Kovács Dávid: Óda Apollónhoz
Ezüstvégű haragod
tör keresztül a mellkasomon,
a hajnal jácinttal hintett ígérete
a sötét horizonton.
(Kiderült).
Önpusztítás és újjászületés
nem csak
a versekben létezik.
[…]
Tekintettel a járványügyi veszélyhelyzetre, a Tiszatáj szerkesztősége úgy döntött, hogy áprilistól a Tiszatáj folyóiratot kizárólag digitálisan teszi elérhetővé az érdeklődők számára. Bízunk benne, hogy a válság elmúltával, amennyiben a folyóirat-támogatások is beindulnak, olvasóink újra nyomtatott formájában is kezükbe vehetik a lapot.
Kovács Dávid további versei most ingyenesen olvashatók a Tiszatáj júniusi számában az issuu.com-on. |
Te Naplelkű ritmus,
aranyvér sugarad,
égi fényed
csepeg töviskoszorúdról.
Fejtsd le lantod húrjairól
minden létezésem,
és annak elemeiből építs
hangos önarcképet.
Precíz sebész a műtőben,
magamra rajzolom a céltáblát:
a szívemet
koncentrikus körök határolják.
Te, aki íjaddal szeretsz,
prédád helyett legyek
én a nyíl tegezedben,
a te kezedben.
Húzz fel,
feszíts ki,
engedj el,
és lőj ki.
Ezüstvégű haragod
tör keresztül a mellkasomon,
a hajnal jácinttal hintett ígérete
a sötét horizonton.
(Kiderült).
Önpusztítás és újjászületés
nem csak
a versekben létezik.