Kölcsönpapa

FAMILY ROMANCE, LLC
Dokumentumfilmként talán jobban üzemelne a sztori. Kaspar Astrup Schröder 2012-es, itthon a 10. VERZIO Fesztiválon bemutatott, Családkölcsönző című etűdje egy famíliatagok bérbeadásával foglalkozó japán férfit követ nyomon: szakmájában hibátlanul teljesít, népes otthonában viszont a magány öngyilkosságba taszító gondolata foglalkoztatja… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

FAMILY ROMANCE, LLC

Dokumentumfilmként talán jobban üzemelne a sztori. Kaspar Astrup Schröder 2012-es, itthon a 10. VERZIO Fesztiválon bemutatott, Családkölcsönző című etűdje egy famíliatagok bérbeadásával foglalkozó japán férfit követ nyomon: szakmájában hibátlanul teljesít, népes otthonában viszont a magány öngyilkosságba taszító gondolata foglalkoztatja.

Rémisztő kettősségre húzhatta volna játékfilmet és dokudarabot ötvöző tavalyi munkáját a német újfilm nagy öregje is, Werner Herzogból azonban úgy tűnik, átmenetileg elillant a kreativitás. A Family Romance, LLC tálcán kínálja a szerzőt foglalkoztató, kisebb módosításokkal napjainkban vagy urbánus környezetben is működő témákat, a bércsaládokat koordináló Yuichi Ishii igaz történetéből viszont hiányzik a spiritusz, annak dacára, hogy a férfi távolról olyan herzogi antihősök nyomába érhetne, mint a Kinski-féle hataloméhes, XVI. századi konkvisztádor (Aguirre, Isten haragja) vagy a dzsungelbe operát játszó hajót vontató, hóbortos Fitzcarraldo. Ishii papírmasé figura marad – kidolgozatlansága ráadásul igazán fájó, ha kevesebb, mint 90 után elgondolkodunk, hogy Herzog a személye, viselkedése, illetve a modern japán társadalom tükrében milyen óriási ziccereket nem váltott gólra.

A film szerepjáték-motívuma rögvest szemet szúr: hősünk ugyanis beugróként apákat, netán szeretőket, rég nem látott rokonokat vagy barátokat kelt életre, így a Family Romance, LLC nemcsak a tágabb értelemben vett illúzió természetrajzát teszi idézőjelbe, de jóval konkrétabban a színészet mibenlétét is vesézi. Ishii ilyen rangban egy másik Herzog által megénekelt, partvonalra szorult antiférfi rokona, a Medvebarát színészi karrierről álmodó (a Cheers-szériából Woody Harrelson által kiütött), pálfordulását, majd halálát grizzly-k körében lelő, önmagát nárcisztikusan produkáló Timothy Treadwellje juthat róla eszünkbe. A családkölcsönzőből viszont hiányzik a mentális kisiklás groteszkbe forduló patológiája: Ishii a 12 éves lány, Mahiro eltűnt apjának bőrébe bújva gyakran rokonszenvünkre pályázó karakter. Rózsaszín cseresznyefa-szirmok alatt, tó mellett sétálva, önfeledt járókelők gyűrűjében képes valódi kommunikációra az önkereső lánnyal. Ugyancsak érdekes, Herzog miképp ábrázolja a relációjukat: eleinte Mahiro introvertált, nehezen megnyíló gyerek, miközben Ishii rutinosan végzi a dolgát, az ismeretlen férfi egyre inkább kuncsaftja kedvére tesz. Lezserebb öltözékben róják a tereket, nevetnek, bizalmas információkat osztanak meg egymással, problémáikról beszélnek, vagyis úgy tűnik, igazi apa-lány kapcsolat sarjad a totális idegenségből.

Valóság és apa-fikció dualizmusa azonban nem tarthat sokáig: Herzog rámutat, noha a felek eleinte zökkenőmentesen megtalálják a közös hangot, az igazi virágba borulás lehetetlen. Vagy Mahiro hazudik, esetleg a magabiztosnak tűnő Ishii úr rejtegeti a komplexusait, ezért a Family Romance, LLC-ben a két résztvevő önmagában lappangó gondjai eleve képtelennek festik le a valódi kapcsolat létrejöttét, sőt, akár a normalitás kialakulását. Itt jön a képbe a grandiózus délibábokat kergető, valójában a kényelmetlen reáliák mocsarába vesző Herzog-antihősök portréja: Ishii saját kisszerűségén próbál túllendülni, a főalak valójában a szigorúan tradíciókövető, elfojtásokat generáló japán társadalom polgára. Felhőkarcolók, pagodák rengetegében csatangol, hiába fordulhat egy örök barátjához vagy változtatja meg olyanok életét, akiket nem ismer, száműzöttként lézeng, épp olyan, mint azok, akiken segít.

Humanista darabként ugyancsak nem vall kudarcot a Family Romance, LLC: az író-rendező által papírra vetett, Ishii valódi munkáiból táplálkozó fiktív szkript örömet vesz észre a magát szerencsétlennek tartó nő karneváli jutalmazás-betétjében, harmóniát láttat Ishii és barátja több közös pillanatában. Jóval érdekesebb azonban a neurózisok feltárása: az olykor kifejezetten bizarr szituációk (melyek között a főszereplő és Mahiro kitalált rokonsága jelenti az eleve furcsa kiindulópontot) gyakran a 21. század görbe tükrét nyújtják. Közösségi média torzítja az emberi kapcsolatokat, a párbeszédet végleg felváltotta a virtuális térbe való menekülés és az Instagram-kultusz, robothotelek épülnek elektromos halakkal (a Mocskos zsaru: New Orleans utcáin „Álmodnak-e a halak?”-felvetésére hajazva) és droid-recepcióssal. Herzog úgy gondolja, az egyedüllét továbbra is gyötrő, csaknem elmeproblémákkal fenyegető ragály, a Family Romance, LLC dokudráma-karakterei pusztán lecserélik vagy takargatják a velük maradó nyűgöket. Ott, ahol az emberek nem járnak pszichológushoz, ugyanis az agyturkászok felkeresése gúnyolódással, kirekesztéssel jár, a nép hamarabb fordul a fikcióhoz, rosszabb esetben szórakoztatóipari devianciákhoz, vagyis a direktor tovább árnyalja, sőt, a családi kötelékek kapitalizációja révén társadalmi méretűvé duzzasztja a kezdettől fogva releváns szerepjáték-problémakört. (Ld.: Jake Adelstein szexipart is pellengérre állító true crime-könyve, a Tokió Vice egyik konklúzióját az orvoshoz nem, dominákhoz viszont hamarabb forduló japánokról)

Pontosabban csak növelné, ugyanis idővel a Family Romance, LLC-t mélybe rántja a didaxis és a mű egyéb gyermekbetegségei – a potenciális témákat Herzog nyíltan kimondatja szereplőivel, nem pedig drámai határszituációkat ábrázol vagy karakterológiai folyamatokat tekint át, így Ishiivel, Mahiróval és a többiek belvilágával csak rövid időre azonosulhatunk. Mi több, a videóra forgatott jelenetek csaknem az ázsiai szappanoperák kétes operatőri munkájával rokonítják a filmet, ezen kívül a szcénák is jellegtelen unalommal halmozódnak egymásra: Herzog fragmentált dokudrámát jegyez, melynek töredékes roncsnarratívája sajnos a széteső történetvezetés bosszantó indexe. Hiába látjuk a bánatában koporsókat szemléző, majd egybe bele is fekvő Ishii abszurd rituáléját, egy spiritisztát, a Mahiro anyjával részben fájdaloműzőként, részben hivatalból barátságot kezdeményező családkölcsönzőt vagy egy hegytetőn vezetékes telefonba beszélő hölgyet, ósdi tévéfilmnek hat az író-rendező vizuális antropológiai elemzése.

Apró brillírozásai ellenére a Family Romance, LLC egy fáradt, választott témáján igazi fogást ritkán találó auteur képét mutatja. Hálás témák ide, szívet ütő, gyomorszájon rúgó elidegenedettség-zárókép oda, Werner Herzog aktuális műve inkább a Queen of the Desert fantáziátlanságát viszi tovább, mint akár a Mit tettél, fiam? interpretációkban gazdag, lenyűgöző őrületét vagy a netfüggőség mellékhatásait boncolgató Lo and Behold éleslátását.

Szabó G. Ádám