10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>
10.28.
| Grand Café – Nádasdy Ádám A szakállas Neptun című novelláskötetének bemutatója >>>
10.27.
| Ráolvasás 04. – Tóth Kinga Írmag című könyvének bemutatója a Grand Caféban >>>
10.22.
| Szent II. János Pál pápával a metróban >>>
10.10.
| Munkácsy-díjas festőművész több mint 300 alkotása a REÖK-ben >>>
10.15.
| 26. Lengyel filmtavasz – ősszel >>>
10.10.
| Long time no see! – Simkó Beatrix és Jenna Jalonen >>>
10.09.
| Trafó Galéria: Mögöttes hangok zaja >>>
NAPI TANDORI

10.17.
| Swimathon Pécs 2020 >>>
10.15.
| Embertani érdekességek a Határtalan Régészet őszi számában >>>
10.09.
| Sziveri János költőre emlékeztek a Kertész Imre Intézetben >>>
10.05.
| Elhunyt Böndör Pál költő, dramaturg >>>
10.05.
| Gyukics Gábor rangos nemzetközi díja >>>
09.25.
| Bemutatták az első magyarországi dinoszaurusztojást >>>
09.07.
| Kossuth Rádió – Nagyok Nátyi Róberttel >>>
09.09.
| A Ludwig Múzeum pályázati felhívása >>>

Bagdal Zoltán, Cirok Szabó István, Farkas Árpád, Jenei Gyula, Kormányos Ákos, Kukorelly Endre versei

Jan Carson, Karácsonyi Zsolt prózája

Farkas Árpád párbeszéde Ilia Mihállyal (1972)

Zsolt 141, 9-10. (Beszélgetés Csalog Zsolt könyvéről; Soltész Márton tanulmánya; Írások a Csalog-hagyatékból)

SÍKFUTURIZMUS (Hungarofuturizmus Délen)

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. […]

>>>

„Újra hallom, újra hallom a hangokat”
2020.10.11 - tiszatáj

 

 

 

 

VISSZATÉRÉS EPIPÓBA

 

 

A szocialista Magyarországon működött egy különleges nyári tábor, Epipo, ahova sok gyerek szeretett volna eljutni. Mesébe illő szerepjátékok, titkos nyelv és varázslat várta a táborlakókat. A karizmatikus vezető bűvkörébe vonta a gyerekeket, annak ellenére, hogy a játékokat megalázás és titkolt abúzus árnyékolta be. A film rendezője újra találkozik egykori társaival, hogy megértsék, hogyan él bennük Epipo, ez a zárt, misztikus és titkokkal terhelt világ. 

 

Számomra viszonylag kevés emlék maradt meg az általános iskolás osztálykirándulásokról, táborokról, de az belém égett, ahogyan valahogy mindennek volt egy menetrendje. Még annak is, ahogyan az Illés Újra itt van című számát énekeljük üvöltve a buszban hazafelé. Pedig ekkor már sokkal lazább korszakot éltünk, mint amikor a Visszatérés Epipóba című dokumentumfilmben látott tábora zajlott. A mi kalandjaink mégis feleannyira sem voltak izgalmasak, mint az Oláh Judit tolmácsolásában megismert Epipo hátborzongatóan mágikus világában, ugyanakkor a film végén felcsendülő Hedy West-féle 500 Miles hallgatása közben egészen sajátos, formális módon hálás voltam ezért a jó pár évnyi közepes élményhalmazért. Félreértés ne essék nem gondolom, hogy csak a kreatív táborok hordozzák magukban azokat a veszélyhelyzeteket, amelyeket a szendrői táboroztatások, viszont azt gondolom talán egy ilyen közeg egyébként is absztrakt módon megalkotott valósága révén talán könnyebb bizonyos embereknek és bizonyos helyzeteknek észrevétlennek maradni, ahogyan Oláh Judit filmje is mutatja.

 

 

A Visszatérés Epipóba című filmet óvatosan kell nézni. Nem feltétlen a sokkoló alaptéma, sokkal inkább a sorok közötti olvasás miatt. Van, aki szigorú elvárásokkal, nagy lebuktatással, könnyekkel számolt, nos ezek itt nincsenek vagy nem úgy, ahogy gondolnánk. A forma és a tartalom is kifejezetten Epipo megidézésére fókuszál, Sipos Pál ezt az időszakot követő bűneit – noha említve vannak – a film nem akarja átfogóan elemezni. Némileg azonban nyitva hagyja a lehetőséget, hiszen akad még történet ebből az érából is ha valaki hasonlóképp szeretne pontot tenni történetének végére. Oláh Judit is ezt a pontot szeretné, de addig igencsak rögös az útja. Pusztán a nehézségek negyedének említésétől az jutott eszembe, vajon mi tartotta benne a lelket, miért nem dobott el mindent egy ponton és adta fel az egészet? Semmi patetikus magyarázata nincsen, legalábbis Oláh lénye alapvetően nem patetikus, talán ebből fakad, hogy az egész engem inkább egy érzékeny nyomozásra emlékeztetett, semmint megrendítő drámára. Mint a remek cseh minisorozatban, az Eszméletben, a főhősnő itt is szép lassan ér a dolgok mélyére, többek közt hibákkal, csalódással, sikerélménnyel. A filmnek van egy nagyon érdekes keretes szerkezete, illetve egy elképesztően erős meta jellege, kiváltképp a színházpedagógiai foglalkozás nyomán, ahol többek közt szerepjáték segítségével revideálják az Epipóban történteket. Sipos alakjának szűrése a tábor egykori lakóinak szemén át azért is fontos, hogy úgy dolgozzuk fel alakját, ahogyan külső szemlélőként sosem tudnánk, hogy ne csak azon fogalmak mentén próbáljuk megfigyelni mi is volt ez az egész, hogy ez a férfi egy erőszaktevő vagy pedofil. Ez ugyanis önmagában sajnos nagyon sok emberre igaz. Sipos Pál nem pusztán ebből állt, ő egy sokkal veszélyesebb, sokkal kártékonyabb intelligencia megtestesítője is volt a nyolcvanas években, aki ellen gyerekként képtelenség volt védekezni. Magnetikus volt, eszes, friss és borzasztóan számító. A fiatalok rajongtak érte, hiszen vigyázott rájuk, értékesnek tartotta őket, beszélgetett velük, felnőttként kezelte őket, mert tudta, hogy tizenévesen már javarészt igenis kezd kialakulni a nagybetűs személyiség és ilyenkor szomjazik az ember leginkább arra, hogy végre már komolyan vegyék. Még én is tisztán emlékszem a vágyra, mikor azt éreztem itt az ideje, hogy nagynak lássanak engem, hogy beavassanak a nagyok dolgába. Sipos Pál ezt a beavatást csinálta mesterien, és muszáj megértenünk a „varázsát” ahhoz, hogy felismerjük a hozzá hasonlókat és védekezni tudjunk ellenük. A film egy pontján még Oláh is bevallja, hosszú évek után, felnőttként is sikerült a csapdájába sétálni.

 

 

A film a már említett kerete azért is lényeges, mert ugye ez is, akárcsak Oláh önelemzése egy A pontból B pontba jutás története. Vajon elengedi-e a saját lányát táborozni? Vérfagyasztóan sikerül még a gyermektelen nézőbe is ugyanazt a kételyt a plántálni, hogy mik ilyenkor a kockázatok? Mi a gyerek érdeke és mi az enyém, hol az aggódás egészséges határa? A Visszatérés Epipóba a tábor résztvevői és a zaklatások elszenvedőin túl a gyerek-szülő kommunikáció problematikáját is igyekszik tálalni, bár ebből fakadnak a film gyengébb pillanatai is, amelyek a traumák feldolgozásának szempontjából persze lényegesek, azonban számos üresjáratot eredményeznek. Ugyanakkor rémisztő mégis fontos szembesülni azzal, hogy egy komplett értelmiségi szülő-társadalom számára talán nagyobb presztízs volt Szendrő, mint a gyerekeik számára. Hogy Sipos egy saját Epipót gyártott nekik is, ahol ők is kiváltságosnak érezhették magukat, akár csak fiaik és lányaik, csak teljesen más szabályok mentén.

Ez tehát érdekes etap és adalék, mégis sokkal többet időznénk Epipóban, bármennyire is rémisztő és nyomasztó a megszégyenítések és egyéb bántalmazások ismeretében. Az archív VHS felvételeket nézve ugyanis valami megfoghatatlan automatizmus kezd el működni, vajon detektálom-e valakin, hogy valaki már akkor, gyerekként magában hordozza Epipo terhét? A vágások e tekintetben is persze megszabott, egészen lírai és komplex irányt kapnak, de ez szerencsére nem válik túlzóvá, sőt mint említettem sokkal többet is elbírna a kvázi visszatekintés fejezet e formanyelve.

 

 

Bár a többi szereplő is megszólal az elejétől fogva Oláh szemszöge az uralkodó. Szubjektív, de természetesen próbálja felülről is nézni a kis Juditot és a többieket az ominózus felvételeken. Nem menti fel magát a hallgatás vétke alól és mivel a Sipos-ügy kapcsán saját bevallása szerint eddig csepp volt a tengerben a többiekkel, szép ívet kap a karaktere, amikor úgy dönt, hogy örökre maga mögött hagyja Epipo akkor vagy kúl ha csendben maradsz és nem rontod el mások szórakozását filozófiáját. Nem kíván görcsösen gyógyítani senkit, hiszen saját tapasztalatból tudja, hogy ez nem így működik, mégis fellazít valamit mindenkiben, aminek már régen fel kellett volna lazulnia.

A filmben és a filmen kívüli hangok közül is vannak páran, akik például ragaszkodnak ahhoz, hogy azok számára, akik ott jól érezték magukat ne mosódjon össze a tábor élménye Sipossal, de Oláh alkotása valahol arra próbál rámutatni, hogy ez lehetetlen.  Nem szabad elkülöníteni, hiszen attól, hogy valaki ezekből az eseményekből szinte alig érzékelt valamit, még minden rossz is megtörtént, amit hallunk, nem is akárhogyan, hiszen puszta említésük, vagy akár csak a rájuk történő utalás ha csak másodpercekre is, de visszaregresszálja ezeket a harmincas-negyvenes éveikben járó embereket bántalmazott gyermekkori állapotukba.

A Visszatérés Epipóba egy tanulság-film, nem fog nagy igazságokat kimondani, nem fog csodát tenni, nem kapja meg igazán a rossz a méltó büntetését, és talán az lesz az érzésünk, hogy csak mikroszinten működik az, hogy a „túlélők” megtanulnak „nem hallgatni”. De mégis fontos, hogy az áldozatok többször is kimondják: csalódtak egykori példaképükben, és örökre összeomlott bennük egy kép az általa alkotott mesevilágról. Ez kovácsolja egy sokkal tisztább és erősebb közösséggé Epipo ma már felnőtt lakóit, hiszen Siposnak ez a legnagyobb büntetés valaha. Komolytalanná és szürkévé válni azok szemében, akiknek figyelmére ő legalább annyira vágyott, mint ők az övére.

Tóth Emese

 

 

Oláh Judit Visszatérés Epipóba című dokumentumfilmje megtekinthető az HBO Go oldalán! A cikkben szereplő képek és a videó az HBO Magyarország tulajdonát képezik.

 


Címke: , , , ,
2020.10.23 - tiszatáj

XAVER BAYER: AZ ÁTLÁTSZÓ KEZEK 
Xaver Bayer első regénye egy egyetemista élet „átfogó orientálatlanság[áról]” ad képet, „a cselekvés következménynélküliségének következményeként”; az Alas­­­­ka­straße a szexualitás és a hatalom összefüggéséről rajzol „radikális és kíméletlen képet”, míg harmadik regényében a „dühös nihilizmus és az undor” már pszichológiailag motiváltan jelenik meg, és az életkedv nélküli fiatalember ábrázolása a stringens elbeszélésnek és a szigorú történetvezetésnek köszönhetően már szinte magával rántja az olvasót a szövegvilágba… – ZSELLÉR ANNA KRITIKÁJA

>>>
2020.10.21 - tiszatáj

A BEFEJEZÉSEN GONDOLKOZOM
Viszonylag gyakran találkozni internetes bejegyzésekben a „pretentious” (nagyigényű) kifejezéssel: a nem ritkán hirtelen felindulásból pötyögő fórumozók többször olyan rendezőkre vagy színészekre aggatják e stigmát, akikből dőlnek a nagy szavak, esetleg affektálva beszélnek, hevesen gesztikulálnak, tehát mini show-val népszerűsítik, fényezik önmagukat, ám érdemleges cselekvést, vagy akár egy emlékezetes darabot ritkán tudnak felmutatni… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.10.20 - tiszatáj

Tisztelt Kiállítók! Festőbarátaim!
Kissé felemás módon a fenyegetettség ellenére mégis ünnepel országos rendezvényeivel a festőtársadalom a magyar Festészet Napján. Immáron hatodik alkalommal gyűltek össze a szegedi festők, Szent Lukács evangélista névnapja alkalmából, akit a festők védőszentjének tartanak… – PATAKI FERENC MEGNYITÓJA

>>>
2020.10.19 - tiszatáj

NÁTYI RÓBERT KISMONOGRÁFIÁJA HÉRICS NÁNDOR MŰVÉSZETÉRŐL
Ha Hérics Nándor munkásságáról a róla szóló kismonográfia képanyaga alapján alkotunk képet, akkor egy szellemes, a pop art kritikai attitűdjéhez közel álló, élvezhető műveket alkotó művész tevékenysége kerekedik ki előttünk. A könyv szerzője, Nátyi Róbert elemzése a munkák tartalmi kérdései mellett arra is rávilágít, hogy milyen műfaji áthatások nyilvánulnak meg az életműben… – IBOS ÉVA ÍRÁSA

>>>
2020.10.18 - tiszatáj

SZARVAS MELINDA: IRODALOMTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK A MAGYAR VAJDASÁGI IRODALOMRÓL 
A név meghatároz, a név előír, a név előfeltételeket, sőt előítéleteket hoz létre, és még Bar­thes szerzőjének halála után fél évszázaddal is elvárási horizontot konstruál meg. Szarvas Melinda tanulmánykötetét olvasva ez a horizont fel-, majd leépül. Átalakul, átíródik, átfogalmazódik. Körvonalai de-, majd rekonstruálódnak. Szabályai pedig érvényesülnek, eltolódnak, elmozdulnak és helyenként felszámolódnak… – ROGINER OSZKÁR KRITIKÁJA

>>>
2020.10.17 - tiszatáj

Fudzsi csúcsára
Kicsiny csiga, mássz, csak mássz,
Hogy önmagad légy.

– M. NAGY MIKLÓS FORDÍTÁSA

>>>
2020.10.16 - tiszatáj

November 10. és 22. között új formát öltve, a virtuális térbe költözik a 17. alkalommal megrendezett VERZIÓ programsorozata, így a fesztivál történetében először országosan elérhetővé válik Magyarország egyetlen emberi jogi dokumentumfilm fesztiválja… – SZÁSZ CSONGOR AJÁNLÓJA

>>>
2020.10.15 - tiszatáj

PETŐCZ ANDRÁS:
A MACSKA VISSZATÉR
A szerző fokozatosan építi fel a mondanivalót, a metamorfózis konkrét és általános értelemben is főszerepet kap a kötetben. Kezdetben a macska feketesége egyrészt a fizikai küllemet jelzi, ugyanakkor kontrasztot képez a tisztaság jelenségével, a tisztálkodás gesztusával is. Mintha a macska állandóan arra törekedne, hogy megszabaduljon feketeségétől, tisztátalanságától, valamiféle általános értelemben vett mocskosságtól… – HÖRCHER ESZTER KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő