Tiszatájonline | 2020. november 1.

Debreczeny György versei

a figyelj vezényszóra érdemes
megtanítani az embert
hogy arra a szemedbe nézzen
először otthon
az otthoni ingerszegény környezetben
aztán az utcán majd a hivatalban

ha ezt már érti
akkor néhány sétát rá kell szánni
a további oktatásra
hogy ha jön szembe valaki
szólsz hogy figyelj
és jutalmazod
[…]

figyelj!

Kerényi Kata nyomán

a figyelj vezényszóra érdemes

megtanítani az embert

hogy arra a szemedbe nézzen

először otthon

az otthoni ingerszegény környezetben

aztán az utcán majd a hivatalban

ha ezt már érti

akkor néhány sétát rá kell szánni

a további oktatásra

hogy ha jön szembe valaki

szólsz hogy figyelj

és jutalmazod

ha jól időzítesz

akkor egy idő után

számít a vezényszóra

és már akkor felnéz és várja

mielőtt kimondanád

az ilyen pillanatokat kell

nagyon megerősíteni

és idővel automatikussá válik a dolog

nem két perc megtanítani

de megéri dolgozni rajta

hogy felnézzen rád

és várja a vezényszót

és a jutalmat

hiányod harangoz mint a néphara(n)g

kollázs Tóth Imre verseiből

kardinálisok tartják a tenyerükön

önmagukat

egy pohár miseborban megcsillan

a gyár ahol anyám gürizett

először megtörtént az eljövetel

aztán megtörtént az elmenetel

a bélyegzőóránál

hamarosan meglátjuk a csillagokat

mielőtt beáll a teljes csillagzárlat

hiányod harangoz mint a néphara(n)g

súlyos terheket cipel itt aki ciripel

vagy elhallgat kalitkájában a koponyáknak

vállamra veszem a szerelmet

nézem ahogy várakoznak

vakaróznak a páncélosok

elrohad minden csendesen

isten csendben elhagyja a várost

vállamról leteszem a szerelmet

a határt jelző táblánál

eldobja maszkját kesztyűjét

rangjelzés nélküli egyenruháját

a letámadott és a feltámadott

sárga fényben izzanak

amikor vizelnek

Te csillag, ugrálj ide-oda

 

kicsi lányom mondta

Apa haját kergeti a szél,

a lepkék elmentek semmit játszani.

Egy pohár málnasörpben úszik a bálna,

a tenger feje tetején kalitka van.

*

Varjúszemet akarok enni.

Tegnap ká betű voltam, kár-kár betű,

ma pedig a betű vagyok.

Betűket vigyünk enni

az örvösmacinak az állatkertbe.

*

Megkóstoltam a pisimet, édes.

Anya haja bili,

belepisilnek a halak.

*

Egyél, anya, űrhajót,

púzzál kéket,

apa mégegyszerre ment

(Pécelre).

*

Mankó, bakó, kankó,

nem kell nekem bakócska,

nem vagyok átlátszó.

*

Átlátszó gyöngy az ezredes.

Lépked a fű messzire,

a nevem Semmiske.

*

A kő nem nő meg,

nem meleg, nem meleg, hideg, kék.

A zászlónak brekiszeme van.

*

Elgurulnak a fák,

anya égbe csúszott.

Kakától kaptam a láncot,

pisitől kaptam a láncot,

nem a nagymamától.

*

A mákosvonat ráesett a mellbimbómra.

Apa nem tükröződik a lábas oldalán,

nincs itthon.

A rágógumi meghalt.

Fel akarok mászni a füstre.

*

Apa pocsolya,

anya pocsolya.

Belelépek.

*

A bácsi belefér a ceruzahegyezőbe.

Fűzőbácsi. Villabácsi.

Öreg bácsi lassan, lassan.

*

A puncimból nagy kék golyó jön ki.

A macska kacsába ment,

pipa lesz belőle.

kék lesz a popója.

*

Te csillag, ugrálj ide-oda,

apa keze fussál messzire.

Apa nem kapja be a csillagot,

pedig édes az íze.

*

A tojásban fehér macska van,

azt hittem,

de sárga, kicsi.

Ejtsd ki az orrodból a levegőt,

ejtsd ki az orrodat.

*

A víz hideg.

A hinta hideg.

A mászóka hideg.

Anya keze hideg.

Haza, haza!