Tiszatájonline | 2020. június 15.

Kovács Dávid: Óda Apollónhoz

Ezüstvégű haragod
tör keresztül a mellkasomon,
a hajnal jácinttal hintett ígérete
a sötét horizonton.

(Kiderült).
Önpusztítás és újjászületés
nem csak
a versekben létezik.
[…]

Tekintettel a járványügyi veszélyhelyzetre, a Tiszatáj szer­kesz­­tősége úgy döntött, hogy áprilistól a Tiszatáj folyóiratot kizárólag digitálisan teszi elérhetővé az érdeklő­dők számára. Bízunk benne, hogy a válság elmúltával, amennyiben a folyó­irat-támogatások is beindulnak, olvasóink újra nyom­ta­tott formájában is kezükbe vehetik a lapot.

Kovács Dávid további versei most ingyenesen olvashatók a Tiszatáj júniusi számában az issuu.com-on.

Te Naplelkű ritmus,

aranyvér sugarad,

égi fényed

csepeg töviskoszorúdról.

Fejtsd le lantod húrjairól

minden létezésem,

és annak elemeiből építs

hangos önarcképet.

Precíz sebész a műtőben,

magamra rajzolom a céltáblát:

a szívemet

koncentrikus körök határolják.

Te, aki íjaddal szeretsz,

prédád helyett legyek

én a nyíl tegezedben,

a te kezedben.

Húzz fel,

feszíts ki,

engedj el,

és lőj ki.

Ezüstvégű haragod

tör keresztül a mellkasomon,

a hajnal jácinttal hintett ígérete

a sötét horizonton.

(Kiderült).

Önpusztítás és újjászületés

nem csak

a versekben létezik.

Tovább >>>