09.30.
| Szeptemberben indul a Családi Iránytű Klub >>>
09.30.
| Grand Café – Ráolvasás 03 – Orcsik Roland: Legalja >>>
09.28.
| Törzsasztal Műhely – I. Támogatói Bazár és kötetbemutató a Jazz Kocsmában >>>
09.17.
| Jazz Kocsma – Berta Ádám A kígyó feje című regényének bemutatója >>>
09.17.
| Grand Café – 2008–2018: Válság és hegemónia Magyarországon >>>
09.14.
| Grand Café – Ráolvasás 02 – Nemes Z. Márió: Barokk Femina >>>
09.11.
| Deák17 – Egy ecsetvonásnyi Észtország és a Grimm testvérek meséi >>>
09.10.
| Molnár T. Eszter új regényének és kollázsainak bemutatója a Grand Caféban >>>
09.09.
| Duda Éva Társulat – „Újra lendületben! ” >>>
NAPI TANDORI

09.25.
| Bemutatták az első magyarországi dinoszaurusztojást >>>
09.07.
| Kossuth Rádió – Nagyok Nátyi Róberttel >>>
09.09.
| A Ludwig Múzeum pályázati felhívása >>>
08.14.
| Ír kortárs költészeti műfordító műhely >>>
08.10.
| Meghalt Bogdán László székelyföldi író, költő, újságíró >>>
07.20.
| Díjakat nyert Bollywood-ban Goztola Kristina új filmje >>>
07.15.
| PesText RESET – az irodalom most is összeköt – Csillagharcos érkezett! >>>
07.14.
| MOME Kreatív Pakk gyerekeknek a nyári szünetre >>>
07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>

DISZKÓGLÓRIA – Keresztül-kasul David Bowie életművén

Deczki Sarolta, Fenyvesi Ottó, Horváth Csaba, Lanczkor Gábor, Lengyel Zoltán, Lenkes László, Marton László Távolodó, Marx Laura, Nagy Márta Júlia, Péterfy Bori, Poós Zoltán, Delimir Rešicki, Sopotnik Zoltán, Hannah Sullivan, Szabó Eszter Ágnes, Uhl Gabriella írásai

Havasréti József Najmányi Lászlóról

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. […]

>>>

2020.08.06 - tiszatáj

DÓM TÉR PÓTÉVAD

Csaknem teljesen áldozatul esett a koronavírus-járványnak az idei szabadtéri szezon. Végül nyár végére tudtak annyit lazítani a korlátozásokon, hogy pár előadást meg lehetett tartani. A Szegedi Szabadtéri Játékok 4000 fős Dóm téri nézőterét, a hozzá tartozó színpaddal és fémvázas világítóállványzattal azonban nem építették föl. Túl nagy lett volna a költség és a kockázat.

Persze az operaévadnak nem a COVID tett keresztbe, hanem a kormány, amely megszüntette a színházaknak járó átengedett TAÓ-t. A drága műfajt jórészt ebből tudta finanszírozni a szabadtéri. Idén eleve nem terveztek operát, csak az újszegedi játszóhelyre. Ott Händel Agrippinája szép közönségsikert aratott.

Időközben azonban a főhelyszínre is kitaláltak valamit. Először csak a hagyományos szimfonikus ajándékkoncertet, majd az Akárki című misztériumjátékot, végül pedig fölfedezték az archívumot. Egy Shakespeare-vígjátékot és három operát vetítettek le négy egymást követő estén.

Hogyan érvényesül az opera ebben formában? – tettem föl magamnak a kérdést. A Rigolettót és a Toscát a helyszínen, az Aidát felvételről, képernyőn néztem meg. Az első benyomás, hogy a közönség még ingyen is csak mérsékelten találta érdekesnek a vetítést. Míg a viszonylag ismeretlen Händel-darab élő előadására kétszer csaknem megtelt az 1200-as újszegedi lelátó, a három slágerdalműre esténként csak 2-300 ember volt kíváncsi.

Pedig a látvány impozáns, a hangminőség legtöbbször jó. Az Aida felvételén remekül érvényesül Zeke Edit látványterve, talán még impozánsabb, mint élőben. Velich Rita gazdagon díszített, gyönyörű ruhái a premier plánt és a HD-is fölényesen kiállják. A győzelmi trombiták csakúgy mint a Rigoletto színpadi zenekara vagy a Tosca harangjátéka a felvételen értelemszerűen kisebb csoda, mint ott, a helyszínen volt. A Rigoletto látványvilága viszont filmen még zavarosabbnak tűnik, mint annak idején a lelátóról, és a ruhák sem elég markánsak. A Tosca pop-artos dizájnja viszont jól jön le a ledfalról. Igaz, az egyruhás díva, a toprongyos lovag, a reverenda nélküli sekrestyés közeliben még inkább csípi a szemünket.

Az Aida látványos, értelmes előadás, a darab fő értékeit megfelelően képviseli, a legfontosabb szerepek jó gazdákra találtak. A musicales Rigoletto képernyőn nézve még erőtlenebbnek tűnik. Kendi Lajos atlétikus címszereplőjét továbbra sem találtam megrendítőnek. Épp az ellentmondások, a nagy szélsőségek hiányoznak mind alakításából, mint hangszínéből. Keszei Bori szopránja kellemes, de nem igéző. A közeli képeken pedig inkább Rigoletto nővérének látszik, nem a lányának. László Boldizsár mind a három felvételen szerepel. Hercegként magabiztos, de semmi több. Radamesként szép hangszínével és muzikális dallamformálásával tűnik ki. Legjobb szerepe Cavaradossi, a laza festő, akit a sors tragikus hőssé avat. A Levéláriában és az Aida zárókettősében elszorul tőle a szívünk. A két másik szopránszerep az irodalom csúcsát jelenti. A pályakezdő Ádám Zsuzsa jól győzi Aida hosszú szólamát, hangja hajlékony, ugyanakkor tartalmas. Az alakítás egyelőre azonban ígéretes vázlatrajz. Mindent jól ért, mindent jól akar, csak még ritkán éri el a kellő fűtöttségét. Hogy mi ennek a debütálásnak a perspektívája, azt az éteri záróduettben mutatta meg, ahol, hangszínek különössége a legjobban érvényesült. (Egy évvel korábban vérmes Maddalénát formált és énekelt, a Rigolettóban dús mezzo színekkel. És dús idomokkal. Aida finomvonalú, jólszabott halványkék ruhájában remekül mutatott, Maddalénaként viszont Tihanyi Ildikó előnytelenül öltöztette, pontosabban vetkőztette. A kamera kegyetlen.) Rost Andrea két dologban hasonlít rá: ő is most debütált, mint Tosca és neki előnytelen kosztümöt terveztek. Amit – ismerve a művésznő kitűnő alakját – akár komoly (negatív) teljesítménynek is tarthatunk. Viszont világosan megmutatja, mi a különbség egy tehetséges pályakezdő és egy értett nagy művész között. Noha neki is ez volt az első találkozása a szereppel, Toscája teljesen kidolgozott, sokszínű, megrendítő alakítás. Szerelem, elkeseredés, undor, csalfaság minden ott bujkál az arcán és a hangjában. A közeli képeken még nyilvánvalóbb, mennyire intenzíven éli meg ezt a kivételes női sorsot. Kálmándy Mihály hatalmas, impozáns baritonja fenyegető kiterjedést ad Scapriának. És mégis: föl se merül bennünk, hogy az az apró asszony hogy képes leszúrni ezt a nagy melákot. Bocsárdi László rendezésének nagy vonalaival annak idején vitáztam. A róla készült filmen viszont föltűnik, mennyi színészi, játékbeli finomságot oldott meg remekül. Scarpia például kedélyesen átöleli Cavaradossit, ő viszont egy indulatos, gyilkos pillantással söpri le kezét a válláról. A mellékszereplők sajnos egytől közelről még kevésbé karakteresek, mint ahogy azt annak idején a sajtópáholyból megállapítottuk. Kivéve persze a Pásztorfiúként mindenkit elragadó Hrabovszky Bercelt, aki azóta több főszerepet is elénekelt-eljátszott a Szegedi Nemzeti Színházban. Milyen mesés volna, ha a nagytehetségű fiúból igazi színpadi énekes nőne!

A három opera egyik legkiemelkedőbb énekesi produkciójaként emlékeztem Gál Erika Amnerisére. Gazdag mezzója a felvételen talán még vakítóbban izzik. Fölvillanyzóan győzi a szólam mély és magas fekvéseit is. Ezt a gyönyörű fiatal nőt őszintén sajnáljuk, hogy bár élete fény és gazdagság, de sorsa a teljes boldogtalanság. IV. felvonásbeli nagy duettje, melyben mindent megpróbál, hogy magához vonzza szerelmét, majd az utána következő ítélkezési jelent a három este hangi és drámai csúcspontja. Kálmándy Amonasróként is biztos pont, de haloványabb, mint a rendőrfőnök szólamában. Vagy az eltelt két év hagyott rajta egy kis nyomott, vagy csak rosszabb napot fogott ki.

Pál Tamás mind a három darabhoz megejtő frissességgel közelített. A zenei és stílusbiztonság meggyőző. A három felvétel közül mégis a Tosca a legerősebb. De mindhárom megőrzendő érték.

Márok Tamás


Címke: , , ,
2020.09.23 - tiszatáj

FELKÉSZÜLÉS MEGHATÁROZATLAN IDEIG TARTÓ EGYÜTTLÉTRE 
Leheletfinom, csaknem éteri dimenziókban járó romantikus történetet készített Horvát Lili. A szociodrámai felhangokkal élő Szerdai gyerek után az idei Venice Days-szekcióban landolt Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre zömmel parányi rezdülésekre, definiálhatatlan érzésekre összpontosító, olykor az európai modernizmus vagy posztmodern éra leleményeiből kölcsönző, alig észrevehető hibákkal rendelkező mestermű… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.09.23 - tiszatáj

INTERJÚ MOLNÁR T. ESZTERREL
Pár héttel ezelőtt, a Grand Caféban mutatták be Szegeden Molnár T. Eszter Teréz, vagy a test emlékezete című regényét. Három elbeszélő, három Teréz, akik mind három nyelven próbálnak kitörni a hallgatásból és beilleszkedni egy-egy új közegbe. Egy összefont regény, amely szótár is egyben. Kézikönyv a kitörölhetetlen múlt és az üldözött jelen összeegyeztetéséhez… – SZUTORISZ SZABOLCS INTERJÚJA

>>>
2020.09.21 - tiszatáj

Szokatlanul keresztezett, részben helyszíni, részben online kötetbemutatóval zárta a nyarat a Törzsasztal Műhely a Jazz Kocsmában. A szlovákiai Peredről online bejelentkező Mucha Dorkát Bencsik Krisztina kérdezte a közönség előtt Puncs című kötetéről, a felolvasás hangulatát pedig Török Dénes alapozta meg zenéjével. A hibrid, inter- és multimediális bemutató után a szerzőt a Puncsról, új ifjúsági és jelenleg készülő regényéről kérdeztük… – BORBÍRÓ ALETTA INTERJÚJA

>>>
2020.09.20 - tiszatáj

Baka István (Szekszárd, 1948. július 25 – Szeged, 1995. szeptember 20.) költő, műfordító.

>>>
2020.09.18 - tiszatáj

RADU ȚUCULESCU: SZTÁLIN, ÁSÓVAL ELŐRE!
A Sztálin, ásóval előre! cselekménye két szálon fut. Az első főszereplője egy falun élő fiú, Adrian, aki az öt- és tizennégy éves kora között megélt élményeiről számol be. Ezek közül az első Sztálin halálhíréhez kötődik, az utolsó pedig a Ceauşescu hatalomra kerülése előtti évekhez. A naiv gyermeki nézőpont már a bevezető történetekben sem érvényesül maradéktalanul, a beszámolókat időről időre olyan utalások szakítják meg, amelyek az elbeszélteknek retrospektív jelleget kölcsönöznek… – HLAVACSKA ANDRÁS KRITIKÁJA

>>>
2020.09.17 - tiszatáj

RELIC (2020)
Bűntudat és személyes élmények szülték Natalie Erika James nagyjátékfilmes debütjét: japán származású, tradicionális ázsiai házban élő nagymamájának demenciája sarkallta alkotásra, miután hosszú ideig kapcsolatba sem lépett a rokonával és 2013-as találkozásuk idején az idős hölgy már fel sem ismerte őt. A Sundance-en, később VOD-on bemutatott Relic-ben a fájdalom és a tehetetlenség összes árnyalata kíméletlenül ott bujkál, ránk törve akkor is, amikor legkevésbé szeretnénk… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.09.14 - tiszatáj

BOJÁR IVÁN ANDRÁS BESZÉLGETÉSE TÉREY JÁNOSSAL
Most is azt gondolom, hogy ameddig nekem így nem lesz Trianonhoz közöm, addig nem tudom azt a bizonyos Trianon-színművet megírni, még akkor sem, hogyha Vidnyánszky Attila telefonálna személyesen, és milliókat kínálna föl ‒ erre persze nem fog sor kerülni. Szóval ez az én válaszom arra, hogy a kísérletező művészszínház foglalkozik-e nemzeti sorsproblémákkal. Szerintem igen, ki-ki a maga módján. Valamiért mégis szeretik odaírni, hogy ez akkor most konkrétan ez. Lehet, hogy tényleg az, és ez nekik valószínűleg hasznavehetetlen, ha egy konzervatív játszóhelyre gondolsz. Adja Isten, hogy ne így legyen…

>>>
2020.09.13 - tiszatáj

RÁCZ LAJOS BESZÉLGETÉSE KONRÁD GYÖRGGYEL 
Érdekes kérdés, hogy kit számítunk zsidónak. Hallottam erről egy anekdotát Izraelben, amely szerint mondták Ben-Gúriónnak, aki megalapította Izrael államot, és az első miniszterelnöke is volt, hogy sokan jönnek a Szovjetunióból olyan zsidók, akikről nem lehet tudni, hogy valójában azok-e. Erre azt válaszolta, ha valaki olyan hülye, hogy zsidónak mondja magát, akkor zsidó…

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő