10.15.
| Próza Nostra – II. Végtelen határok – Konferencia a popkultúráról >>>
10.11.
| DANTE 700 >>>
10.08.
| Huszonötödik évfordulóját ünnepli idén a szegedi Grand Café >>>
10.11.
| Pinceszínház – Ágens Társulat – Tragédia: Az ember >>>
10.11.
| ZSIBBADÁS – Zsemberi-Szígyártó Miklós művészeti albumának bemutatója >>>
10.08.
| Fodor Barbara és Rácz Laura Lili: Évszakváltás >>>
10.04.
| Grand Café – Ráolvasás 10. – Szálinger Balázs: Al-dunai álom >>>
10.04.
| Somogyi Könyvtár – Országos Könyvtári Napok >>>
10.03.
| Balszerencsét! Fesztivál – adománygyűjtés >>>
09.30.
| Grand Café Szeged – Irodalmi Diszkó minifeszt >>>
09.25.
| Ők a Zsigmond Vilmos Filmfesztivál idei díjazottjai >>>
09.16.
| Kardos Sándor kapja a ZSIFF idei életműdíját >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
| Tandori Dezső: Szellem és félálom >>>

Gergely Ágnes, Allen Ginsberg, Benedek Miklós, Lázár Bence András, Marno János versei
N. Tóth Anikó, Makkai Flóra, Benedek Szabolcs prózája
Emil Cioran: Gondolatok alkonya, Koman Zsombor Emil Cioranról
Iris Murdoch, Vladimir Tasić tanulmánya
Kritikák Sándor Iván, Szöllősi Mátyás, Ljudmila Ulickaja könyvéről
Diákmelléklet: Nyári Krisztián: Az esőcsinálók boldogsága, avagy mire való a vers?

>>>

MARKÓ BÉLA A SZEGEDI BÖLCSÉSZKARON
A Magyar Könyvkiadók Napján az erdélyi magyar kultúra és közélet kiemelkedő egyénisége, a szegedi irodalmárokkal régóta jó kapcsolatot ápoló Markó Béla költő is vendége volt a Szegedi Tudományegyetem bölcsészkarának, ahol Fried István irodalomtörténésszel beszélgetett pályájáról, költészetéről és A haza milyen? című új kötetéről… – HOLLÓSI ZSOLT BESZÁMOLÓJA

>>>

Ha a gyereknek ára van
2020.08.17 - tiszatáj

LENNI VAGY NEM, THEALTER FESZTIVÁL, RÉGI ZSINGÓGA

A 30. Thealter Fesztivál érzékeny témájú nyitó előadása a mostanában (újra) társadalmi kérdéssé (is) váló gyerekvállalás témáját járja körbe hat privát élethelyzetet kivetítve.

Szókimondó darab a Lenni vagy nem – ami persze kevés lenne a sikerhez, ám az előadás szókimondása sem merül ki azokban a (néha stigmatikus, máskor trágár) szavakban, amelyek oly könnyed észrevétlenséggel röpködnek a szánkból a hétköznapi életben. Nem ennek a szókimondásnak van jelentősége a darabban, hanem annak, hogy természetes nyíltsággal beszél a gyermekvállalás vagy épp nem vállalás különböző indokairól, s ezen keresztül személyes (közvetve társadalmi) drámákról.

Ezzel kapcsolatban bármelyik nő el tudna mesélni legalább három történetet, amit tapasztalt vagy hallott a környezetében – mondhatnánk rá, csakhogy a privát szörnyülködés és felháborodás mesze nem hasonlítható ahhoz az esszenciális élményhez, amikor színpadi művé emelve (mégis földön tartva) sorjáznak az ezt taglaló szívbemarkoló, vagy egyszerűen kínos esetek.

Hét nő élete bomlik ki a színpadon remekül megírva, a mű O. Horváth Sára díjnyertes munkája. Először egy-egy konkrét szituációban ismerjük meg őket, s koránt sem szent asszonyokként. Az első megszólalások alatt alig találunk olyat, akivel rokonszenveznénk, az egyik hisztis, a másik nyers, a harmadik flegma, a negyedik számító, és így tovább. Mozaikos szerkezetben, először többnyire monológokból, később szaporodó dialógusokból tárulnak fel egyre mélyebben az egyéni sorsok, s ahogy megismerjük a gyökereket, egyre árnyaltabbá válik a tabló.

 

 

A letapasztott sebek mindnyájuknál a gyermekvállalás kapcsán tépődnek fel: legyen, vagy ne legyen gyerek bármi módon, például, ha a férj fűvel-fával csal, ha a nő csak heti egyszeri szerető, ha a gyermek megerőszakolásból fogan, ha a rák miatt nem lehet saját, ha a pár azonos nemű, vagy ha valaki azzal a tudattal nő fel, hogy életét édesanyja halála árán kapta.

Amikor mindez világossá válik, már mindenkivel együtt érzünk, s mindenkinek drukkolunk, hogy e tekervényes, fájdalmas életek nyugvópontra jussanak. Kiváló dramaturgiai fogás, hogy a másik felet egyetlen férfi szereplő képviseli, aki különféleképp kapcsolódik a nőkhöz (férj, szerető, orvos, testvér, volt osztálytárs), s így mintegy katalizátorként fűzi össze és dimenzionálja az élethelyzeteket.

Az előadás megrendítő, de nem végletesen szomorú. Az író, ahol lehet, iróniával szemléli a szereplőket, amit a kiváló színészgárda pompásan abszolvál. A színésznőket két női társulat adja, a KV Társulat és az E-Mancik Színházi Manufaktúra, a férfi szerep (a Radnóti Színházban is játszó) Róbert Gáboré. A minimális tárgyi eszközökkel (lényegében csupán székekkel) újabb és újabb tereket formáló, mégis egyre változatosabb és feszültebb szituációkat teremteni tudó rendezés Widder Kristóf munkája (s az előadás létrejöttében a MASZK Egyesületnek is része volt).

 

 

A hét színésznő hét szín. Mindnyájan végig járják a maguk lelki kálváriáját, néhányan fentről le, mások lentről fel. A Száger Zsuzsanna által alakított feleség jobban vergődik önmagától, mint a házasságától, végül egy újabb terhesség, azaz a sejthetően sérülten megszülető második gyermeke ébreszti fel benne a feltétel nélküli anyai szeretetet. Tarr Judit szeretőként álmodik magának perspektívát, s a hosszú önmanipuláció után egy tragédia ébreszti fel, s juttatja egy reménytelibb, új élet lehetőségéhez. Herman Flóra fiatal jogásza a daganatos betegség poklából az örökbefogadás bürokratikus útvesztőjébe zuhan, amiből végül „ösztönzőleg” megnyíló pénztárcája menti ki. Szirmai Melinda krakéler karaktere ocsmány és alamuszi erőszak áldozatából válik családfenntartó, büszke anyává. Dobra Mara kemény, férfimentes szinglijét egy temetőbeli, anyjával való „beszélgetés” váltja meg görcseitől és önvádjától. Az Urbanovits Krisztina és Sárközi-Nagy Ilona által megformált leszbikus pár kapcsolatát is a gyerekvállalás kérdése, illetve annak egy váratlan csavar által való megvalósulása billenti ki a harmóniából, ráadásul félő, hogy a közvélekedésnek való megfelelési kényszer széttöri jól működő párosukat. Róbert Gábor orvosa ismerősen léha férfitípusokból lett összegyúrva, egyszerre lelkiismeretes és lelkiismeretlen, ám végül róla is kiderül, hogy érzelmi sebhelyeket visel.

Egyik történet sincs a garantáltan boldog végig elvíve, csupán annak lehetőségéig. Hogy az eséllyel ki, hogyan tud sáfárkodni, azt a darab szerencsére nem kerekíti le, így ránk, nézőkre hárul a feladat, hogy az előadást magunkban, saját erkölcsi normánk szerint befejezzük.

Utóirat: A darabban gyakran emlegetik a házaspár fiát, akit Titusznak hívnak. Gyanítottam, hogy O. Horváth Sára névválasztása nem lehet véletlen. Utánanéztem, a Titusz szabin eredetű jelentése: tiszteletre méltó.

A megszületett gyermek tiszteletre méltó. A felnőttek alacsonyíthatják eszközzé.

Ibos Éva  

 

Fotó: Thealter / Németh György


Címke: , , , ,

Warning: Use of undefined constant php - assumed 'php' (this will throw an Error in a future version of PHP) in /home/tiszataj/tiszatajonline.hu/wp-content/themes/tiszataj/post.php on line 118
2021.10.16 - tiszatáj

Gergely Ágnes, Allen Ginsberg, Benedek Miklós, Lázár Bence András, Marno János versei
N. Tóth Anikó, Makkai Flóra, Benedek Szabolcs prózája
Emil Cioran: Gondolatok alkonya, Koman Zsombor Emil Cioranról
Iris Murdoch, Vladimir Tasić tanulmánya
Kritikák Sándor Iván, Szöllősi Mátyás, Ljudmila Ulickaja könyvéről
Diákmelléklet: Nyári Krisztián: Az esőcsinálók boldogsága, avagy mire való a vers?

Tovább olvasom >>>
2021.10.15 - tiszatáj

GONÇALO M. TAVARES: TÁNCKÖNYV
Miért ejt zavarba Gonçalo M. Tavares Tánckönyve? Leginkább azért, mert folyamatosan kimozdít a megszokott olvasási stratégiánkból. Ha végigolvassuk a 106 költeményből álló kötetet, tettre készen kell figyelnünk arra, épp merre taszít, ránt a szöveg, mikor húzza ki lábunk alól az épp megszerzett olvasói pozíciónkat… – BORBÁTH PÉTER KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.10.13 - tiszatáj

CSAPDA A NETEN
4 éve forró pont a #MeToo, valamint legalább ennyi ideje képez beszédtémát a cyberbullying: Barbora Chalupová és Vít Klusák közös dokumentumfilmje megfelelő tárgyismerettel hozza közös nevezőre a dilemmákat, egyszerre új és taszítóan ismerős világba kalauzolva az érdeklődőket… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.10.13 - tiszatáj

TÁRLATTAL IS EMLÉKEZNEK A 700 ÉVE ELHUNYT KÖLTŐRE A TISZATÁJ SZALONBAN
A 700 éve elhunyt olasz költőre, Dantéra emlékeztek hétfőn a Tiszatáj Szalonban, ahol Nátyi Róbert művészettörténész nyitotta meg Géczi János október végéig látható dekollázs tárlatát, majd Pál József irodalomtörténésszel és a kiállító költővel, képzőművésszel az Isteni színjátékról is beszélgetett… – HOLLÓSI ZSOLT BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.10.12 - tiszatáj

HANSÁGI ÁGNES: LÁTHATATLAN LIMESEK
Hansági Ágnes kötete a Tempevölgy gondozásában jelent meg, témáját tekintve pedig határjelenségekre fókuszál, amelyek két nagyobb témára oszlanak: történeti és mediális szempontú tanulmányokra. Egy-egy nagyobb fejezeten belül is széles merítéssel találkozhatunk, hiszen Hansági különböző, egymástól eltérő jelenségeket vizsgálva mutatja be az irodalmi limeseket… – BORBÍRÓ ALETTA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.10.10 - tiszatáj

KUKORELLY ENDRE: Cé Cé Cé Pé AVAGY LASSÚDAD HALADÁS A KOMMUNIZMUS FELÉ
Egy új interjúformát álmodtam meg. Interjú egy könyvvel. Nem a szerzővel, hanem a könyvével (identitást adva annak) „beszélgetek”. Elképzelésem szerint a könyvinterjú se nem kritika, se nem interjú, se nem szépírás, hanem ezek egyvelege… – JANÁKY MARIANNA KÖNYVINTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.10.09 - tiszatáj

MAGYAR BANDA: 12 BETYÁR
Finoman szólva is némi kétkedéssel fordultam egy olyan produkció felé, amely bevallása szerint „az autentikus népzenét a megszokottól eltérő szemszögből” kívánja bemutatni. Ilyen mondatok olvasása kapcsán orbitális tévedések és véget nem érő definíciós viták rémlenek fel bennem a világ- és népzene mibenlétéről. A zenekar tagjai azonban mást ígértek, és hál’ Istennek nem kellett csalódnom… – PIPCZ ILLÉS AJÁNLÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.10.07 - tiszatáj

MEZEY KATALIN: RÉGI NAPOK RENDJE
Mezey Katalin azon szerzők közé tartozik, akik több műfajban is kipróbálták tehetségüket. Prózaíró, költő és műfordító. Számos verseskönyv és prózakötet után legutóbb a Régi napok rendje novelláit vehettük kezünkbe. Két fő részből áll a mű: az első fejezet hét novellája még 1987-ből való, a többi nyolc pedig a 2014-es Ismernek téged után keletkezett. A több évtizedes eltérés ellenére egységesnek mondható a Régi napok rendje…– BAKONYI ISTVÁN KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Tandori Dezső: Felplusztulás, leplusztulás (Előzetességek és utólagosságok [2018–2019])Demény Péter: Az élet gesztenyéi (Slágerek, sanzonok, slamasztikák)H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)