09.30.
| Szeptemberben indul a Családi Iránytű Klub >>>
09.30.
| Grand Café – Ráolvasás 03 – Orcsik Roland: Legalja >>>
09.28.
| Törzsasztal Műhely – I. Támogatói Bazár és kötetbemutató a Jazz Kocsmában >>>
09.17.
| Jazz Kocsma – Berta Ádám A kígyó feje című regényének bemutatója >>>
09.17.
| Grand Café – 2008–2018: Válság és hegemónia Magyarországon >>>
09.14.
| Grand Café – Ráolvasás 02 – Nemes Z. Márió: Barokk Femina >>>
09.11.
| Deák17 – Egy ecsetvonásnyi Észtország és a Grimm testvérek meséi >>>
09.10.
| Molnár T. Eszter új regényének és kollázsainak bemutatója a Grand Caféban >>>
09.09.
| Duda Éva Társulat – „Újra lendületben! ” >>>
NAPI TANDORI

09.25.
| Bemutatták az első magyarországi dinoszaurusztojást >>>
09.07.
| Kossuth Rádió – Nagyok Nátyi Róberttel >>>
09.09.
| A Ludwig Múzeum pályázati felhívása >>>
08.14.
| Ír kortárs költészeti műfordító műhely >>>
08.10.
| Meghalt Bogdán László székelyföldi író, költő, újságíró >>>
07.20.
| Díjakat nyert Bollywood-ban Goztola Kristina új filmje >>>
07.15.
| PesText RESET – az irodalom most is összeköt – Csillagharcos érkezett! >>>
07.14.
| MOME Kreatív Pakk gyerekeknek a nyári szünetre >>>
07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>

DISZKÓGLÓRIA – Keresztül-kasul David Bowie életművén

Deczki Sarolta, Fenyvesi Ottó, Horváth Csaba, Lanczkor Gábor, Lengyel Zoltán, Lenkes László, Marton László Távolodó, Marx Laura, Nagy Márta Júlia, Péterfy Bori, Poós Zoltán, Delimir Rešicki, Sopotnik Zoltán, Hannah Sullivan, Szabó Eszter Ágnes, Uhl Gabriella írásai

Havasréti József Najmányi Lászlóról

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. […]

>>>

Stigmák, sebek és jelek
2020.09.06 - tiszatáj

A 30. ART CAMP

Harmincadik alkalommal rendezték meg Jászberényben az Art Camp elnevezésű művésztelepet, mely szerencsére az idei járványveszélytől terhelt év ellenére sem maradt el. A rendszerváltás idején indult és kezdetben a Block Csoport által jegyzett művésztelep évről évre tematikus megközelítéssel hirdette és szervezte meg a telepet. A Block Csoportból a jászberényi illetőségű művész, Palkó Tibor festő révén pedig a tábor ma is működik. Palkó idén sajnos távol maradt, így a „rendszerváltó” korosztályt egy-egy, a társasághoz később csatlakozott alkotó Dóró Sándor és Ocskay László Doky képzőművészek képviselték. A gyökerekhez kötődő tartalmi kötődést pedig a kurátor triumvirátus gondozta: Nagy Zopán a Block Csoporttal párhuzamosan útjára induló költő, fotós, performer, a telep utóbbi időszakának a meghívott alkotókat elsődlegesen beajánló szervezője, valamint Koncz Gábor festő, helyi kapocsként elengedhetetlen tagja a tábort működtetőknek, és Góg Zoltán nevét is említsük meg, mint a „sátorozást” megvalósító művelődési szakemberét.

Az idei, jubileumi alkalommal a Stigma. Szakrális és profán sebek címmel inspirálódott az a huszonegy alkotó, aki részt vett a tíz napos szeánszon. A címadás szinte generálta, hogy ebből a témából egy nagyon összetett és ütős anyag állhat majdan össze a tábor végére. Így is lett. A Lehet Film-Színház kihívással rendezhető terében otthonra leltek a művek. A művészektől nem egységes darabszámban kerültek ki a képek, viszont ez senkit nem zavart, mert a tábor ideje alatt nagy egymásra hangolódás, és egymás személye illetve művészete felé érzett értékelés, elfogadás alakult ki, ami a közös megmutatkozás erősségét inkább támogatta, mintsem, hogy az egyéni érdekek összeütköztek volna. Így, például nem tűnik fel elsőre – mert nincs külön tematizálva – a téma konkrét feldolgozásának foglalkozó művészek munkáinak jelenléte.

 

Szilágyi Rudi: Mindenkinek megvan a maga keresztje. 2020, faléc, nylon, szeg, 400×150×150 cm

 

Baji Miklós Zoltán neve eszünkben juttathatja az önmagát stigmatizáló performert, aki ezen a tárlaton már nem ebben a képzőművészeti ágban készült műveivel szerepel, hiszen festményeivel van jelen. Némileg hasonlóan Syporca Whandal performerhez, aki napjaink egyik karakteres élőművésze, aki nem rest és nem fél kiállni és ha kell, fájdalomérzetet vállalni mind társadalmi, mind művészi kérdésekben. A stigmatizációt, művészileg leginkább megjelenítő alkotó Szilák Andrea képzőművész, akinek egyszerre brutálisak és leheletfinomak a művei. Mind tartalmában, mind installálásában szerényen kimagasló egyéniség. Csakúgy, mint az anyag másik megközelítése szerint értékelt művészek, akik a stigmákat, mint az anyagon, az alkotáson elkövetett jelhagyást közvetítik a látogató felé. Gábor Enikő képzőművész a papíron tett felhasítások révén a hordozót sebzi meg, mely aztán a mű elemi lényegét és milyenségét eredményezi. Egyszerű eszközökkel, példamutatóan, hiszen fotogramjainak letisztultsága tiszteletet parancsolnak. Szintén alázattal nyúl az egyik elsődleges témához, a természethez, Sülyi Diána képzőművész is, aki a gipszágyra, pontosabban gipszpárnácskára fektetett metszett levelek lenyomatát ábrázoló installációjával hangol minket elmélyedésre.

Nagyobb számban vannak azok a kiállítók, akik a jelhagyást, mint jelhasználatot képviselik. Náluk a jelek, többféle értelemben lehetnek jelen műveikben. Jelrendszert használ, melyet a játékok világából kölcsönöz, ugyanakkor becsületes módon be is szolgáltatja vívmányait Antal István képzőművész, aki installációival oldja a téma komolyságát. Szimbólumokat juttat eszünkbe, mely természeti átiratokra épül Hernádi Péter fotós ikonosztáz-szerűen összekomponált printje. Emlékképekre alapul Koncz Gábor festészete, valamint elemzően tanulmányoz, feldolgoz és újragondol Mányoki Ádám festő Dante-sorozathoz készült portréja. Jelképeket elevenít meg Nagy Zopán, manapság elsősorban irodalmi és fotós tevékenységet folytató alkotó, egy korai, a kiállításra elhozott fiatalkori applikációval tűzdelt festménye, amit egy korabeli kisméretű portréjával „szignál”, eszünkbe juttathatva, hogy az angol „camp” szó abszurdot is jelent magyarul. És ebben a fejezetben említendő meg Szilágyi Rudolf képzőművész témáit meghatározó jelek használata, akit mostanság a hajó, mint szimbólum foglalkoztat. Ennek jegyében a Lehet Film-Színház közvetlen szomszédságában folyó Zagyva folyóra Szilágyi egy lécekből és nylonból épült installációt bocsájtott vízre.

 

Nagy Zopán: Organikus táj. Önkioldó, anno, 1895-1995, vegyes technika, tv-zúzalék, fa, 34×51,5cm + 11×11cm

 

A címadásban nevezett témát illetően nehezen „beskatulyázható” Dóró Sándor Drezdában élő anatómiát tanító festő illuzionisztikus dobozokat megfestő párdarabja, Ocskay László Doky festő lendületes absztraktjai, akinél természetesen működik egyfajta jelképrendszer, ami a kalligráfiát, mint erőteljes gesztust képviseli. A „rangidős” csoportot Varga József Zsolt festő zárja, akinek művei jelképes módon magát a 20. század lírai festőinek képi világát elevenítik fel.

Kevésbé szorosan kötődik a tematikához néhány alkotó műve, de a tábor mind szakmai, mind korosztályi nyitottságát mutatja, Csuti Zsófia Ágnes festő pointilista kísérletei, Márvány Berta grafikus varázslatos, sűrű szövetű színes rajzai, Nagy Tamás festő gondosan komponált vászna és Rácz Péter autodidakta alkotó preparált állatfigurája. Néhány, szárnybontogató, művészeti oktatásba járó fiatal szintén a tábor névsorához tartozott és megmutatta műveit a tárlaton, Baji-Timkó Sára Róza, Baji-Timkó Ábel és Gajdács Gergő.

A bemutatáshoz végig vett, lajstormba rendezett művek csoportosítása, ahogy indult is az írás, valójában pusztán egy leülepedett állapotban szűrhető le, hiszen ha megnézzük az Art Camp művésztelep idei anyagát, egy nagyon pozitív értelemben vett kortárs sokszínűség és frissesség jellemzi, ahol a rendszerezés csak utóbb jut az ember eszébe. Alfától omegáig, a figurálistól az absztraktig, a szinte első megmutatkozástól az érett tapasztalásig, ahogy egy jubileumi tárlathoz illik.

Ván Hajnalka

 

Gábor Enikő: Introverziók – 1. 2020, fotogram, papír, 40×30cm Nagy Zopán: Organikus táj. Önkioldó, anno, 1895-1995, vegyes technika, tv-zúzalék, fa, 34×51,5cm + 11×11cm Koncz Gábor: Kinn-benn. 2020, olaj, vászon, 70×50cm Szilágyi Rudi: Mindenkinek megvan a maga keresztje. 2020, faléc, nylon, szeg, 400×150×150 cm Szilák Andi: Konstellációk 1. 2020, fotó, papír, gombostű, 29×34cm


Címke: , , ,
2020.09.23 - tiszatáj

FELKÉSZÜLÉS MEGHATÁROZATLAN IDEIG TARTÓ EGYÜTTLÉTRE 
Leheletfinom, csaknem éteri dimenziókban járó romantikus történetet készített Horvát Lili. A szociodrámai felhangokkal élő Szerdai gyerek után az idei Venice Days-szekcióban landolt Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre zömmel parányi rezdülésekre, definiálhatatlan érzésekre összpontosító, olykor az európai modernizmus vagy posztmodern éra leleményeiből kölcsönző, alig észrevehető hibákkal rendelkező mestermű… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.09.23 - tiszatáj

INTERJÚ MOLNÁR T. ESZTERREL
Pár héttel ezelőtt, a Grand Caféban mutatták be Szegeden Molnár T. Eszter Teréz, vagy a test emlékezete című regényét. Három elbeszélő, három Teréz, akik mind három nyelven próbálnak kitörni a hallgatásból és beilleszkedni egy-egy új közegbe. Egy összefont regény, amely szótár is egyben. Kézikönyv a kitörölhetetlen múlt és az üldözött jelen összeegyeztetéséhez… – SZUTORISZ SZABOLCS INTERJÚJA

>>>
2020.09.21 - tiszatáj

Szokatlanul keresztezett, részben helyszíni, részben online kötetbemutatóval zárta a nyarat a Törzsasztal Műhely a Jazz Kocsmában. A szlovákiai Peredről online bejelentkező Mucha Dorkát Bencsik Krisztina kérdezte a közönség előtt Puncs című kötetéről, a felolvasás hangulatát pedig Török Dénes alapozta meg zenéjével. A hibrid, inter- és multimediális bemutató után a szerzőt a Puncsról, új ifjúsági és jelenleg készülő regényéről kérdeztük… – BORBÍRÓ ALETTA INTERJÚJA

>>>
2020.09.20 - tiszatáj

Baka István (Szekszárd, 1948. július 25 – Szeged, 1995. szeptember 20.) költő, műfordító.

>>>
2020.09.18 - tiszatáj

RADU ȚUCULESCU: SZTÁLIN, ÁSÓVAL ELŐRE!
A Sztálin, ásóval előre! cselekménye két szálon fut. Az első főszereplője egy falun élő fiú, Adrian, aki az öt- és tizennégy éves kora között megélt élményeiről számol be. Ezek közül az első Sztálin halálhíréhez kötődik, az utolsó pedig a Ceauşescu hatalomra kerülése előtti évekhez. A naiv gyermeki nézőpont már a bevezető történetekben sem érvényesül maradéktalanul, a beszámolókat időről időre olyan utalások szakítják meg, amelyek az elbeszélteknek retrospektív jelleget kölcsönöznek… – HLAVACSKA ANDRÁS KRITIKÁJA

>>>
2020.09.17 - tiszatáj

RELIC (2020)
Bűntudat és személyes élmények szülték Natalie Erika James nagyjátékfilmes debütjét: japán származású, tradicionális ázsiai házban élő nagymamájának demenciája sarkallta alkotásra, miután hosszú ideig kapcsolatba sem lépett a rokonával és 2013-as találkozásuk idején az idős hölgy már fel sem ismerte őt. A Sundance-en, később VOD-on bemutatott Relic-ben a fájdalom és a tehetetlenség összes árnyalata kíméletlenül ott bujkál, ránk törve akkor is, amikor legkevésbé szeretnénk… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.09.14 - tiszatáj

BOJÁR IVÁN ANDRÁS BESZÉLGETÉSE TÉREY JÁNOSSAL
Most is azt gondolom, hogy ameddig nekem így nem lesz Trianonhoz közöm, addig nem tudom azt a bizonyos Trianon-színművet megírni, még akkor sem, hogyha Vidnyánszky Attila telefonálna személyesen, és milliókat kínálna föl ‒ erre persze nem fog sor kerülni. Szóval ez az én válaszom arra, hogy a kísérletező művészszínház foglalkozik-e nemzeti sorsproblémákkal. Szerintem igen, ki-ki a maga módján. Valamiért mégis szeretik odaírni, hogy ez akkor most konkrétan ez. Lehet, hogy tényleg az, és ez nekik valószínűleg hasznavehetetlen, ha egy konzervatív játszóhelyre gondolsz. Adja Isten, hogy ne így legyen…

>>>
2020.09.13 - tiszatáj

RÁCZ LAJOS BESZÉLGETÉSE KONRÁD GYÖRGGYEL 
Érdekes kérdés, hogy kit számítunk zsidónak. Hallottam erről egy anekdotát Izraelben, amely szerint mondták Ben-Gúriónnak, aki megalapította Izrael államot, és az első miniszterelnöke is volt, hogy sokan jönnek a Szovjetunióból olyan zsidók, akikről nem lehet tudni, hogy valójában azok-e. Erre azt válaszolta, ha valaki olyan hülye, hogy zsidónak mondja magát, akkor zsidó…

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő