Címtelen föld

ÖT FIATAL ERDÉLYI KÖLTŐ VERSE

Sánta Miriám, György Alida, Fischer Botond, Gothár Tamás és Gál Hunor versét közöljük a fiatal erdélyi modern lírát bemutató Címtelen föld című antológiából.

Kolozsváron 2008-ban jelent meg a Korunk és a Komp-Press Kiadó gondozásában A meghajlás művészete címmel az erdélyi fiatal, akkor még kezdő szerzők antológiája, majd ezt követte, 6 évvel később, 2014-ben az Erdélyi Híradó Kiadó és a Fiatal Írók Szövetsége által kiadott Mozdonytűz. Fiatal írók antológiája.

Azóta felnőtt egy nemzedék, az említett antológiák szerzői közül néhány már ismert, több kötetes szerzővé érett, ugyanakkor a Mozdonytűz óta eltelt újabb 6 év, közben színre lépett egy teljesen új generáció is, velük együtt pedig egy újfajta költészet van kibontakozóban. Kevésbé jellemző a posztmodern cinizmus, paródia és pasztiché, helyét egy reflexívebb irónia, fokozott őszinteség és újfajta érzékenység vette át. Ezt az átalakult érzelmi struktúrát sokan kísérelték meg leírni, ezek közül a legintegratívabbnak a metamodernizmus javaslata bizonyult. A címtelen föld antológia az erdélyi költészet új irányait és kísérleteit gyűjti össze, amelyeken tetten érhető a metamodern érzékenység.

Ide tartozik az utóbbi időben sokat vitatott „újkomolyság” fogalma, az ökológiai- és társadalmi tudatosság és reflexió, testiség és testtudat kérdései az információ korában, a popkultúra vs. magaskultúra, de szűkebb értelemben a kisebbségi lét, az ellentmondásos kelet-európai realitás problémakörei a 21. századi globalizált világban.

Mit jelenthet a hitelesség az azonnaliság és avulás korában? Hogyan kell viszonyulnom a környezetemhez a közösségi média és a fake news sűrűjében? Hogyan és mivé alakultak át emberi kapcsolataim? Mik a kilátásaim a túlnépesedett világban erdélyiként és kisebbségiként, nőként és férfiként? Mi az, amiért felelősséget kell vállalnom? Hogyan kell egyszerre lépést tartanom a világgal, döntéseket hoznom, és valamilyen módon viszonyulnom kultúrához, hagyományhoz, valláshoz, családhoz? Valóban közeleg a világvége? Ha igen, mi lesz utána? Ha meg nem, akkor mi jön még?

Ilyen és hasonló kérdések foglalkoztatják az (fiatal) erdélyi költőket, akik a legkülönbözőbb versnyelveken alkotnak a vallomásos költészettől a formai játékon át a poszt-apokaliptikus- és biopunk víziókig. A kisebbségi tapasztalaton túl – vagy épp abból adódóan – érzékelhető egyfajta, „otthonról hozott” (poszt)irónia, ami nem funkciója, hanem inkább előfeltétele versbeszédüknek. Szintén felfedezhető egy, ezt erősítő, komplex kulturális- és társadalmi háttér, illetve az ezeket ellenpontozó nyers őszinteség és lelki realizmus.

Elsősorban a legfiatalabbak sorolhatók ide, akik az elmúlt években kezdtek publikálni, mint Gál Hunor, Gothár Tamás, György Alida, Juhász-Boylan Kincső, Kali Ágnes, Kemenes Henriette, Kulcsár Edmond, Mărcuțiu-Rácz Dóra, Ozsváth Zsuzsa, Sánta Miriám, Sárkány Tímea, Sztercey Szabolcs és Vass Csaba; majd azok, akik Mozdonytűz körül bukkantak fel, mint André Ferenc, Győrfi Kata, Kulcsár Árpád, Serestély Zalán, Székely Örs és Varga László Edgár; de itt a helye azoknak az is, akik már jó ideje alkotnak, de mostanában új hangokon szólaltak meg, mint Benke András, Borbély András, Fischer Botond és Gondos Mária Magdolna; valamint a Meghajlás művészetében is helyet kapó Horváth Benji, Láng Orsolya és Visky Zsolt.

Az antológia az Erdélyi Híradó Kiadó és a Fiatal Írók Szövetsége kiadásában jelenik meg, teljes előszava itt olvasható >>>

  

Sánta Miriám

Hétfőn meghalsz

Csak ezért van három napod.

Ezért az üres megnyugvásért,

hogy többé nem vagy homokóra.

Nem csúszol át egy vékony üvegnyakon,

többé nem értesz az irodalomhoz,

nem írod meg határidőre a szövegeket

és nem halogatod az e-maileket sem.

Nem érdekelnek a tucatjával felbukkanó sminkvideók,

és az sem, hogy arcod tele pattanással.

Nem őrlöd magad homokszemekké,

tudván, hogy mindig van holnap.

Egyre több kék plakát kerül a budapesti metrókba,

és eggyel kevesebb nyelven beszélhetsz nyilvános helyeken.

Nem érdekel, hogy öt év múlva is szénné égnek majd emberek

néhány elhanyagolt koncertteremben, az üszkös láb

is úgy porlad el, mint a homokdűnék legalsó rétege.

Nem súrlódsz lassan az üvegfalhoz,

nem kelsz fel többé macskagyökér-maradékokkal

görcsbe rándult beleidben.

Nem fogod egységesíteni a lábjegyzeteket.

És nem fogsz okostelefonért sem sóvárogni.

Üdvözlégy az örök internet birodalmában,

hozsánna a kettes számrendszerben,

az alaplapodra száradt homokrétegbe

ismeretlen próféta rajzol.

Nem izgalmas, hogy ki kapta meg az ösztöndíjat,

kit milyen munkahelyre vettek fel,

és ki döglik éhen ebben a pillanatban

a szelektív hulladékgyűjtő mellett,

egy virágos abroszba kapaszkodva.

A háttérben gumicsizmás alakok simogatják a képernyőket,

hűtőszekrényedben egy doboz margarin és félujjnyi sajt.

Nincs kórház, nincs egyetem, nincs kávézó, ördög, straight edge,

kevert nyelv, roncsolt nyelv, jogi nyelv és postahivatal.

Nincs homokszempergés. Az életed alakja nem a VLC media player

hangsávjának pirostól zöldig tartó derékszöge,

nem a tilostól szabadig, alanytól a tárgyig, éntől a miig,

nem léteznek többé katonásan sorakozva a nominális szerkezetek.

És nincs performativitás.

Péntek reggeltől vasárnap estig történik.

Megcsókolod a kocsiban, a karosszéria fénye alatt.

Szarvassá változol egy éjszakára,

búcsút veszel a kígyótól, megütsz valakit,

elmondod, hogy szereted.

Harmadnapon eltörik az üveg.

 

György Alida

Polipanya

Mióta kirúgták

– ő úgy mondja: felmondott –,

anyám minden reggel hatkor kel.

Felkölti apámat, kávét kér,

bekapcsolja a tévét és híreket néz

valami ismeretlen nyelven.

Azt mondja, érti,

mert ő olyan iskolába járt,

első tanuló volt, csak hát

a körülmények, ugye.

Minden fogalmazásom újraírja,

a tanító néni nem gyanakszik,

tele van nyelvtani hibával.

Anyám egy ideje

minden nyelven hibásan beszél.

A család összes kötött blúzát

visszabontja fonállá.

A cérnagyárat egyre ritkábban emlegeti.

Inkább azt hajtogatja,

hogy három szíve van,

mint a polipoknak.

Sokáig nem hiszünk neki,

de az évi két látogatásomkor

körém fonja csápjait.

Olyankor azt gondolom,

meg akar ölni,

de az utolsó pillanatban mindig

lazulni kezdenek a tapadókorongok.

 

 

Fischer Botond

Nikotin

Ma halt meg apám. Vagy talán tegnap, nem is tudom pontosan.

És mégis be akarják tiltani. Zárt helyeken. Apámat.

Apám sima Carpați volt, Winchester volt, Camel volt,

lassan lett apámból nikotin, ötven év alatt, előbb csak a tüdeje, aztán belülről kifelé egyre inkább.

Sárga az ujjam az apámtól, elszívok napi harmincat.

Aztán rák lett belőle, előbb csak a tüdeje, aztán belülről kifelé egyre inkább.

Betiltják a rákot.

Kérem, tiltsák be a rákot.

Kérem, tiltsák be apámat.

Cigizett az autóban, mi a tesómmal ott ültünk hátul,

mikor a gyárból hazajött, csendben kellett maradni,

ha délután lepihent, csendben kellett maradni,

ha ivott, jobb volt csendben maradni.

Mikor megölelsz valakit, és a péniszeddel érzed a péniszét, akkor egyforma magasak vagytok?

Néha becigizek az autóba, igaz, csak ha nincs ott a kisfiam, de a füst és a szag beivódik a kárpitba.

Idegesít, hogy ordít a gyerek, fáradt vagyok.

Belefáradtam.

Hogy írjak így, itt zajong mellettem.

Nem tudom ezt a kurva verset se megírni így,

nem tudok rímeket keresni,

nem érzek semmilyen ritmust,

itt vinnyog mellettem.

Egyedülálló apukát játszok, fürdetlek, öltöztetlek, kakaót csinálok, mesét olvasok, porszívózok,

kenyeret pirítok, rendet rakok, verset írok, kussolj már!

Kérem, tiltsák be az apákat.

 

 

Gothár Tamás

anyám arról beszél hogy zajlik otthon az élet

nem jártam itthon már majdnem egy éve

azóta lett új gyermek rámaradt a halványlila cumis bögrém

abból issza este a gyümölcslevet meg a kakaót

a szobában ahol régen aludtam ott alszik ő is

ott cserélik a pelenkát ott takargatják

és rács helyett székeket támasztanak az ágyhoz

le ne essen álmában véletlen

apám kérdi tőle „ki a csokikirály”

de válasz nem érkezik

kérdi másodszor majd harmadszor

mire végre magára mutat és mosolyog

gyakorol járni támogatják ahogy lassan lépked

a súlyát elbírja de az egyensúlyt nem találja

anyám arról beszél hogy zajlik otthon az élet

nemrég megszülettek a kiscicák de már elajándékozták őket

korai volt az elszakítás – az anyamacska múlt héten még

kétségbeesetten kutatta át a lakás zugait

anyám azt mondja hogy otthon „körforog az élet”

hogy elváltoznak a dolgok mindig szinte ugyanúgy

célozva az új gyermekre mert most már látja

a közös vonásokat: mióta így lefogyott

az elsoványodott arca olyan mint az enyém volt

már a fülei is kiállnak mint nekem gyermekkoromban

apám kérdi tőle „ki a csokikirály”

sokadjára már mondja is hogy „én”

megtanulta

nagyanyám kint ül a nyárikonyhában

az egyik szeme hályogos

de már a másikból is kikopott a fény

néha nagyanyám ül kint a nyárikonyhában

máskor csak ül odakint egy fehér széken

elsoványodott hasán rögtönzött biztonsági övvel

néha megismer próbál beszélni de útközben

elveszíti a mondatot ha mosolygok rá ő is mosolyog

elrejtem a tekintetem a tenyerem mögött

majd a kezem hirtelen félrekapom és nevet

nagyanyám járni tanul újra meg újra

be a szobába pelenkacserére és vissza

útközben hullnak szürke hajára a levelek

testén sebek sarjadnak miközben gyűjtöm

a kolozsvári fűszerkertemhez anyámék udvarából

a citromfűmagot és az erdő felől fúj a szél

 

 

Gál Hunor

\ negyednap \

írd meg és gyilkos leszel,

mint templomban ülő némák.

elgázolt kutyák keresztfája leszel,

fű nő lábaid között, és inni

járnak törzsedhez a gyermekek.

légy türelmes, éhezz és szenvedj,

ha túl rossz, azért utáld,

ha túl jó, akkor azért.

de mindenképp legyél családja,

takard be hűlt helyét az ágyban,

gyászold emlékét,

légy dühös rá,

küldd el,

és reméld, hogy idegenek lesztek

egymás számára, mikor hazatér.

írd meg és légy öngyilkos

gyomrodban száraz kenyérhéjjal.

ahogy lyukat mar cipőtalpadba az idő

egy tömbház kátránytetején,

és te azokra az időkre gondolsz majd,

amikor még nem hitted volna,

mert két kukoricafosztás közt

csak a jegenyék tetejét éri a nap.

írd meg, és elgázolt kutyák

nőnek lábaid közül, mint

a gyermekek. ha túl rossz,

azért, ha túl jó, akkor azért.

takard be hűlt helyét az

ágyban, és vissza fog jönni,

hogy elölről kezdhessétek.

mint egy apró messiás,

felvágja ereit,

és világosság lesz.