Gál Ferenc: Ház körüli munkák
35.
Ön félreértett. Az a kivétel,
ha szűz hóban gázolok a házig,
és a szélfogóból visszanézve azt látom,
hogy nyomaim a semmibe vezetnek.
Jobb körökben ilyenkor indul el
a kézmosó tál, és a témák felelőse
új húrt pendít.
Elnyomva a lelkek ritkán látott
pőreségét, csak hogy láttassa:
a völgyben beköszönt a hőség,
a hangyák vizet keresnek a házban,
én meg ugyanitt ülök majd.
[…]
35.
Ön félreértett. Az a kivétel,
ha szűz hóban gázolok a házig,
és a szélfogóból visszanézve azt látom,
hogy nyomaim a semmibe vezetnek.
Jobb körökben ilyenkor indul el
a kézmosó tál, és a témák felelőse
új húrt pendít.
Elnyomva a lelkek ritkán látott
pőreségét, csak hogy láttassa:
a völgyben beköszönt a hőség,
a hangyák vizet keresnek a házban,
én meg ugyanitt ülök majd.
Számolgatva, hogy az új helyzetben
hány füle van a falnak,
vagy a szomszéd parcellákon izzadókat.
Ízlelgetve, hogy csodavárásban sem
vagyok utolsó. Hogy a gáláns mancsokat
ehhez mérten lesöpröm magamról,
az idézeteket is magam írom,
az italt viszont combközéppel terelt
zsúrkocsiról, darált jéggel várom.
46.
Hamar belefáradok a blöffölésbe.
A szálak elvarrása helyett
daliás pókjaimmal hencegek,
vagy bedobom, milyen volt
a szülői ház utcafrontján
nemrég felriadnom.
Csak az ágy körüli szőnyegekből
jöttem rá, hol is vagyok,
és mennyire korán van.
Ahogy a forgalom beindult,
leengedtem a redőnyt,
és visszafeküdtem. Nyárelő van,
gondoltam, és járóföldnyire tart még
a beporzás. Homályos átkötéssel
a kihalás méltóságáig jutottam.
Az esélyekhez, hogy megillet-e,
az átrakott és bepolcozott falak
tövében, még egy óra mélyalvással
együtt.