10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>
10.28.
| Grand Café – Nádasdy Ádám A szakállas Neptun című novelláskötetének bemutatója >>>
10.27.
| Ráolvasás 04. – Tóth Kinga Írmag című könyvének bemutatója a Grand Caféban >>>
10.22.
| Szent II. János Pál pápával a metróban >>>
10.10.
| Munkácsy-díjas festőművész több mint 300 alkotása a REÖK-ben >>>
10.15.
| 26. Lengyel filmtavasz – ősszel >>>
10.10.
| Long time no see! – Simkó Beatrix és Jenna Jalonen >>>
10.09.
| Trafó Galéria: Mögöttes hangok zaja >>>
NAPI TANDORI

10.17.
| Swimathon Pécs 2020 >>>
10.15.
| Embertani érdekességek a Határtalan Régészet őszi számában >>>
10.09.
| Sziveri János költőre emlékeztek a Kertész Imre Intézetben >>>
10.05.
| Elhunyt Böndör Pál költő, dramaturg >>>
10.05.
| Gyukics Gábor rangos nemzetközi díja >>>
09.25.
| Bemutatták az első magyarországi dinoszaurusztojást >>>
09.07.
| Kossuth Rádió – Nagyok Nátyi Róberttel >>>
09.09.
| A Ludwig Múzeum pályázati felhívása >>>

Bagdal Zoltán, Cirok Szabó István, Farkas Árpád, Jenei Gyula, Kormányos Ákos, Kukorelly Endre versei

Jan Carson, Karácsonyi Zsolt prózája

Farkas Árpád párbeszéde Ilia Mihállyal (1972)

Zsolt 141, 9-10. (Beszélgetés Csalog Zsolt könyvéről; Soltész Márton tanulmánya; Írások a Csalog-hagyatékból)

SÍKFUTURIZMUS (Hungarofuturizmus Délen)

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. […]

>>>

„Olyan, mint a tinikor, van benne minden”
2020.09.21 - tiszatáj

INTERJÚ MUCHA DORKÁVAL

Szokatlanul keresztezett, részben helyszíni, részben online kötetbemutatóval zárta a nyarat a Törzsasztal Műhely a Jazz Kocsmában. A szlovákiai Peredről online bejelentkező Mucha Dorkát Bencsik Krisztina kérdezte a közönség előtt Puncs című kötetéről, a felolvasás hangulatát pedig Török Dénes alapozta meg zenéjével. A hibrid, inter- és multimediális bemutató után a szerzőt a Puncsról, új ifjúsági és jelenleg készülő regényéről kérdeztük.

– 2019-ben jelent meg az első regényed, a Puncs. Hogy érzed, milyen volt a fogadtatása? Erre számítottál vagy valami egészen másra?

– A fogadtatása elég vegyes volt, vagy nagyon szerették, vagy nagyon nem, és persze volt olyan, aki nagyon nem értette. Nagyjából erre számítottam, és elégedett vagyok a fogadtatással, ha lehet egyáltalán ilyet mondani. Szeretem kiverni a biztosítékot, és azt hiszem, másnak nem is nagyon van értelme.

– Több vélemény, kritika is a lektűr és a szépirodalom közti egyensúlyozásról beszél, ha a Puncsról van szó. Te hogy látod ezeket az irodalmi kategóriákat? Mennyire tartod jellemzőnek ezt a pozíciót a kortárs irodalmi közegben?

– Előre is bocsánat, hogy hosszan fogok válaszolni, de ez egy nagyon sokrétű, rengeteg szegmensből álló kérdés – ugye arról is évekig lehet vitázni, hogy egy piszoárt miért és melyik falra teszel fel.

Szépirodalom vagy lektűr, ez a fajta műfaji besorolás valamiért csak Magyarországon ilyen baromi fontos, máshol fiction és non-fiction vonalon mozognak az irodalomban.

Néha nevetek azon, amikor egy szépirodalmi folyóiratban megjelenik a Puncsról egy kritika, amiről aztán jól megállapítja a kritikus, hogy lektűr. Viszont azzal, hogy beemel a kritikájával egy szépirodalmi folyóiratba, a könyv helyét is kijelöli a közegben.

De sokszor inkább úgy veszem, hogy ez dicséret. Örülök, ha lektűr, mert általában ez egy kritikus szájából azt jelenti, hogy olvassák is az emberek, és nem valami giccses, művészkedő cucc. Ha jobban belegondolok, a kedvenc könyveim, kedvenc íróim is mind megkapták a maguk idejében, hogy lektűrök, nincs súlya a könyveiknek, csak hogy ne menjek nagyon messzire, itt van például Szabó Magda, de beszélhetünk ugyanígy Salingerről, aki csak ezredjére felelt meg a The New Yorker szerkesztőinek, a sort pedig reggelig tudnám folytatni. Mindent összevetve jó a határon lenni, jó nekem a két szék között a földön.

– Az írás során kik hatottak rád, kiket tekintenél az előképeidnek?

– Rám sokkal inkább hatott az angolszász kultúra és irodalom, mint a magyar. Nagyon szeretem a klasszikusokat, de a XX. századi második felének amerikai regényei a kedvenceim – volt valami a levegőben akkor ott, nagyon meg akarták mondani a tutit a végtelen elkeseredettségükben és a hihetetlen kiábrándultságban. Szerintem nagyon közeli hozzám ez a hangulat, gondolkodásmód vagy nevezzük bárminek, azt hiszem, a Puncs főszereplőjében is leginkább ez jelenik meg. A magyar irodalom is fontos persze, de alakjai máshogyan hatottak rám – kevésbé íróilag, inkább érzelmileg:

Szabó Magdához a szüleim, a családom miatt fogok mindig kötődni, az értékrendje miatt, Petri és Pilinszky jelenti a tinikoromat, Hamvas és Örkény az egyetemi éveket…

És ilyenkor mindig félek, hogy kit hagyok ki.

– Több olvasói vélemény is dicséri a regény nyelvezetét. Hogyan találtál rá erre a hangra? Mennyire határozta meg a narrációt?

– Először ez a hang volt meg, nagyon adta magát, hogy egy ilyen típusú karakter hogyan reagál a történésekre. A regényt is az viszi előre, hogy ezt a szélsőséges karaktert egyre kínosabb és kényelmetlenebb helyzetbe hozom, aztán csak nézem, hogy mit csinál. Hülyeség lenne letagadni, de a hang nyilván valamennyire én vagyok. Ha egy kicsit elveszettebb, még ennél is negatívabb ember lennék, akinek nincsenek gátjai, akkor lehet, hogy én lennék.

– Az ifjúsági, második regényed a nyáron jelent meg Nincs idő címmel. Mit gondolsz az ifjúsági irodalomról? Minek hatására kezdtél el egy ifjúsági történeten dolgozni?

– Régóta szerettem volna egy ifjúsági regényt. Amennyire nehéz írni, annyira jó is, valahogy visszaadta az életkedvem. Maga az írása is jó volt, a fogadtatása meg persze teljesen más. Teljesen más a közönség, teljesen máshogy reagálnak történetekre, könyvekre, és ez iszonyatosan üdítő. Azt hiszem egyébként, hogy kevés fontosabb könyv van az életünkben, mint az a pár, amelyeket tiniként olvasunk. Ezek a könyvek döntik el, hogy fogunk-e még egyáltalán könyvet később a kezünkbe, nem is beszélve arról, hogy segítenek jobb, vagy legalábbis emberré válni.

– Milyen témákkal foglalkozik a Nincs idő?

– Alapvetően egy toxikus, bántalmazó kapcsolatról, hogy hogyan alakul ki egy nárcisztikus eszköztára, milyen egy uralkodó kapcsolat a gimiben. De előkerül barátság, kiállás, a büntetés és annak felvállalása, eltűrése, a beilleszkedés problémája is. Olyan, mint a tinikor, van benne minden.

– Jelenleg egy új, a harmadik regényeden dolgozol. Mesélnél róla kicsit?

– Ebben is fiatalok a főszereplők, akik élesítik a karmaikat. Gyakorolják, hogyan lehet bántani, a szó minden értelmében. Még dolgozom rajta, egyelőre nehezen haladok vele, eléggé megvisel. Olyan témát, olyan narrációt, olyan karaktereket akartam, akik minden létező komfortzónán kívül esnek, az enyémen biztosan. Kihívás a munka, de máshogy biztosan semmi értelme nem lenne. Az elején úgy éreztem, hogy nagy a nyomás, nagy a figyelem, de szerencsés vagyok, mert a szerkesztőm, a kiadóm is azt szeretné, hogy úgy írjak, mintha csönd lenne, mintha semmi és senki sem számítana. Jobb így leülni és dolgozni, ez a támogatás nagyon fontos most nekem.

Amikor a kötetbemutatón meséltél róla, és felolvastál egy rövid részletet, az volt az érzésem, hogy erősen kötődik a szöveg Csáth Géza és talán Kosztolányi Dezső néhány munkájához. Tényleg van kapcsolat a készülő regényed és az említett szerzők közt, vagy csak a téma miatt érezhető némi hasonlóság?

– Gimiben őket szerettem olvasni, ez tény, és a Petőfi Irodalmi Múzeum Csáth-kiállításának hála ez a szerelem egy kicsit visszajött az elmúlt időszakban, de semmi tudatos nincs benne, nem akarom erőltetni. Sokkal jobban féltem, hogy valamilyen Stephen King, Stranger Things hasonlóságot találnak majd benne az olvasók. Szerintem egyébként a legnagyobb hasonlóságot A legyek urával mutatja egyelőre, de még nagyon képlékeny a szöveg, sokat változtatok rajta, sokat húzok rajta, és még nagyon a közepén vagyok. Remélem, azért pár hét és kiderül, hogy mi lesz belőle.

Borbíró Aletta

 

  
  
Fotók: Fakan Csaba


Címke: , , , , , , ,
2020.10.23 - tiszatáj

XAVER BAYER: AZ ÁTLÁTSZÓ KEZEK 
Xaver Bayer első regénye egy egyetemista élet „átfogó orientálatlanság[áról]” ad képet, „a cselekvés következménynélküliségének következményeként”; az Alas­­­­ka­straße a szexualitás és a hatalom összefüggéséről rajzol „radikális és kíméletlen képet”, míg harmadik regényében a „dühös nihilizmus és az undor” már pszichológiailag motiváltan jelenik meg, és az életkedv nélküli fiatalember ábrázolása a stringens elbeszélésnek és a szigorú történetvezetésnek köszönhetően már szinte magával rántja az olvasót a szövegvilágba… – ZSELLÉR ANNA KRITIKÁJA

>>>
2020.10.21 - tiszatáj

A BEFEJEZÉSEN GONDOLKOZOM
Viszonylag gyakran találkozni internetes bejegyzésekben a „pretentious” (nagyigényű) kifejezéssel: a nem ritkán hirtelen felindulásból pötyögő fórumozók többször olyan rendezőkre vagy színészekre aggatják e stigmát, akikből dőlnek a nagy szavak, esetleg affektálva beszélnek, hevesen gesztikulálnak, tehát mini show-val népszerűsítik, fényezik önmagukat, ám érdemleges cselekvést, vagy akár egy emlékezetes darabot ritkán tudnak felmutatni… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.10.20 - tiszatáj

Tisztelt Kiállítók! Festőbarátaim!
Kissé felemás módon a fenyegetettség ellenére mégis ünnepel országos rendezvényeivel a festőtársadalom a magyar Festészet Napján. Immáron hatodik alkalommal gyűltek össze a szegedi festők, Szent Lukács evangélista névnapja alkalmából, akit a festők védőszentjének tartanak… – PATAKI FERENC MEGNYITÓJA

>>>
2020.10.19 - tiszatáj

NÁTYI RÓBERT KISMONOGRÁFIÁJA HÉRICS NÁNDOR MŰVÉSZETÉRŐL
Ha Hérics Nándor munkásságáról a róla szóló kismonográfia képanyaga alapján alkotunk képet, akkor egy szellemes, a pop art kritikai attitűdjéhez közel álló, élvezhető műveket alkotó művész tevékenysége kerekedik ki előttünk. A könyv szerzője, Nátyi Róbert elemzése a munkák tartalmi kérdései mellett arra is rávilágít, hogy milyen műfaji áthatások nyilvánulnak meg az életműben… – IBOS ÉVA ÍRÁSA

>>>
2020.10.18 - tiszatáj

SZARVAS MELINDA: IRODALOMTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK A MAGYAR VAJDASÁGI IRODALOMRÓL 
A név meghatároz, a név előír, a név előfeltételeket, sőt előítéleteket hoz létre, és még Bar­thes szerzőjének halála után fél évszázaddal is elvárási horizontot konstruál meg. Szarvas Melinda tanulmánykötetét olvasva ez a horizont fel-, majd leépül. Átalakul, átíródik, átfogalmazódik. Körvonalai de-, majd rekonstruálódnak. Szabályai pedig érvényesülnek, eltolódnak, elmozdulnak és helyenként felszámolódnak… – ROGINER OSZKÁR KRITIKÁJA

>>>
2020.10.17 - tiszatáj

Fudzsi csúcsára
Kicsiny csiga, mássz, csak mássz,
Hogy önmagad légy.

– M. NAGY MIKLÓS FORDÍTÁSA

>>>
2020.10.16 - tiszatáj

November 10. és 22. között új formát öltve, a virtuális térbe költözik a 17. alkalommal megrendezett VERZIÓ programsorozata, így a fesztivál történetében először országosan elérhetővé válik Magyarország egyetlen emberi jogi dokumentumfilm fesztiválja… – SZÁSZ CSONGOR AJÁNLÓJA

>>>
2020.10.15 - tiszatáj

PETŐCZ ANDRÁS:
A MACSKA VISSZATÉR
A szerző fokozatosan építi fel a mondanivalót, a metamorfózis konkrét és általános értelemben is főszerepet kap a kötetben. Kezdetben a macska feketesége egyrészt a fizikai küllemet jelzi, ugyanakkor kontrasztot képez a tisztaság jelenségével, a tisztálkodás gesztusával is. Mintha a macska állandóan arra törekedne, hogy megszabaduljon feketeségétől, tisztátalanságától, valamiféle általános értelemben vett mocskosságtól… – HÖRCHER ESZTER KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő