Tiszatájonline | 2020. augusztus 8.

Fellinger Károly gyermekversei

Nagyi szerint
az ő egyetlen unokája
már repülni is tud,
azért nem találja sehol,
hiszen mindig a fellegekben jár.
Nagyi szerint az unokája olyan híres
feltaláló lesz, amilyen még
nem született 
ezen a földgolyón.
Megígérhetem a nagyimnak,
ha tényleg feltaláló leszek,
feltalálom magamat
[…]

Lábujjhegyen

Nagyi megdicsért,

hogy már olyan nagy vagyok,

a csillagokat is elérem.

Nagyapának bevallhatom,

csak azért,

mert lábujjhegyen állok.

Nagyi szerint

Nagyi szerint

az ő egyetlen unokája

már repülni is tud,

azért nem találja sehol,

hiszen mindig a fellegekben jár.

Nagyi szerint az unokája olyan híres

feltaláló lesz, amilyen még

nem született

ezen a földgolyón.

Megígérhetem a nagyimnak,

ha tényleg feltaláló leszek,

feltalálom magamat,

akit helyettem elküldök majd

neki,

hogy legyen kivel játszania.

Ha mégsem sikerülne,

és csak egy repülőre

telne a tudásomból,

azt azonnal utána küldeném,

hogy repüljön hozzám,

a csillagok közé,

s mivel persze a gépbe

nyomkövető is

be lesz építve,

az egész út alatt

becsukhatná a szemét.

Csintalan

Rosszcsont vagyok, csintalan gyerek,

eldobom magamtól az öt

műanyag labdát az udvaron,

az almafa irányába.

Ekkor anyu nem,

de a nagyi megdicsér, hogy

milyen jó ötleteim vannak.

Azt mondja, ahány labdával eltalálom

a fa törzsét, annyi

palacsintát kapok tőle vacsorára,

de összesen csak egyszer lehet próbálkozni.

Sajnos csak egy labda talált célba.

Ám az érte kapott palacsinta mennyei volt,

kárpótolt mindenért.

Majd öt perc alatt bekaptam

a következő négyet is,

bár nem voltak olyan mennyeiek,

mint az első.

Azokat a nagyi jószívűségből adta.

Parkoló

Nagyapa meséli, hogy a

Föld állandóan forog

a Nap körül.

Nagyanya szerint akkor

olyan a Föld, mint nagyapa,

aki annyira földhözragadt, hogy

még véletlenül se talál

szabad parkolóhelyet.