Debreczeny György versei
a figyelj vezényszóra érdemes
megtanítani az embert
hogy arra a szemedbe nézzen
először otthon
az otthoni ingerszegény környezetben
aztán az utcán majd a hivatalban
ha ezt már érti
akkor néhány sétát rá kell szánni
a további oktatásra
hogy ha jön szembe valaki
szólsz hogy figyelj
és jutalmazod
[…]
figyelj!
Kerényi Kata nyomán
a figyelj vezényszóra érdemes
megtanítani az embert
hogy arra a szemedbe nézzen
először otthon
az otthoni ingerszegény környezetben
aztán az utcán majd a hivatalban
ha ezt már érti
akkor néhány sétát rá kell szánni
a további oktatásra
hogy ha jön szembe valaki
szólsz hogy figyelj
és jutalmazod
ha jól időzítesz
akkor egy idő után
számít a vezényszóra
és már akkor felnéz és várja
mielőtt kimondanád
az ilyen pillanatokat kell
nagyon megerősíteni
és idővel automatikussá válik a dolog
nem két perc megtanítani
de megéri dolgozni rajta
hogy felnézzen rád
és várja a vezényszót
és a jutalmat
hiányod harangoz mint a néphara(n)g
kollázs Tóth Imre verseiből
kardinálisok tartják a tenyerükön
önmagukat
egy pohár miseborban megcsillan
a gyár ahol anyám gürizett
először megtörtént az eljövetel
aztán megtörtént az elmenetel
a bélyegzőóránál
hamarosan meglátjuk a csillagokat
mielőtt beáll a teljes csillagzárlat
hiányod harangoz mint a néphara(n)g
súlyos terheket cipel itt aki ciripel
vagy elhallgat kalitkájában a koponyáknak
vállamra veszem a szerelmet
nézem ahogy várakoznak
vakaróznak a páncélosok
elrohad minden csendesen
isten csendben elhagyja a várost
vállamról leteszem a szerelmet
a határt jelző táblánál
eldobja maszkját kesztyűjét
rangjelzés nélküli egyenruháját
a letámadott és a feltámadott
sárga fényben izzanak
amikor vizelnek
Te csillag, ugrálj ide-oda
kicsi lányom mondta
Apa haját kergeti a szél,
a lepkék elmentek semmit játszani.
Egy pohár málnasörpben úszik a bálna,
a tenger feje tetején kalitka van.
*
Varjúszemet akarok enni.
Tegnap ká betű voltam, kár-kár betű,
ma pedig a betű vagyok.
Betűket vigyünk enni
az örvösmacinak az állatkertbe.
*
Megkóstoltam a pisimet, édes.
Anya haja bili,
belepisilnek a halak.
*
Egyél, anya, űrhajót,
púzzál kéket,
apa mégegyszerre ment
(Pécelre).
*
Mankó, bakó, kankó,
nem kell nekem bakócska,
nem vagyok átlátszó.
*
Átlátszó gyöngy az ezredes.
Lépked a fű messzire,
a nevem Semmiske.
*
A kő nem nő meg,
nem meleg, nem meleg, hideg, kék.
A zászlónak brekiszeme van.
*
Elgurulnak a fák,
anya égbe csúszott.
Kakától kaptam a láncot,
pisitől kaptam a láncot,
nem a nagymamától.
*
A mákosvonat ráesett a mellbimbómra.
Apa nem tükröződik a lábas oldalán,
nincs itthon.
A rágógumi meghalt.
Fel akarok mászni a füstre.
*
Apa pocsolya,
anya pocsolya.
Belelépek.
*
A bácsi belefér a ceruzahegyezőbe.
Fűzőbácsi. Villabácsi.
Öreg bácsi lassan, lassan.
*
A puncimból nagy kék golyó jön ki.
A macska kacsába ment,
pipa lesz belőle.
kék lesz a popója.
*
Te csillag, ugrálj ide-oda,
apa keze fussál messzire.
Apa nem kapja be a csillagot,
pedig édes az íze.
*
A tojásban fehér macska van,
azt hittem,
de sárga, kicsi.
Ejtsd ki az orrodból a levegőt,
ejtsd ki az orrodat.
*
A víz hideg.
A hinta hideg.
A mászóka hideg.
Anya keze hideg.
Haza, haza!