01.12.
| Vers l’infini. Konok Tamás életmű-kiállítása (1930–2020) >>>
12.08.
| Figyelem és irgalmasság – Iványi Gábor és Liszkai Tamás >>>
12.07.
| Edda Művek, Prognózis, Ámen és Sziámi albumokkal zárul a Lemezjátszó Classic >>>
12.07
| Egy nő – Művész Távmozi (online premier) >>>
12.03.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
12.01.
| ArteKino 2020 – Nézz egy hónapig ingyen európai fesztiválfilmeket! >>>
11.27.
| A Szépírók Társasága XVI. fesztiválja >>>
11.26.
| Indul az e-Trafó online programsorozat >>>
11.26.
| Asztali beszélgetések… – Tompa Andrea és Szabó B. András disputája >>>
11.25.
| Olasz világsztárral, „operapástétommal” és adventi koncerttel folytatódik a Müpa Home műsora >>>
11.25.
| Sajtó és ideológia a hatvanas években >>>
NAPI TANDORI

12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>
10.17.
| Swimathon Pécs 2020 >>>
10.15.
| Embertani érdekességek a Határtalan Régészet őszi számában >>>

Báger Gusztáv, Bob Dylan, Komor Zoltán, Lengyelfalvi Egbert, Nyirán Ferenc, Talabér Miklós, Zalán Tibor versei
William Shakes­peare szonettjei Fazekas Sándor fordításában
Abafáy-Deák Csillag, Csabai László, Hegedűs Imre János prózája
Lengyel András, Marjanucz László, Tverdota György, Zimonyi Zoltán tanulmánya
Nagy József: Mnémosyne

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

„Újra hallom, újra hallom a hangokat”
2020.10.11 - tiszatáj

 

 

 

 

VISSZATÉRÉS EPIPÓBA

 

 

A szocialista Magyarországon működött egy különleges nyári tábor, Epipo, ahova sok gyerek szeretett volna eljutni. Mesébe illő szerepjátékok, titkos nyelv és varázslat várta a táborlakókat. A karizmatikus vezető bűvkörébe vonta a gyerekeket, annak ellenére, hogy a játékokat megalázás és titkolt abúzus árnyékolta be. A film rendezője újra találkozik egykori társaival, hogy megértsék, hogyan él bennük Epipo, ez a zárt, misztikus és titkokkal terhelt világ. 

 

Számomra viszonylag kevés emlék maradt meg az általános iskolás osztálykirándulásokról, táborokról, de az belém égett, ahogyan valahogy mindennek volt egy menetrendje. Még annak is, ahogyan az Illés Újra itt van című számát énekeljük üvöltve a buszban hazafelé. Pedig ekkor már sokkal lazább korszakot éltünk, mint amikor a Visszatérés Epipóba című dokumentumfilmben látott tábora zajlott. A mi kalandjaink mégis feleannyira sem voltak izgalmasak, mint az Oláh Judit tolmácsolásában megismert Epipo hátborzongatóan mágikus világában, ugyanakkor a film végén felcsendülő Hedy West-féle 500 Miles hallgatása közben egészen sajátos, formális módon hálás voltam ezért a jó pár évnyi közepes élményhalmazért. Félreértés ne essék nem gondolom, hogy csak a kreatív táborok hordozzák magukban azokat a veszélyhelyzeteket, amelyeket a szendrői táboroztatások, viszont azt gondolom talán egy ilyen közeg egyébként is absztrakt módon megalkotott valósága révén talán könnyebb bizonyos embereknek és bizonyos helyzeteknek észrevétlennek maradni, ahogyan Oláh Judit filmje is mutatja.

 

 

A Visszatérés Epipóba című filmet óvatosan kell nézni. Nem feltétlen a sokkoló alaptéma, sokkal inkább a sorok közötti olvasás miatt. Van, aki szigorú elvárásokkal, nagy lebuktatással, könnyekkel számolt, nos ezek itt nincsenek vagy nem úgy, ahogy gondolnánk. A forma és a tartalom is kifejezetten Epipo megidézésére fókuszál, Sipos Pál ezt az időszakot követő bűneit – noha említve vannak – a film nem akarja átfogóan elemezni. Némileg azonban nyitva hagyja a lehetőséget, hiszen akad még történet ebből az érából is ha valaki hasonlóképp szeretne pontot tenni történetének végére. Oláh Judit is ezt a pontot szeretné, de addig igencsak rögös az útja. Pusztán a nehézségek negyedének említésétől az jutott eszembe, vajon mi tartotta benne a lelket, miért nem dobott el mindent egy ponton és adta fel az egészet? Semmi patetikus magyarázata nincsen, legalábbis Oláh lénye alapvetően nem patetikus, talán ebből fakad, hogy az egész engem inkább egy érzékeny nyomozásra emlékeztetett, semmint megrendítő drámára. Mint a remek cseh minisorozatban, az Eszméletben, a főhősnő itt is szép lassan ér a dolgok mélyére, többek közt hibákkal, csalódással, sikerélménnyel. A filmnek van egy nagyon érdekes keretes szerkezete, illetve egy elképesztően erős meta jellege, kiváltképp a színházpedagógiai foglalkozás nyomán, ahol többek közt szerepjáték segítségével revideálják az Epipóban történteket. Sipos alakjának szűrése a tábor egykori lakóinak szemén át azért is fontos, hogy úgy dolgozzuk fel alakját, ahogyan külső szemlélőként sosem tudnánk, hogy ne csak azon fogalmak mentén próbáljuk megfigyelni mi is volt ez az egész, hogy ez a férfi egy erőszaktevő vagy pedofil. Ez ugyanis önmagában sajnos nagyon sok emberre igaz. Sipos Pál nem pusztán ebből állt, ő egy sokkal veszélyesebb, sokkal kártékonyabb intelligencia megtestesítője is volt a nyolcvanas években, aki ellen gyerekként képtelenség volt védekezni. Magnetikus volt, eszes, friss és borzasztóan számító. A fiatalok rajongtak érte, hiszen vigyázott rájuk, értékesnek tartotta őket, beszélgetett velük, felnőttként kezelte őket, mert tudta, hogy tizenévesen már javarészt igenis kezd kialakulni a nagybetűs személyiség és ilyenkor szomjazik az ember leginkább arra, hogy végre már komolyan vegyék. Még én is tisztán emlékszem a vágyra, mikor azt éreztem itt az ideje, hogy nagynak lássanak engem, hogy beavassanak a nagyok dolgába. Sipos Pál ezt a beavatást csinálta mesterien, és muszáj megértenünk a „varázsát” ahhoz, hogy felismerjük a hozzá hasonlókat és védekezni tudjunk ellenük. A film egy pontján még Oláh is bevallja, hosszú évek után, felnőttként is sikerült a csapdájába sétálni.

 

 

A film a már említett kerete azért is lényeges, mert ugye ez is, akárcsak Oláh önelemzése egy A pontból B pontba jutás története. Vajon elengedi-e a saját lányát táborozni? Vérfagyasztóan sikerül még a gyermektelen nézőbe is ugyanazt a kételyt a plántálni, hogy mik ilyenkor a kockázatok? Mi a gyerek érdeke és mi az enyém, hol az aggódás egészséges határa? A Visszatérés Epipóba a tábor résztvevői és a zaklatások elszenvedőin túl a gyerek-szülő kommunikáció problematikáját is igyekszik tálalni, bár ebből fakadnak a film gyengébb pillanatai is, amelyek a traumák feldolgozásának szempontjából persze lényegesek, azonban számos üresjáratot eredményeznek. Ugyanakkor rémisztő mégis fontos szembesülni azzal, hogy egy komplett értelmiségi szülő-társadalom számára talán nagyobb presztízs volt Szendrő, mint a gyerekeik számára. Hogy Sipos egy saját Epipót gyártott nekik is, ahol ők is kiváltságosnak érezhették magukat, akár csak fiaik és lányaik, csak teljesen más szabályok mentén.

Ez tehát érdekes etap és adalék, mégis sokkal többet időznénk Epipóban, bármennyire is rémisztő és nyomasztó a megszégyenítések és egyéb bántalmazások ismeretében. Az archív VHS felvételeket nézve ugyanis valami megfoghatatlan automatizmus kezd el működni, vajon detektálom-e valakin, hogy valaki már akkor, gyerekként magában hordozza Epipo terhét? A vágások e tekintetben is persze megszabott, egészen lírai és komplex irányt kapnak, de ez szerencsére nem válik túlzóvá, sőt mint említettem sokkal többet is elbírna a kvázi visszatekintés fejezet e formanyelve.

 

 

Bár a többi szereplő is megszólal az elejétől fogva Oláh szemszöge az uralkodó. Szubjektív, de természetesen próbálja felülről is nézni a kis Juditot és a többieket az ominózus felvételeken. Nem menti fel magát a hallgatás vétke alól és mivel a Sipos-ügy kapcsán saját bevallása szerint eddig csepp volt a tengerben a többiekkel, szép ívet kap a karaktere, amikor úgy dönt, hogy örökre maga mögött hagyja Epipo akkor vagy kúl ha csendben maradsz és nem rontod el mások szórakozását filozófiáját. Nem kíván görcsösen gyógyítani senkit, hiszen saját tapasztalatból tudja, hogy ez nem így működik, mégis fellazít valamit mindenkiben, aminek már régen fel kellett volna lazulnia.

A filmben és a filmen kívüli hangok közül is vannak páran, akik például ragaszkodnak ahhoz, hogy azok számára, akik ott jól érezték magukat ne mosódjon össze a tábor élménye Sipossal, de Oláh alkotása valahol arra próbál rámutatni, hogy ez lehetetlen.  Nem szabad elkülöníteni, hiszen attól, hogy valaki ezekből az eseményekből szinte alig érzékelt valamit, még minden rossz is megtörtént, amit hallunk, nem is akárhogyan, hiszen puszta említésük, vagy akár csak a rájuk történő utalás ha csak másodpercekre is, de visszaregresszálja ezeket a harmincas-negyvenes éveikben járó embereket bántalmazott gyermekkori állapotukba.

A Visszatérés Epipóba egy tanulság-film, nem fog nagy igazságokat kimondani, nem fog csodát tenni, nem kapja meg igazán a rossz a méltó büntetését, és talán az lesz az érzésünk, hogy csak mikroszinten működik az, hogy a „túlélők” megtanulnak „nem hallgatni”. De mégis fontos, hogy az áldozatok többször is kimondják: csalódtak egykori példaképükben, és örökre összeomlott bennük egy kép az általa alkotott mesevilágról. Ez kovácsolja egy sokkal tisztább és erősebb közösséggé Epipo ma már felnőtt lakóit, hiszen Siposnak ez a legnagyobb büntetés valaha. Komolytalanná és szürkévé válni azok szemében, akiknek figyelmére ő legalább annyira vágyott, mint ők az övére.

Tóth Emese

 

 

Oláh Judit Visszatérés Epipóba című dokumentumfilmje megtekinthető az HBO Go oldalán! A cikkben szereplő képek és a videó az HBO Magyarország tulajdonát képezik.

 


Címke: , , , ,
2021.01.14 - tiszatáj

MÜLLER DEZSŐ:
ALÁMERÜL ATLANTISZOM
Indulás és érkezés, és ami közte van. Egy tartalmas életmű stációi sorakoznak Müller Dezső legújabb verseskötetében. Ahogy öregszik az ember, gondolatai egyre többször elidőznek a Máté Péter által megénekelt „lázas ifjúság”-nál… – FÁBIÁN TIBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.13 - tiszatáj

MAURER DÓRA IXEK 7-1 CÍMŰ TÁRLATA A VINTAGE GALÉRIÁBAN
Új, színpompás tárlatát tekinthetjük meg Maurer Dórának, a magyar avantgárd jeles képviselőjének, alkotójának. A Kossuth-díjas grafikus és festőművész IXEK 7-1 címet viselő munkái újdonsült szériájának, az IXEK 22-nek (2019-2020) válogatott darabjai. Három alapszínben: vörösben, sárgában, kékben „ragyogó” geometrikus alakzatok… – TAKÁTS FÁBIÁN ÍRÁSA

Tovább olvasom >>>
2021.01.13 - tiszatáj

KONOK TAMÁSRA EMLÉKEZTEK A LUDWIG MÚZEUMBAN
z Asztali beszélgetések sorozat és a Ludwig Múzeum közös online rendezvényén a Nemzet Művésze címmel kitüntetett Kossuth-díjas festőművészre, Konok Tamásra emlékeztek pályatársai, barátai a művész 91. születésnapján, 2021. január 9-én… – GALAMBOS ÁDÁM BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.11 - tiszatáj

PIECES OF A WOMAN
Mundruczó régebben sem idegenkedett a melodrámától, ám némi kitérő után forgatott legújabb filmje mintha a zsáner legtisztább párlata lenne, kérdés, milyen végeredménnyel… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.08 - tiszatáj

MÁRTON LÁSZLÓ: KÉT OBELISZK
Márton László legújabb regénye, a Két obeliszk továbbhalad a szerző által már jól kikövezett poétikai úton: a fikcionalitás és a referencialitás dichotómikus rendszerének fel-, illetve megbontását tűzi ki célul. Ami azonban az előző két kötethez, A mi kis köztársaságunkhoz és a Hamis tanúhoz képest változott, az az, hogy ezúttal nem (csak) a magyar történelem egy jelentős eseménye (Vésztői köztársaság, tiszaeszlári vérvád) kerül a Márton-féle fikciós krónika középpontjába, hanem egy nemzeteken átívelő szerelmi történet… – KLAJKÓ DÁNIEL KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.06 - tiszatáj

MÉG EGY KÖRT MINDENKINEK
Zenitjén már túljutott az egyik legünnepeltebb kortárs dán rendező, ettől függetlenül Thomas Vinterberg vígdrámája szoros kezekkel összetartott, potens szerzői teljesítmény, amely mindenképpen a pályakép jobban sikerült darabjai között foglal helyet… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.06 - tiszatáj

INTERJÚ PETŐCZ ANDRÁSSAL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL 
Petőcz András Babérkoszorú-díjas költő beszél irodalmi tehetséggondozásról, a Kodolányi János Egyetemen általa vezetett kreatív írás tanfolyamon végzett munkáról, annak tapasztalatairól… – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.03 - tiszatáj

ÁFRA JÁNOS: RÍTUS
Útmutató, vizualizáció, meditáció. Efféle benyomást keltenek a Rítus egyes szám második személyben írott versei. Az olvasó részben ennek köszönhetően érezheti: ősi örökség rejtélyeibe vezető beavatástörténet részese. Áfra János harmadik verseskötete egyszerre kezeli komolyan a rituális konstrukciók előírásait, és ébreszt megdöbbenést az abszurdba forduló, de nagyon is ismerős magatartásformákkal szemben… – URBÁN ANDREA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2020.12.30 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS MILCHO MANCHEVSKI FILMRENDEZŐVEL
Legtöbben az Eső előtt rendezőjeként ismerjük, ám a macedón direktor az elmúlt közel 30 évben sem tétlenkedett. Miután Velencéből a legjobb filmnek járó Arany Oroszlánnal távozott, öt újabb munkával jelentkezett: a hazai forgalmazásba is bekerült Árnyékok és Anyák után a Fűzfát is megtekinthették az érdeklődők, igaz, a pandémiára való tekintettel csak a Művész Távmoziban… – SZABÓ G. ÁDÁM INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő