10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>
10.28.
| Grand Café – Nádasdy Ádám A szakállas Neptun című novelláskötetének bemutatója >>>
10.27.
| Ráolvasás 04. – Tóth Kinga Írmag című könyvének bemutatója a Grand Caféban >>>
10.22.
| Szent II. János Pál pápával a metróban >>>
10.10.
| Munkácsy-díjas festőművész több mint 300 alkotása a REÖK-ben >>>
10.15.
| 26. Lengyel filmtavasz – ősszel >>>
10.10.
| Long time no see! – Simkó Beatrix és Jenna Jalonen >>>
10.09.
| Trafó Galéria: Mögöttes hangok zaja >>>
NAPI TANDORI

10.17.
| Swimathon Pécs 2020 >>>
10.15.
| Embertani érdekességek a Határtalan Régészet őszi számában >>>
10.09.
| Sziveri János költőre emlékeztek a Kertész Imre Intézetben >>>
10.05.
| Elhunyt Böndör Pál költő, dramaturg >>>
10.05.
| Gyukics Gábor rangos nemzetközi díja >>>
09.25.
| Bemutatták az első magyarországi dinoszaurusztojást >>>
09.07.
| Kossuth Rádió – Nagyok Nátyi Róberttel >>>
09.09.
| A Ludwig Múzeum pályázati felhívása >>>

Bagdal Zoltán, Cirok Szabó István, Farkas Árpád, Jenei Gyula, Kormányos Ákos, Kukorelly Endre versei

Jan Carson, Karácsonyi Zsolt prózája

Farkas Árpád párbeszéde Ilia Mihállyal (1972)

Zsolt 141, 9-10. (Beszélgetés Csalog Zsolt könyvéről; Soltész Márton tanulmánya; Írások a Csalog-hagyatékból)

SÍKFUTURIZMUS (Hungarofuturizmus Délen)

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. […]

>>>

Meseország, Dömdödöm, kis herceg, autodafé
2020.10.12 - tiszatáj

Nem hiszem, hogy az ember lényegesen másként működne, mint negyven vagy száz évvel ezelőtt. És azt sem, hogy más országokban annyira más lenne a mentalitás. Persze adódik eltérés a jóllakott napközisek és az utcagyerek világlátása között.

Ami mostanában zajlik a közösségi oldalakon, az sem sokban különbözik az autodafék gyakorlatától. Történik valami az egyik véleménybuborékban, ami nem tetszik a másikban lévőknek, s azok kezdik felfújni magukat, velük duzzad a saját buborékjuk is, míg a kisgömböcből nagygömböc nem lesz, s ki nem durran. De addig a közösségi oldalakat elönti az indulatzuhatag, a profilképek már ki sem látszanak a különböző szolidaritási logók alól. És elvész az egyén. Elvész az ember. Vagy ez lenne az ember? Elképzelhető.

Valahol szociálpszichológiai tényként hallottam-olvastam, hogy a tömeg, például egy tüntetés vagy egy futballmeccs közönsége mindig a legalacsonyabb szellemi szinten állókhoz igazodik. A közös nevezőhöz, amit mindenki képes felfogni, skandálni. Ezért lehet, hogy a felbőszült, felhergelt sokadalmakban vagy akár kisebb közösségekben elmosódnak az erkölcsi határok, és a legbrutálisabb falkaösztönök kapnak teret, olyan cselekedetekre ragadtatva az egyes embereket, amiket később magyarázni sem tudnak, legfeljebb szégyellni.

Különösen szórakoztató (vagy inkább szomorú?), amikor valami nemesnek vélt ügy érdekében fordul ki magából az internet népe. Amikor a véleményszabadság védelmében válik valaki véleménydiktátorrá.

Most éppen Meseországban zajlik a háború, de a valóságban szenvedjük el. Hogy kinek van igaza? Mindegy! Persze nagyon nem mindegy, de most nem abba a vitába akarok belekapcsolódni. Csak karcolgatom a kérdést, távolról. Furcsa dolog lenne az igazság, már ha létezne. Hogy például bizonyos mesék miként hatnak a gyermeki lélekre. Erről mindenkinek meg lehet a maga politikai véleménye. A szakmai vélemény ugyanis más. Annak megalapozottnak kell lennie. Azt a lélekgyógyászok tudják. Már ha tudják. Az ország egyik (közmegegyezésesen elismert) pszichológusa letette valahová a voksát a Meseország mindenkié című könyv kapcsán, mondott egy véleményt, nyilván a legjobb szakmai tudása, több évtizedes tapasztalata alapján. Erre elkezdték gyalázni olyanok is, akiknek közük nincs a szakmához. Nyilván politikai alapon. Mert nem az ő véleménybuborékjuk közös nevezőjét fogalmazta meg.

A dolog persze, ne legyünk naivok, úgy működik, hogy ha egy újságíró valamilyen állítást, véleményt alá akar támasztatni szakemberrel a gyermeklélektan, a szúnyogírtás vagy éppen az élelembiztonság témakörében, addig megy, amíg nem talál olyan szakértőt, aki azt mondja, amit hallani szeretne. És nem kell az Óperencián túlra menni érte. Gondoljunk csak arra, hogy mennyire különböző vélemények fogalmazódnak meg pszichológusok körében is arról, hogy mondjuk a lövöldözős videójátékok növelik a gyerekek agresszióját, vagy éppen levezetik azt.

Magyarul: az igazság nem szakmai kérdés, legalábbis a közösségi oldalakon, hanem politikai, kocsmai, indulati. Közösségi kérdés olyan értelemben, hogy az a falka, amihez tartozni akarok, éppen mit mond, mit akar hallani. Hogy annak mi az eszméje, érdeke, mániája.

Amikor a napokban megjelent a hírfolyamon Lázár Ervin képe, először nem tudtam, miről van szó. Aztán kiderült, hogy valaki rosszat írt róla, s erre sokan elkezdtek szolidaritásból dömdödömözni, szerinem olyanok is, akiknek lényegében fogalmuk nincs Lázár Ervin mesevilágáról, csak hát a Dömdödöm amolyan márkavédjegy, amit felszedhet az ember (bizonyos körökön belül) bárhol.

Én például Lázár Ervin-mesék nélkül nőttem fel, ahogyan például Vekerdy Tamás mobiltelefon nélkül. Amikor kisfiú voltam, még az óvónénik, tanítónénik, de a kékharisnyák sem ismerték a Négyszögletű Kerek Erdőt, mert Lázár Ervin is csak akkoriban kezdte benépesíteni méltán népszerűvé vált hőseivel. Nekem be kellett érnem a kertünk végében kezdődő nyárfaerdővel. Később aztán olvastam Lázártól néhány mesekönyvet, de csak azért, mert akkori barátnőm, aki rajongott értük (nyilván ő is hallotta, hogy azok milyen jók), szinte kötelező irodalommá tette. A kötelezők viszont olyan nyűgösek, meg hát ki is nőttem abból a korból, amelyikben meséken él az ember (persze erre azt mondhatják többen, hogy abból nem lehet kinőni, és nyilván valahol igazuk is van, mégis azt kérem, higgyék el, hogy nekem sikerült).

Valamikor gyermekirodalmat is hallgattam egy zseniális irodalmártól, aki később az MTA doktora és gyakorló alkoholista lett. Többek között A kis hercegről is szó esett, ami általában szintén nem a gyerekek kedvenc meséje (persze az övék is lehet), hanem, ahogy ez a tanárunk mondta, húszéves bölcsészlányok rajongott könyve. És tényleg, mintha ez is egybevágna személyes tapasztalataimmal.

Az irodalom, a könyv: világértés. Miért is ne lehetne, hogy valaki a kis herceg vagy Dömdödömön figurájába helyezkedve tudja értelmezni önmagát, a világot. Miért ne lehetne, hogy valaki Dömdödömmel azonosul.

Hiszen Dömdödömről „mindenki tudja, hogy csak annyit tud mondani, dömdödöm”. És ezt így cifrázza verssé: „Dömdödöm, dömdödöm, / dömdö-dömdö-dömdödöm”.

Mivel irodalomértésben és verselemzésben erősek vagyunk (ezt gyakorló tanárként naponta tapasztalom), csak a hülye nem tudja, hogy mit jelent ez a vers. Márpedig Dömdödöm barátai nem hülyék, vagyis pontosan tudják: hogy Dömdödöm, a költő, ezzel a verssel azt akarja mondani, hogy nagyon szereti őket. Őket, akikhez tartozni szeretne. És Dömdödöm jutalma nem is marad el. Megkapja a költői verseny legjobbjának járó babérkoszorút.

Más kérdés, hogy Bruckner Szigfrid elkunyerálja tőle.

És a babér végül odakerül, ahova való: a krumplifőzelékbe.

Jenei Gyula


Címke: , ,
2020.10.23 - tiszatáj

XAVER BAYER: AZ ÁTLÁTSZÓ KEZEK 
Xaver Bayer első regénye egy egyetemista élet „átfogó orientálatlanság[áról]” ad képet, „a cselekvés következménynélküliségének következményeként”; az Alas­­­­ka­straße a szexualitás és a hatalom összefüggéséről rajzol „radikális és kíméletlen képet”, míg harmadik regényében a „dühös nihilizmus és az undor” már pszichológiailag motiváltan jelenik meg, és az életkedv nélküli fiatalember ábrázolása a stringens elbeszélésnek és a szigorú történetvezetésnek köszönhetően már szinte magával rántja az olvasót a szövegvilágba… – ZSELLÉR ANNA KRITIKÁJA

>>>
2020.10.21 - tiszatáj

A BEFEJEZÉSEN GONDOLKOZOM
Viszonylag gyakran találkozni internetes bejegyzésekben a „pretentious” (nagyigényű) kifejezéssel: a nem ritkán hirtelen felindulásból pötyögő fórumozók többször olyan rendezőkre vagy színészekre aggatják e stigmát, akikből dőlnek a nagy szavak, esetleg affektálva beszélnek, hevesen gesztikulálnak, tehát mini show-val népszerűsítik, fényezik önmagukat, ám érdemleges cselekvést, vagy akár egy emlékezetes darabot ritkán tudnak felmutatni… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.10.20 - tiszatáj

Tisztelt Kiállítók! Festőbarátaim!
Kissé felemás módon a fenyegetettség ellenére mégis ünnepel országos rendezvényeivel a festőtársadalom a magyar Festészet Napján. Immáron hatodik alkalommal gyűltek össze a szegedi festők, Szent Lukács evangélista névnapja alkalmából, akit a festők védőszentjének tartanak… – PATAKI FERENC MEGNYITÓJA

>>>
2020.10.19 - tiszatáj

NÁTYI RÓBERT KISMONOGRÁFIÁJA HÉRICS NÁNDOR MŰVÉSZETÉRŐL
Ha Hérics Nándor munkásságáról a róla szóló kismonográfia képanyaga alapján alkotunk képet, akkor egy szellemes, a pop art kritikai attitűdjéhez közel álló, élvezhető műveket alkotó művész tevékenysége kerekedik ki előttünk. A könyv szerzője, Nátyi Róbert elemzése a munkák tartalmi kérdései mellett arra is rávilágít, hogy milyen műfaji áthatások nyilvánulnak meg az életműben… – IBOS ÉVA ÍRÁSA

>>>
2020.10.18 - tiszatáj

SZARVAS MELINDA: IRODALOMTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK A MAGYAR VAJDASÁGI IRODALOMRÓL 
A név meghatároz, a név előír, a név előfeltételeket, sőt előítéleteket hoz létre, és még Bar­thes szerzőjének halála után fél évszázaddal is elvárási horizontot konstruál meg. Szarvas Melinda tanulmánykötetét olvasva ez a horizont fel-, majd leépül. Átalakul, átíródik, átfogalmazódik. Körvonalai de-, majd rekonstruálódnak. Szabályai pedig érvényesülnek, eltolódnak, elmozdulnak és helyenként felszámolódnak… – ROGINER OSZKÁR KRITIKÁJA

>>>
2020.10.17 - tiszatáj

Fudzsi csúcsára
Kicsiny csiga, mássz, csak mássz,
Hogy önmagad légy.

– M. NAGY MIKLÓS FORDÍTÁSA

>>>
2020.10.16 - tiszatáj

November 10. és 22. között új formát öltve, a virtuális térbe költözik a 17. alkalommal megrendezett VERZIÓ programsorozata, így a fesztivál történetében először országosan elérhetővé válik Magyarország egyetlen emberi jogi dokumentumfilm fesztiválja… – SZÁSZ CSONGOR AJÁNLÓJA

>>>
2020.10.15 - tiszatáj

PETŐCZ ANDRÁS:
A MACSKA VISSZATÉR
A szerző fokozatosan építi fel a mondanivalót, a metamorfózis konkrét és általános értelemben is főszerepet kap a kötetben. Kezdetben a macska feketesége egyrészt a fizikai küllemet jelzi, ugyanakkor kontrasztot képez a tisztaság jelenségével, a tisztálkodás gesztusával is. Mintha a macska állandóan arra törekedne, hogy megszabaduljon feketeségétől, tisztátalanságától, valamiféle általános értelemben vett mocskosságtól… – HÖRCHER ESZTER KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő