07.31.
| Szabó T. Anna és Bősze Ádám lesz a Képmás-estek vendége a festői Halász-kastélyban >>>
08.23.
| Költözik a budapesti Fülesbagoly Tehetségkutató >>>
08.21.
| Lesz 32. Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja >>>
08.20.
| Három új kiállítással készül a nyitásra a Ludwig Múzeum >>>
08.15.
| Beethoven-esttel készül a Szegedi Szimfonikus Zenekar a Szabadtérire >>>
08.05.
| Törzsasztal Műhely – Irodalmi minisorozat a Grand Caféban >>>
08.01.
| Duda Éva Társulat SUMMER INTENSIVE 2020 >>>
08.01.
| Főszerepben a kortárs fotográfia az idei Garten programjában >>>
07.30.
| Szemtestvér – Filmpremier és beszélgetés a Capa Központban >>>
07.29.
| Grand Café – Harag Anita Évszakhoz képest hűvösebb c. noválláskötetének bemutatója >>>
NAPI TANDORI

07.20.
| Díjakat nyert Bollywood-ban Goztola Kristina új filmje >>>
07.15.
| PesText RESET – az irodalom most is összeköt – Csillagharcos érkezett! >>>
07.14.
| MOME Kreatív Pakk gyerekeknek a nyári szünetre >>>
07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>
07.03.
| Ők lettek az idei Táblaképfestészeti Biennálé legjobbjai >>>
07.01.
| MÓRA RENGETEG – A zöld Móra >>>
06.29.
| HOVA TOVÁBB? – 20. ARC közérzeti pályázat >>>
06.24.
| Fellendíti Szeged turizmusát a járvány után a Szabadtéri >>>
06.20.
| Megújult a magyar irodalom fordításának pályázati rendszere >>>
06.18.
| PesText – Tarol a Reset! >>>

Drubina Orsolya, Eszteró István, Fellinger Károly, Jász Attila, Kovács Dávid, Alice Oswald, Tőzsér Árpád, Vida Gergely, Zalán Tibor versei

Boldog Zoltán, Mátyás Győző, Jesús Moncada prózája

Kulcsár-Szabó Zoltán, Móser Zoltán, Zsadányi Edit, Zsellér Anna tanulmánya

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. A ragyogó tavaszi napfényben szinte csillámlott bibircsókos orcája, ahogy szépítkezett a borotválkozó tükrével a kezében. Arcára a fiatalság illúzióját próbálta kozmetikumok segítségével felkenni. Marcsi, hát te milyen ragyogóan festesz motyogta magában kedvenc nagydarab kisnyugdíjasunk. A rádióban éppen az aznapi híreket sorolták. […]

>>>

Szó szerint minden
2020.07.06 - tiszatáj

SZEMÉLYES KÖNYVAJÁNLÓ

Nagyon is jól emlékszem, és időről-időre újra emlékeznem is kell arra a kényszerű megtorpanásra, amikor Báthori Csabát a piarista orosztanárunk visszaparancsolta a helyére. Második utáni nyáron Csaba lefordította Gogol Revizorját, mert nem volt megelégedve az ismert fordítással. Kezében a kockás füzettel a katedra felé indult, hogy tanárának átadja egész nyarának, minden erejének és tudásának summázatát, az újrafordított Revizort. De a tanár csak rászólt, megállította a padsor mellett félúton. „Magának nem volt ideje egész nyáron megnyiratkoznia? Üljön vissza a helyére!” Csabának minden izma megfeszült, arcára megdöbbenés és értetlen düh települt. Lassan megfordult, az osztályra nem nézett, leszegett fejjel visszaült a helyére, a leghátsó padba.

Nem tudom, hogy a rettegett orosztanár tudta, sejtette-e, hogy diákja milyen mélyszegény körülmények között él, és hogy könyvek, olvasmányok, a nyelv eleven lüktetése óvja meg attól, hogy belefulladjon a kádári proletárok mocsarába. Mi sem tudtuk, az osztálytársai, akik együtt kosaraztunk vele vagy röhögtünk vele szünetekben a folyosókon. Jelenits tudta, egyszer odaadta neki egész honoráriumát, amit egy művéért kapott.

Tavasszal jelent meg Báthori Csaba életrajzi beszélgető könyve Szó szerint minden címmel, két kötetben, 1163 oldalon. „A halálra készülsz” – kérdeztem tőle – „miért kell hatvanpár évesen azt írni ‘minden’, mintha már befejezted volna?” Kérdésemre a választ a beszélgetés nem adta meg, és a vaskos mű végigolvasása sem adja meg.

Minden. Miféle minden? Nem valami gyűjtemény minden egyes darabja, amelyből nincs és már nem is lehet egyetlen eggyel sem több. És nem is a lehetséges legnagyobb teljesítmény, amit túlszárnyalni már nem lehet. Szó szerint minden, a szavak tekintetében minden, a kimondott, leírt, lefordított, megalkotott szavak Báthori számára a minden, a mindenség, a teljesség távlata és az elrejtettség megóvó odúja.
Megdöbbentő mennyiségű és súlyú életműve állomásait, belátásait és kommentárjait találjuk a kötetekben, Füleki Gábor kérdései és fölvetései mentén elbeszélve. Sok száz mini esszét olyan szerzőkről, akikről a magyar olvasó először, gyakran utoljára, Báthoritól hallhatott. Töprengő, ám mindig szuverén értékelését olyan szerzőknek és műhelyeknek, amiket a magyar irodalom jelene az érinthetetlenség és megkérdőjelezhetetlenség oltárképévé emelt, s ezzel lényegében áthelyezett a tárgyalható eleven irodalmi történésekből a kultikus imádás holt tárgyai közé.

„… egy ponttól kezdve a Tandori nevű, fenoménnek elhírelt szövegköpő-masina elárasztotta a nyomtatott sajtót, a könyvkiadókat, a hírközlő eszközöket, mindent a maga erőltetett, átvehetetlen és mesterkélt műanyag műanyagaival.” Báthoriban egy szemernyi félelem sincsen, hogy amit állít, az állítható-e egyáltalán és milyen reakciókat vált ki. A két kötet meggyőzi az olvasót arról, hogy a maga mindenéből megalkotott eddigi művei feljogosítják arra, hogy értékeinek mérlegére helyezhessen minden szerzőt és minden szöveget.

Csaba egyik alapélménye a megtagadott befogadás. A kánonon kívüli mérce-mivolt kínját és feszültségét tematizálja sokszor, sokféle változatban. 1981-ben emigrált Ausztriába, ahol 15 évig élt. A megtanult, de nem gyakorolt németje eleven németté vált ebben a nyelvi közegben, ahol azt is megélte, hogy a német nyelv csak tartományi ízekben és szófordulatokban létezik és ezekben igazi. Kívülről tört befelé abba a nyelvbe, amit a beleszületettek a maguk természetes tudatlanságával használnak. Olyan szerzőket olvasott és fordított, akiket az osztrákok közül is csak az irodalomtörténészek ismernek. Másrészt be akarta léptetni a magyar költészetet a német nyelvbe, és később lefordította József Attila minden versét és verstöredékét. Ezt csak az lehetett képes elvégezni, aki nap mint nap fürdőzött az élő németben.

Báthori költő és műfordító. Magyarra fordította Rilke levelezésének egy nagy részét, négy kötet, közel kétezer oldal. Vagy a svájci Robert Walser verseit és regényeit is nagy részben általa olvashatjuk magyarul. Ezek a fordítások sokban különböznek azokétól, akik nem éltek soha az eredeti nyelvi közegben és Báthori nem röstelli számos példán bemutatni, mennyi félreértés és félrefordítás keletkezett így – a legnagyobbaktól is.

1996-ban hazatelepült, majd 1997-ben második feleségével, Balla Zsófiával együtt alapító tagként csatlakozott a Szépírók társaságához. Olyan irodalmi közegbe érkezett, amiről szomorúan azt kell állítania: „Megfagyott nyelvek idejét éljük, hamis autonómiák bálványozásának, holtágak sokasodásának korszakát.” Báthori a „nagy irodalom” elkötelezettje, amelyet a műveltség, minőség és mélység jellemez. Ehhez törekszik illeszkedni és ezt kéri számon minden irodalomtól. Egyik legfontosabb támasza ebben Nemes Nagy Ágnes volt, akihez fiatalon kötődött, s akinek bátorító szigora végigzümmögi Báthori igyekezeteit, akár szonettekről van szó, akár meditatív-filozofikus sétákról, akár kritikai esszékről. Egy helyütt így jellemzi őt: „olyan férfinő, akinek már a pillantásait is csak szellemi súlyemelőpalánták tudták elviselni”.
Minden elkötelezettség kirekesztettséggel is jár. Aki számára a nagy irodalom válik vallássá, filozófiává és etikává, azt folyton a magára maradás veszélye fenyegeti. „Az ismeretlenségnek – a hiteles költői lépések szempontjából – előnye, hogy nem engedi be ajtódon a versengés gyorsító, méricskélő, önazonosságot esetleg meghamisító démonait. Hátránya azonban, nem tagadom az, hogy hiába érzed magad rejtett kincsnek vagy minek, vagy valami különös póknak, jottányit sem vagy képes javítani a világon.” Kirekesztettség-tudata, eddigi alig überelhető munkásságát tekintve, úgy lehet, energiaforrássá is vált. Drámai olvasni, hogyan keresi, követeli valami zsűri elismerését, miközben fájdalommal kénytelen tudomásul venni, hogy műve értékelhetetlen, mert más értékek szerint méltó minden elismerésre. „De hányszor és hányszor, a legutóbbi időkig is számtalanszor előfordult, hogy írásomat fektették, közlését halogatták, és én magam sem tudtam, él-e még az a pár sor, vagy már a tetszhalál valamelyik nemét választotta.”

A kép, ahogyan megdermed a katedra felé igyekezve, kezében mindenével, és ahogyan megfordul, hogy helyére üljön vissza, az utolsó padba, mára az egész osztálytermet tájolja újra. Padjából katedrát alkotott, melynek mi mind hátat fordítva ülünk.

Nem ajánlom a két vaskos kötetet azoknak, akik az egzotikus ételeket szeretik, s azoknak sem, akik igazolást keresnek saját irodalmi ízlésükre. Azoknak sem, akik sietnek, mert olvasmánylistájukon már ott türelmetlenkedik a következő könyv. Kifejezetten óvom a könyvtől azokat, akik a nagyok árnyékában keresnek enyhületet az átégető nap sugaraitól. A melankolikus töprengőknek ellenben, az önmagukkal szemben szkeptikusoknak, az alázattal művelődőknek nagyon is ajánlom. Olvasmánynak egész nyárra, aztán kézikönyvnek hosszú évekre.

Máté-Tóth András

 

Báthori Csaba – Füleki Gábor: Szó szerint minden I–II.

Cédrus Művészeti Alapítvány

Budapest, 2020.

1160 oldal, 4227 Ft

 

 

 

 

 


Címke: , , , , ,
2020.08.03 - tiszatáj

BERNÁTH DÁNIEL ÉS CSIZIK BALÁZS GEOTAXIS C. KIÁLLÍTÁSA
Bernáth Dániel és Csizik Balázs képzőművészete bizonyos tekintetben a kibernetikusan vezérelt társadalom elképzeléseire is reflektál, azzal párhuzamosan, hogy képalkotási elképzeléseik az absztrakció mentén épülnek fel. Mindemellett pedig azon is dolgoznak, hogy bizonyos képzőművészeti attitűdöket és tradíciókat újragondoljanak és egy olyan alkotói praxist alakítsanak ki, mely képes a mai kor „képiségét” sajátos módon, akár hitelesen is megjeleníteni… – IGOR SPLIT KRITIKÁJA

>>>
2020.07.28 - tiszatáj

INTERJÚ HERCZEG TAMÁSSAL
Közel 20 éve vagyok munkakapcsolatban a Szabadtéri Játékokkal. Ha meg kellene nevezni, hogy melyik a legfontosabb előadásunk, akkor most egyértelműen azt tudnám mondani, hogy az Akárki. Témáját tekintve elképesztően pontosan reagál a művészet erejével mindennapi életünkre. A vírus közepette az emberi létezésről, az elmúlásról beszél, amiből próbálunk kilábalni, és amiből időnként vissza-visszarángatnak minket a mindennapok […]

>>>
2020.07.27 - tiszatáj

ÁCS MARGIT: PÁRBAJ
„Görcsösen óvtam az önálló személyiségem fikcióját – ugyan, kinek van mindenkitől független személyisége?” Az idézet Ács Margit Párbaj című regényéből származik – ebben az eset­ben megfelelő műfaji jelölő a levélregény terminus –, s an­nak ellenére, hogy ez csak egyike a könyvben elhangzó temérdek elgondolkodtató kijelentésnek, mégis egy igen komoly dilemmát helyez a fókuszba… – JANCSOVICS KLAUDIA KRITIKÁJA

>>>
2020.07.26 - tiszatáj

A K-ARTS ACÉLSZOBRÁSZATI KIÁLLÍTÁSA A REÖK-BEN
A REÖK-ben látható válogatás természetesen a térbeli korlátok miatt a monumentális, köztéri plasztikákból csak korlátozottan vonultathat fel, de a szemle így is érzékelteti, hogy az indusztriális plasztika milyen sokszínű, változatos, kreatív megoldásokra képes. Ahogyan a plasztikai ábrázolások tárgykörében is a tradicionális eszközöket, a vésőt és kalapácsot számos esetben felváltották a plazma és lézer vágók, a CNC megmunkáló eszközök, úgy bizonyos ódivatú fogalmainkat érdemes sutba vágnunk… – NÁTYI RÓBERT ÍRÁSA

>>>
2020.07.23 - tiszatáj

MEDVEVILÁG SZICÍLIÁBAN
Olasz–francia koprodukcióban hozta tető alá Dino Buzzati 1945-ös gyerekkönyvét Lorenzo Mattotti képregényíró és illusztrátor. A tavalyi cannes-i szemle Un Certain Regard-szekciójában bemutatkozott Medvevilág Szicíliában noha bizonyos pontokon eltér a forrásanyagtól, zömmel ahhoz hű adaptáció, mely gyermekek, fiatalok és idősek megszólításában egyaránt jeleskedik… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.07.23 - tiszatáj

AKÁRKI
A Szegedi Szabadtéri Játékokat annak idején a salzburgi fesztivál mintájára találták ki. Az ottani Dóm előtt minden évben visszatérő darab az Akárki című misztériumjáték. Ez még soha nem ment Szegeden. Idén viszont a koronavírus miatt csonka évadban ebből tartanak előadást. Bemutató pénteken, de csütörtökön már közönség előtt tartottak nyilvános főpróbát… – MÁROK TAMÁS AJÁNLÓJA

>>>
2020.07.23 - tiszatáj

AGRIPPINA
A jó opera nem olyan bonyolult dolog. Végy egy kitűnő karmestert, néhány nagyszerű és melléjük pár megfelelő énekest! A rendező gondolja végig pontosan miről szól a darab, és miért szól ma, hozzánk! Aztán rendeljetek alá mindent a célnak! Lehet bátran húzni, a szövegen alakítani, újrafordítani! Koncentráljatok a játékra, újrahasznosított díszlet is megteszi, a jelmezeknek fontosabb a karaktere, mint a méregdrága gazdagsága! Ja, és mindebben hinni, kell, hosszan, ámde nyitott szívvel próbálni! A nagy Händel eredeti szándéka másodlagos… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2020.07.22 - tiszatáj

GARACZI LÁSZLÓ: HASÍTÁS
Garaczi ötödik lemur-kötete mintha a klasszikus fejlődési regények szerkezetét imitálná – a fejezetek hét életkori csomópontot jelölnek ki, kronológiai sorrendet tartva kisgyerekkortól az emberélet útjának – századunkban (ha nem is a kelet/közép-európai társadalmakban) legalábbis remélt feléig, az elbeszélő/főszereplő körülbelül 45 éves koráig. A téma is a tradicionális, XIX. századi Bildungsroman sémába illeszthető: hogyan talál hivatására egy ifjú ember, hogy válik íróvá, milyen buktatókon keresztül lesz a fecniből – ha legépelik – mű… – MOLNÁR ZSUZSA KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő