01.12.
| Vers l’infini. Konok Tamás életmű-kiállítása (1930–2020) >>>
12.08.
| Figyelem és irgalmasság – Iványi Gábor és Liszkai Tamás >>>
12.07.
| Edda Művek, Prognózis, Ámen és Sziámi albumokkal zárul a Lemezjátszó Classic >>>
12.07
| Egy nő – Művész Távmozi (online premier) >>>
12.03.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
12.01.
| ArteKino 2020 – Nézz egy hónapig ingyen európai fesztiválfilmeket! >>>
11.27.
| A Szépírók Társasága XVI. fesztiválja >>>
11.26.
| Indul az e-Trafó online programsorozat >>>
11.26.
| Asztali beszélgetések… – Tompa Andrea és Szabó B. András disputája >>>
11.25.
| Olasz világsztárral, „operapástétommal” és adventi koncerttel folytatódik a Müpa Home műsora >>>
NAPI TANDORI

12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>
10.17.
| Swimathon Pécs 2020 >>>

Csontos Márta, Hartay Csaba, Marno János, Mizsur Dániel versei

„Alternatív földrajz” (kortárs egyiptomi költőnők versei Tüske László válogatásában és műfordításában)

Csippán Péter, Domokos Márton, Repkő Ágnes, Sántha József prózája

Bálint Péter, Gömöri György, Miskolczy Ambrus tanulmánya

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Radnai István: Emberi erővonalak
2020.09.03 - tiszatáj

 

A barátom beleolvasott és elcsodálkozott…

– Kézirat?

– Igen, novella, de lehetne regény is, annyira hihetetlen.

– Még nem volt elég a csalódás? A visszautasítás. Gyere fel a szőlőbe, a tavalyi termés…

– Előbb megírom, tiszta fejjel.

– Ugyan melyik írónak volt tiszta a feje! Absztinens lettél? Nem állok veled szóba!

– Előbb befejezem, nem hagy békén a téma.

– Miért írsz tulajdonképpen?

– Miért karcolja a nevét a körmével a falba a rab? Miért akarja továbbadni örökítő anyagát a vírus?

– De hát semmi előnyöd nem származik belőle? Senki nem olvas ma.

– Lehet, hogy járvány során szóró-parcellában… De akkor is, az ő történetét még megírom.

Megismerkedtem az életem során tiszta emberekkel, bukdácsoló emberekkel, nagy elmékkel, ha csak egy kézfogás erejéig. Dühítenek az életrajzi filmek, az utókor mentegeti magát, a túlélő kortársak fölényesen vagy szentimentálisan nyilatkoznak, őszinte emlékezés helyett.

A tartalomból hiányoznak az emberi erővonalak. A huszadik században, mely látszólag kedélyesen kezdődött, a nyomor csak olvasójelként volt jelen az irodalomban. Az évszázad elkerülhetetlen feszültségei két világháborúhoz vezettek. Még nem ismerték fel, hogy totális háború a hatalomért. A zsákmányért. A zárójelbe tett ideológiák, milyen veszedelmeknek nyitnak utat.

– És a folyamatos világháború az ötvenes évektől kezdve?

– Nem vesznek róla tudomást az életrajzi filmek, regények, nem fogják át. Megismertem embereket, nem a filmek idealizált szereplőit. Megírom.

– Ki fogja elolvasni? A szakma?

– Azért írok egy kisemberről, mint te vagy én. Hogy a közönség olvassa el. Most például igazságot akarok szolgáltatni egy kisembernek

– Mi vagy te, bíró?

–  Olyasféle… Író, aki megteheti, hogy az utókorra apellál.

 

– Zhi meglátogatja a faluját, a rokonság aggódva fogadja.

Nem praktizál, de odahívják a nagynénje betegágyához. Zhi tapasztalt kutató. Nagy mélyről indult. Az ideológia éppen ezért nem akadályozta. De őt a tudomány érdekli, a politikamentes tudomány.

– Ahogy a tudomány politikamentes!

– Az öregasszony szorgalmasan dolgozott, a keze egy percre meg nem állt. Kijárt az erdőre kiállt a piacra, előtte a földre letett kötényén az áru. Aztán egyszer csak összeroppant. Elájult.

– Na, jó hallgatlak, nem szólok bele.

– A rizsföldeken elszaporodtak pézsmapocok. Valamit tenni kell. Az öregasszony hasznosította őket. Az aratásig is kell valamit enni. A falusiak ügyesen bánnak a villás faágakkal. Leszorítják a pockot – és bele a vállukra vetett zsákba, tarisznyába. Megjelenik egy kihaltnak vélt páncélpikkelyes ragadozó.

– Krokodil?

– Valamelyik távoli őse vagy csupán kevésbé életrevaló kortársa. Ennek a rózsaszín húsa viszont csemege. Hogy az öregasszony odáig merészkedett-e, hogy megfogja? Talán el is adta volna a zsákmányt. De lehet, hogy éhes volt.

– Most melyik állat a gyanús? – tette fel – inkább önmagának – a kérdést.

 

Zhi részt vesz a programban, a vírusok változandóságát kutatja. Miután orvos, bár a kutatásra specializálódott, megállapítja, hogy ez már nemcsak gyengeség. A betegséget nem okozhatja baktérium, a tünetek kizárják, a jelek vírusra mutatnak.

Az öregasszony meghal, mire a rossz földutakon beérne vele a kocsi a kórházba.

Szerencse a szemcsétlenségben, hogy Zhi kíváncsi ember. Fleming és a penicillin esetét jól ismeri. Ki kell használni a lehetőségeket és ő most egy megmagyarázhatatlan megbetegedésre bukkant.

Minden úgy történik, ahogy eddig. A hagyomány fennmaradt. Az asszony szegény és mindig ugyanazt fogyasztotta. De most már fogytán a rizs az egész faluban.

Van még egy beteg. Hagyományos ételeket fogyaszt ő is, orvvadász, csapdával fogja be a védett állatokat, el is ad belőle, de maga sem veti meg az ínyencfalatokat. És bejár a városba!

Ugyanazok a tünetek. Mintavétel. Zhi elhagyja falut, a laborba siet, elemzi a mintát.

– Hiszeeen ezt a mutációt keresem féléve! Tudtam, hogy egyszer kialakul a mutáció! – kiált fel örömében. A nénjéről meg is feledkezett. A halálhíre később éri utol.

Levelet kap.

– Édes fiam bíztam benned, hiszen nagy a híred a faluban. Hívtuk volna inkább a vajákos asszonyt. Nénédet elvitték a városba. Gyógyulás helyett meghalt.

Az a ravasz orvvadász a vajákost hívta, aki kiküldött mindenkit. Füstölőket gyújtott, mást nem tudunk, de a beteg él.

 

Rossz sejtései vannak, de honnan tudja, honnan tudta előre, hogy jelentkezni fog ez a vírus? Évek óta kereste, mert tartott tőle.

Jelenti a feletteseinek a kezdeti eredményeit. Nemsokára rendelkezik majd tenyészettel, amellyel kísérletezhet. Akár vakcinát..

Ehelyett elviszik a belügyiek. A párttitkár titkos csatornákon jelentette a rémhírterjesztést.

– Kuruzslás? Kuruzsolunk, Zhi doktor, vidékieket gyógyítunk és lázítunk?

– Belázasodott, különös tünetei voltak.

– Úgy! Különös. Az a különös, hogy maga a jól megfizetett kutató vidéken mászkál, pánikot kelt azzal, hogy elviteti az egyik dolgozó parasztot!

– Kérem, öreg néném nyugdíjas és súlyos beteg lett.

– Na csak, magának meg kapóra jött egy kis vírusocska. Nincs elég vírus a kutatóintézetben? Magának kijelölt feladata van.

– Pontosan. Ezt a vírust kell megtalálnom, kutatásaim erre a vírusra mutatnak. Az előrejelzéseink…

– Nem csak kuruzslunk? Mi, maga jósnő?

– Dr. Zhi vagyok víruskutató és férfi!

– Egyelőre – neveti el magát a nyomozó, a háta mögött a beosztottjai kuncognak.

 

 

– Nem maga vitte oda a vírust, hogy eredményeket mutasson fel? – kérdezi egy tiszt, aki eddig hallgatott.

– Kérem, a nénikém már beteg volt, amikor megérkeztem és még nem látta orvos.

– Maga mindig magánál tartja a tűket?

– Nem, és nem is használok. Én kutatóorvos vagyok.

– Lenézi az ezeréves módszert?

– Nem, kérem. De én nem gyógyítok, én kutatok.

– Na, most már megvan a kedvenc állatkája, maradjon nyugton!

– Mond valamit nyomozó! De melyik állat hordozza a vírust? Ezt kell felderítenem.

– Akkor hallgasson és menjen a munkaasztalához és ne hagyja el engedély nélkül.

– De ember, ezen már túl vagyunk, emberek halnak meg!

– Ott a vajákos asszony. A másik beteg őt hívta és ma is él!

 

Zhi elgondolkodva bandukolt hazafelé. A biciklijét a munkahelye előtt hagyta, csakúgy, a falnak támasztva.

Otthon üzenet várta.

– A barátod hívott. Azt mondta, baj van az öregasszonnyal.

– A néném meghalt, felhívtak a munkahelyemen.

– Hívd vissza, azt kérte, de előbb ebédelj meg.

– Nincs étvágyam.

– Nem érzed a savanyú bambuszrög illatát? Neked vettem. Drága volt.

– Nagyon fáj a fejem.

Bement a szobájába. Ott szokott éjjel dolgozni. Azt suttogják, hogy novellákat ír, pedig leginkább a napi feljegyzéseit nézi át. Két szobájuk volt.

– Mit csinálsz?

– Telefonálok – fogja be a kagylót.

– Mit mondasz, kétszáz?

– Igen, kétszáznál is több olyan beteg, mint, akit te küldtél. Egymás után halnak az öregek.

– Csak tudnám, melyik állat a kettő közül, mindkettőt fogyasztják…

– Én a halottakról beszélek!

. Én is vírusról, keresem a gazdaállatot.

Dörömbölnek a panellakás ajtaján.

– Maga velünk jön!

 

Naponta karcol a körmével egy vonalat, a négyet áthúzza az ötödikkel. Akkurátusan csinálja, pedig erőtlen. Néha lázat érez, de nem folyamatosan. Dohos a cella levegője, de ő csak azt érzi, hogy zihál. Levegőtlen lehet ez a…

Összeesik. Ebédosztásra nem jelentkezik. Felnyitják a cellát.

– Még él, hívják az orvos! Ha öngyilkos lett, megfenyítenek! Hallják! Gyorsan…

Ködfátyol mögül egy hang.

– Felcser vagyok, na, ne szimuláljon!

– Kérem, jelentse a kerületi főorvosnak!

– Mit? Hogy maga szimulál?

– Ne akarjon meghalni, vírusos vagyok, vigyenek a járványkórházba!

A felcser kirohan a zárkából magából kikelve. Reszket a félelemtől.

 

Zhi megkönnyebbülést érez, észleli, hogy elernyednek a tagjai, kialszik a villany.

 


Címke: , ,
2021.01.22 - tiszatáj

ORBÁN JÁNOS DÉNES AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
Orbán János Dénes, József Attila- és Magyarország Babérkoszorúja-díjas költő, a Kárpát-medencei Tehetséggondozó műhely Előretolt Helyőrség Íróakadémiájának vezetője – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.20 - tiszatáj

MÁNYOKI ÁDÁM MŰVEI NYOMÁN, EGY MŰTEREMLÁTOGATÁS MARGÓJÁRA
Mányoki Ádám (1991) festőművész, grafikus. 2019-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem Képgrafika szakán. Mesterei: Madácsy István és Szurcsik József voltak. Sokoldalú művész, aki már az egri főiskolán is többféle technikával kísérletezett. A kezdetekben illusztrációkat készített, a litográfiát vegyes technikával kombinálva alkotott, főleg Pilinszky verseinek hatására…

Tovább olvasom >>>
2021.01.19 - tiszatáj

A fotózásra Miklós kért meg, a Volt egyszer egy Közép-Európa (1989) válogatott anyaghoz, majd az egyik legszebb könyve, Az én Pannóniám (1991) kapcsán. Ekkor tudtam meg, hogy ez a mosolygós, kedves ember – aki barátai közé fogadott a második találkozás után, mert hogy én is Szekszárdon születtem ‒ milyen szigorú, már-már kegyetlen. Többször át kellett dolgoznom az egészet. Miután megjelent, én közömbösen lapozgattam. Hogy miért használtak a kritikusok a képek kapcsán szuperlatívuszokat, máig nem értem […]

Tovább olvasom >>>
2021.01.19 - tiszatáj

NAGY GÁBOR FESTŐMŰVÉSZ ÉLETMŰ-KIÁLLÍTÁSA
Nagy Gábor festőművész olyan nagyszabású kiállítással jelentkezett október elején Szeged művészetértő közönsége előtt, amely a közel öt évtizedet átfogó képzőművészeti pályafutásának – és az egyes műcsoportokban részletesen dokumentálható – változatos alkotói tevékenységének hiteles bemutatója. Azért is lehet – sőt kell – most az életmű korrekt mérlegét megvonni, mert a REÖK két szintjének összes termeit megtöltik a művész alkotásai, azaz több mint háromszáz művet vonultat föl a kiállítás […]

Tovább olvasom >>>
2021.01.18 - tiszatáj

BARTÓK IMRE: JERIKÓ ÉPÜL
Formabontó posztapokaliptikus-poszthumanista trilógiájának sokatmondóan vegyes fogadtatása után Bartók Imre az új keretek között sem hagyja el azokat a törekvéseket és irányvonalakat, amelyek előző köteteit vezették és meghatározták. A Jerikó épül családregény, fejlődésregény, de már összetettségét és merészségét tekintve is érdemes összevetni A Patkány évével kezdődő, nagyszabású, transzgresszív trilógiával… – VIDOSA ESZTER KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.18 - tiszatáj

Csontos Márta, Hartay Csaba, Marno János, Mizsur Dániel versei

„Alternatív földrajz” (kortárs egyiptomi költőnők versei Tüske László válogatásában és műfordításában)

Csippán Péter, Domokos Márton, Repkő Ágnes, Sántha József prózája

Bálint Péter, Gömöri György, Miskolczy Ambrus tanulmánya

Tovább olvasom >>>
2021.01.13 - tiszatáj

MAURER DÓRA IXEK 7-1 CÍMŰ TÁRLATA A VINTAGE GALÉRIÁBAN
Új, színpompás tárlatát tekinthetjük meg Maurer Dórának, a magyar avantgárd jeles képviselőjének, alkotójának. A Kossuth-díjas grafikus és festőművész IXEK 7-1 címet viselő munkái újdonsült szériájának, az IXEK 22-nek (2019-2020) válogatott darabjai. Három alapszínben: vörösben, sárgában, kékben „ragyogó” geometrikus alakzatok… – TAKÁTS FÁBIÁN ÍRÁSA

Tovább olvasom >>>
2021.01.13 - tiszatáj

KONOK TAMÁSRA EMLÉKEZTEK A LUDWIG MÚZEUMBAN
z Asztali beszélgetések sorozat és a Ludwig Múzeum közös online rendezvényén a Nemzet Művésze címmel kitüntetett Kossuth-díjas festőművészre, Konok Tamásra emlékeztek pályatársai, barátai a művész 91. születésnapján, 2021. január 9-én… – GALAMBOS ÁDÁM BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő