10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>
10.28.
| Grand Café – Nádasdy Ádám A szakállas Neptun című novelláskötetének bemutatója >>>
10.27.
| Ráolvasás 04. – Tóth Kinga Írmag című könyvének bemutatója a Grand Caféban >>>
10.22.
| Szent II. János Pál pápával a metróban >>>
10.10.
| Munkácsy-díjas festőművész több mint 300 alkotása a REÖK-ben >>>
10.15.
| 26. Lengyel filmtavasz – ősszel >>>
10.10.
| Long time no see! – Simkó Beatrix és Jenna Jalonen >>>
10.09.
| Trafó Galéria: Mögöttes hangok zaja >>>
NAPI TANDORI

10.17.
| Swimathon Pécs 2020 >>>
10.15.
| Embertani érdekességek a Határtalan Régészet őszi számában >>>
10.09.
| Sziveri János költőre emlékeztek a Kertész Imre Intézetben >>>
10.05.
| Elhunyt Böndör Pál költő, dramaturg >>>
10.05.
| Gyukics Gábor rangos nemzetközi díja >>>
09.25.
| Bemutatták az első magyarországi dinoszaurusztojást >>>
09.07.
| Kossuth Rádió – Nagyok Nátyi Róberttel >>>
09.09.
| A Ludwig Múzeum pályázati felhívása >>>

Bagdal Zoltán, Cirok Szabó István, Farkas Árpád, Jenei Gyula, Kormányos Ákos, Kukorelly Endre versei

Jan Carson, Karácsonyi Zsolt prózája

Farkas Árpád párbeszéde Ilia Mihállyal (1972)

Zsolt 141, 9-10. (Beszélgetés Csalog Zsolt könyvéről; Soltész Márton tanulmánya; Írások a Csalog-hagyatékból)

SÍKFUTURIZMUS (Hungarofuturizmus Délen)

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. […]

>>>

A betegség mint metafora
2020.09.17 - tiszatáj

RELIC

Bűntudat és személyes élmények szülték Natalie Erika James nagyjátékfilmes debütjét: japán származású, tradicionális ázsiai házban élő nagymamájának demenciája sarkallta alkotásra, miután hosszú ideig kapcsolatba sem lépett a rokonával és 2013-as találkozásuk idején az idős hölgy már fel sem ismerte őt. A Sundance-en, később VOD-on bemutatott Relic-ben a fájdalom és a tehetetlenség összes árnyalata kíméletlenül ott bujkál, ránk törve akkor is, amikor legkevésbé szeretnénk.

2017-es rövidfilmje, a Creswick 10 percről másfél órásra bővített átiratában, illetve annak spirituális folytatásában tort ül a tragédiafeldolgozás lehetetlensége és a generációkon átívelő ragály terjedése. Szürkében, feketében úszó beállításai ugyanezt a gyötrő változatlanságot nyomatékosítják: a nagymama Edna, lánya, Kay és az unoka, Sam (kinek vélhetően maga a direktor feleltethető meg) végig sötétben tapogatóznak, valódi látószög híján zuhannak egyik kétségbeesésből a másik rémálomba. Percepcióról, helyesebben annak felszívódásáról regél e horror: a szörnyűségek leküzdhetetlenek, ugyanis a porszemmé zsugorodott főalakok nemcsak képtelenek tenni ellenük, de azért is ítéltetnek vereségre, mert bár mélyen emberi traumával, az emlékezet fokozatos eltűnésével ütköznek, a memória felszívódása jóval nagyobb rém, mint bármilyen találomra felvillanó szörnyalak. Bennük élő, őket több évre elválasztó kommunikációképtelenségük az igazi fenyegetés. Nehezen kovácsolódnak össze, így kiszolgáltatottan nézik, amint egy hozzájuk közel álló illető saját testének börtönében elveszíti a kapcsolatot a valósággal és idegenné válik számukra. Hipnotikus, lassú tűzön égő, minimalista formanyelvével James mentális kisiklást, célorientált viselkedést leváltó zihálásokat, páni félelmet hoz testközelbe. Cselekvés helyett pusztán bizonytalanul reagál a demens Edna összes rezdülésére az anya és a lánya, így a Relic nemcsak családi struktúrákat lebontó (vö.: az öregasszony szomszédságában élő apa és fia)  szerzői horrorként, de elidegenedést tanulmányozó összetett karaktertanulmányként is érvényesül. Gyakran egy zavart pillantás, valaki más kínzott ábrázata, illetve a jéghideg atmoszféra hozzák ránk a frászt – Natalie Erika James olvasatában a hétköznapok banális, észre sem vehető rezdüléseiből fakad a legrosszabb, cseppet sem véletlen, hogy a rendező leginkább, részben származása folytán is, japán (A kör, Meghallgatás, Pulse) és dél-koreai (Két nővér) zsánerfilmek által inspirálva csavar a kísértetházas horrorok tradíciótárán.

 

 

Pszichológiai drámaként ugyancsak figyelemreméltó tétel a Relic: a felsőbb hatalmak befolyása alá kerülő, ausztrál erdőben húzódó (a Ragyogást és a Tony Williams-féle Next of Kint idéző) régi otthon Edna fokozódó betegségének hibátlan metaforája, így a ház nemcsak önmagába záródva tesz pontot három nemzedék életére, sőt, múltra, jelenre, jövőre, de az idegőrlő klausztrofóbia a főszereplőkre is kihat. Fekete massza lepi el a fehér ajtón lévő színes, díszes üvegablakot, egyre jobban terjeszkedő penész borítja el a plafont és a falakat, vagyis a mozi jelképrendszere a karakterek pszichéjét is górcső alá veszi. Szimbolikus rémsztorijában James térbeli metaforákba, ajtók alól beszüremlő árnyakba, kistotálokba, feszélyező közelikbe ágyazza a karakterek tehetetlenségét – ahogy Kay-ék egymásra vannak utalva, tehát a nyílt, problémamegoldó attitűd helyett zártan, félelemben élve bóklásznak ide-oda, úgy a roskadozó ház is elejti a saját foglyait. Hovatovább, ezt gyors hangulatingadozásokon keresztül is képes vizsgálni a rendező, a Relic pontosan ezért válik finom ecsetkezelésű kamaradrámává. Edna szeretetteljes gondolatai a demencia révén hirtelen dühbe fordulnak, a családi örökségre reflektáló, Sam ujjára húzott gyűrű pervertáltan nemcsak az összetartozás, hanem a széthúzás és a végzetszerűség jelölője is, Kay nem bír a könnyeivel, amikor a rémfilmbe illő erdőséget átmenetileg kénytelen hátrahagyni a melbourne-i öregotthon taszító, létidegenül monokróm világáért: a konfliktusokat általában nehéz körülmények és ismerős verbális pengeváltások eredményezik.

 

 

Nyikorgásokkal, dörömbölésekkel, zúgással támogatott hangkulisszájával a Relic a vizuális síkon túl újabb dimenzióval ruházza fel a család leszállóágát. Behatolunk Edna egyre ziláltabb, ijesztő kakofóniától ricsajos fejébe, így James a privát szféra impresszióit is megragadja, de a folyosók, falak, bútorok építészeti allegóriákként ugyancsak felszínre lökik a közelgő véget. A rendezővel korábban is együtt dolgozó Charlie Sarroff operatőr fullasztó snittjei, Brian Reitzell idegeken táncoló muzsikája tökéletesen kiegészítik a színészi alakításokat: Robyn Nevinre még sokáig fogunk emlékezni Ednaként, de a Kay-t megformáló Emily Mortimer tekintetén ülő fásult szomorúság vagy a Samet játszó Bella Heathcote-ra telepedő bizonytalanság szintén remek pillanatokat eredményeznek – a Relic nem sikertörténetként lényegül árnyalt feminista mozivá, ütőkártyáját a nőalakok érzelemvilágának csendes, visszafogott és magabiztos ábrázolása jelenti.

 

 

Jamest az utolsó pillanatban sem hagyja cserben a stílusérzéke: Susan Sontag vagy Laura U. Marks látens tanítványaként metaforává növeszti az Ednát végképp bekebelező demenciát, valamint a betegséget jelző, mellkason növekvő – és az ablakhoz, penészhez hasonló – fekete foltot, ám sosem a leépülés szupernaturális oldalát helyezi előtérbe, hanem az emberi tartalékokra összpontosít, így a Relic nem válik hatástalan, önnön mechanizmusát karóba húzó blöffé. Testhorrorba hajló, leginkább a Cronenberg-féle A légyre emlékeztető zárlata (miközben a családon vagy emberi relációkon tűnődő narratíva a nem ritkán újfent személyes nyavalyákon alapuló Babadook, A boszorkány, az It Comes at Night, az Örökség, a Fehér éjszakák és Logan Martin amatőr forgatókönyve, a Meat méltó párjává is avatja) a legfelkavaróbb undort hozza közös nevezőre a leírhatatlan empátiával és a távozó rokonunk iránti feltétlen szeretettel. Végletekig hiteles halálfilmként a Relic nem rejti véka alá fatalista zöngéit, de a veszteségeinket méltósággal prezentálja: egyszer mindenki meghal és a szenvedésből csak a pozitív odafordulás nyújt kiutat.

Szabó G. Ádám

 

 

 

Relic (2020)

Rendező: Natalie Erika James

Szereplők: Emily Mortimer, Robyn Nevin, Bella Heathcote, Chris Bunton, Jeremy Stanford

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , ,
2020.10.23 - tiszatáj

XAVER BAYER: AZ ÁTLÁTSZÓ KEZEK 
Xaver Bayer első regénye egy egyetemista élet „átfogó orientálatlanság[áról]” ad képet, „a cselekvés következménynélküliségének következményeként”; az Alas­­­­ka­straße a szexualitás és a hatalom összefüggéséről rajzol „radikális és kíméletlen képet”, míg harmadik regényében a „dühös nihilizmus és az undor” már pszichológiailag motiváltan jelenik meg, és az életkedv nélküli fiatalember ábrázolása a stringens elbeszélésnek és a szigorú történetvezetésnek köszönhetően már szinte magával rántja az olvasót a szövegvilágba… – ZSELLÉR ANNA KRITIKÁJA

>>>
2020.10.21 - tiszatáj

A BEFEJEZÉSEN GONDOLKOZOM
Viszonylag gyakran találkozni internetes bejegyzésekben a „pretentious” (nagyigényű) kifejezéssel: a nem ritkán hirtelen felindulásból pötyögő fórumozók többször olyan rendezőkre vagy színészekre aggatják e stigmát, akikből dőlnek a nagy szavak, esetleg affektálva beszélnek, hevesen gesztikulálnak, tehát mini show-val népszerűsítik, fényezik önmagukat, ám érdemleges cselekvést, vagy akár egy emlékezetes darabot ritkán tudnak felmutatni… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.10.20 - tiszatáj

Tisztelt Kiállítók! Festőbarátaim!
Kissé felemás módon a fenyegetettség ellenére mégis ünnepel országos rendezvényeivel a festőtársadalom a magyar Festészet Napján. Immáron hatodik alkalommal gyűltek össze a szegedi festők, Szent Lukács evangélista névnapja alkalmából, akit a festők védőszentjének tartanak… – PATAKI FERENC MEGNYITÓJA

>>>
2020.10.19 - tiszatáj

NÁTYI RÓBERT KISMONOGRÁFIÁJA HÉRICS NÁNDOR MŰVÉSZETÉRŐL
Ha Hérics Nándor munkásságáról a róla szóló kismonográfia képanyaga alapján alkotunk képet, akkor egy szellemes, a pop art kritikai attitűdjéhez közel álló, élvezhető műveket alkotó művész tevékenysége kerekedik ki előttünk. A könyv szerzője, Nátyi Róbert elemzése a munkák tartalmi kérdései mellett arra is rávilágít, hogy milyen műfaji áthatások nyilvánulnak meg az életműben… – IBOS ÉVA ÍRÁSA

>>>
2020.10.18 - tiszatáj

SZARVAS MELINDA: IRODALOMTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK A MAGYAR VAJDASÁGI IRODALOMRÓL 
A név meghatároz, a név előír, a név előfeltételeket, sőt előítéleteket hoz létre, és még Bar­thes szerzőjének halála után fél évszázaddal is elvárási horizontot konstruál meg. Szarvas Melinda tanulmánykötetét olvasva ez a horizont fel-, majd leépül. Átalakul, átíródik, átfogalmazódik. Körvonalai de-, majd rekonstruálódnak. Szabályai pedig érvényesülnek, eltolódnak, elmozdulnak és helyenként felszámolódnak… – ROGINER OSZKÁR KRITIKÁJA

>>>
2020.10.17 - tiszatáj

Fudzsi csúcsára
Kicsiny csiga, mássz, csak mássz,
Hogy önmagad légy.

– M. NAGY MIKLÓS FORDÍTÁSA

>>>
2020.10.16 - tiszatáj

November 10. és 22. között új formát öltve, a virtuális térbe költözik a 17. alkalommal megrendezett VERZIÓ programsorozata, így a fesztivál történetében először országosan elérhetővé válik Magyarország egyetlen emberi jogi dokumentumfilm fesztiválja… – SZÁSZ CSONGOR AJÁNLÓJA

>>>
2020.10.15 - tiszatáj

PETŐCZ ANDRÁS:
A MACSKA VISSZATÉR
A szerző fokozatosan építi fel a mondanivalót, a metamorfózis konkrét és általános értelemben is főszerepet kap a kötetben. Kezdetben a macska feketesége egyrészt a fizikai küllemet jelzi, ugyanakkor kontrasztot képez a tisztaság jelenségével, a tisztálkodás gesztusával is. Mintha a macska állandóan arra törekedne, hogy megszabaduljon feketeségétől, tisztátalanságától, valamiféle általános értelemben vett mocskosságtól… – HÖRCHER ESZTER KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő