09.30.
| Szeptemberben indul a Családi Iránytű Klub >>>
09.30.
| Grand Café – Ráolvasás 03 – Orcsik Roland: Legalja >>>
09.28.
| Törzsasztal Műhely – I. Támogatói Bazár és kötetbemutató a Jazz Kocsmában >>>
09.17.
| Jazz Kocsma – Berta Ádám A kígyó feje című regényének bemutatója >>>
09.17.
| Grand Café – 2008–2018: Válság és hegemónia Magyarországon >>>
09.14.
| Grand Café – Ráolvasás 02 – Nemes Z. Márió: Barokk Femina >>>
09.11.
| Deák17 – Egy ecsetvonásnyi Észtország és a Grimm testvérek meséi >>>
09.10.
| Molnár T. Eszter új regényének és kollázsainak bemutatója a Grand Caféban >>>
09.09.
| Duda Éva Társulat – „Újra lendületben! ” >>>
NAPI TANDORI

09.25.
| Bemutatták az első magyarországi dinoszaurusztojást >>>
09.07.
| Kossuth Rádió – Nagyok Nátyi Róberttel >>>
09.09.
| A Ludwig Múzeum pályázati felhívása >>>
08.14.
| Ír kortárs költészeti műfordító műhely >>>
08.10.
| Meghalt Bogdán László székelyföldi író, költő, újságíró >>>
07.20.
| Díjakat nyert Bollywood-ban Goztola Kristina új filmje >>>
07.15.
| PesText RESET – az irodalom most is összeköt – Csillagharcos érkezett! >>>
07.14.
| MOME Kreatív Pakk gyerekeknek a nyári szünetre >>>
07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>

DISZKÓGLÓRIA – Keresztül-kasul David Bowie életművén

Deczki Sarolta, Fenyvesi Ottó, Horváth Csaba, Lanczkor Gábor, Lengyel Zoltán, Lenkes László, Marton László Távolodó, Marx Laura, Nagy Márta Júlia, Péterfy Bori, Poós Zoltán, Delimir Rešicki, Sopotnik Zoltán, Hannah Sullivan, Szabó Eszter Ágnes, Uhl Gabriella írásai

Havasréti József Najmányi Lászlóról

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. […]

>>>

Vésztői Zoltán: Az én napom!
2020.06.21 - tiszatáj

 

A válogatásban olvasható dolgozatok az SZTE BTK Magyar Irodalmi Tanszékén tanuló osztatlan tanár szakos hallgatók Kreatív írás kurzuson született munkái. A tárcanovellák témája a koronavírus-helyzet és a karantén, amely egyik napról a másikra változtatta meg mindannyiunk életét. A szövegeket a bezártság, az egybefolyó mindennapok, a megváltozott életritmus, a digitális oktatás nehézségei inspirálták, ám a monoton hétköznapok nem szabtak határt a szárnyaló fantáziának.
Kovács Krisztina

 

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. A ragyogó tavaszi napfényben szinte csillámlott bibircsókos orcája, ahogy szépítkezett a borotválkozó tükrével a kezében. Arcára a fiatalság illúzióját próbálta kozmetikumok segítségével felkenni. Marcsi, hát te milyen ragyogóan festesz motyogta magában kedvenc nagydarab kisnyugdíjasunk. A rádióban éppen az aznapi híreket sorolták. – Az országban a koronavírussal fertőzöttek száma a héten a duplájára emelkedett és sajnos már több halálos esetet is regisztráltak – mondta ezt a rádiós tudósító Hómofiszfalváról. Sajnos munkája pont annyira haszontalan mint kecskére káposztát bízni. Mindenki Marcsija gyorsan ki is kapcsolta a recsegő-ropogó rádiót, nem akarta ilyen szörnyűséges gondolatokkal terhelni fiatalos szellemét. Fogta is hát a kaskáját majd útnak eredt, hisz neki ugyan senki ne mondja meg, hogy mit csináljon ha neki dóga’ van akkó dóga van. Elkészülvén vetett hát magára egy utolsó pillantást, és ingerülten nyugtázta, hogy milyen csálén áll rajta ez a búzakék tavaszi kosztüm. No sebaj – gondolta, úgy se tanálkozok – senkivel. Felhúzta a kis tavaszi cipőcskéjét, melyet a télen matyóhímzésszerű körberágásokkal díszítettek az egerek, majd adott enni az ő egyetlen szíve csücskének, Cirminek. Cirmi nagyon jó macska, minden egeret megfog, megérdemli a prémium csirkehusit igaz-e, Cirmi? Költői kérdése közben pedig már borította is a cupákos nyalánkságot a kedvenc naplopójának.

Az ő nimbusz kétezrese, a huszonöt éves kontrás Csepel bringa csak úgy száguldott az öreglány alatt. Duójuk a filmes detektívpárosokat megszégyenítő módon hasított végig az utcákon, meg nem álltak a bűn helyszínéig; a piacig. A piacra érve Marcsit szinte leírhatatlan eufória csapta meg. Talán ahhoz tudná hasonlítani, mikor tavalyelőtt kettese volt a lottón és 1600 forintot nyert rajta. Vasárnap volt, piaci nap. Tudta, hogy a piacon az emberek hömpölygő hullámai még szebbé varázsolják a már amúgy is csudálatos napját. Nem is volt már biztos benne, hogy az emberek miatt vagy a nélkülözhetetlen alapélelmiszerek miatt érkezett a piacra. Elő is vette gyorsan a bevásárlólistáját, amit előre összeírt magának, hogy visszacsatolást kapjon, hogy ő nem feleslegesen, pusztán szocializálódásból jár a piacra, hát megvan ő egyedül is. Liszt, cukor, tojás, lekvár, sör. Csak a legfontosabbakat, jegyezte meg majd tette is el gyorsan a cetlikét, melyen észrevette a reggeliből származó kolbászzsírfoltot. A piac számára olyan, mint egy nyitott könyv. Mondhatjuk akár úgy is, hogy a piac a jövőnk, ő pedig a jósnő, aki a tenyerünkből, keresztnevünk és vezetéknevünk kombinációjából, de akár a bankszámlánk adataiból is tudna nekünk jósolni. Hamarosan össze is futott barátosnéival Julcsával meg Icukával. A szokásos témák és a témák logikus és megfontolt elemzéseinek lehetett az arra járó-kelő ember szem és fültanúja. Milyen rossz ez a vírus, hát nem lehet sehova se menni. Bezzeg a fiatalok mennek mindenhova, csavarognak meg miegymás. Jaj, a nyugdíjamat utalják, tőlem aztán én otthun maradok. Mit olvastak a Fészbúkon meg mit küldött az unoka a Messzendzseren. Miközben ezeket a velős és kihagyhatatlan témákat boncolgatták, véletlenül eltelt másfél óra. Marcsi. miután észbekapott igyekezett a diskurzuselemzés alapelveinek megfelelően arculatot védeni, és udvariasan implikálni a hölgyeknek, hogy neki haladnia kell, özön dolga van. Szépen összeszedte apránként azt a nyolc kiló cukrot, ugyanennyi lisztet, hat – de inkább – nyolc doboz sört. Tojásból csak két doboz háztáji tyúktojást vett, mert eszébe jutott, hogy amúgy neki is van otthon tizenkét csirkéje, akik úgy tojnak, mintha fizetnének érte. Lekvárt már nem vett, úgy gondolta, hogy arra most nincs szüksége, nem kell neki semmit se sütni mostanában, inkább vett belőle egy doboz Marlborot, nem bírja szegénykém mostanában ezt a veszedelmes időszakot idegekkel. Mielőtt hazaindult volna ismét összefutott egy-két kedves ismerőssel, és újabb mélyenszántó és filozofikus beszélgetések indultak útjukra.

Hazafele rájött, hogy sajnos nagyon nehéz lett a kaska, ezért úgy döntött, inkább tolja a biciklit. A televízióban amúgy is azt mondják, hogy egészséges a mindennapi séta. Gyanítom, visszeres lábai és vizes térde erről másképp vélekedtek. Hazafelé még gyorsan beszaladt pár helyre. A virágboltba, mert hát a temetőbe azért csak ki kell menni, bement a lottózóba, hogy közöljék vele sajnos nem nyert, de jövőhéten, ami már az ötszázhuszonharmadik jövőhét, hátha több szerencséje lesz. A postára is, mert hát a kötelesség az kötelesség, neki fizetni kell a csekkjeit, és mint erkölcsös polgár őt ezek az új törvények nem akadályozhatják meg az emberi normák betartásában. Marcsika biztos olvasta az Antigonét. Hazafelé pedig végig azon gondolkozott, hogy ő megmondta, ez biza az ő napja lesz.

Ahogy hazaért, a ház előtt pont nyakon csípte Vili bácsit, a hóbortos szomszéd urat, aki éppen a kocsmába sietett mielőtt az még bezárna. Vili bá’ sajnálatára, Marcsika barokkos körmondatai és a legnagyobb szónokokat megszégyenítő monológjai miatt nemhogy aznapra de már hétfőre is bezártak volna a kocsmák. Ha már így alakult a helyzet, úgy volt vele az öregúr, hogy megbeszélik az aktuális dógokat. Marika gondolta, hogy megvendégeli kedves szomszédját, és beinvitálta a szelíd otthonkába. Na persze Vili biztos jobban örült volna neki, ha abba az otthonkába invitálják meg, amit az ilyen korú hölgyek alváshoz hordanak, nem pedig abba, ahol él. Cirmi is csatlakozott eme festői idillhez, a párbeszédből dorombolással és nyávogással vette ki a részét. Ahogy a két kedves szomszéd ecsetelte az egymás számára teljesen érdektelen és amúgy is ismert életüket, hosszú percek teltek el. Marcsi úgy döntött, hogy bekapcsolja a rádiót és meghallgatja, mik történtek ma a nagyvilágban. Ismét a kellemesen csengő női hang csapta meg a fülét, amit reggel oly serényen kapcsolt ki, amikor vírus okozta helyzetről volt szó. Az állapot azóta ismét rosszabbodott, már a reggeli adatoknál is több a vírussal diagnosztizáltak száma. Haláleset is történt. Marika felvetette, hogy inkább kikapcsolná ezt a műsort, mert nem szeretné tovább hallgatni, Vilmos helyeselt. Még egy kis ideig beszélgettek a semmiről, majd könnyes búcsút vettek egymástól.

Miután a kedves szomszéd távozott Marika nekiesett az esti rutinjának. A fiatalságát adó külső segédeszközöket lehántott magáról, lekerült a tavaszi ruha cipő és a smink is, majd fürödni és vacsorázni készült. Természetesen Cirmi is megkapta az adagját, hiszen Cirmi jó macska, jár neki is.

Lefekvés előtt Marika minden este gyerekeivel és unokáival beszél. Gyermekeinek elmesélte, hogy nem volt semerre csupán azon a tengernyi helyen, ami az egész napjába került, és ahol az egész napját idegen emberek társaságában töltötte. Gyermekei igyekeztek elmagyarázni a kedves Marika mamának, hogy ez miért nem volt túl okos döntés, de Marika inkább lehalkította a telefont. Az unokák mutogatták a pocsék rajzaikat, melyet ezen az unalmas vasárnapon az otthon fogságában készítettek, Marika szeme pedig könnybe lábadt. Nem tudni, hogy az álmosságtól, a szemüveg nélküli telefonozástól vagy a nívós krétarajzoktól, melyeket a lurkók készítettek. Zárásként szép álmokat hintett a családja e-szemére majd ő is nyugovóra tért.

Reggel Marika szinte kipattant az ágyból. Megcsapta a hétfői nap sugara, amely fátyolszerűen fénylett át a már fél éve ki nem mosott ócska függöny szálai között. Ahogy a nap ráragyogott az arcára, látni lehetett azt a kaján vigyort, amit a tegnap, de egyébként az ezt megelőző összes karanténbéli napon látni lehetett. Ez ma az ő napja lesz, gondolta magában.


Címke: , , , , , , , , ,
2020.09.23 - tiszatáj

FELKÉSZÜLÉS MEGHATÁROZATLAN IDEIG TARTÓ EGYÜTTLÉTRE 
Leheletfinom, csaknem éteri dimenziókban járó romantikus történetet készített Horvát Lili. A szociodrámai felhangokkal élő Szerdai gyerek után az idei Venice Days-szekcióban landolt Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre zömmel parányi rezdülésekre, definiálhatatlan érzésekre összpontosító, olykor az európai modernizmus vagy posztmodern éra leleményeiből kölcsönző, alig észrevehető hibákkal rendelkező mestermű… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.09.23 - tiszatáj

INTERJÚ MOLNÁR T. ESZTERREL
Pár héttel ezelőtt, a Grand Caféban mutatták be Szegeden Molnár T. Eszter Teréz, vagy a test emlékezete című regényét. Három elbeszélő, három Teréz, akik mind három nyelven próbálnak kitörni a hallgatásból és beilleszkedni egy-egy új közegbe. Egy összefont regény, amely szótár is egyben. Kézikönyv a kitörölhetetlen múlt és az üldözött jelen összeegyeztetéséhez… – SZUTORISZ SZABOLCS INTERJÚJA

>>>
2020.09.21 - tiszatáj

Szokatlanul keresztezett, részben helyszíni, részben online kötetbemutatóval zárta a nyarat a Törzsasztal Műhely a Jazz Kocsmában. A szlovákiai Peredről online bejelentkező Mucha Dorkát Bencsik Krisztina kérdezte a közönség előtt Puncs című kötetéről, a felolvasás hangulatát pedig Török Dénes alapozta meg zenéjével. A hibrid, inter- és multimediális bemutató után a szerzőt a Puncsról, új ifjúsági és jelenleg készülő regényéről kérdeztük… – BORBÍRÓ ALETTA INTERJÚJA

>>>
2020.09.20 - tiszatáj

Baka István (Szekszárd, 1948. július 25 – Szeged, 1995. szeptember 20.) költő, műfordító.

>>>
2020.09.18 - tiszatáj

RADU ȚUCULESCU: SZTÁLIN, ÁSÓVAL ELŐRE!
A Sztálin, ásóval előre! cselekménye két szálon fut. Az első főszereplője egy falun élő fiú, Adrian, aki az öt- és tizennégy éves kora között megélt élményeiről számol be. Ezek közül az első Sztálin halálhíréhez kötődik, az utolsó pedig a Ceauşescu hatalomra kerülése előtti évekhez. A naiv gyermeki nézőpont már a bevezető történetekben sem érvényesül maradéktalanul, a beszámolókat időről időre olyan utalások szakítják meg, amelyek az elbeszélteknek retrospektív jelleget kölcsönöznek… – HLAVACSKA ANDRÁS KRITIKÁJA

>>>
2020.09.17 - tiszatáj

RELIC (2020)
Bűntudat és személyes élmények szülték Natalie Erika James nagyjátékfilmes debütjét: japán származású, tradicionális ázsiai házban élő nagymamájának demenciája sarkallta alkotásra, miután hosszú ideig kapcsolatba sem lépett a rokonával és 2013-as találkozásuk idején az idős hölgy már fel sem ismerte őt. A Sundance-en, később VOD-on bemutatott Relic-ben a fájdalom és a tehetetlenség összes árnyalata kíméletlenül ott bujkál, ránk törve akkor is, amikor legkevésbé szeretnénk… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.09.14 - tiszatáj

BOJÁR IVÁN ANDRÁS BESZÉLGETÉSE TÉREY JÁNOSSAL
Most is azt gondolom, hogy ameddig nekem így nem lesz Trianonhoz közöm, addig nem tudom azt a bizonyos Trianon-színművet megírni, még akkor sem, hogyha Vidnyánszky Attila telefonálna személyesen, és milliókat kínálna föl ‒ erre persze nem fog sor kerülni. Szóval ez az én válaszom arra, hogy a kísérletező művészszínház foglalkozik-e nemzeti sorsproblémákkal. Szerintem igen, ki-ki a maga módján. Valamiért mégis szeretik odaírni, hogy ez akkor most konkrétan ez. Lehet, hogy tényleg az, és ez nekik valószínűleg hasznavehetetlen, ha egy konzervatív játszóhelyre gondolsz. Adja Isten, hogy ne így legyen…

>>>
2020.09.13 - tiszatáj

RÁCZ LAJOS BESZÉLGETÉSE KONRÁD GYÖRGGYEL 
Érdekes kérdés, hogy kit számítunk zsidónak. Hallottam erről egy anekdotát Izraelben, amely szerint mondták Ben-Gúriónnak, aki megalapította Izrael államot, és az első miniszterelnöke is volt, hogy sokan jönnek a Szovjetunióból olyan zsidók, akikről nem lehet tudni, hogy valójában azok-e. Erre azt válaszolta, ha valaki olyan hülye, hogy zsidónak mondja magát, akkor zsidó…

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő