09.30.
| Grand Café – Ráolvasás 03 – Orcsik Roland: Legalja >>>
09.28.
| Törzsasztal Műhely – I. Támogatói Bazár és kötetbemutató a Jazz Kocsmában >>>
09.17.
| Jazz Kocsma – Berta Ádám A kígyó feje című regényének bemutatója >>>
09.17.
| Grand Café – 2008–2018: Válság és hegemónia Magyarországon >>>
09.14.
| Grand Café – Ráolvasás 02 – Nemes Z. Márió: Barokk Femina >>>
09.11.
| Deák17 – Egy ecsetvonásnyi Észtország és a Grimm testvérek meséi >>>
09.10.
| Molnár T. Eszter új regényének és kollázsainak bemutatója a Grand Caféban >>>
09.09.
| Duda Éva Társulat – „Újra lendületben! ” >>>
09.08.
| Nobel-díjas író monodrámáját mutatják be a Trafóban >>>
NAPI TANDORI

09.07.
| Kossuth Rádió – Nagyok Nátyi Róberttel >>>
09.09.
| A Ludwig Múzeum pályázati felhívása >>>
08.14.
| Ír kortárs költészeti műfordító műhely >>>
08.10.
| Meghalt Bogdán László székelyföldi író, költő, újságíró >>>
07.20.
| Díjakat nyert Bollywood-ban Goztola Kristina új filmje >>>
07.15.
| PesText RESET – az irodalom most is összeköt – Csillagharcos érkezett! >>>
07.14.
| MOME Kreatív Pakk gyerekeknek a nyári szünetre >>>
07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>
07.03.
| Ők lettek az idei Táblaképfestészeti Biennálé legjobbjai >>>

DISZKÓGLÓRIA – Keresztül-kasul David Bowie életművén

Deczki Sarolta, Fenyvesi Ottó, Horváth Csaba, Lanczkor Gábor, Lengyel Zoltán, Lenkes László, Marton László Távolodó, Marx Laura, Nagy Márta Júlia, Péterfy Bori, Poós Zoltán, Delimir Rešicki, Sopotnik Zoltán, Hannah Sullivan, Szabó Eszter Ágnes, Uhl Gabriella írásai

Havasréti József Najmányi Lászlóról

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. […]

>>>

„Csak az elbeszélők nők, a narratíva inkább emberi”
2020.08.08 - tiszatáj

INTERJÚ HARAG ANITÁVAL

Július 29-én, a Grand Café új, Ráolvasás című zenés irodalmi sorozatának keretében mutatták be Harag Anita Évszakhoz képest hűvösebb című novelláskötetét Szegeden. Az est apropóján a szerzővel hiányról, a nyelv elnyomó és teremtő szerepéről, párkapcsolatok és parkolóhelyek egymásra olvashatóságáról beszélgettünk.

– A Székesfehérvártól nyugatra című novelládban a halott apa tárgyait széthordják a szomszédok, háza a beszakadt tető miatt eladhatatlan marad. A hiány, a felejtés lehetetlensége és az öröklés egyszerre vannak itt jelen. Mit gondolsz a hiány maradandóságáról?

– A hiány nagyon fontos a kötetben. Sokszor az alapfeszültség is ebből bontakozik ki: a hiány a legelemibb szinten meghatározza ezeket a karaktereket. A Székesfehérvártól nyugatra c. novellában az elbeszélő a gyerekkori emlékeiből próbálja összerakni az apa hiányzó személyét, a hozzá fűződő viszonyát, közben pedig újra és újra szembesül vele, hogy nem ismerte azt az embert, akinek a házában most elpakolja a dolgait. Más novellákban a szereplők éppen hogy felejtenek, és félnek ettől a felejtéstől. Az Évszakhoz képest hűvösebb c. szövegben például attól fél az elbeszélő, hogy nem fog emlékezni a volt barátjára. A szakítást is egyre nehezebben idézi fel, az idő múlásával pedig csak a hiány érzése marad meg, az emlékeknek egyre kevésbé vannak körvonalaik. Érdekes, hogy akkor is megmarad a hiány, ha a tárgyára már csak homályosan emlékszünk.

– A karakterek szorongása sokszor az önbecsapásban, tagadásban mutatkozik meg. Az unoka nem hiszi el, hogy a nagyanyja szenilis – biztos megjátssza (Ásványvíz); a lány szerint az alkoholista apa nem lehetett büszke rá – biztos hazudik (Székesfehérvártól nyugatra); a kislány nem bízik magában – biztos csak a halott apja miatt kérik fel szavalni (Minden csütörtökön, októbertől novemberig). Hol állnak a traumafeldolgozás folyamatában ezek a karakterek?

– A karakterek életében a normális családi állapotból történik egy elmozdulás, ennek a hatásai jelennek meg a szövegekben más-más időtávlatból. A Székesfehérvártól nyugatra elbeszélője már évekkel ezelőtt elveszítette a kapcsolatot az apjával, az ő pozíciója már sokkal reflektáltabb. A Minden csütörtökön, októbertől novemberig című novellában viszont nagyon friss az apavesztés, az elbeszélő kamaszlány apja egy éve halt meg, egyik pillanatról a másikra került ki a család életéből. A gyerekelbeszélő nagyon erősen érzékeli, hogy ez után sajnálkozással néznek rá, hogy ő valaki, akit sajnálni kell. Elkezd idegenként tekinteni önmagára ebben a szituációban. Ő most már félárva, lett egy hivatalos megnevezése. A tagadás sokszor magából a traumából és ebből az idegenségérzetből fakad. Olyan, mintha a szereplők külső szemmel látnák magukat, egy új nézőpontból, ezen a traumán keresztül. Van egy identitás-kettőződés, egy identitásszakadás, ami ezt a furcsa, szorongó állapotot eredményezi.

– Szinte teljesen hiányoznak a kötetből a kompetens férfi karakterek, attribútumok. A nagyapák a saját világukba burkolódzva bólogatnak, a báty „csukott ajtó”, az apákat eltemeted. Szándékosan tüntetted el ezeket a szólamokat? Mire hívja ez fel a figyelmet?

– Januárban volt egy könyvbemutatóm a Nyitott Műhelyben, akkor Szolláth Dávid azt mondta, ezekben a novellákban jellemző a matriarchátus. Erős nagymamák, erős anyák, de távoli vagy hiányzó apák, nagypapák. Én azt gondolom, a kötetben vannak kompetens férfikarakterek, de nincsenek az előtérbe tolva. Ilyen az elbeszélő férje a Székesfehérvártól nyugatra című szövegben vagy A krumpli kicsírázikban. És vannak hiányzó, vagy éppen küszködő férfikarakterek is. Nekem az a tapasztalatom, hogy a csonka családokban legtöbbször az apa tűnik el, persze ez sosem ilyen egyszerű. A Huszonöt méter című szövegben az apa válik az anyává, ahogy a gyerekeiért érkező férfinak mondja a tanárnő. A szöveg apa-figurája nem csak alkoholista, hanem igyekszik jó apa lenni, odafigyel a gyerekeire, szereti és támogatja őket. Ugyanakkor kérdés, hogy a női karakterek mennyire kompetensek vagy mennyire vannak jelen ezekben a novellákban. A nagymamák erőszakossága, manipulatív hajlama például több szövegben is megjelenik.

Nem kifejezetten női elbeszélőket akartam egyébként megírni, inkább megfigyelő, szorongó karaktereket.

A férfiakkal és nőkkel való kapcsolataik is alakítják őket, ezeket a kapcsolatokat pedig meghatározza a hiány, vagy valamiféle egyoldalúság, a kommunikáció elcsúszása. A Magyarul című szöveg ukrán főszereplője lehetne férfi is, csak a nevéből derül ki, hogy nő. A kutya a szőnyegre pisil című novellában a férfi és a nő szemszögét is látjuk, a fókusz egyszer a férfin van, máskor a nőn. Csak az elbeszélők nők, a narratíva inkább emberi, mint női vagy férfi. Még az utolsó történetben is (Családi anamnézis), amely a női testhez nagyon specifikusan kapcsolódik [szerk.: mellrák], a félelem, a szorongás, a kényszeresség olyan jellemzők, amelyek bárkire ráillenek ilyen helyzetben.

– A párkapcsolatok dinamikája nálad olykor hasonlít A kutya a szőnyegre pisil című szövegedben felhozott, ház előtti parkolóhelyekre: van egy hallgatólagos megegyezés, ki hova áll. Mekkora a kapcsolati feszültség megalkuvás és tolerancia között? Csak értelmezés kérdése, hogy tekintünk a saját helyzetünkre?

– Karakterektől függ. Ezek a kapcsolatok sokszor a kommunikáció elégtelensége miatt siklanak félre. A kutyás novellánál a fiú még az első randin megjegyzi, hogy a lány szereti a francia bulldogokat, később ezzel akarja meglepni. Közben viszont a lány nem akar kutyát, ezt mégsem kommunikálja, még azután se, hogy már ott a kiskutya. A szereplők nem beszélnek egymással. Vagy megjelenik ez A krumpli kicsírázik című novellában is, ahol a nagymama folyamatosan elbeszél az unoka mellett. Nem is hallja meg, mit mond. Az egyik jelenetben az unoka csak megismétli a nagymama utolsó szavait, és ez fel sem tűnik neki.

Van egy kommunikációs szakadék, ami nem csak a párkapcsolatokban, de családon belül, munkahelyi viszonyokban is megjelenik.

Ezek a karakterek egyébként sokszor elég passzívak, mintha elzárkóznának kicsit a körülöttük lévő történésektől, sodródnak az eseményekkel. Izgatott, hogy ebből a passzivitásból kifut-e valami.

– Az extrovertált karakterek többnyire a narráció túloldalán állnak, mellékszereplők, akik fokozatosan tolakodnak a halkszavú narráció közelébe vagy helyére, például A Lánchíd északi oldala c. novella esetében. Szerinted mekkora a nyelv elnyomó szerepe?

– Előkerült ez a tegnapi kötetbemutatón is, hogy nem hiába E/1-es az elbeszélések nagy része.

Szerintem a nyelvnek abszolút teremtő és romboló ereje van.

A kötődéseik, a viszonyuk a másik emberhez nagyon meghatározzák a szereplőket, és ez a nyelvükben, a nyelvkeveredésükben is megjelenik, a kapcsolataik ráíródnak a nyelvre. A lánchidas szövegben a lány énelbeszélő átveszi a fiú szavait, mondatait. Ez alkalmazkodás, egyik ember hatása a másikra, vagy már több annál? Engem nagyon érdekel, hogyan lehet ábrázolni a nyelvnek ezt a működését.

– A novellákat nem oldod fel: ha van is konfliktus, nincsen rá egyértelmű megoldás. Ahogy a karaktereket, úgy az olvasókat is magukra hagyod. Ilyen értelemben hol fejeződnek be a történeteid?

– Én azt remélem, hogy a nyitott véggel nem hagyják ott az olvasók a szereplőket. Azért is akartam, hogy ne legyen kifutás, megnyugtatás, egyértelmű lezárás, hogy mocorogjon utána az olvasóban, mi is történt tulajdonképpen.

 

Szutorisz Szabolcs

 

  

Fotó: Takács Borisz / B42 – DiY


Címke: , , , , , ,
2020.09.23 - tiszatáj

FELKÉSZÜLÉS MEGHATÁROZATLAN IDEIG TARTÓ EGYÜTTLÉTRE 
Leheletfinom, csaknem éteri dimenziókban járó romantikus történetet készített Horvát Lili. A szociodrámai felhangokkal élő Szerdai gyerek után az idei Venice Days-szekcióban landolt Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre zömmel parányi rezdülésekre, definiálhatatlan érzésekre összpontosító, olykor az európai modernizmus vagy posztmodern éra leleményeiből kölcsönző, alig észrevehető hibákkal rendelkező mestermű… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.09.23 - tiszatáj

INTERJÚ MOLNÁR T. ESZTERREL
Pár héttel ezelőtt, a Grand Caféban mutatták be Szegeden Molnár T. Eszter Teréz, vagy a test emlékezete című regényét. Három elbeszélő, három Teréz, akik mind három nyelven próbálnak kitörni a hallgatásból és beilleszkedni egy-egy új közegbe. Egy összefont regény, amely szótár is egyben. Kézikönyv a kitörölhetetlen múlt és az üldözött jelen összeegyeztetéséhez… – SZUTORISZ SZABOLCS INTERJÚJA

>>>
2020.09.21 - tiszatáj

Szokatlanul keresztezett, részben helyszíni, részben online kötetbemutatóval zárta a nyarat a Törzsasztal Műhely a Jazz Kocsmában. A szlovákiai Peredről online bejelentkező Mucha Dorkát Bencsik Krisztina kérdezte a közönség előtt Puncs című kötetéről, a felolvasás hangulatát pedig Török Dénes alapozta meg zenéjével. A hibrid, inter- és multimediális bemutató után a szerzőt a Puncsról, új ifjúsági és jelenleg készülő regényéről kérdeztük… – BORBÍRÓ ALETTA INTERJÚJA

>>>
2020.09.20 - tiszatáj

Baka István (Szekszárd, 1948. július 25 – Szeged, 1995. szeptember 20.) költő, műfordító.

>>>
2020.09.18 - tiszatáj

RADU ȚUCULESCU: SZTÁLIN, ÁSÓVAL ELŐRE!
A Sztálin, ásóval előre! cselekménye két szálon fut. Az első főszereplője egy falun élő fiú, Adrian, aki az öt- és tizennégy éves kora között megélt élményeiről számol be. Ezek közül az első Sztálin halálhíréhez kötődik, az utolsó pedig a Ceauşescu hatalomra kerülése előtti évekhez. A naiv gyermeki nézőpont már a bevezető történetekben sem érvényesül maradéktalanul, a beszámolókat időről időre olyan utalások szakítják meg, amelyek az elbeszélteknek retrospektív jelleget kölcsönöznek… – HLAVACSKA ANDRÁS KRITIKÁJA

>>>
2020.09.17 - tiszatáj

RELIC (2020)
Bűntudat és személyes élmények szülték Natalie Erika James nagyjátékfilmes debütjét: japán származású, tradicionális ázsiai házban élő nagymamájának demenciája sarkallta alkotásra, miután hosszú ideig kapcsolatba sem lépett a rokonával és 2013-as találkozásuk idején az idős hölgy már fel sem ismerte őt. A Sundance-en, később VOD-on bemutatott Relic-ben a fájdalom és a tehetetlenség összes árnyalata kíméletlenül ott bujkál, ránk törve akkor is, amikor legkevésbé szeretnénk… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.09.14 - tiszatáj

BOJÁR IVÁN ANDRÁS BESZÉLGETÉSE TÉREY JÁNOSSAL
Most is azt gondolom, hogy ameddig nekem így nem lesz Trianonhoz közöm, addig nem tudom azt a bizonyos Trianon-színművet megírni, még akkor sem, hogyha Vidnyánszky Attila telefonálna személyesen, és milliókat kínálna föl ‒ erre persze nem fog sor kerülni. Szóval ez az én válaszom arra, hogy a kísérletező művészszínház foglalkozik-e nemzeti sorsproblémákkal. Szerintem igen, ki-ki a maga módján. Valamiért mégis szeretik odaírni, hogy ez akkor most konkrétan ez. Lehet, hogy tényleg az, és ez nekik valószínűleg hasznavehetetlen, ha egy konzervatív játszóhelyre gondolsz. Adja Isten, hogy ne így legyen…

>>>
2020.09.13 - tiszatáj

RÁCZ LAJOS BESZÉLGETÉSE KONRÁD GYÖRGGYEL 
Érdekes kérdés, hogy kit számítunk zsidónak. Hallottam erről egy anekdotát Izraelben, amely szerint mondták Ben-Gúriónnak, aki megalapította Izrael államot, és az első miniszterelnöke is volt, hogy sokan jönnek a Szovjetunióból olyan zsidók, akikről nem lehet tudni, hogy valójában azok-e. Erre azt válaszolta, ha valaki olyan hülye, hogy zsidónak mondja magát, akkor zsidó…

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő