Tiszatájonline | 2020. szeptember 21.

Cosmin Perta: Immigrant story

Rejtsd el tökéletesre formált ajkaid egy tökéletes bajusz mögé, rejtsd el kopaszságod egy király, zöld sapka alá.

Rejtsd el magad egy kiváló család neve mögé, januári nyúl,
utcasöpredék,
rejtsd félelmed parányi hatalmad ernyője alá.
Ne mutass semmit abból, ami vagy, se abból, ami lehetnél.
Barátkozz a ganajtúró bogárral, és trónod emeld székletből,
temesd bele magad,
[…]

Cosmin Perța (1982–) költő, író, esszéista Felsővisón született, Máramaros megyében (Románia). A ko­lozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett alapszakos dip­lomát, majd Bukarestben folytatta bölcsészeti tanulmányait mester képzésen, ahol később doktori címet is szerezett. 2002 óta folyamatosan publikál: húszéves korában jelent meg első kötete, a Zorovel (Grenta Kiadó, 2002), amit újabb verses és prózakötetek követtek – Santinela de lut (Vinea Kiadó, 2006), Cântec pentru Maria (Vinea Kiadó, 2007); 2007-ben adták ki első regényét Întâmplări la mar­ginea lumii címmel a Cartea Românească kiadónál, majd 2015-ben a Polirom kiadta legújabb művét, a Semmi sem marad hátra [În urmă nu mai e nimic] című regényét. 2012-ben elnyerte a Ro­mán Kulturális Intézet „Az év fiatal írója” díját. Magyarul a Tiszatáj, az Új Forrás és a Forrás folyóiratokban jelentek meg művei.

Rejtsd el tökéletesre formált ajkaid egy tökéletes bajusz mögé, rejtsd el kopaszságod egy király, zöld sapka alá.

Rejtsd el magad egy kiváló család neve mögé, januári nyúl,

utcasöpredék,

rejtsd félelmed parányi hatalmad ernyője alá.

Ne mutass semmit abból, ami vagy, se abból, ami lehetnél.

Barátkozz a ganajtúró bogárral, és trónod emeld székletből,

temesd bele magad,

mint egy ágyba, tiszta ágyneműk és mosóporillat közé.

Gyűlöld magadat és a szólásszabadság minden formáját, gyűlöld a szabadságot
és a szerelmet,

légy féltékeny a siker és a boldogság minden megnyilvánulására.

Lincseld meg közszemlére minden barátod, aki bizalmába fogadott,

mondd, hogy onnan vagy, ahonnan nem származol,

adj el mindent, amid nincs,

az árulókban bízz, mert olyanok, mint te, gyászold az élőket, és dicsérd a holtakat,

nyálkás kezeddel ne hagyj érintetlenül semmit, ami tiszta,

panaszkodj, panaszkodj sokat, amíg

meggyőzöd a többieket is szerencsétlenségedről,

panaszkodj okosan, érd el, hitesd el velük, hogy szerencsétlenséged miattuk van. Dobj le magadról mindent, leginkább magadat, de annál is inkább dobd le
magadról őket.

Légy szégyentelen előttük, és tanítsd meg nekik, hogy szeressék szégyentelenséged, nyüszíts, mielőtt ütsz, üss, mielőtt nyüszítenek.

Gyászold meg halottaikat, de köpjél rájuk, dühödj fel megjavíthatatlan

dolgokon.

Légy megértő a megváltoztathatóval szemben.

Gyűlölj fegyelmezetten, a tehetetlent soha ne gyűlöld, hanem vesd meg.

Fürödj meg az ő fürdőjükben, és töltsd meg piszokkal, edd meg a kenyerük,
süsd te nekik a kenyeredet, és mondd, hogy az övék, drágán add nekik.

Ne ismerj el soha semmit, légy büszke magadra és a te szívedre,

színleld, hogy van szíved,

tedd őket serpenyőbe, és kényszerítsd őket, hogy süllyedjenek el vele.

Ne bocsáss meg, ne feledj, ne légy együttérző,

gyilkolj, ahogy a lélegzetvételt tanították.

Ezért lélegzel, ezért tanítottak.

Ne emlékezz a tegnapra, ne gondolj a holnapra,

ironizálj azon, ahogy lélegezni tanítottak,

ezért lélegzel, ezért tanítottak.

Használj mindig három golyót, nem egyet, egy mindig hibázik.

A golyókba tölts igazságot a puskapor helyett, mágikus port, ami majd vezetni fog. Lődd bele a golyókat a tüdőbe,

mint az igazságport, és irányítsd a gyarló közeliekre.

Vedd rá őket, hogy essenek térdre.

Nem fogsz hibázni. Csak magadhoz kötődj és a tieidhez, és nem fogsz hibázni.

Ne fogadd el a másságot, ne higgy az ő közönségüknek, légy jó és fiatal és szófogadó. Légy engedelmes, és az igazság őrületének nevében győzedelmeskedni fogsz.

Ne, ne hidd el hazugságaikat, légy fiatal,

engedelmes, bátor és lenyűgöző, és sikerülni fog,

Ne, ne hidd el hazugságaikat, légy fiatal,

elmebeteg, és szenvedni fognak.

Fordította: André Ferenc

(Megjelent a Tiszatáj 2019. szeptemberi számában)