10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>
10.28.
| Grand Café – Nádasdy Ádám A szakállas Neptun című novelláskötetének bemutatója >>>
10.27.
| Ráolvasás 04. – Tóth Kinga Írmag című könyvének bemutatója a Grand Caféban >>>
10.22.
| Szent II. János Pál pápával a metróban >>>
10.10.
| Munkácsy-díjas festőművész több mint 300 alkotása a REÖK-ben >>>
10.15.
| 26. Lengyel filmtavasz – ősszel >>>
10.10.
| Long time no see! – Simkó Beatrix és Jenna Jalonen >>>
10.09.
| Trafó Galéria: Mögöttes hangok zaja >>>
NAPI TANDORI

10.17.
| Swimathon Pécs 2020 >>>
10.15.
| Embertani érdekességek a Határtalan Régészet őszi számában >>>
10.09.
| Sziveri János költőre emlékeztek a Kertész Imre Intézetben >>>
10.05.
| Elhunyt Böndör Pál költő, dramaturg >>>
10.05.
| Gyukics Gábor rangos nemzetközi díja >>>
09.25.
| Bemutatták az első magyarországi dinoszaurusztojást >>>
09.07.
| Kossuth Rádió – Nagyok Nátyi Róberttel >>>
09.09.
| A Ludwig Múzeum pályázati felhívása >>>

Bagdal Zoltán, Cirok Szabó István, Farkas Árpád, Jenei Gyula, Kormányos Ákos, Kukorelly Endre versei

Jan Carson, Karácsonyi Zsolt prózája

Farkas Árpád párbeszéde Ilia Mihállyal (1972)

Zsolt 141, 9-10. (Beszélgetés Csalog Zsolt könyvéről; Soltész Márton tanulmánya; Írások a Csalog-hagyatékból)

SÍKFUTURIZMUS (Hungarofuturizmus Délen)

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. […]

>>>

Szigorú szépség
2020.10.10 - tiszatáj

IRODALMI NOBEL-DÍJ 2020

Ismertem szigorúkat és ismertem szigorúságukat. Ahogy veséket vizsgáló szúrós szemekkel néztek rám, elbizonytalanítottak elemzésükkel. Le-értékelve voltam, ha találkoztam velük. Ha csak perceket késtem otthonról, anyám kinézett a kötéséből olvasószemüvege nagyítója fölött. Nem szólt, nem kérdezett, még csak nem is szidott, hanem megmért és könnyűnek, értéktelennek talált. Szigora áthághatatlan rendet képviselt, szigora szigony és a bíró kalapácsának koppanása az ítélethirdetés után. Nincs menekvés, nincs vita, nincs magyarázat és legkevésbé irgalom. Anyám szigora abból fakadt, hogy nem csak nem hibázott soha semmiben, hanem a hibázás lehetősége sem fért hozzá. Számára a késéseim nem erkölcsi, hanem egzisztenciális események voltak. Aki késik, a létezésből zuhan le a nihil mélységébe. Megsemmisül, semmivé válik, eddig volt, s most már nincsen, a legkevésbé sincs, már emléke sincs, értelme talán nem is volt soha.

Nem, egyáltalán nem volt gonosz, dehogy. Sőt nagyon szeretett. Sőt a szigora aggodalmának kifejeződése volt – őfelőle nézve. De melyik gyerek nézi az anyját őfelőle, nincs olyan és ne is legyen. Anyámmal szemben én vagyok – magam felől, és én lettem semmivé – magamtalan.

Eszembe nem jutott volna soha, hogy anyám szép volt-e. Amikor mások szépségét dicsérték, nem értettem, miről beszélnek. Anyám az igazítsad-meg-a-sáladat-mert-hideg-van, anyám az olyan-vagy-mint-az-apád, anyám az én-nem-csináltam-semmi-rosszat, amikor alhasi tünetei titkolhatatlanná váltak. Lányaim szépek, némelyik, némelykor anyámra hasonlít. Lányaim szépsége válik anyám szépségévé. Úgy mellékesen, lényegtelen adottságként, mint az Isten szépsége, lehet, hogy van, de értelme nincs. Istennek pallosa van, anyámnak szigora van, Istennel szemben nincs esély, anyámmal szemben nincs esély.

A szépség története a szépségvariációk óriásgalériája. Korok és kultúrák szépségideáljai. Arcok a tökéletesség még elviselhető ragyogásában. Akihez közelebb lépsz, lépnék. Aki mellett bár lelassulna az idő. Oda, hozzá még vissza kell lépni, még a kijárattól is vissza kell fordulni. Ózon és ópium, a függőség maga. Nem tükör, nem kritika, vonzás és tágasság, a mindenek dacára előtárt mégis. Ismertem valakit, aki szépségkirálynővel élt, magával a szépséggel. Otthon szebb volt, mint a címlapokon. Hibátlan test, hibátlan arc, fogsor, fül, modor, hang – mondta. Félelmeit és kiszolgáltatottságát szerette benne és az igyekezetet, hogy saját tökéletes arcától el tudjon fordulni, miközben mindenki odafordul. Szépségével és szépsége dacára éltek együtt. Szeretkezni csak sötétben tudtak.

Szeretett hegyeim magukba rejtenek. Fejedelmi szépségük kiemel magamból. Közelebb menni, közelebb lenni, egyre közelebb, mégsem érinteni. Beléjük hatolni utakon, ösvényeken, csapásokon egyre beljebb, ahol a látvány nem látszik már, ahol meleg tenyeret talál az arc és becsukódhat a tekintet. Nincs kérdés, kikérdezés, nincs szigorú tekintet. Túl kerültünk jón és rosszon, csak vagyunk, lehetek, vagyok.

Szigorúság és szépség – lírai ellentmondás, feloldhatatlan feszültség, szellemkép és paradoxon. Egyszerre megsemmisít és létbe rejt, egyszerre elítél és túllép a morálon. Egyszerre lenyűgöz és felemel. Feltárhatatlan titok, rejtező megmutatkozás. A szigorú szépség szavai maga a líra. Dávid zsoltáraitól most éppen Louise Glück verseiig, ahogyan „félreismerhetetlen poézisének szigorú szépsége az egyéni egzisztenciát egyetemessé teszi”.

Máté-Tóth András


Címke: , , , ,
2020.10.23 - tiszatáj

XAVER BAYER: AZ ÁTLÁTSZÓ KEZEK 
Xaver Bayer első regénye egy egyetemista élet „átfogó orientálatlanság[áról]” ad képet, „a cselekvés következménynélküliségének következményeként”; az Alas­­­­ka­straße a szexualitás és a hatalom összefüggéséről rajzol „radikális és kíméletlen képet”, míg harmadik regényében a „dühös nihilizmus és az undor” már pszichológiailag motiváltan jelenik meg, és az életkedv nélküli fiatalember ábrázolása a stringens elbeszélésnek és a szigorú történetvezetésnek köszönhetően már szinte magával rántja az olvasót a szövegvilágba… – ZSELLÉR ANNA KRITIKÁJA

>>>
2020.10.21 - tiszatáj

A BEFEJEZÉSEN GONDOLKOZOM
Viszonylag gyakran találkozni internetes bejegyzésekben a „pretentious” (nagyigényű) kifejezéssel: a nem ritkán hirtelen felindulásból pötyögő fórumozók többször olyan rendezőkre vagy színészekre aggatják e stigmát, akikből dőlnek a nagy szavak, esetleg affektálva beszélnek, hevesen gesztikulálnak, tehát mini show-val népszerűsítik, fényezik önmagukat, ám érdemleges cselekvést, vagy akár egy emlékezetes darabot ritkán tudnak felmutatni… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.10.20 - tiszatáj

Tisztelt Kiállítók! Festőbarátaim!
Kissé felemás módon a fenyegetettség ellenére mégis ünnepel országos rendezvényeivel a festőtársadalom a magyar Festészet Napján. Immáron hatodik alkalommal gyűltek össze a szegedi festők, Szent Lukács evangélista névnapja alkalmából, akit a festők védőszentjének tartanak… – PATAKI FERENC MEGNYITÓJA

>>>
2020.10.19 - tiszatáj

NÁTYI RÓBERT KISMONOGRÁFIÁJA HÉRICS NÁNDOR MŰVÉSZETÉRŐL
Ha Hérics Nándor munkásságáról a róla szóló kismonográfia képanyaga alapján alkotunk képet, akkor egy szellemes, a pop art kritikai attitűdjéhez közel álló, élvezhető műveket alkotó művész tevékenysége kerekedik ki előttünk. A könyv szerzője, Nátyi Róbert elemzése a munkák tartalmi kérdései mellett arra is rávilágít, hogy milyen műfaji áthatások nyilvánulnak meg az életműben… – IBOS ÉVA ÍRÁSA

>>>
2020.10.18 - tiszatáj

SZARVAS MELINDA: IRODALOMTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK A MAGYAR VAJDASÁGI IRODALOMRÓL 
A név meghatároz, a név előír, a név előfeltételeket, sőt előítéleteket hoz létre, és még Bar­thes szerzőjének halála után fél évszázaddal is elvárási horizontot konstruál meg. Szarvas Melinda tanulmánykötetét olvasva ez a horizont fel-, majd leépül. Átalakul, átíródik, átfogalmazódik. Körvonalai de-, majd rekonstruálódnak. Szabályai pedig érvényesülnek, eltolódnak, elmozdulnak és helyenként felszámolódnak… – ROGINER OSZKÁR KRITIKÁJA

>>>
2020.10.17 - tiszatáj

Fudzsi csúcsára
Kicsiny csiga, mássz, csak mássz,
Hogy önmagad légy.

– M. NAGY MIKLÓS FORDÍTÁSA

>>>
2020.10.16 - tiszatáj

November 10. és 22. között új formát öltve, a virtuális térbe költözik a 17. alkalommal megrendezett VERZIÓ programsorozata, így a fesztivál történetében először országosan elérhetővé válik Magyarország egyetlen emberi jogi dokumentumfilm fesztiválja… – SZÁSZ CSONGOR AJÁNLÓJA

>>>
2020.10.15 - tiszatáj

PETŐCZ ANDRÁS:
A MACSKA VISSZATÉR
A szerző fokozatosan építi fel a mondanivalót, a metamorfózis konkrét és általános értelemben is főszerepet kap a kötetben. Kezdetben a macska feketesége egyrészt a fizikai küllemet jelzi, ugyanakkor kontrasztot képez a tisztaság jelenségével, a tisztálkodás gesztusával is. Mintha a macska állandóan arra törekedne, hogy megszabaduljon feketeségétől, tisztátalanságától, valamiféle általános értelemben vett mocskosságtól… – HÖRCHER ESZTER KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő