Fellinger Károly gyermekversei
Nagyi szerint
az ő egyetlen unokája
már repülni is tud,
azért nem találja sehol,
hiszen mindig a fellegekben jár.
Nagyi szerint az unokája olyan híres
feltaláló lesz, amilyen még
nem született
ezen a földgolyón.
Megígérhetem a nagyimnak,
ha tényleg feltaláló leszek,
feltalálom magamat
[…]
Lábujjhegyen
Nagyi megdicsért,
hogy már olyan nagy vagyok,
a csillagokat is elérem.
Nagyapának bevallhatom,
csak azért,
mert lábujjhegyen állok.
Nagyi szerint
Nagyi szerint
az ő egyetlen unokája
már repülni is tud,
azért nem találja sehol,
hiszen mindig a fellegekben jár.
Nagyi szerint az unokája olyan híres
feltaláló lesz, amilyen még
nem született
ezen a földgolyón.
Megígérhetem a nagyimnak,
ha tényleg feltaláló leszek,
feltalálom magamat,
akit helyettem elküldök majd
neki,
hogy legyen kivel játszania.
Ha mégsem sikerülne,
és csak egy repülőre
telne a tudásomból,
azt azonnal utána küldeném,
hogy repüljön hozzám,
a csillagok közé,
s mivel persze a gépbe
nyomkövető is
be lesz építve,
az egész út alatt
becsukhatná a szemét.
Csintalan
Rosszcsont vagyok, csintalan gyerek,
eldobom magamtól az öt
műanyag labdát az udvaron,
az almafa irányába.
Ekkor anyu nem,
de a nagyi megdicsér, hogy
milyen jó ötleteim vannak.
Azt mondja, ahány labdával eltalálom
a fa törzsét, annyi
palacsintát kapok tőle vacsorára,
de összesen csak egyszer lehet próbálkozni.
Sajnos csak egy labda talált célba.
Ám az érte kapott palacsinta mennyei volt,
kárpótolt mindenért.
Majd öt perc alatt bekaptam
a következő négyet is,
bár nem voltak olyan mennyeiek,
mint az első.
Azokat a nagyi jószívűségből adta.
Parkoló
Nagyapa meséli, hogy a
Föld állandóan forog
a Nap körül.
Nagyanya szerint akkor
olyan a Föld, mint nagyapa,
aki annyira földhözragadt, hogy
még véletlenül se talál
szabad parkolóhelyet.