12.18.
| Figyelem és irgalmasság – Iványi Gábor és Liszkai Tamás >>>
12.07.
| Edda Művek, Prognózis, Ámen és Sziámi albumokkal zárul a Lemezjátszó Classic >>>
12.07
| Egy nő – Művész Távmozi (online premier) >>>
12.03.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
12.01.
| ArteKino 2020 – Nézz egy hónapig ingyen európai fesztiválfilmeket! >>>
11.27.
| A Szépírók Társasága XVI. fesztiválja >>>
11.26.
| Indul az e-Trafó online programsorozat >>>
11.26.
| Asztali beszélgetések… – Tompa Andrea és Szabó B. András disputája >>>
11.25.
| Olasz világsztárral, „operapástétommal” és adventi koncerttel folytatódik a Müpa Home műsora >>>
11.25.
| Sajtó és ideológia a hatvanas években >>>
NAPI TANDORI

11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>
10.17.
| Swimathon Pécs 2020 >>>
10.15.
| Embertani érdekességek a Határtalan Régészet őszi számában >>>
10.09.
| Sziveri János költőre emlékeztek a Kertész Imre Intézetben >>>
10.05.
| Elhunyt Böndör Pál költő, dramaturg >>>

Farkas Arnold Levente, Kiss László, Szabó Réka Dorottya, Tóth Kinga versei

Fischer Egmont, Pál Sándor Attila, Schillinger Gyöngyvér prózája

FINIS (Böndör Pál 1947–2020)

Figyelem-projekt (Tanulmányok a figyelemről)
Gyimesi Tímea, Fogarasi György, Horváth Márta, Kondor Attila, Mikola Gyöngyi, Szabó Erzsébet, Szmeskó Gábor írásai

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Stigmák, sebek és jelek
2020.09.06 - tiszatáj

A 30. ART CAMP

Harmincadik alkalommal rendezték meg Jászberényben az Art Camp elnevezésű művésztelepet, mely szerencsére az idei járványveszélytől terhelt év ellenére sem maradt el. A rendszerváltás idején indult és kezdetben a Block Csoport által jegyzett művésztelep évről évre tematikus megközelítéssel hirdette és szervezte meg a telepet. A Block Csoportból a jászberényi illetőségű művész, Palkó Tibor festő révén pedig a tábor ma is működik. Palkó idén sajnos távol maradt, így a „rendszerváltó” korosztályt egy-egy, a társasághoz később csatlakozott alkotó Dóró Sándor és Ocskay László Doky képzőművészek képviselték. A gyökerekhez kötődő tartalmi kötődést pedig a kurátor triumvirátus gondozta: Nagy Zopán a Block Csoporttal párhuzamosan útjára induló költő, fotós, performer, a telep utóbbi időszakának a meghívott alkotókat elsődlegesen beajánló szervezője, valamint Koncz Gábor festő, helyi kapocsként elengedhetetlen tagja a tábort működtetőknek, és Góg Zoltán nevét is említsük meg, mint a „sátorozást” megvalósító művelődési szakemberét.

Az idei, jubileumi alkalommal a Stigma. Szakrális és profán sebek címmel inspirálódott az a huszonegy alkotó, aki részt vett a tíz napos szeánszon. A címadás szinte generálta, hogy ebből a témából egy nagyon összetett és ütős anyag állhat majdan össze a tábor végére. Így is lett. A Lehet Film-Színház kihívással rendezhető terében otthonra leltek a művek. A művészektől nem egységes darabszámban kerültek ki a képek, viszont ez senkit nem zavart, mert a tábor ideje alatt nagy egymásra hangolódás, és egymás személye illetve művészete felé érzett értékelés, elfogadás alakult ki, ami a közös megmutatkozás erősségét inkább támogatta, mintsem, hogy az egyéni érdekek összeütköztek volna. Így, például nem tűnik fel elsőre – mert nincs külön tematizálva – a téma konkrét feldolgozásának foglalkozó művészek munkáinak jelenléte.

 

Szilágyi Rudi: Mindenkinek megvan a maga keresztje. 2020, faléc, nylon, szeg, 400×150×150 cm

 

Baji Miklós Zoltán neve eszünkben juttathatja az önmagát stigmatizáló performert, aki ezen a tárlaton már nem ebben a képzőművészeti ágban készült műveivel szerepel, hiszen festményeivel van jelen. Némileg hasonlóan Syporca Whandal performerhez, aki napjaink egyik karakteres élőművésze, aki nem rest és nem fél kiállni és ha kell, fájdalomérzetet vállalni mind társadalmi, mind művészi kérdésekben. A stigmatizációt, művészileg leginkább megjelenítő alkotó Szilák Andrea képzőművész, akinek egyszerre brutálisak és leheletfinomak a művei. Mind tartalmában, mind installálásában szerényen kimagasló egyéniség. Csakúgy, mint az anyag másik megközelítése szerint értékelt művészek, akik a stigmákat, mint az anyagon, az alkotáson elkövetett jelhagyást közvetítik a látogató felé. Gábor Enikő képzőművész a papíron tett felhasítások révén a hordozót sebzi meg, mely aztán a mű elemi lényegét és milyenségét eredményezi. Egyszerű eszközökkel, példamutatóan, hiszen fotogramjainak letisztultsága tiszteletet parancsolnak. Szintén alázattal nyúl az egyik elsődleges témához, a természethez, Sülyi Diána képzőművész is, aki a gipszágyra, pontosabban gipszpárnácskára fektetett metszett levelek lenyomatát ábrázoló installációjával hangol minket elmélyedésre.

Nagyobb számban vannak azok a kiállítók, akik a jelhagyást, mint jelhasználatot képviselik. Náluk a jelek, többféle értelemben lehetnek jelen műveikben. Jelrendszert használ, melyet a játékok világából kölcsönöz, ugyanakkor becsületes módon be is szolgáltatja vívmányait Antal István képzőművész, aki installációival oldja a téma komolyságát. Szimbólumokat juttat eszünkbe, mely természeti átiratokra épül Hernádi Péter fotós ikonosztáz-szerűen összekomponált printje. Emlékképekre alapul Koncz Gábor festészete, valamint elemzően tanulmányoz, feldolgoz és újragondol Mányoki Ádám festő Dante-sorozathoz készült portréja. Jelképeket elevenít meg Nagy Zopán, manapság elsősorban irodalmi és fotós tevékenységet folytató alkotó, egy korai, a kiállításra elhozott fiatalkori applikációval tűzdelt festménye, amit egy korabeli kisméretű portréjával „szignál”, eszünkbe juttathatva, hogy az angol „camp” szó abszurdot is jelent magyarul. És ebben a fejezetben említendő meg Szilágyi Rudolf képzőművész témáit meghatározó jelek használata, akit mostanság a hajó, mint szimbólum foglalkoztat. Ennek jegyében a Lehet Film-Színház közvetlen szomszédságában folyó Zagyva folyóra Szilágyi egy lécekből és nylonból épült installációt bocsájtott vízre.

 

Nagy Zopán: Organikus táj. Önkioldó, anno, 1895-1995, vegyes technika, tv-zúzalék, fa, 34×51,5cm + 11×11cm

 

A címadásban nevezett témát illetően nehezen „beskatulyázható” Dóró Sándor Drezdában élő anatómiát tanító festő illuzionisztikus dobozokat megfestő párdarabja, Ocskay László Doky festő lendületes absztraktjai, akinél természetesen működik egyfajta jelképrendszer, ami a kalligráfiát, mint erőteljes gesztust képviseli. A „rangidős” csoportot Varga József Zsolt festő zárja, akinek művei jelképes módon magát a 20. század lírai festőinek képi világát elevenítik fel.

Kevésbé szorosan kötődik a tematikához néhány alkotó műve, de a tábor mind szakmai, mind korosztályi nyitottságát mutatja, Csuti Zsófia Ágnes festő pointilista kísérletei, Márvány Berta grafikus varázslatos, sűrű szövetű színes rajzai, Nagy Tamás festő gondosan komponált vászna és Rácz Péter autodidakta alkotó preparált állatfigurája. Néhány, szárnybontogató, művészeti oktatásba járó fiatal szintén a tábor névsorához tartozott és megmutatta műveit a tárlaton, Baji-Timkó Sára Róza, Baji-Timkó Ábel és Gajdács Gergő.

A bemutatáshoz végig vett, lajstormba rendezett művek csoportosítása, ahogy indult is az írás, valójában pusztán egy leülepedett állapotban szűrhető le, hiszen ha megnézzük az Art Camp művésztelep idei anyagát, egy nagyon pozitív értelemben vett kortárs sokszínűség és frissesség jellemzi, ahol a rendszerezés csak utóbb jut az ember eszébe. Alfától omegáig, a figurálistól az absztraktig, a szinte első megmutatkozástól az érett tapasztalásig, ahogy egy jubileumi tárlathoz illik.

Ván Hajnalka

 

Gábor Enikő: Introverziók – 1. 2020, fotogram, papír, 40×30cm Nagy Zopán: Organikus táj. Önkioldó, anno, 1895-1995, vegyes technika, tv-zúzalék, fa, 34×51,5cm + 11×11cm Koncz Gábor: Kinn-benn. 2020, olaj, vászon, 70×50cm Szilágyi Rudi: Mindenkinek megvan a maga keresztje. 2020, faléc, nylon, szeg, 400×150×150 cm Szilák Andi: Konstellációk 1. 2020, fotó, papír, gombostű, 29×34cm


Címke: , , ,
2020.12.04 - tiszatáj

GONDOLATOK BARTHA ÁGNES ZOMÁNC-ÖTVÖS-ÉKSZER MŰVÉSZETÉRŐL
A görögök a mű megvalósításának folyamatát is szellemi teljesítménynek tartották, Ferenczy Noémi szerint pedig: „minden mű visszaadja, sugározza azt az érzést, amivel csinálódott.” Nos, Bartha Ágnes munkáiban épp ez az alkotói extázis manifesztálódik. Az önfeledt játék, az anyagok sikeres megszelídítésének öröme ott ragyog minden munkáján. Ám az alkotó tudja: kiváló mesterségbeli tudás kell ahhoz, hogy az álom, a gondolat az anyagban megszólaljon… – PACSIKA EMÍLIA ÍRÁSA

Tovább olvasom >>>
2020.12.04 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS NEMES Z. MÁRIÓVAL
A poszthumanizmus változatai, Barokk Femina, Ektoplazma. Három kötet, amely részben vagy egészben Nemes Z. Márió nevéhez kötődik. E megjelenések kapcsán a költővel a poszthumanizmusról, nyelvről, képzőművészetről és a megjelent kötetiről beszélgettünk… – BORBÍRÓ ALETTA INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2020.12.03 - tiszatáj

A HAZUGSÁG SZÍNE
Lételméleti problémák boncolgatására tökéletesen alkalmas a tágabb értelemben vett bűnügyi zsáner. Hosszú irodalmi tradíciókra visszatekintő történelme során a műfaj több módosuláson esett át Chandler hard boiled-regényeitől és Simenon erkölcsfilozófiai fejtegetésétől Thompson pszichotikus antihősöket mozgató ponyvanoirjain át a grandiózusan perverz Ellroy-tablókig… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2020.12.01 - tiszatáj

KUTASI TÜNDE SZOBRÁSZMŰVÉSZ MŰHELYSZÖKEVÉNYEK CÍMŰ KIÁLLÍTÁSÁHOZ
A bronz beavatott suttogása átszivárog a lélegzet-nyomok és időgyomok ágyásain, s belehelyezkedik a komponált idő-töredékek (helyspecifikus) zeg-zugaiba… Egy-egy sarok magába fordul, az ívek, a hasítékok, az éles gondolatok lecsendesednek… – Elmélkedik a leíró, miközben a művésznő portfólióját lapozva, belső lépéseket téve, kronológiát elvetve halad, így tekintve át az eddigi életmű kiemelt alkotásait… – NAGY ZOPÁN MEGNYITÓJA

Tovább olvasom >>>
2020.12.01 - tiszatáj

Farkas Arnold Levente, Kiss László, Szabó Réka Dorottya, Tóth Kinga versei

Fischer Egmont, Pál Sándor Attila, Schillinger Gyöngyvér prózája

FINIS (Böndör Pál 1947–2020)

Figyelem-projekt (Tanulmányok a figyelemről)
Gyimesi Tímea, Fogarasi György, Horváth Márta, Kondor Attila, Mikola Gyöngyi, Szabó Erzsébet, Szmeskó Gábor írásai

Tovább olvasom >>>
2020.12.01 - tiszatáj

SZÖVEGDISZKÓ – SZÖVEGKLIPEK
A Tiszatáj online és a Homo Ludens Project bemutatja: A Szövegdiszkó egy színházi előadássorozat, pontosabban egy színházi performansz, amelyben az irodalom, az intermédiaművészet, a zene és a film műfaja keveredik. Fúzió, ahogyan ezt említeni szokták, akár ezen lap hasábjain is. Viszont a tél a hópelyhek és jégvirág helyett a karantént hozta el. Újra. Ismét bezártság, ismét korlátozások. Nem állunk le, mondogattuk egymás között, és lett kamera, lett kiaknázatlanná vált színházterem, és lettek lelkes alkotók […]

Tovább olvasom >>>
2020.11.29 - tiszatáj

VIDA CERKVENIK BREN: WHY DON’T WE DO IT IN THE ROAD
Van, aki tanítja, van, aki tudja, és van, aki csinálja: a 2019 tavaszán megjelent, Why dont’ we do it in the road: A personal guide to outdoor interactive theatre szándéka szerint mindezen halmazokat kívánja megszólítani. És hatékonyan teszi is: a szerző Vida Cerkvenik Bren a 2006-ban született neves szlovén előadó-művészeti csoport, a Kud Ljud alapítója és alkotója. A szabadtéri akciókban utazó csapat mindegyik projektje a negyedik fal lebontásán munkálkodó érdemi megmozdulás… – JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2020.11.28 - tiszatáj

PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA TURCZI ISTVÁNNAL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
A Műhelyinterjú sorozatban magyar irodalmi tehetséggondozó műhelyek vezetőivel beszélget Pánczél András az általuk végzett munkáról, céljaikról, eredményeiről. A sorozat rálátást biztosít a tehetségazonosítás és a tehetséggondozás folyamatában részt vevő személyek és szervezetek munkájára. Bemutatja azt az egymástól leginkább függetlenül, jórészt civilek által működtetett tehetséggondozó rendszert, mely hozzájárul az irodalmárok pályakezdéséhez.

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő