10.09.
| Trafó Galéria: Mögöttes hangok zaja >>>
09.30.
| Szeptemberben indul a Családi Iránytű Klub >>>
09.30.
| Grand Café – Ráolvasás 03 – Orcsik Roland: Legalja >>>
09.28.
| Törzsasztal Műhely – I. Támogatói Bazár és kötetbemutató a Jazz Kocsmában >>>
09.17.
| Jazz Kocsma – Berta Ádám A kígyó feje című regényének bemutatója >>>
09.17.
| Grand Café – 2008–2018: Válság és hegemónia Magyarországon >>>
09.14.
| Grand Café – Ráolvasás 02 – Nemes Z. Márió: Barokk Femina >>>
09.11.
| Deák17 – Egy ecsetvonásnyi Észtország és a Grimm testvérek meséi >>>
09.10.
| Molnár T. Eszter új regényének és kollázsainak bemutatója a Grand Caféban >>>
NAPI TANDORI

09.25.
| Bemutatták az első magyarországi dinoszaurusztojást >>>
09.07.
| Kossuth Rádió – Nagyok Nátyi Róberttel >>>
09.09.
| A Ludwig Múzeum pályázati felhívása >>>
08.14.
| Ír kortárs költészeti műfordító műhely >>>
08.10.
| Meghalt Bogdán László székelyföldi író, költő, újságíró >>>
07.20.
| Díjakat nyert Bollywood-ban Goztola Kristina új filmje >>>
07.15.
| PesText RESET – az irodalom most is összeköt – Csillagharcos érkezett! >>>
07.14.
| MOME Kreatív Pakk gyerekeknek a nyári szünetre >>>
07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>

DISZKÓGLÓRIA – Keresztül-kasul David Bowie életművén

Deczki Sarolta, Fenyvesi Ottó, Horváth Csaba, Lanczkor Gábor, Lengyel Zoltán, Lenkes László, Marton László Távolodó, Marx Laura, Nagy Márta Júlia, Péterfy Bori, Poós Zoltán, Delimir Rešicki, Sopotnik Zoltán, Hannah Sullivan, Szabó Eszter Ágnes, Uhl Gabriella írásai

Havasréti József Najmányi Lászlóról

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. […]

>>>

Tegyél a feketére!
2020.06.15 - tiszatáj

AZ 5 BAJTÁRS

Protest-szatírába oltott Lüszisztraté-átirata (Chi-Raq) és rendőrfilmként is üzemelő anti-rasszista fekete komédiája (Csuklyások) után Spike Lee tovább építi baloldali indíttatású, woke culture-t erősítő pályaképét – a Netflixen debütált Az 5 bajtárs zsánerrevízióként ugyanolyan találó, mint vérbeli szerzői darabként, még ha 155 perces monstre játékideje során végül elő is kerülnek a gyermekbetegségei.

Legutóbb 2008-ban, vagyis az igen giccsesre sikerült Miracle at St. Anna című II. világháborús black cinema-eposszal evezett a háborús filmek vizeire, idén a vietnami háború traumája került sorra, természetesen újfent afroamerikai perspektívából. Írhatnánk, hogy az új mű a #BlackLivesMatter-mozgalom kiáltványfilmje, ám ennél jóval forróbban esszük a kását. Lee – aki egyébként egy Oliver Stone-nak szánt eredeti forgatókönyvet gyurmázott a saját képére – rendkívül összetetten gondolkodik a háborúról és a frontvonalon küzdőkről. Problémakörökben gazdag, végletesen stilizált drámája nemcsak a fehér felsőbbrendűség által hajtott amerikai külpolitika vádirata: Az 5 bajtársból nemcsak az derül ki, hogy az öltönyös politikusok kényelmesen Délkelet-Ázsiába vezénylik a jobb sorsra érdemes, egyetemre készülő fekete ifjúságot, akik sorstársai az USA-ban időzve rendőri brutalitás áldozatai, a direktor a dilemma újabb oldalát is feltárja.

Nála ugyanis az Amerika-mítosz építése kerül górcső alá. Progresszív felfogása szerint Az 5 bajtárs katonái semmiben nem különböznek egyetlen nemzettől sem, legyenek azok amerikaiak, a vietkong, netán franciák vagy skandinávok – a régi emlékeket felelevenítő, halott szakaszvezetőjük maradványait és a több, mint 40 éve föld alá dugott aranyrudakat kereső Ray és három barátja kálváriájával Lee múltat ütköztet a jelennel, napjaink amerikai közhangulatát dekádokra visszanyúló lélektani nyavalyákból eredezteti. Ilyen rangban nemcsak a heist movie-k (rablófilmek) dramaturgiáját illeti kritikával, Az 5 bajtárs centrálisan emlékezetpolitikai darab, intenzív szubjektivitással operáló, karakterépítést sosem hanyagoló lélekboncolgatás. Roham Norm (Chadwick Boseman antiheroikus színezetet kölcsönöz saját Fekete Párduc-imágójának) és társai-barátai ugyanis önző, nyereségvágytól fűtve próbálják túlélni a dzsungelharcot, vagyis a nyomatékosan hátrányos helyzetűeket ábrázoló, nehéz sorsúakra összpontosító black empowerment illúziójára derül fény. Vigyorgó arccal, felsőbbrendűségre hivatkozva dézsmálja meg a parancsnok az aranyat, majd egoizmusával a többieket is megfertőzi, így a ’70-es évek híradófelvételeit imitáló snittek is csalóka szimulákrumok. Lee nem a rossz körülmények között durrogató feketéket szemrevételezi rajtuk, hanem idióta, John Wayne-módra lődöző, kapzsi zsoldosokat. Vagyis a dicső USA-t, melyet golyókkal, két kézzel, izzadságos munkával emeltek a puritánok az őslakosok vagy a hajón rabszolgaként behurcoltak kárára, immár a periférián lévők próbálják kisajátítani.

 

 

A mozi szerkezete és karakterábrázolása ugyancsak erre reflektál: Az 5 bajtárs főhőse fekete létére piros MAGA-sapkás („Make America Great Again”), kizárólag önmaga boldogulását szem előtt tartó, megkeseredett vén, törékeny pszichéje által vezérelt, PTSD-s, Trump-szavazó senkiházi, vagyis a Delroy Lindo által játszott Ray-n keresztül Spike Lee azt mondja, a múlt folyamatosan kontroll alá vonja a jelent. A csaták borzalma 40-50 évvel később is marcangolja a lelket (ugyanezért nem is hajlandó Lee Az ír fiatalítás-technikájával huszonévesekké digitalizálni a szerencsevadászokat), sőt, 1964-73 között sem kizárólag Lyndon B. Johnson miatt vesztettek a fegyveres-botos földműveseket gyilkoló, talmi-szabadságukért küzdő jenkik, hanem azért, mert már akkor is fontosabb volt nekik a saját zsebük tömködése. 2019-re erre rátesz egy újabb lapáttal az elmúlás fájdalma, az öregkor aktivitást és mentális állapotot fenyegető, nosztalgiába űző réme – Lee-nek tehát az időn és az öregedésen kívül a toxikus maszkulinitásról is van mit szólnia. Fotók, archív snittek, night club-színorgia, Apokalipszis, most!-poszter utalnak az egyre dezorientáltabb antihősök leszállóágára, újfent előkerülnek a hibátlan modern kort pozdorjává szaggató régi tévés nyersanyagok. Osztott képmező billenti ki a figurákat, sőt, a paródia jegyében Lee még a mozivásznon a háborút újranyerő reagani izomkolosszusokon is röhög, vagyis oda az ökölbe szorított kezes bajtársiasság romantikája, a direktor A jó, a rossz, a csúf, a Vad banda anti-mitologikus western-filozófiáját örökíti tovább és a kalandfilm-narratívát cáfoló A Sierra Madre kincse és A félelem bére szellemiségében hisz.

Bizalmatlanságról regélő háborús drámaként legalább ilyen erőteljes Az 5 bajtárs: sóvárságukon túl a karakterek provinciális ösztönlényekké züllenek, lévén előítéletesek és szűklátókörűek, nemzeti sztereotípiákkal bélyegzik meg egymást az empatikus odafordulás helyett, így önzésük újabb színezetet nyer. A francia orgazda (Jean Reno) az egyoldalú amerikai önhittségnek döf oda, Ray a nácik vasmarkából kikászálódott franciát inzultálja, de a színesbőrű-ázsiai vadházasságából született fekete-vietnami lánygyermek is a nemzeti-kulturális kódok egyszerre humoros és komoly fricskája, plusz Lee apa-fiú relációt állít fejtőre, konzervatív apát és felvilágosult értelmiségi gyermeket fordít egymás ellen a generációkat tipró háborús trauma forgatagában. Pontosan ezért ütőképes Az 5 bajtárs második félidejére helyezett, ténfergést, botladozást ábrázoló, cselekményt nélkülöző, olykor pszichedéliába torkolló, Marvin Gaye What’s Going On?-jával aláfestett méltatlan háborús acsarkodás: még az ázsiai lázadók is erőszakosak, őket is csak a haszon érdekli, a pacifizmustól jobb elköszönni egy rakás szerencsétlen szánalmas hajtépése miatt.

 

 

Izgalmas, hovatovább árnyaltan boncolgatott témái után azonban Lee becsapja a mozit és önmagát. Propagandistává lényegül, fittyet hány a származásuktól függetlenül önelégülten törtető, haláluk felé sodródó páriák gúnyrajzára. Komikus-rajzfilmszerű végső tűzpárbajt rajzol a vászonra, polifónia helyett az egyoldalúságra szavaz, saját faji elfogultsága révén az afroamerikaiak felsőbbrendűségét üvölti, például a Trump-baseballsapkát kobakjára helyező gaz francia agyonlövésével, már nem érdekli többé saját témája arról, hogy a cél érdekében ugyanolyan amorális tud lenni a fekete, mint a fehér (vagyis az erkölcsi szürkezóna lényeges, nem a polarizált világkép), az európai és a vietnami. Csak egy rassz áll mindenki felett: Az 5 bajtárs intelligenciája így az utolsó pillanatokban szívódik fel. Cseppet sem a fekete öntudat táplálása bosszantó, hanem az erre telepedő giccs. Jogos a „fekete élet is számít” lózung, de nem egy jól felépített, több oldalú, vitriolos szatíra után, érthető volna az apjuknak megbocsátó lányok és fiúk szála, ha nem nyálas-könnyes zárszóként borzolnák a kedélyeket (de a szellemalakkal zajló megbocsátás-szcéna is fejvakarásra késztet), valamint ha Lee nem bölcsesség híján választana magának aktivista-szócsöveket és üvöltené a nagy Tanulságot.

Míg a Chi-Raq-et a vállaltan ironikus hangnem avatta dühös, ám érett celluloid-felszólalássá, illetve a Csuklyások charlotteville-i dokuetűdje a legmegfelelőbb pillanatban bökött rá a fehér szupremácisták indulatára, addig Az 5 bajtárs ellentétes irányú görbét ír le: briliáns felvetéseket fullaszt taszító didaxisba.

Szabó G. Ádám

 

 

 

Da 5 Bloods, 2020

Rendező: Spike Lee

Szereplők: Delroy Lindo, Jonathan Majors, Clarke Peters, Norm Lewis, Isiah Whitlock Jr.

 

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , , ,
2020.09.28 - tiszatáj

ALBERT CAMUS: A BOLDOG HALÁL ÉS AZ IDEGEN 
1936-ot írunk. Camus huszonhárom éves, és befejezte filozófiai tanulmányait Algírban. Követhetné Sartre példáját filozófiatanárként, ám tüdőbaja ebben megakadályozza. Szenvedélyesen veti bele magát a színházi életbe. Közben ír, az 1937-ben megjelenő Színe és visszáján dolgozik. Ugyanakkor egyre inkább foglalkoztatja egy regény megírásának gondolata, aminek nyomait a Carnets I lapjain láthatjuk […]

>>>
2020.09.23 - tiszatáj

FELKÉSZÜLÉS MEGHATÁROZATLAN IDEIG TARTÓ EGYÜTTLÉTRE 
Leheletfinom, csaknem éteri dimenziókban járó romantikus történetet készített Horvát Lili. A szociodrámai felhangokkal élő Szerdai gyerek után az idei Venice Days-szekcióban landolt Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre zömmel parányi rezdülésekre, definiálhatatlan érzésekre összpontosító, olykor az európai modernizmus vagy posztmodern éra leleményeiből kölcsönző, alig észrevehető hibákkal rendelkező mestermű… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.09.23 - tiszatáj

INTERJÚ MOLNÁR T. ESZTERREL
Pár héttel ezelőtt, a Grand Caféban mutatták be Szegeden Molnár T. Eszter Teréz, vagy a test emlékezete című regényét. Három elbeszélő, három Teréz, akik mind három nyelven próbálnak kitörni a hallgatásból és beilleszkedni egy-egy új közegbe. Egy összefont regény, amely szótár is egyben. Kézikönyv a kitörölhetetlen múlt és az üldözött jelen összeegyeztetéséhez… – SZUTORISZ SZABOLCS INTERJÚJA

>>>
2020.09.21 - tiszatáj

Szokatlanul keresztezett, részben helyszíni, részben online kötetbemutatóval zárta a nyarat a Törzsasztal Műhely a Jazz Kocsmában. A szlovákiai Peredről online bejelentkező Mucha Dorkát Bencsik Krisztina kérdezte a közönség előtt Puncs című kötetéről, a felolvasás hangulatát pedig Török Dénes alapozta meg zenéjével. A hibrid, inter- és multimediális bemutató után a szerzőt a Puncsról, új ifjúsági és jelenleg készülő regényéről kérdeztük… – BORBÍRÓ ALETTA INTERJÚJA

>>>
2020.09.20 - tiszatáj

Baka István (Szekszárd, 1948. július 25 – Szeged, 1995. szeptember 20.) költő, műfordító.

>>>
2020.09.18 - tiszatáj

RADU ȚUCULESCU: SZTÁLIN, ÁSÓVAL ELŐRE!
A Sztálin, ásóval előre! cselekménye két szálon fut. Az első főszereplője egy falun élő fiú, Adrian, aki az öt- és tizennégy éves kora között megélt élményeiről számol be. Ezek közül az első Sztálin halálhíréhez kötődik, az utolsó pedig a Ceauşescu hatalomra kerülése előtti évekhez. A naiv gyermeki nézőpont már a bevezető történetekben sem érvényesül maradéktalanul, a beszámolókat időről időre olyan utalások szakítják meg, amelyek az elbeszélteknek retrospektív jelleget kölcsönöznek… – HLAVACSKA ANDRÁS KRITIKÁJA

>>>
2020.09.17 - tiszatáj

RELIC (2020)
Bűntudat és személyes élmények szülték Natalie Erika James nagyjátékfilmes debütjét: japán származású, tradicionális ázsiai házban élő nagymamájának demenciája sarkallta alkotásra, miután hosszú ideig kapcsolatba sem lépett a rokonával és 2013-as találkozásuk idején az idős hölgy már fel sem ismerte őt. A Sundance-en, később VOD-on bemutatott Relic-ben a fájdalom és a tehetetlenség összes árnyalata kíméletlenül ott bujkál, ránk törve akkor is, amikor legkevésbé szeretnénk… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.09.14 - tiszatáj

BOJÁR IVÁN ANDRÁS BESZÉLGETÉSE TÉREY JÁNOSSAL
Most is azt gondolom, hogy ameddig nekem így nem lesz Trianonhoz közöm, addig nem tudom azt a bizonyos Trianon-színművet megírni, még akkor sem, hogyha Vidnyánszky Attila telefonálna személyesen, és milliókat kínálna föl ‒ erre persze nem fog sor kerülni. Szóval ez az én válaszom arra, hogy a kísérletező művészszínház foglalkozik-e nemzeti sorsproblémákkal. Szerintem igen, ki-ki a maga módján. Valamiért mégis szeretik odaírni, hogy ez akkor most konkrétan ez. Lehet, hogy tényleg az, és ez nekik valószínűleg hasznavehetetlen, ha egy konzervatív játszóhelyre gondolsz. Adja Isten, hogy ne így legyen…

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő