01.12.
| Vers l’infini. Konok Tamás életmű-kiállítása (1930–2020) >>>
12.08.
| Figyelem és irgalmasság – Iványi Gábor és Liszkai Tamás >>>
12.07.
| Edda Művek, Prognózis, Ámen és Sziámi albumokkal zárul a Lemezjátszó Classic >>>
12.07
| Egy nő – Művész Távmozi (online premier) >>>
12.03.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
12.01.
| ArteKino 2020 – Nézz egy hónapig ingyen európai fesztiválfilmeket! >>>
11.27.
| A Szépírók Társasága XVI. fesztiválja >>>
11.26.
| Indul az e-Trafó online programsorozat >>>
11.26.
| Asztali beszélgetések… – Tompa Andrea és Szabó B. András disputája >>>
11.25.
| Olasz világsztárral, „operapástétommal” és adventi koncerttel folytatódik a Müpa Home műsora >>>
11.25.
| Sajtó és ideológia a hatvanas években >>>
NAPI TANDORI

12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>
10.17.
| Swimathon Pécs 2020 >>>
10.15.
| Embertani érdekességek a Határtalan Régészet őszi számában >>>

Báger Gusztáv, Bob Dylan, Komor Zoltán, Lengyelfalvi Egbert, Nyirán Ferenc, Talabér Miklós, Zalán Tibor versei
William Shakes­peare szonettjei Fazekas Sándor fordításában
Abafáy-Deák Csillag, Csabai László, Hegedűs Imre János prózája
Lengyel András, Marjanucz László, Tverdota György, Zimonyi Zoltán tanulmánya
Nagy József: Mnémosyne

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Jó baj
2020.10.24 - tiszatáj

A CHICAGÓI 7-EK TÁRGYALÁSA

Valószínűleg a Holdig ugrott volna örömében, sőt, talán a maga idejében így is járt el a nemrég elhunyt, faji elkülönítés ellen Martin Luther King oldalán vonuló John Lewis kongresszusi képviselő, ha értesül az 1968-as demokrata nagygyűlés után összeesküvéssel vádolt Chicagói 7-ek kiállásáról. Az aktivistákból, hallgatókból, hippikből álló csoport ugyan zűrbe keveredett, ám gerincességük rábökött a rendszer visszásságaira, így a képviselő szállóigéjével élve a delikvensek „jó bajban” voltak.

Közszájon forgott már egy ideje nemcsak e határozottság, de Az elnök emberei című sorozatot tető alá hozó és A közösségi háló írójaként ugyancsak ismert Aaron Sorkin szkriptje is, legelőször Steven Spielberg döntött úgy 2006-ban, celluloidra vinné a hetesfogat történetét – a Heath Ledger, Sacha Baron Cohen (aki a Netflix-átiratban is visszatér) és Will Smith főszereplésével tervezett korlenyomatot azonban keresztülhúzta a 2007-es forgatókönyvíró-sztrájk. Paul Greengrasst is foglalkoztatta az ötlet, vállalkozása nem is tűnt reménytelennek a Véres vasárnapból és A United 93-asból kiindulva, míg végül maga az Elit játszmával debütrendezésen-tűzkeresztségen átesett Sorkin ültette képernyőre a sztorit, miután Spielberg áldását adta a módszereire.

 

 

Szerzői kézjegye vastagon áthatja A chicagói 7-ek tárgyalását. Pergő ritmusú dialógusok, pontosabban átfedő párbeszédek („overlapping dialogue”) hagyják el a géppuskaritmusban beszélő, óriási lexikai tudással vértezett, illetve progresszív beállítottságú karakterek száját, a dikció ütemét pedig hibátlanul kontextualizálják a feszes jelenetek. Gyorsmontázs ad hírt a Vietnamba besorozott, majd rövidesen hullazsákban hazatérő fiatalokról, illetve a beszámolók hatására szárnyra kapó háborúellenes tüntetésekről, végül az establishment kirekesztő reakciójáról – archív, fekete-fehér híradófelvételeket és Phedon Papamichael operatőr sallangmentes gépkezelését bravúrosan összemosó, a felvonulások, valamint a későbbi tárgyalás centrumába lökő technikája révén kiderül, Aaron Sorkin immár nemcsak önálló stílusfogásokkal rendelkező író, hanem jó arányérzékkel áldott rendező is.

Tárgyalótermi drámája a szinte altmani hangorkán-magasságokba növekvő csörték mellett azonban zseniális erkölcsi kérdésfelvetésekkel is él. Premisszája szerint ugyanis a 7-eket, akik mellé a Fekete Párducok militáns vezetőjét, a színesbőrű Bobby Seale-t is hozzátették, ismeretlenül verbuválta, majd állította a vádlottak padjára a Nixon-szimpatizáns hatalom. Masszába olvasztással, helyesebben az általánosítás káros eszméjével igyekszik leszámolni Sorkin: nem kollektívaként, hanem individuumokként ábrázolja a baloldal képviselőit, olyannyira, hogy a figurákat bemutató expozícióval rögtön megágyaz eltérő habitusuknak. Ilyen fénytörésben végképp értelmetlennek tűnik a bigottság, az egyetlen kategóriába történő felelőtlen besorolás – Tom Hayden, a diák észérvekkel, sosem tűzzel a tűz ellen harcolva érvényesítené a nézeteit, Abbie Hoffman, a szabadszájú háborúellenes aktivista korlátokat nem ismerve szól be a konzervatívoknak, a Vietnamot kritizáló David Dellinger Gandhi békefilozófiáját követi, míg az afroamerikai Bobby Seale kirendelt ügyvéd nélkül kénytelen boldogulni. Jellemek ütköznek össze, Sorkin egyetlen kínálkozó alkalmat sem hagy ki arra, hogy nyomás alá helyezze hőseit: A chicagói 7-ek tárgyalása címfigurái néha önmagukkal is vitába bonyolódnak, egyszer higgadt, máskor indulatos hangnemben zajlik a pengeváltás. Az író-direktor tehát újfent gellert ad a jobboldal általánosító, karámba terelő hozzáállásának – nem szólva arról, hogy a tárgyalótermi és a parkbéli tüntetések szcénáját flashbackekkel, már-már A vihar kapujában vagy a fekete humorú Én, Tonya stratégiájával ábrázolja, így az objektív igazságfelfogás krimibe, thrillerbe illő izgalommal ruházódik fel, plusz a vizuális és narratív megoldások az eltérő gondolatvilágok, elvek és eszmék képlékenységébe vezetnek bennünket.

 

 

Higgadt fellépés kontra provokatív odamondogatás ellentétéről szónokol ügyesen a polarizált világképet negligáló film, így az etikai skála végpontjain álló Hayden és Abbie Hoffman a politikai aktivizmus különböző perspektíváit jelenítik meg. (Mint tette azt 3 éve a 120 dobbanás percenként francia queer drámája vagy az alapjául szolgáló The Normal Heart című Larry Kramer-színmű.) Intelligens, liberális szemléletet hirdető politikai drámájában Sorkin nemcsak az értelmiségiek szerzői filmbe hajló dilemmáit vezeti elő, hanem a tömegekhez is szól, így dolgozata példás midcult – e felfogás ugyancsak nem vész el, amikor a jobboldal kerül terítékre. Furkósbottal ütlegelő rendőrökön kívül az alkotó olyan apró, de lényeges pillanatokkal árnyalja konzervatívok és liberálisok ütközetét, mint a felvonulók sorába beépült, az ugyancsak polgárpukkasztó Jerry Rubint eláruló FBI-ügynöknő vagy az egyszerre határozott, de az ügyben olykor kételkedő Richard Schultz ügyész belső huzavonája és e tekintetben A chicagói 7-ek tárgyalása újabb regisztere nyílik meg. Legalább féltucat színésziskolát felvonultató tour-de-force-ot kapunk, melyek ismét a karakterek rétegzettségét bizonyítják: Joseph Gordon-Levitt vívódó ügyészként remekel, Sacha Baron Cohen az Ali G, Borat és Brüno-féle vulgáris-beöltözős szatírát ezúttal a sértegető stand-up („insult comedy”) és a politikai szatíra szolgálatába állítja, Eddie Redmayne a racionális Hayden bőrében cáfolja A mindenség elmélete sablonos Hawking-alakítását gyalázóinak prekoncepcióit. Yahya Abdul-Mateen II (Aquaman, Mi) a faji diszkrimináció sokkoló örökségét tárja elénk Seale – távolról George Floyd májusi vagy Rodney King ’91-es sorsát idéző – képében, míg a zsarnoki Julius Hoffman bírót alakító Frank Langella úgy modellálja a kirekesztő társadalom összes visszásságát, hogy egy pillanatra sem válik karikatúrává, míg Michael Keaton legfőbb ügyésze a hivatali-elnöki visszaélésekről ejt néhány keresetlen szót.

Riasztóan aktuális történelmi lenyomatában Sorkin a fake news media időszakát is bírálja: Donald Trump és a Fox News épp a nevezett Hoffman bíró, netán a parancsára ugró teremőrök képében villannak fel, vagyis amikor az idős törvényszolga helyt ad egy állításnak vagy elutasít egy másikat, leginkább dacosan, sértett bosszúállóként teszi. Önző, a legkisebb kritikát szóbeli retorzióval megtorló kisszerű (plusz kirekesztő, rasszista) alak, aki inkompetensként rengeteg hatalmat birtokol. Langella gyorsan pályázik az év legemlékezetesebb gonosztevőjének címére, nem kis részben azért, mert gázlángoló, dacon nyugvó hatalmaskodása univerzális igénnyel hat korunk Salvinit, Dutertét, May-t is kitermelő érájában, így ha akarjuk, A chicagói 7-ek tárgyalása a nyugati, gazdaságilag fejlett társadalom röghöz kötő, maradi ideológiáját is rombolja. Sorkin az intézményesített és a privát erőszak gondolatköréhez is hozzá tud szólni – nemcsak Hoffman bíró passzív-agresszivitása félelmetes, Hayden és Abbie Hoffman konfliktusa az ököljog és az intellektuális fölény szembenállására világít rá, de az előbbi „vérontó-monológja” is fontos, mivel a hallgató jobboldal ellen intézett lázító szavai lesznek félreérthetők. Úgy tűnhet, a liberálisok hasonlóan radikálisak lehetnek, mint a konzervatívok, ráadásul megint Sorkin zsenijét dicséri, hogy a végül heroikussá emelkedő Haydent az író-rendező a szemantikán, a dikción keresztül, hovatovább, a forgatókönyvírásban sokat jelentő metaforákkal, leírásokkal, az ottani szavakkal, vagyis a saját írószakmájára reflektálva avatja a csapat egyenrangú tagjává. Ilyenkor bukik meg végleg az autoritás hozzáállása: az establishment végig ragaszkodik önnön tévedéséhez, pontosan ezért ver bilincsbe eltérő hátterűeket és felfogásúakat, majd szánja magát politikai alapú kirakatperre, míg Hayden, Hoffman, Rubin és a többiek saját képességeikből előnyt kovácsolva zárnak össze – A chicagói 7-ek tárgyalása ezen a ponton kivált az önmegvalósítást szorgalmazó amerikai szabadságideológia egyik zászlóshajója.

 

 

Zömmel nagy beszédekre, lózungokra, klisékre számít, aki egy Oscar-kompatibilis „true story”-t óhajt. Ezt meg is kapjuk (lásd Hayden szabályszegőn inspiratív beszédét a fináléban), ám Aaron Sorkin dinamikus rendezése – mely többször fizikai konfrontációba torkolló „camp revolt”-lázadásokkal (vö: Eper és vér, és ha valaki, akkor Paul Greengrass ilyenkor is találóan vetette volna be a kézikamerákat) zárul –, értő párbeszédszövése révén A chicagói 7-ek tárgyalása nemcsak az átpolitizált tömegfilmek továbbvitele. Csakúgy, mint a karakterdrámaként pláne bivalyerős, Mark Zuckerberg antiszocialitását boncolgató A közösségi háló, remek kortükör is. Ólomsúlyú vádirat a címkézés, bármiféle kirekesztés és a hatalmi visszaélés ellen, illetve az elvhűség és a kitartás mellett, visszavezetve a nézőt a ’60-as, ’70-es évek Amerikájának bizalmatlanság ellen szót emelő fiataljainak mikrovilágába – egy olyan periódusba, amely Obama leköszönése és Trump regnálása, vagy éppen Alexandria Ocasio-Cortez népszerűsége óta újra várja a következő generációt. Sorkin szinten lépett: a feminizmust egyszerre dicsőítő és kritizáló Elit játszma bűntörténete után sokadszorra fordul az általa liblingekként tisztelt tárgyalótermi vagy politikai mozikhoz, ám a Netflix kötelékében végképp elérte, hogy ne csak az induló Rob Reiner-futamok (Egy becsületbeli ügy, Szerelem a Fehér Házban) tollnokaként, hanem egy történetet leírni és megvalósítani ugyanúgy képes nagyágyúként fogadjuk bizalmunkba.

Szabó G. Ádám

 

 

 

The Trial of the Chicago 7, 2020

Rendező: Aaron Sorkin

Szereplők: Eddie Redmayne, Sacha Baron Cohen, Yahya Abdul-Mateen II, Mark Rylance, Joseph Gordon-Levitt

 

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2021.01.14 - tiszatáj

MÜLLER DEZSŐ:
ALÁMERÜL ATLANTISZOM
Indulás és érkezés, és ami közte van. Egy tartalmas életmű stációi sorakoznak Müller Dezső legújabb verseskötetében. Ahogy öregszik az ember, gondolatai egyre többször elidőznek a Máté Péter által megénekelt „lázas ifjúság”-nál… – FÁBIÁN TIBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.13 - tiszatáj

MAURER DÓRA IXEK 7-1 CÍMŰ TÁRLATA A VINTAGE GALÉRIÁBAN
Új, színpompás tárlatát tekinthetjük meg Maurer Dórának, a magyar avantgárd jeles képviselőjének, alkotójának. A Kossuth-díjas grafikus és festőművész IXEK 7-1 címet viselő munkái újdonsült szériájának, az IXEK 22-nek (2019-2020) válogatott darabjai. Három alapszínben: vörösben, sárgában, kékben „ragyogó” geometrikus alakzatok… – TAKÁTS FÁBIÁN ÍRÁSA

Tovább olvasom >>>
2021.01.13 - tiszatáj

KONOK TAMÁSRA EMLÉKEZTEK A LUDWIG MÚZEUMBAN
z Asztali beszélgetések sorozat és a Ludwig Múzeum közös online rendezvényén a Nemzet Művésze címmel kitüntetett Kossuth-díjas festőművészre, Konok Tamásra emlékeztek pályatársai, barátai a művész 91. születésnapján, 2021. január 9-én… – GALAMBOS ÁDÁM BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.11 - tiszatáj

PIECES OF A WOMAN
Mundruczó régebben sem idegenkedett a melodrámától, ám némi kitérő után forgatott legújabb filmje mintha a zsáner legtisztább párlata lenne, kérdés, milyen végeredménnyel… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.08 - tiszatáj

MÁRTON LÁSZLÓ: KÉT OBELISZK
Márton László legújabb regénye, a Két obeliszk továbbhalad a szerző által már jól kikövezett poétikai úton: a fikcionalitás és a referencialitás dichotómikus rendszerének fel-, illetve megbontását tűzi ki célul. Ami azonban az előző két kötethez, A mi kis köztársaságunkhoz és a Hamis tanúhoz képest változott, az az, hogy ezúttal nem (csak) a magyar történelem egy jelentős eseménye (Vésztői köztársaság, tiszaeszlári vérvád) kerül a Márton-féle fikciós krónika középpontjába, hanem egy nemzeteken átívelő szerelmi történet… – KLAJKÓ DÁNIEL KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.06 - tiszatáj

MÉG EGY KÖRT MINDENKINEK
Zenitjén már túljutott az egyik legünnepeltebb kortárs dán rendező, ettől függetlenül Thomas Vinterberg vígdrámája szoros kezekkel összetartott, potens szerzői teljesítmény, amely mindenképpen a pályakép jobban sikerült darabjai között foglal helyet… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.06 - tiszatáj

INTERJÚ PETŐCZ ANDRÁSSAL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL 
Petőcz András Babérkoszorú-díjas költő beszél irodalmi tehetséggondozásról, a Kodolányi János Egyetemen általa vezetett kreatív írás tanfolyamon végzett munkáról, annak tapasztalatairól… – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.03 - tiszatáj

ÁFRA JÁNOS: RÍTUS
Útmutató, vizualizáció, meditáció. Efféle benyomást keltenek a Rítus egyes szám második személyben írott versei. Az olvasó részben ennek köszönhetően érezheti: ősi örökség rejtélyeibe vezető beavatástörténet részese. Áfra János harmadik verseskötete egyszerre kezeli komolyan a rituális konstrukciók előírásait, és ébreszt megdöbbenést az abszurdba forduló, de nagyon is ismerős magatartásformákkal szemben… – URBÁN ANDREA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2020.12.30 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS MILCHO MANCHEVSKI FILMRENDEZŐVEL
Legtöbben az Eső előtt rendezőjeként ismerjük, ám a macedón direktor az elmúlt közel 30 évben sem tétlenkedett. Miután Velencéből a legjobb filmnek járó Arany Oroszlánnal távozott, öt újabb munkával jelentkezett: a hazai forgalmazásba is bekerült Árnyékok és Anyák után a Fűzfát is megtekinthették az érdeklődők, igaz, a pandémiára való tekintettel csak a Művész Távmoziban… – SZABÓ G. ÁDÁM INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő