinte „semmi”… Közeg a közegben. Személyes visszafogottság és szerény beavatkozás, minimalista formanyelv. Gyógypedagógia és a defektusok csöndes fotográfiái… Elhagyatott utak és lelkek, némi szoció és (szenzibilis) autonóm riport: beomlott arcok, kikötött gyerekek, kiszáradt kutya, öngyilkos fa, kiégett csatorna… Táj-tér-idő, rész-egész? Nem! Inkább a gondolkodó semmi, a csöndekbe burkolt semmi, a semmi (óhajtott) csöndje, hallgatása…

És egy kis neurózis! Szabálytalan művek, textúra-roncsolások, kézrátétellel oldott véletlenek… Spirális árnyékokba forduló, ön-alakuló fotogram-objektek, én-kép paradoxonok… Intro- és intravénás kezelések… Mikroszkóp és szike, hajlítás, metszés, visszaillesztés… Ó, introverzió… A lírikus-absztrakt, az egyszerre geometrikus és expresszíven festői Föld-sebeket újra-exponáló gesztus, több mint szakmai emlékezés és tisztelet…

Időkapszulában rekedt makettek, fiktív Holdraszállás, a homo ludens kreativitásai… Földön- és felfogásokon túli, vulkanikus táj-felületek, ismerősen derengő ismeretlen dimenziók felkutatása… Tááv-csőő, csőő-tááv! Fókusz! Zoom! Előhívás! Önnön mélységek, távlatok, illetve túl-közeli részletek hívása, túl-nagyítása… Van az a távolság, amely teljesen megnyugtató (mert elérhetetlen)…Van az a közelség, amely gyakran zavarba ejtő, aurákat, radarokat rezegtetve gerjesztő… Van, ami oly közeli, hogy (már) láthatatlan…

A Nagy Melankólia, a hatalmas égitest baljós közeledése (is folyamatosan zajlik)…

Kísérletek, együtt-hangzások, zárt harmóniák, kitárt, megfeszített, gyűrött lebegések… Majd teljesen eltérő szemléletek találkozása és szimultán együtt-állása… Ívek, testrészek különös oldódása, éles metszések sötétbe-mélyedése…

Amorf jelenésekből, elvont formákból, testek testének testéből, belső korpuszok tüdő-idejéből, szív(sötét)kamrákból, zsigerekből, elme-terek műtermeiből, barlangszájak rezonáns üregeiből szivárognak, sisteregnek, szemcsék által hullanak, montázs-varázs misztikumában, rétegződő mágiában vetítődnek elénk a változatos kép-fények, az opálos derengések, a kép-kép-képtöredékek…

Kiájulnak, kifakadnak, meta-morfikusan jelentkeznek, hogy újabb (újra-értelmezett) formákat öltsenek, ám, hogy mindinkább meditatív, illetve szellemi formákat keresve, saját(os) állapotokban éljenek tovább…

Fél-álom derengés: egy hatalmas tojás az üres szobában, alig fér el, oválisan megdől az egyik sarokban, a plafon repedezik tőle, együtt repednek a remegő ablaküveg felé… Monumentális, elhagyott csigaház a tengerparton. Valóban óriás! Manapság 2020 férőhelyes Amfiteátrumként funkcionál, benne: a végtelen visszhangja a mindennapi előadás…

S végül: a kilencedik kapu is kitárul… És íme, a:

jövő és múlt sajátos jelenlét-színtere: az idegenen időtlen jelen jelenségeiben…