10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>
10.28.
| Grand Café – Nádasdy Ádám A szakállas Neptun című novelláskötetének bemutatója >>>
10.27.
| Ráolvasás 04. – Tóth Kinga Írmag című könyvének bemutatója a Grand Caféban >>>
10.22.
| Szent II. János Pál pápával a metróban >>>
10.10.
| Munkácsy-díjas festőművész több mint 300 alkotása a REÖK-ben >>>
10.15.
| 26. Lengyel filmtavasz – ősszel >>>
10.10.
| Long time no see! – Simkó Beatrix és Jenna Jalonen >>>
10.09.
| Trafó Galéria: Mögöttes hangok zaja >>>
NAPI TANDORI

10.17.
| Swimathon Pécs 2020 >>>
10.15.
| Embertani érdekességek a Határtalan Régészet őszi számában >>>
10.09.
| Sziveri János költőre emlékeztek a Kertész Imre Intézetben >>>
10.05.
| Elhunyt Böndör Pál költő, dramaturg >>>
10.05.
| Gyukics Gábor rangos nemzetközi díja >>>
09.25.
| Bemutatták az első magyarországi dinoszaurusztojást >>>
09.07.
| Kossuth Rádió – Nagyok Nátyi Róberttel >>>
09.09.
| A Ludwig Múzeum pályázati felhívása >>>

Bagdal Zoltán, Cirok Szabó István, Farkas Árpád, Jenei Gyula, Kormányos Ákos, Kukorelly Endre versei

Jan Carson, Karácsonyi Zsolt prózája

Farkas Árpád párbeszéde Ilia Mihállyal (1972)

Zsolt 141, 9-10. (Beszélgetés Csalog Zsolt könyvéről; Soltész Márton tanulmánya; Írások a Csalog-hagyatékból)

SÍKFUTURIZMUS (Hungarofuturizmus Délen)

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. […]

>>>

Férfit látok álmaimban
2020.09.23 - tiszatáj

FELKÉSZÜLÉS MEGHATÁROZATLAN IDEIG TARTÓ EGYÜTTLÉTRE

Leheletfinom, csaknem éteri dimenziókban járó romantikus történetet készített Horvát Lili. A szociodrámai felhangokkal élő Szerdai gyerek után az idei Venice Days-szekcióban landolt Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre zömmel parányi rezdülésekre, definiálhatatlan érzésekre összpontosító, olykor az európai modernizmus vagy posztmodern éra leleményeiből kölcsönző, alig észrevehető hibákkal rendelkező mestermű.

Sorsok összefonódásáról, illetve fejünkben generálódó, mentális projekcióról regél Horvát második nagyjátékfilmje: a Felkészülés… zseniális ellentétpárokkal dolgozó, leginkább álom kontra valóság ellentétén, pontosabban összefonódásán tűnődő, poétikus sztori. Káprázatos vágóképek nyűgöznek le rögtön az elején, ugyanakkor a festői beállításokat néha nyers, karcos snittek piszkolják – a hibátlan munkát végző Maly Róbert operatőr az első percekben utal a főhősnő tudatában uralkodó bizonytalanságokra, a 35 mm-es nyersanyag minősége lenyűgözően húzza alá az érzelmeinket felkavaró kettősségeket. Stork Natasa alakításában Dr. Vizy Márta egyszerre realitás talaján mozgó és fellegekbe emelkedett, költői nőalak: többször csak az arcára, a tekintetére hulló hajára fókuszál a remekül beállított felvevőgép. Gesztusrendszere, hol érzékenyen, máshol tárgyilagosan kiejtett szavai újfent jelzik a pozícióját: keresi a helyét, tudni szeretné, valóban szerelmes-e a még Amerikában látott magyar kollégájába vagy csak a képzelete űz vele játékot?

 

 

Hibátlan színkezelésű, feketeséget olajbarnával, kis vörössel, kékkel egybefonó, majd rideg szürkével elválasztó képein a Felkészülés… atmoszférarajz terén is reflektál Márta ingatag belvilágára. Pszichére fókuszál Horvát rendezése és Stork kiváló játéka: hagyományos cselekményszövés helyett a kimondatlanra, a sejtetettre fektet hangsúlyt e film. Tudatalattiba merülünk, vagyis örökre a saját emócióin kiigazodni próbáló Márta társává lényegülünk, kísérjük őt az útján, átéljük a kételkedését – ilyen rangban még erősebb a teljes játékidőn végigvonuló szerelmi projekció, illetve imagináció tematikája. Valóban filmszerű celluloid-alkotás születik, ezen felül lényeges szerepet tölt be a történetben a tudomány vs. irracionalitás és a munkát gátló privát élet oppozíciója: Márta ugyanis orvosként, a ráció világából érkezve hagyja kibillenni önmagát és adja fel jól menő nyugati praxisát a Budapesten szárba szökkenni tűnő lamúrért, vagyis Horvát az ismert társadalmi közelítésmódot leváltva a csalóka, talán önbecsapáson alapuló megérzések felől értelmezi az emigráció helyzetét, a „menjek vagy maradjak?” kötélhúzását.

Társadalomkritikaként legalább ilyen jó, sőt, éleslátó a Felkészülés…: a fővárosi miliőbe visszacsöppenő Márta gyakorlatias felvilágosultsága radikális ellentétben áll a hazai poszt-szocialista doktormorállal, korántsem véletlen, hogy Horvát és Maly vizuális költészetében egyfajta kommunizmusban ragadt, a ’70-es évek áporodottságától fásult senkiföldjeként villan fel Magyarország. Legyen szó figyelemreméltó, árulkodó pillantásokat rögzítő közelikről vagy magányt, tehetetlenséget hírnökölő nagytotálokról, a Felkészülés… a térszervezés frontján is jeleskedik, ahogy az intim részleteket is kellő intelligenciával fürkészi. Márta és Dr. Drexler János (az évtizedes szünet után újra vásznon látható Bodó Viktor abszolút méltó partnere a hol merev, hol finom Storknak) viszonya újabb kérdést vet fel: álom és valóság összeütközésén túl önmagunk ismeretének, definíciójának kérdése is fontos, így Horvát Lili melodrámája voltaképpen az önazonosság kialakításával is foglalkozik. Márta és János egyaránt tépelődő karakterek – míg a nő pragmatizmusával rejtené el feltörni készülő szerelmi megszállottságát, addig János nagy termetbe zárt, bizonytalankodó, szégyellős átlagemberként igyekszik ráeszmélni a Márta által állított románc mibenlétére.

Ugyancsak remek tétellel akad dolgunk, ha a Felkészülés… szerelmi történet-narratíváját a megszállottság természetrajza felől vesszük észre: Márta laptopon vagy taxiban ülve leskelődik János után, de Horvát nem pszichothrillerként, egy bomló elme portréjaként képzeli el Márta történetét, hanem jóval érzékenyebb, empatikus húrokat penget, így ha a főalak talán mentálisan ki is siklott, a rendező gyengéden, megértéssel ábrázolja a problémát. Innen szemlélve rendkívül indokolt több, újfent mozdulatokba, nézésekbe ágyazott jelenetsor: Márta és János az út túloldalán, egymásra nézve, de sosem beszélgetve követik egymást, villanygyújtás után láthatóvá váló ablakot vizslatnak, így a Felkészülés… a melankolikus románcok visszafogott, elegáns motívumaival is ügyesen játszik el. Szerzői attitűdjét egyébként is briliánsan húzza alá Horvát direktori módszere – a kevesebb részéről több, oldalfelvételekből, leülő, felálló szereplők némaságából keletkezik nagybetűs Mozi. Jószerivel a Testről és lélekről furcsa egymásra találása bontakozik ki itt 95 percben: az átfedések nemcsak a jellemrajzban, hanem a valóságot elutasító látomások stratégiájában is megtalálhatók, de Horvát némileg változtat ezen a felálláson.

 

 

Ilyenkor, a talajközeliség felé haladva némileg ingadozni látszik Horvát filmje: melodrámai háromszögviszonnyal operál, a főkaraktereken kívül egy szerelmetes orvostanhallgatót hoz be a játékba, feltűnik Márta amerikai kolléganője, úgy érezzük, a mozi lassan beadja a derekát és konvencionális megoldásokkal csökkent a hipnotikus, álomszerű melodráma-vonásokon. Noha Márta és János intim közelségbe kerülése elbukhatna a szimbolikus késélen, mégis ügyesen veszi az akadályokat, és amikor úgy tűnik, a nagy szerelem pillanata klisékből születik meg, Horvátnak van egy újabb trükk a tarsolyában. Némi humorral, frappáns szituációkkal, jelképes tárgyábrázolással, zenei kulisszával omlasztja egymás karjaiba a hősöket, vagyis a Felkészülés… a legutolsó idegszálával is az eszköztelenségével hódít, a végén sem tagadja le árnyaltságon, sejtetésen alapuló, szinte nem is evilági hangulatteremtését.

Ritkán sikerül e bravúr, ugyanis kevésszer tanúsít egy auteur – különösen itthon – efféle önmérsékletet: a Krzysztof Kieslowski sorspuzzle-jeit, leginkább a Veronika kettős életét és a Három szín: Pirosat is felelevenítő Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre még a hozsannákban gazdag Enyedi-filmet is túlszárnyalja – vérbeli csiszolatlan gyémánt, olyan korszerű és friss ékkő, amelyet a gyakran bírált honi moziművészet bátran kitehet az ablakba.

Szabó G. Ádám

 

 

 

Rendező: Horvát Lili

Szereplők: Stork Natasa, Bodó Viktor, Vilmányi Benett, Lukáts Andor, Nagy Zsolt

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , ,
2020.10.23 - tiszatáj

XAVER BAYER: AZ ÁTLÁTSZÓ KEZEK 
Xaver Bayer első regénye egy egyetemista élet „átfogó orientálatlanság[áról]” ad képet, „a cselekvés következménynélküliségének következményeként”; az Alas­­­­ka­straße a szexualitás és a hatalom összefüggéséről rajzol „radikális és kíméletlen képet”, míg harmadik regényében a „dühös nihilizmus és az undor” már pszichológiailag motiváltan jelenik meg, és az életkedv nélküli fiatalember ábrázolása a stringens elbeszélésnek és a szigorú történetvezetésnek köszönhetően már szinte magával rántja az olvasót a szövegvilágba… – ZSELLÉR ANNA KRITIKÁJA

>>>
2020.10.21 - tiszatáj

A BEFEJEZÉSEN GONDOLKOZOM
Viszonylag gyakran találkozni internetes bejegyzésekben a „pretentious” (nagyigényű) kifejezéssel: a nem ritkán hirtelen felindulásból pötyögő fórumozók többször olyan rendezőkre vagy színészekre aggatják e stigmát, akikből dőlnek a nagy szavak, esetleg affektálva beszélnek, hevesen gesztikulálnak, tehát mini show-val népszerűsítik, fényezik önmagukat, ám érdemleges cselekvést, vagy akár egy emlékezetes darabot ritkán tudnak felmutatni… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.10.20 - tiszatáj

Tisztelt Kiállítók! Festőbarátaim!
Kissé felemás módon a fenyegetettség ellenére mégis ünnepel országos rendezvényeivel a festőtársadalom a magyar Festészet Napján. Immáron hatodik alkalommal gyűltek össze a szegedi festők, Szent Lukács evangélista névnapja alkalmából, akit a festők védőszentjének tartanak… – PATAKI FERENC MEGNYITÓJA

>>>
2020.10.19 - tiszatáj

NÁTYI RÓBERT KISMONOGRÁFIÁJA HÉRICS NÁNDOR MŰVÉSZETÉRŐL
Ha Hérics Nándor munkásságáról a róla szóló kismonográfia képanyaga alapján alkotunk képet, akkor egy szellemes, a pop art kritikai attitűdjéhez közel álló, élvezhető műveket alkotó művész tevékenysége kerekedik ki előttünk. A könyv szerzője, Nátyi Róbert elemzése a munkák tartalmi kérdései mellett arra is rávilágít, hogy milyen műfaji áthatások nyilvánulnak meg az életműben… – IBOS ÉVA ÍRÁSA

>>>
2020.10.18 - tiszatáj

SZARVAS MELINDA: IRODALOMTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK A MAGYAR VAJDASÁGI IRODALOMRÓL 
A név meghatároz, a név előír, a név előfeltételeket, sőt előítéleteket hoz létre, és még Bar­thes szerzőjének halála után fél évszázaddal is elvárási horizontot konstruál meg. Szarvas Melinda tanulmánykötetét olvasva ez a horizont fel-, majd leépül. Átalakul, átíródik, átfogalmazódik. Körvonalai de-, majd rekonstruálódnak. Szabályai pedig érvényesülnek, eltolódnak, elmozdulnak és helyenként felszámolódnak… – ROGINER OSZKÁR KRITIKÁJA

>>>
2020.10.17 - tiszatáj

Fudzsi csúcsára
Kicsiny csiga, mássz, csak mássz,
Hogy önmagad légy.

– M. NAGY MIKLÓS FORDÍTÁSA

>>>
2020.10.16 - tiszatáj

November 10. és 22. között új formát öltve, a virtuális térbe költözik a 17. alkalommal megrendezett VERZIÓ programsorozata, így a fesztivál történetében először országosan elérhetővé válik Magyarország egyetlen emberi jogi dokumentumfilm fesztiválja… – SZÁSZ CSONGOR AJÁNLÓJA

>>>
2020.10.15 - tiszatáj

PETŐCZ ANDRÁS:
A MACSKA VISSZATÉR
A szerző fokozatosan építi fel a mondanivalót, a metamorfózis konkrét és általános értelemben is főszerepet kap a kötetben. Kezdetben a macska feketesége egyrészt a fizikai küllemet jelzi, ugyanakkor kontrasztot képez a tisztaság jelenségével, a tisztálkodás gesztusával is. Mintha a macska állandóan arra törekedne, hogy megszabaduljon feketeségétől, tisztátalanságától, valamiféle általános értelemben vett mocskosságtól… – HÖRCHER ESZTER KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő