Egy derék angol növénykutató írását olvastam a minap, arról szólt, hogy a növények és bizonyos talajlakó gombák kölcsönös előnyök érdekében képesek kapcsolódni egymással, ami a növény gyökereinek intenzív növekedését eredményezi és mindkét félnek javára szolgál. Arról is szó esett, hogy hasonló gombák akár két távolabb álló növényt is összeköthetnek és talán valamiféle anyagcserét is közvetítenek, de ez az állítás még szorgos kísérletekkel bizonyítandó. Később a tudományos írásokat a köznép tartalmatlan nyelvére fordító újságok hangzatos címekkel közölték, hogy a „növények is beszélgetnek”. Nem tudom, hogy a kertemben növő tekintélyes csárszárfa mit szól az Index körüli cirkuszokhoz, de aggódom, hogy teljesen közömbös, pedig az Indexet nem fából készült papíron nyomtatják, igazán elégedett lehetne vele.
Újságírók! Szeretett barátaim, akiket az újságíró iskola meg a napi gyakorlat már régen leszoktatott arról, hogy ami tényekhez, következtetésekhez tartozik és esetleg a tudományról szól, azt valamiképpen megértsétek, esetleg kérdezzetek meg hozzáértőket, ha sok időtök van, akár az Interneten, minden tudás modern forrásán keressetek utána. A növények nem beszélgetnek, az állatok se, az emberek néha. Az emberi beszélgetés, még ha újságírók is kezdeményezik, gondolatokról szól. A beszélt, írott nyelv arra szolgál, hogy nagy erőfeszítésekkel a sokféle kaotikus gondolatot, ami a fejünkben forog, sorba rendezzük, nem az egészet, arra egy élet kevés, azt a néhányat, amiről beszélni vagy írni szeretnénk, szavakba, mondatokba formáljuk, közben vigyázzunk arra, hogy a nyelv ismert szabályait megtartsuk. Az eredmény, akár írás, akár szavak láncolata, alkalmas lehet arra, hogy ha olvassa, hallja valamelyik társunk, az ő fejében új, eddig nem ismert gondolatokat ébresszen. Például arról, hogy a sajtószabadság, ha valahol van, az tulajdonképpen a tulajdonosok szabadsága. Aki sok pénzzel rendelkezik és nem tudja mire költeni, mert már éppen elég stadionja van, elindíthat egy internetes vagy nyomtatott lapot, vagy folyóiratot, amiben a kedve szerint válogatott emberek, a szerkesztőség véleményt mondhat erről-arról, ami éppen a tulajdonosnak tetszik. Tetszik neki, fizeti, a fiúk, lányok meg megírják. Amíg nem koppintanak az ő fejére, mármint a tulajdonoséra, akkor élhet ezzel a szabadsággal. Nos ilyet a növények nem csinálnak. Hallgatnak akkor is, ha már valaki a tövüket töri. Nincsenek gondolataik, se egyszerűek, se bonyolultak, a növényi élet egészen jól elvan gondolatok nélkül. A zsiráfoknak sincsenek autóik, mellesleg a hosszú nyakuk bele se férne, de nem ezért nincsen, lehetne egy lyukat vágni a tetőn és akkor minden rendben lenne, de a zsiráfok erre nem gondolnak. Erre nem, de sok másra igen! Az állatok gondolkodó lények! Gondolhatnak arra, hogy ma reggel megint milyen ízletes ennek a magas akáciának a friss hajtása, vagy arra, hogy nézegetni kell körbe gyakran, mert a múltkor is erre mentek az oroszlánok, szerencsére éppen bezabáltak már. Vagy, hogy az az agresszív kan zsiráf megint a közelben van, jobb lesz békében tovább állni a gyerekkel, ki nem állhatom az ilyeneket.
Az állati élet óriási újítása az volt annak idején, sok millió évvel ezelőtt, hogy felfedezte a gondolatot. A gondolat az érzékelőrendszerek működése során keletkezett, a memória, a tapasztalat segített formálni és kizárólag fontos dolgokra vonatkozik. Ha zsiráf az ember, akkor menekülésre, evésre, szaporodásra, gyereknevelésre, ha viszont oroszlán az illető, akkor a gondolatok a kis nyomorult préda elfogásáról szólnak és harminc-negyven százalékban sikeresen vezérlik az állat viselkedését. Itt nincsenek gombák, az állatok beszélni még nem tudnak, írni se ezért gondolataikkal kizárólag ők maguk foglalkoznak. Ha nem nagyon utálják társaikat, viselkedésükkel adhatnak jelzéseket arról, hogy tűnés innen mert harapok, vagy arról, hogy ott messze gyanús valakik közelednek, jobb lesz odébb állni. Az állati viselkedés lehet gondolatok következménye, nem mindig az, de a gondolatok társakkal nem oszthatók meg.
Az állatok és az egész bioszféra elvolt szépen ezzel a találmánnyal, ha a növények is gondolkodnának, akkor őket is állatoknak neveznénk. A tudomány ilyen, elnevezős. Az egész bioszféra a növények és az állatok sok millió fajtájának igazi problémáit mégis a gondolatok okozták. Az ember ősei, az emberszabású majmok szépen lassan, millió évek alatt rájöttek, hogy együtt minden sikeresebb, növényeket gyűjteni, prédát elkapni, sütni, főzni sokkal könnyebb, ha valaki az erre vonatkozó gondolatait megosztja a többiekkel. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy igyekszem a mások fejében is az enyéimhez hasonló gondolatokat ébreszteni. Ha azután húsz-harminc ilyen majomban egyszerre kialakul valami értelmes közös gondolat, azzal sokkal többre lehet menni az életben, mintha csak egy-egy fej próbálja a saját gondolatait rendezni.
Nem tudom, újságíró barátaim értik-e pontosan. Tehát nem elég egyetlen fejben valamit kitalálni, elgondolni. A gondolatokat másokkal egyeztetni, javítani, csiszolni kell és ha ez sikerül, akár az Indexről is írhatnak értelmesen.
Csányi Vilmos
