04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
03.17.
| Tudományos zsebsorozattal szórakoztatja közönségét a Grand Café >>>
03.16.
| Homo Ludens Project feat. Góbi Rita Társulat: Az érintés dicsérete >>>
03.13.
| Új koncertfelvételekkel nyitja meg médiatárát a hosszú hétvégére a 16 éves Müpa >>>
02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
 TiszaLINE Szalon

04.03.
| Milan Dunđerski ifjúsági költészeti díj >>>
03.19.
| Sziveri-díj, 2021 >>>
02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>

Borsi Bálint, Fekete Vince, Fellinger Károly, Gerevich András, Jász Attila, Kiss Anna, Markó Béla, Siska Péter, Szálinger Balázs, Veszelka Attila versei
Grecsó Krisztián, Petrik Iván prózája
„Hogy, ha a csend…” (Szabó Csaba Hölderlin-nyersműfordításai és kommentárjai)
Tanáralakok Németh László, Márai Sándor műveiben (Ifj. Sipka Sándor, Szilágyi Zsófia tanulmányai)
Tiszatáj Diákmelléklet, újra: Hansági Ágnes: Mit jelent ma Jókait olvasni?

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

„Békében a világgal”
2020.07.07 - tiszatáj

BÁN ZSÓFIA: VAGÁNYBAGOLY ÉS A HARMADIK Á

Bán Zsófia mesekönyve kellemes időtöltést nyújthat felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt, hiszen kimagasló nyelvi leleményével olyan örökérvényű igazságokat fogalmaz meg kilencvenhat oldalban, amelyek minden korosztály számára megszívlelendők.

Az érzékenyítő célzattal íródott kötet az „avagy mindenki lehet más” alcímet viseli, utalva ezzel a történet mondanivalójára. A kicsit „szájbarágósra” sikeredett megfogalmazást nem tartom szerencsés választásnak, hiszen a kötet didaktikus jellegének kihangsúlyozása ellenérzéseket válthat ki az olvasóból. Azonban ha túltesszük magunkat a gyerekkori tanító-nevelő célzatú traumatikus könyvélményeinken és kinyitjuk a könyvet, akkor a Vagánybagoly hátralévő lapjainak fogyatkozásával párhuzamosan arra leszünk figyelmesek, hogy a didaxis csak finoman jelenik meg. A felnőttek számára Bán Zsófia első gyerekkönyve egy bájos és humoros egydélutáni olvasmányként, a gyerekek számára pedig a rövid fejezeteknek köszönhetően akár esti meseként szolgálhat. A kötetben előfordulnak olyan szavak (vitustánc), humoros nyelvi fordulatok (kiavászkodik) és mélyebb tudást igénylő szöveghelyek, amelyeket egy alsó tagozatos iskolás még nem érthet meg. Például az alábbi párbeszéd már-már filozofikus jellegű: „Na, jó, megpróbálom – ígérte Dini róka, és Vagánybagoly megdicsérte, amiért nem vágta rá rögtön, hogy megígéri. Ha megpróbálja, és mégsem sikerül, az többet ér, mint egy üres ígéret, nem? Mert legalább megpróbálta.” A kötet emellett egy mai gyermek számára már elévült intertextusokat is tartalmaz (Karib-tenger kalózai, Harry Potter.)

Rögtön az első oldalon láthatjuk a szerző Hanna nevű (Nemhanemka!) lányának egykori, Vagánybagolyról készített rajzát, ami a „Hannának, korábbra” ajánló mellett a mesekönyv keletkezésének körülményeire utal. Az írónő évekkel korábban, az akkor még harmadik osztályos kislánya esti mese-igénye miatt teremtette meg Vagánybagoly alakját, de saját elmondása alapján nem gondolta azt, hogy a kettejük közti beszélgetések részeként elhangzott történetek az írói munkásságához tartoznának, így lánya unszolására írta meg végül a laptopján éveken át „porosodó” mesét könyv formátumban. A kötet nyelve kiválóan kifejezi a gyermeki ártatlanságot, hajlamukat a kíváncsiságra és a világra való rácsodálkozásuk pillanatait: a kifejezések félreértelmezése mellett (Gazdagrét a talált „kincseknek” köszönhetően, mint gazdag rét nyer értelmet), a hangulatfestő és hangutánzó szavak halmozása és a rengeteg szójáték („szemhúúnyásnyit sem aludtak”) biztosítja a kötet humorosságát és lendületét. Csak néhány példa a sok közül: Vagánybagolynak a libazsíros kenyér hallatán a bagolyzsíros kenyérről támadnak víziói, a kitömött állatok boltjának gonosz tulajdonosát Taxidermiának hívják, Dini róka pedig nem megtalálja, hanem felfedezi a Dél-Amerika felirattal ellátott dobozt. A kisebbekre jellemző „gyerekszáj” produktumaira, vagyis a szemantikailag értelmezhetetlen szavakra, szószerkezetekre („ha valami tilos, az csikizi a kíváncsiságukat.”), sőt még mondatokra is találunk példát: „Már mindenki tűkön ült, hogy megtudja, hogy sikerült a fogalmazása. Sőt, egyesek, mint később kiderült, még jobban izgultak, mint mások.” A szereplők gondosan (és okosan!) kiválasztott nevei fontos identitásképzőként funkcionálnak, szinte mindenki beszélő névvel rendelkezik: egyesek a személyiségjegyeik által, míg mások a kinézetük alapján kapták meg a hozzájuk illő nevet, de akadnak olyan nevek is, amelyek viselőjéről csak asszociáció útján kaphatunk bővebb információt (Huszti~hiszti). Nemhanemka a tudálékosságának, Várjon Áron polgármester a településvezetőkről alkotott sztereotípiának, Pikinglis és Ifjú Plíz az angol nyelvtudásának köszönheti a nevét, de a szavak hasonlóságán alapuló csúfnevekkel (Varga Liza~Gargaliza) és ártatlan szándékú átnevezésekkel (a külföldi származású Kohinoorból Noórika lesz) is találkozhatunk. Ráadásul a nyelvi csavarok mögött is komoly témák bújnak meg: a szereplők között egyedül a címadó válik képessé arra, hogy levetkőzve korábbi nevét és az azzal együtt járó szorongást (az Eduárd nevet kapta születésekor lány mivolta ellenére) Vagánybagolyként kezdjen új életet. Az identitásváltást pedig nem másnak, mint a gyermekekkel való barátságának köszönheti.

A kötet mondanivalójához illeszkedve nem beszélhetünk egy konkrét főhősről, minden szereplő egyformán fontos: Vagánybagoly vissza-visszatérő alakként ugyan keretet ad a történetnek, azonban a harmadik á osztály tanulói egytől-egyig hangsúlyos karakterként szerepelnek. A toleranciát és empátiát fejlesztő könyv olykor alárendeli a realitást a tanulságnak, hiszen ki hallott már olyan osztályról, ahol minden diák egy-egy sztereotípiát testesít meg, és a legtöbb szituáció valamilyen napjainkban aktuális problémát ábrázol? A mesekönyv gyerekszereplői alapvetően jó szándékúak, azonban hajlamosak a csúfolódásra, kiközösítésre és egyéb negatív tevékenységekre, ahogy a huncut és a rossz közti különbségre is felhívja a figyelmet. („Nem akarnak rosszat, mondta Valentin, csak huncutok.”) És pont ez az, ami miatt a kötet el tudja érni a célját: úgy hívja fel a figyelmet a problémákra, hogy közben a szereplők hitelesek maradnak. A karakterek se nem angyalok, se nem ördögök, hanem egyszerűen néha rosszul cselekvő gyerekek. Ezt a hozzáállást támasztja alá a két tanártípus szembeállítása: Mimi néni kedvességével és hibáinak beismerésével nagyobb tekintélyre tesz szert a diákok körében, mint a fekete pontokat és egyeseket osztogató Karcsi bácsi. Mimi néni mondja ki a mesekönyv tételmondatát is: „hát milyen DÖÖÖGUNALOM lenne, ha mindenkinek PONT ugyanolyan családja lenne, és mindenki PONT ugyanazt írná, nem igaz?! Hát PONT az a jó, hogy mindenkinek más!”

A kötet bővelkedik az érzékeny kérdésekben, olyan témakörök sztereotípiáit próbálja ledönteni, mint a család (árva gyermek, leszbikus szülők, nagymamájánál élő fiú), identitás (dialektus vagy külső jegyek miatti kicsúfolás, például kövérség, szemüveg), feminizmus (lányok lenézése), és árnyaltan a kisebbségi problémák is megjelennek (a cigány kislány nem az etnikuma miatt, hanem a fekete hajából adódóan nem játszhatja el a szőke hajúként elképzelt Csipkerózsika szerepét.) A szerző az emberi világ előítéleteinek felszámolása mellett a mesei sztereotípiákat sem kíméli: a róka előbb nevezhető nagyképűnek és butának, mint ravasznak, a Csipkerózsikát alakító Nemhanemka pedig önállóan, a fiúk segítsége nélkül „ébred fel.” Nemhanemka egyes szokásainak hangsúlyozása a szöveg rovására megy, például a kislány pirulásának mindig ugyanazokkal a szavakkal történő leírása túl sokszor fordul elő a kötetben, van, ahol egy oldalon kétszer is megjelenik: „Nemhanemkának már az arcán és a nyakán is pipacsvörös foltok virítottak. Ha izgult, mindig megjelentek, előbb az arcán, aztán a nyakán.” „Ahogy Mimi néni kihirdette a fogalmazás témáját, Nemhanemka arcán és nyakán egyszerre jelentkeztek a foltok […]” „Nemhanemka arcát és nyakát szokás szerint azonnal elöntötte a pír, az apró piros foltok a nyakán úgy ütköztek ki egymás után, mint egy reggeli párából előtünedező szigetcsoport. Most is, mint mindig, egy égővörös loknit csavargatott a jobb mutatóujjával.”

A kötet szerkesztője, Kovács Eszter nem végzett alapos munkát, több logikai bukfenc is elkerülte a figyelmét: a harmadik á osztály neveinek feloldására csak a kötet későbbi pontján kerül sor, addig az olvasó számára nem világosak (a magyarázat után viszont humorossá váló) nevek. Mimi néni bemutatására várni kell, ameddig másodszor fel nem tűnik a történetben, ezenkívül Nemhanemka szinte ugyanazokkal a szavakkal kétszer is bemutatásra kerül. A szerkesztési figyelmetlenségből adódóan kiolvasható a fejezetek megírásának sorrendje (például a kötet vége felé szereplő fogalmazásírásos fejezet lehetett először kész, mivel a tanulók bemutatására ekkor kerül sor, valamint Vagánybagoly plecsnijének és pólójának története is később derül ki, mint kellene.) Egy másik időbeli következetlenséget vehetünk észre a Harry Potter-intertextusnál („– Majd te leszel a Hermione a következő Harry Potterben, mi? – gúnyolódott Pikinglis”): a szöveg egy jövőbeli filmre utal, holott a Harry Potter-saga már lezárult.

A kötet grafikusa, Nagy Norbert kiváló munkát végzett, a mesekönyv illusztrációi kifejezőek, stílusukkal illeszkednek a történethez. A fejezetek cselekményét körülíró hosszú címek és a kisbetűs-nagybetűs írásmód váltogatása a kötet nyelvi jellegére jellemző gyermeki stílusra játszik rá, amelyet korábban már említettem. Az illusztrátor nem idealizál (az osztályterem tábláján Mimi néni háta mögött a „Hülye Bonifác!” mondat szerepel), és odafigyel olyan apró részletekre, mint a Vakáció szó bővülésére – párhuzamosan a nyári szünidő közeledtével.

A Vagánybagoly egy liberális könyv (olykor már túlzottan is) optimista nézetekkel, hiszen mindenkiről vakon jót feltételez. Biztos vagyok benne, hogy az olvasók nagy része (velem együtt) nem ért mindenben egyet az írónővel, példának okáért a gyermekek és a hajléktalan – szülők által nem felügyelt – összebarátkozása ellenérzéseket válthat ki a felnőtt olvasókból. A kötet egyik nagy érdeme ebben a tabudöntögetésben és párbeszédkészségben rejlik, hiszen a felvetett témákról akarva-akaratlanul is véleményünk alakul ki, ráadásul az olvasás során számos olyan kérdés merülhet fel a gyermekekben, amik komoly és fontos beszélgetések alapját képezhetik.

Vojnics-Rogics Réka

 

Pozsonyi Pagony Kft.

Budapest, 2019

96 oldal, 3490 Ft

 

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , , ,
2021.04.21 - tiszatáj

TVERDOTA GYÖRGY: HAGYOMÁNY ÉS LELEMÉNY
Kiemelkedően fontos tanulmánykötet jelent meg éppen két éve. Nagy időhatárokat fog egybe, harminc év terméséből állt össze. Az esetleges rossz nyelvek igyekezetét állítsuk meg rögtön. A gyűjtemény nem egy egyébként létező – tipikus – igyekezet terméke, hogy egy szerzőnek legyen sok év után, akár régi szövegekből is, újból egy kötete. Az egész itt lényegesen nagyobbat ad ki, mint az egyes tanulmányok sejtetnék… – SZÉCHENYI ÁGNES KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.17 - tiszatáj

THE FATHER 
Mielőtt bárki kedvét szegné az esetleges teatralitás, nyugodtak lehetünk: Zeller színdarab-adaptációja nemcsak a formai gyerekbetegségektől szabadul meg, hanem egy tematikai irányzat kurrens csúcsdarabjává is avanzsál… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.16 - tiszatáj

Székely Örs szerény költő, még nincs Wikipédia-szócikke se, de pár adat összegyűjthető róla. 1992. május 7-én született Kolozsváron. Brassóban zeneiskolában tanult, majd a Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar-német tanári alapszakos hallgatója volt, a mesterképzést viszont már az ELTÉ-n végezte esztétikán. Jelenleg a doktori disszertációját írja. Tanulmányai mellett volt kántor, alkalmi tudósító vagy service desk agent, ez utóbbi akármit is jelentsen… – BÍRÓ-BALOGH TAMÁS LAUDÁCIÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.15 - tiszatáj

SYPORCA WHANDAL: VÁKUUM CÍMŰ TÁNC- ÉS PERFORMANCE FOTÓI KAPCSÁN
A szavak elmerültek benne… A bennfentes (mégis független) nézőpontok koncentrált köröket, spirális érzeteket gerjesztettek… A mozdulatok fázisai befelé szakadtak, tér-tágító gondolatokat teremtettek, változatosan és visszatérően sokszorozták önmagukat…

Tovább olvasom >>>
2021.04.15 - tiszatáj

SUSANNA CLARKE: PIRANESI
A regényben megjelenő belső és intertextuális utalások valójában már Piranesi nevében benne rejlenek. Nemcsak a Másik neve válik beszédessé, hanem a narrátoráé is, hiszen utal Giovanni Battista Piranesire, egy olasz építészre, rajzművészre, akinek rajzai hasonlóak a Clarke által megálmodott Csarnokokhoz, mindez pedig egy újabb külső referencia lehet az olvasók számára a kötet mélyebb megismeréséhez, értelmezéséhez… – BORBÍRÓ ALETTA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.14 - tiszatáj

DRY CLEANING: NEW LONG LEG
Kötelességemnek érzem azzal kezdeni, hogy annak, amit az angol Dry Cleaning zenekar csinál, tulajdonképpen nem kellene működnie – nem is úgy működik, ahogy a mezei zenehallgató azt megszokhatta kedvenc A- vagy épp Zs-listás Spotify-előadóitól. A londoni banda áprilisban megjelent debütáló albuma, a New Long Leg éppen azért érdekes annyira, mert az egyre görcsösebb pózokba merevedő gitározós-éneklős zenekarok világában egyszerre zavar össze, villanyoz fel, érint meg, és gondolkodtat el arról, milyen is a lesújtó mindennapok felemelő popzenéje 2021-ben… – NAGY AMBRUS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.12 - tiszatáj

Borsi Bálint, Fekete Vince, Fellinger Károly, Gerevich András, Jász Attila, Kiss Anna, Markó Béla, Siska Péter, Szálinger Balázs, Veszelka Attila versei
Grecsó Krisztián, Petrik Iván prózája
„Hogy, ha a csend…” (Szabó Csaba Hölderlin-nyersműfordításai és kommentárjai)
Tanáralakok Németh László, Márai Sándor műveiben (Ifj. Sipka Sándor, Szilágyi Zsófia tanulmányai)
Tiszatáj Diákmelléklet, újra: Hansági Ágnes: Mit jelent ma Jókait olvasni?

Tovább olvasom >>>
2021.04.10 - tiszatáj

KARINTHY GÁBOR ÖSSZEGYŰJTÖTT VERSEI
Ha az olvasó egy olyan költő kötetét veszi a kezébe, amelyik harminc-negyven évvel ezelőtt bizonyos újdonsággal és máig érvényes hatással volt rá, akkor kétféle szempont érvényesül a versek olvasása közben. A félelem vagy csak óvatosság, hogy ennyi idő elteltével vajon ugyanazt az elragadtatást, ugyanazokat az érzelmeket éli újra át, vagy pedig a szöveg már nem talál benne olyan mély visszhangra, az irodalmi köznyelv, az olvasók ízlése megváltozott, és a relevancia helyett inkább irodalomtörténeti meghatározásra kényszerül… – SÁNTHA JÓZSEF KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő