10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>
10.28.
| Grand Café – Nádasdy Ádám A szakállas Neptun című novelláskötetének bemutatója >>>
10.27.
| Ráolvasás 04. – Tóth Kinga Írmag című könyvének bemutatója a Grand Caféban >>>
10.22.
| Szent II. János Pál pápával a metróban >>>
10.10.
| Munkácsy-díjas festőművész több mint 300 alkotása a REÖK-ben >>>
10.15.
| 26. Lengyel filmtavasz – ősszel >>>
10.10.
| Long time no see! – Simkó Beatrix és Jenna Jalonen >>>
10.09.
| Trafó Galéria: Mögöttes hangok zaja >>>
NAPI TANDORI

10.17.
| Swimathon Pécs 2020 >>>
10.15.
| Embertani érdekességek a Határtalan Régészet őszi számában >>>
10.09.
| Sziveri János költőre emlékeztek a Kertész Imre Intézetben >>>
10.05.
| Elhunyt Böndör Pál költő, dramaturg >>>
10.05.
| Gyukics Gábor rangos nemzetközi díja >>>
09.25.
| Bemutatták az első magyarországi dinoszaurusztojást >>>
09.07.
| Kossuth Rádió – Nagyok Nátyi Róberttel >>>
09.09.
| A Ludwig Múzeum pályázati felhívása >>>

Bagdal Zoltán, Cirok Szabó István, Farkas Árpád, Jenei Gyula, Kormányos Ákos, Kukorelly Endre versei

Jan Carson, Karácsonyi Zsolt prózája

Farkas Árpád párbeszéde Ilia Mihállyal (1972)

Zsolt 141, 9-10. (Beszélgetés Csalog Zsolt könyvéről; Soltész Márton tanulmánya; Írások a Csalog-hagyatékból)

SÍKFUTURIZMUS (Hungarofuturizmus Délen)

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. […]

>>>

Eltűnt barátok
2020.10.03 - tiszatáj

FIRST COW

Hosszú, végeláthatatlan bolyongást örökített meg Kelly Reichardt sokat méltatott 2010-es antiwesternje, a Meek’s Cutoff. Kontemplatív, akciónarratívát háttérbe szorító tónusa a dekonstruktív revizionista vadnyugati történetek reprezentánsaként semmissé avatta a pionírok nemzetalapító erőfeszítéseit, a direktornál csupán megfáradt névtelenek maroknyi csoportja lépdelt elkeseredetten az ürességbe.

Ugyanez a tehetetlenség dominálja Reichardt tavaly bemutatkozott, zsánerkeretét hasonlóan szétfeszítő munkáját – 4:3-ban rögzített, destruált útifilmként a First Cow egyszerre a westerneket gyakran átható vándorlásmotívum cáfolata és érzékeny karaktertanulmány. Rögtön a választott képarány utal a végkicsengésre: az 1820 Oregonjában játszódó, zömmel dedramatizált, csúcspontoktól fosztott cselekmény főalakjai ide-oda mennek, ám kevéssé jellemző rájuk az aktivitás. Rendkívül aktuális témákkal zsonglőrködik e mozi: a First Cow XIX. századi fabulája nagyon is a ma emberéhez szól. Toleranciát hangsúlyoz, a hierarchia alsóbb fokain állók megértésére ösztönöz – a direktor csaknem lírai realista húrokat pengetve hozza közel a publikumhoz a szakács Cookie és a kínai bevándorló, King-Lu összetartozását. Finomhangoltan regél a barátság örök eszményéről: Reichardt egy pillanatra sem mozdul a queer filmek gyorsan kínálkozó csapdái felé, hanem engedi, hogy figurái parányi gesztusrendszere beszéljen. Tekinteteken, mozgáson, bizonyos szituációk sorsfordító erején pihen Christopher Blauvelt operatőr és vele együtt a rendező – szó esik elhunyt apákról, hiábavaló próbálkozásokról, a mozi introspektív beütéséhez pedig nagyban hozzájárul a színészek pőre, végtelenül hiteles játéka.

 

 

A Cookie-t alakító John Magaro, illetve az oroszok elől menekülő emigráns bőrébe bújó Orion Lee pusztán karaktereik révén is cáfolják napjaink globálisan teret nyerő politikai demagógiáját, plusz egyikük nehéz helyzete révén Reichardt a menekültválság égető problémájára is rábök. Csupán két, ág által is húzott jedermann igyekszik megvetni a lábát az Ígéret Földjén: a First Cow zsidó és ázsiai cimborái azonban ellenséges közegük perifériáján kénytelenek mozogni, vagyis a cselekmény a munkásosztály vagy az alulprivilegizáltak perspektíváját, az irántuk tanúsított empátiát védelmezi. Prémvadászok hangos, agresszív szavai ütköznek Cookie befelé forduló, panteista világnézetével (gombát szed törékeny kezekkel), miközben a társadalom ugyancsak rossz szemmel néz a kétségbeesett King-Lura – az üldözői elől futó bajtárs akár napjaink Putyin-politikájára adott ellenreakcióként is leltározható, míg kettejük partra vetettsége a Trump-adminisztrációval rokonítható. Víztükröt, avart pásztáz a kamera: a főkarakterek nagyrészt otthonos, de üres, csaknem holt vidékeken járnak, küzdelmes napjaikban értelmetlennek látszik a sok erőfeszítés. Reichardt mégis óriási szívvel fordul feléjük: a nehéz körülmények áldozatainak tartja őket, akik ugyanúgy igénylik az elfogadást, mint bárki más.

Társadalomkritikát fogalmaz meg, osztályellentéten morfondírozik a First Cow: a Jonathan Raymond – a rendező gyakori alkotótársa – The Half-Life című regénye nyomán készült karakterdrámában nemcsak gazdag és szegény oppozíciójára bukkanunk. Igaz, Cookie és King-Lu egy brit arisztokrata alárendeltjeiként utasítják vissza a sorsukat, de közben be is piszkolják a kezüket – a nagybirtokos fejőstehenét lovasítják meg és ideig-óráig abból is jutnak betevőhöz, vagyis a First Cow kapitalizmusbírálatként nemcsak a felsőbb osztály visszáságait, hanem a kérdőjeles tettekre vetemedő lecsúszottak etikáját is megkérdőjelezi. Egyik tábor sem jobb vagy rosszabb a másiknál: Factor, a nagyúr (Toby Jones rutinos alakításában) és Cookie-ék csupán az Amerikai Álmot („Légy, aki lenni szeretnél!”) próbálják a valóságba ültetni a saját eszközeikkel. Sütemény, pite készül az emlős tejéből, ezeket piacra dobják, bevétel keletkezik, miközben a már vagyonos uraság a hatalmával kérkedik, így a First Cow összetetten vázolja fel a dilemmát, a piacgazdaság különböző regisztereit ábrázolja. Romba dől a westernek individualizmusa (még ha a történet jóval e zsáner időintervalluma előtt is játszódik), a direktor szerzői filmjében az amerikai boldogságeszmény áll mérlegen.

 

 

Ilyen rangban tökéletesen érhető, hogy a First Cow a nagy, célorientáción nyugvó narratívákat is érvényteleníti. Epizódok sorjáznak lassú tempóval és mélázó szemlélettel, nem egyszer ablakból vagy sátornyílásból pillantanak ki a pozícióveszett szereplők – Cookie és King-Lu újabb passzivizálódásról szóló betétként fáról leskelődve próbálnak eltűnni a földbirtokos és pribékjei szeme elől, majd a tehénhez férkőzni. Reichardt a Hollywoodi Reneszánsz konvenciótagadásai, Monte Hellman eseménytelen, holt időkkel zsúfolt (Kétsávos országút) vagy épp Robert Altman revizionista (McCabe & Mrs. Miller) szüzséi előtt hajt fejet. Néha azonban épp a film ritmusa bicsaklik meg, így a plen-air beállítások, valamint Magaro és Lee poétikus szerepformálása nem mindig hálálják meg az üzembiztosan felvillanó életképeket. Sorban állnak a nincstelenek az ételosztáshoz, párszor egy-egy állatot is észrevesz a kamera, visszatérő alakként egy ide-oda lépdelő kislányt látunk, de Reichardt monoton, romantikától fosztott Amerikát vizslató triviális pillanatképei olykor kevéssé tesznek hozzá a drámához, csupán a tájban való gyönyörködést szolgálják. Meditatív hangütése viszont legtöbbször kifizetődik: Cookie (beszélő név, az angol „süti” kifejezés után nem véletlenül árul ilyen terméket) és King-Lu ugyanis egyre gyakrabban vetődnek lelki tájakra, hovatovább, az utolsó harmadra a puszta csatangolás válik a film vezérmotívumává. Antihőseinknek menekülniük kell, de rohanásuk nem jár sikerrel: távol kerülnek egymástól, miközben az intoleráns, őket csak betolakodónak minősítő nép puskával vadászik rájuk, így a különböző fajhoz és rasszhoz tartozó szereplők másságuk révén megvetett senkiként vesznek el a természet otthontalanságában.

Orientációs pontok híján kizárólag elesettségük felismerése marad, de ez nem segít rajtuk: a kortárs miliőben zajló prológus rögtön a csontvázukat hantolja ki a földből, Cookie és King-Lu egyedül bujkálnak a megértést nem szorgalmazó civilizációban. Reichardt példásan köti össze a múltat a jelennel, a két főalak sorsa arra utal, az érző szívűeket kirekesztő, felsőbbrendűség-tudatba fulladó politika vagy az ignoráns társadalom máig jelen vannak („Közelít felénk a történelem.” – vallja King-Lu, de akármennyire is szeretné, képtelen a javára fordítani) és innen nézve, egyre jobboldalibbá fajuló korunkban a First Cow relevánsabb, gyengédségre intőbb már nem is lehetne – halk, változást óhajtó, melankolikus állásfoglalásként bilincsel le 2 órán át.

Szabó G. Ádám

 

 

 

First Cow (2019)

Rendező: Kelly Reichardt

Szereplők: John Magaro, Orion Lee, Toby Jones, Ewen Bremner, Scott Shepherd

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2020.10.23 - tiszatáj

XAVER BAYER: AZ ÁTLÁTSZÓ KEZEK 
Xaver Bayer első regénye egy egyetemista élet „átfogó orientálatlanság[áról]” ad képet, „a cselekvés következménynélküliségének következményeként”; az Alas­­­­ka­straße a szexualitás és a hatalom összefüggéséről rajzol „radikális és kíméletlen képet”, míg harmadik regényében a „dühös nihilizmus és az undor” már pszichológiailag motiváltan jelenik meg, és az életkedv nélküli fiatalember ábrázolása a stringens elbeszélésnek és a szigorú történetvezetésnek köszönhetően már szinte magával rántja az olvasót a szövegvilágba… – ZSELLÉR ANNA KRITIKÁJA

>>>
2020.10.21 - tiszatáj

A BEFEJEZÉSEN GONDOLKOZOM
Viszonylag gyakran találkozni internetes bejegyzésekben a „pretentious” (nagyigényű) kifejezéssel: a nem ritkán hirtelen felindulásból pötyögő fórumozók többször olyan rendezőkre vagy színészekre aggatják e stigmát, akikből dőlnek a nagy szavak, esetleg affektálva beszélnek, hevesen gesztikulálnak, tehát mini show-val népszerűsítik, fényezik önmagukat, ám érdemleges cselekvést, vagy akár egy emlékezetes darabot ritkán tudnak felmutatni… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.10.20 - tiszatáj

Tisztelt Kiállítók! Festőbarátaim!
Kissé felemás módon a fenyegetettség ellenére mégis ünnepel országos rendezvényeivel a festőtársadalom a magyar Festészet Napján. Immáron hatodik alkalommal gyűltek össze a szegedi festők, Szent Lukács evangélista névnapja alkalmából, akit a festők védőszentjének tartanak… – PATAKI FERENC MEGNYITÓJA

>>>
2020.10.19 - tiszatáj

NÁTYI RÓBERT KISMONOGRÁFIÁJA HÉRICS NÁNDOR MŰVÉSZETÉRŐL
Ha Hérics Nándor munkásságáról a róla szóló kismonográfia képanyaga alapján alkotunk képet, akkor egy szellemes, a pop art kritikai attitűdjéhez közel álló, élvezhető műveket alkotó művész tevékenysége kerekedik ki előttünk. A könyv szerzője, Nátyi Róbert elemzése a munkák tartalmi kérdései mellett arra is rávilágít, hogy milyen műfaji áthatások nyilvánulnak meg az életműben… – IBOS ÉVA ÍRÁSA

>>>
2020.10.18 - tiszatáj

SZARVAS MELINDA: IRODALOMTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK A MAGYAR VAJDASÁGI IRODALOMRÓL 
A név meghatároz, a név előír, a név előfeltételeket, sőt előítéleteket hoz létre, és még Bar­thes szerzőjének halála után fél évszázaddal is elvárási horizontot konstruál meg. Szarvas Melinda tanulmánykötetét olvasva ez a horizont fel-, majd leépül. Átalakul, átíródik, átfogalmazódik. Körvonalai de-, majd rekonstruálódnak. Szabályai pedig érvényesülnek, eltolódnak, elmozdulnak és helyenként felszámolódnak… – ROGINER OSZKÁR KRITIKÁJA

>>>
2020.10.17 - tiszatáj

Fudzsi csúcsára
Kicsiny csiga, mássz, csak mássz,
Hogy önmagad légy.

– M. NAGY MIKLÓS FORDÍTÁSA

>>>
2020.10.16 - tiszatáj

November 10. és 22. között új formát öltve, a virtuális térbe költözik a 17. alkalommal megrendezett VERZIÓ programsorozata, így a fesztivál történetében először országosan elérhetővé válik Magyarország egyetlen emberi jogi dokumentumfilm fesztiválja… – SZÁSZ CSONGOR AJÁNLÓJA

>>>
2020.10.15 - tiszatáj

PETŐCZ ANDRÁS:
A MACSKA VISSZATÉR
A szerző fokozatosan építi fel a mondanivalót, a metamorfózis konkrét és általános értelemben is főszerepet kap a kötetben. Kezdetben a macska feketesége egyrészt a fizikai küllemet jelzi, ugyanakkor kontrasztot képez a tisztaság jelenségével, a tisztálkodás gesztusával is. Mintha a macska állandóan arra törekedne, hogy megszabaduljon feketeségétől, tisztátalanságától, valamiféle általános értelemben vett mocskosságtól… – HÖRCHER ESZTER KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő