Kurátor: Szalai Borbála
Látogatható: 2020. szeptember 5 – október 18.
Egyetlen fegyverem a hallgatás. A hallgatás, melyben a csend ereje és a hallható rétegekre való figyelem lehetőségei találkoznak. A hallgatás, mely képes felfedni azt, ami a látható rétegeken túl húzódik és kihallani mögüle a rejtett, elsőre nem észlelhető, vagy elhallgattatott hangokat; a tompított lövések és ütések átszűrődő zaját; az erőszak, a hatalmi visszaélések és az elferdített tények alig érzékelhető morajlását; és azokat a hangokat, amiket nem tudnak falak vagy kerítések megállítani.
A Trafó Galéria ezeknek a hangoknak és a figyelem egy olyan fajtájának ad teret, mely a felületeken átszűrődő mögöttes rétegekre irányul. Ez a fajta figyelem az, ami a hallást és a hallgatást megkülönbözteti egymástól, ami a hallott és a kihallott információkat különválasztja, ami teret enged az elfedett igazságoknak, és ami hallgat a halk hangok és a csend rezgéseire.
Imogen Stidworthy Sacha (Listening) című videójának főszereplője az antwerpeni rendőrség egyik alkalmazottja, Sacha van Loo, aki, mivel születésétől fogva vak, különösen kifinomult a hallása. Hét nyelven beszél tökéletesen és számos akcentust és dialektust felismer. Sacha telefonos lehallgatások felvételeit jegyzi le és analizálja; az elhangzott mondatok jelentése mögött megbúvó, a beszédmódból, rejtett nyelvi kódokból, hanghordozásból vagy a hallható hangok egyéb rétegeiből kihallható információkat keresi. Sacha koncentrált figyelme és különösen érzékeny viszonyulása a hangok rejtett rétegeihez így képes akár pontosan beazonosítani a beszélőket és bizonyítékot szolgáltatni egy-egy ügy kapcsán.
Stidworthy videójához hasonlóan Lawrence Abu Hamdan művében szintén eltűnnek a privát és a publikus tér közötti határok. Walled Unwalled című videójában a falak megszűnnek valódi határt jelenteni: egy ház vagy szoba fala, de még egy áthatolhatatlannak tűnő vastag börtönfal sem képes megállítani a rajtuk keresztül átszűrődő hanghullámok és rezgések által közvetített – akár perdöntő bizonyítékként is felhasználható – információkat. A videóban bemutatott esetek egyike egy szíriai börtön épületének akusztikai vizsgálatain és a kényszervallatásoknak alávetett fogvatartottak vallomásain alapszik. Ez a börtön – ahogy sok egyéb 60-as, 70-es években épült börtön világszerte – abból az NDK által kifejlesztett börtönépítészeti archetípusból eredeztethető, melyben központi szerepet játszik a hang terjedése az épületen belül, ami többek között a rabok felügyeletét is segíti.
Az NDK legfrissebb akusztikai-építészeti újításait a börtönök mellett a korabeli rádióépületek és rádióstúdiók tervezésénél is felhasználták. Erre példa az Abu Hamdan videójában is látható berlini Funkhaus épületének egyik rádióstúdiója. Ebben az épületben működött annak idején az NDK Rádió (Rundfunk der DDR), az innen sugárzott propaganda azonban nem csak a keleti oldalnak szólt, hanem kétfelé beszélt, mivel a jel a fal nyugati túloldalán is fogható volt.
Roman Štětina a keleti blokk egy másik meghatározó rádióépülete, a pilseni Cseh Rádió egyik stúdiójában forgatta a Studio no. 2. (Slapstick) című videóját. A pilseni rádió épülete Kelet-Európa első, kifejezetten rádióállomásnak szánt létesítménye. Az 1940-es évek közepén tervezett, de csak 1956-ban átadott stúdiók technológiai szempontból már elavultnak számítottak mire elkészültek. A hangszalagok megjelenésével az egyes szereplők hangjai külön rögzíthetővé és vághatóvá váltak, és így többé már nem volt szükség arra, hogy egy-egy rádiójáték felvételekor az összes szereplő egyidejűleg jelen legyen a térben. Štětina videójának szereplője a stúdió egyik eredeti és nem használt kellékét mutatja be, egy csapót, aminek hangja puskalövést imitál. Štětina egy egyszerű gesztussal kelt zavart a hallható és a látott, a valós és a hamis rétegei között azzal, hogy a csapó hangját valós puskalövések hangjaira cserélte ki.
Andreas Fogarasi művei a felső rétegekkel és burkolatokkal foglalkoznak. A rá jellemző szubtilis, finom figyelem segítségével nemcsak megfigyeli, hanem át is lát ezeken a felületeken. Fotóin elsőre hétköznapinak tűnő környezetek láthatók, melyek mégis tükröznek valamit a felületek alatt megbúvó struktúrákból és azokból a folyamatokból, melyekkel egy-egy közeg reprezentálja magát, és igyekszik formálni, átalakítani, leplezni vagy elfedni a valóság bizonyos elemeit.
Hivatalos technikai partner: Christie
Támogatók: AUDMax, Genelec, Panphonics, Cseh Centrum, Pécsi Tudományegyetem, Honfi Zsolt, NKA, Káli Kövek
További információ a kiállításról:
trafo.hu/trafo_galeria/undertones
Fotó: Biró Dávid
