07.15.
| Capa Központ – MIAU! >>>
07.16.
| Kossuth Kiadó – A karanténnapok hordaléka… >>>
08.23.
| Költözik a budapesti Fülesbagoly Tehetségkutató >>>
08.21.
| Lesz 32. Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja >>>
08.20.
| Három új kiállítással készül a nyitásra a Ludwig Múzeum >>>
08.15.
| Beethoven-esttel készül a Szegedi Szimfonikus Zenekar a Szabadtérire >>>
08.01.
| Duda Éva Társulat SUMMER INTENSIVE 2020 >>>
07.24.
| Már próbál a Dóm téri „Akárki” Zsótér Sándorral és Hegedűs D. Gézával >>>
07.17.
| Vissza a moziba! címmel rendez országos fesztivált a Cirko Film >>>
07.11.
| Western-klasszikusok mozivásznon Ennio Morricone emlékére >>>
NAPI TANDORI

07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>
07.03.
| Ők lettek az idei Táblaképfestészeti Biennálé legjobbjai >>>
07.01.
| MÓRA RENGETEG – A zöld Móra >>>
06.29.
| HOVA TOVÁBB? – 20. ARC közérzeti pályázat >>>
06.24.
| Fellendíti Szeged turizmusát a járvány után a Szabadtéri >>>
06.20.
| Megújult a magyar irodalom fordításának pályázati rendszere >>>
06.18.
| PesText – Tarol a Reset! >>>
06.09.
| Mégis lesz Szabadtéri Játékok a Dóm téren >>>
06.05.
| Életre kel az árvíz előtti szegedi belváros >>>
06.05.
| A FISZ új kötetei >>>

Drubina Orsolya, Eszteró István, Fellinger Károly, Jász Attila, Kovács Dávid, Alice Oswald, Tőzsér Árpád, Vida Gergely, Zalán Tibor versei

Boldog Zoltán, Mátyás Győző, Jesús Moncada prózája

Kulcsár-Szabó Zoltán, Móser Zoltán, Zsadányi Edit, Zsellér Anna tanulmánya

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. A ragyogó tavaszi napfényben szinte csillámlott bibircsókos orcája, ahogy szépítkezett a borotválkozó tükrével a kezében. Arcára a fiatalság illúzióját próbálta kozmetikumok segítségével felkenni. Marcsi, hát te milyen ragyogóan festesz motyogta magában kedvenc nagydarab kisnyugdíjasunk. A rádióban éppen az aznapi híreket sorolták. […]

>>>

Tegyél a feketére!
2020.06.15 - tiszatáj

AZ 5 BAJTÁRS

Protest-szatírába oltott Lüszisztraté-átirata (Chi-Raq) és rendőrfilmként is üzemelő anti-rasszista fekete komédiája (Csuklyások) után Spike Lee tovább építi baloldali indíttatású, woke culture-t erősítő pályaképét – a Netflixen debütált Az 5 bajtárs zsánerrevízióként ugyanolyan találó, mint vérbeli szerzői darabként, még ha 155 perces monstre játékideje során végül elő is kerülnek a gyermekbetegségei.

Legutóbb 2008-ban, vagyis az igen giccsesre sikerült Miracle at St. Anna című II. világháborús black cinema-eposszal evezett a háborús filmek vizeire, idén a vietnami háború traumája került sorra, természetesen újfent afroamerikai perspektívából. Írhatnánk, hogy az új mű a #BlackLivesMatter-mozgalom kiáltványfilmje, ám ennél jóval forróbban esszük a kását. Lee – aki egyébként egy Oliver Stone-nak szánt eredeti forgatókönyvet gyurmázott a saját képére – rendkívül összetetten gondolkodik a háborúról és a frontvonalon küzdőkről. Problémakörökben gazdag, végletesen stilizált drámája nemcsak a fehér felsőbbrendűség által hajtott amerikai külpolitika vádirata: Az 5 bajtársból nemcsak az derül ki, hogy az öltönyös politikusok kényelmesen Délkelet-Ázsiába vezénylik a jobb sorsra érdemes, egyetemre készülő fekete ifjúságot, akik sorstársai az USA-ban időzve rendőri brutalitás áldozatai, a direktor a dilemma újabb oldalát is feltárja.

Nála ugyanis az Amerika-mítosz építése kerül górcső alá. Progresszív felfogása szerint Az 5 bajtárs katonái semmiben nem különböznek egyetlen nemzettől sem, legyenek azok amerikaiak, a vietkong, netán franciák vagy skandinávok – a régi emlékeket felelevenítő, halott szakaszvezetőjük maradványait és a több, mint 40 éve föld alá dugott aranyrudakat kereső Ray és három barátja kálváriájával Lee múltat ütköztet a jelennel, napjaink amerikai közhangulatát dekádokra visszanyúló lélektani nyavalyákból eredezteti. Ilyen rangban nemcsak a heist movie-k (rablófilmek) dramaturgiáját illeti kritikával, Az 5 bajtárs centrálisan emlékezetpolitikai darab, intenzív szubjektivitással operáló, karakterépítést sosem hanyagoló lélekboncolgatás. Roham Norm (Chadwick Boseman antiheroikus színezetet kölcsönöz saját Fekete Párduc-imágójának) és társai-barátai ugyanis önző, nyereségvágytól fűtve próbálják túlélni a dzsungelharcot, vagyis a nyomatékosan hátrányos helyzetűeket ábrázoló, nehéz sorsúakra összpontosító black empowerment illúziójára derül fény. Vigyorgó arccal, felsőbbrendűségre hivatkozva dézsmálja meg a parancsnok az aranyat, majd egoizmusával a többieket is megfertőzi, így a ’70-es évek híradófelvételeit imitáló snittek is csalóka szimulákrumok. Lee nem a rossz körülmények között durrogató feketéket szemrevételezi rajtuk, hanem idióta, John Wayne-módra lődöző, kapzsi zsoldosokat. Vagyis a dicső USA-t, melyet golyókkal, két kézzel, izzadságos munkával emeltek a puritánok az őslakosok vagy a hajón rabszolgaként behurcoltak kárára, immár a periférián lévők próbálják kisajátítani.

 

 

A mozi szerkezete és karakterábrázolása ugyancsak erre reflektál: Az 5 bajtárs főhőse fekete létére piros MAGA-sapkás („Make America Great Again”), kizárólag önmaga boldogulását szem előtt tartó, megkeseredett vén, törékeny pszichéje által vezérelt, PTSD-s, Trump-szavazó senkiházi, vagyis a Delroy Lindo által játszott Ray-n keresztül Spike Lee azt mondja, a múlt folyamatosan kontroll alá vonja a jelent. A csaták borzalma 40-50 évvel később is marcangolja a lelket (ugyanezért nem is hajlandó Lee Az ír fiatalítás-technikájával huszonévesekké digitalizálni a szerencsevadászokat), sőt, 1964-73 között sem kizárólag Lyndon B. Johnson miatt vesztettek a fegyveres-botos földműveseket gyilkoló, talmi-szabadságukért küzdő jenkik, hanem azért, mert már akkor is fontosabb volt nekik a saját zsebük tömködése. 2019-re erre rátesz egy újabb lapáttal az elmúlás fájdalma, az öregkor aktivitást és mentális állapotot fenyegető, nosztalgiába űző réme – Lee-nek tehát az időn és az öregedésen kívül a toxikus maszkulinitásról is van mit szólnia. Fotók, archív snittek, night club-színorgia, Apokalipszis, most!-poszter utalnak az egyre dezorientáltabb antihősök leszállóágára, újfent előkerülnek a hibátlan modern kort pozdorjává szaggató régi tévés nyersanyagok. Osztott képmező billenti ki a figurákat, sőt, a paródia jegyében Lee még a mozivásznon a háborút újranyerő reagani izomkolosszusokon is röhög, vagyis oda az ökölbe szorított kezes bajtársiasság romantikája, a direktor A jó, a rossz, a csúf, a Vad banda anti-mitologikus western-filozófiáját örökíti tovább és a kalandfilm-narratívát cáfoló A Sierra Madre kincse és A félelem bére szellemiségében hisz.

Bizalmatlanságról regélő háborús drámaként legalább ilyen erőteljes Az 5 bajtárs: sóvárságukon túl a karakterek provinciális ösztönlényekké züllenek, lévén előítéletesek és szűklátókörűek, nemzeti sztereotípiákkal bélyegzik meg egymást az empatikus odafordulás helyett, így önzésük újabb színezetet nyer. A francia orgazda (Jean Reno) az egyoldalú amerikai önhittségnek döf oda, Ray a nácik vasmarkából kikászálódott franciát inzultálja, de a színesbőrű-ázsiai vadházasságából született fekete-vietnami lánygyermek is a nemzeti-kulturális kódok egyszerre humoros és komoly fricskája, plusz Lee apa-fiú relációt állít fejtőre, konzervatív apát és felvilágosult értelmiségi gyermeket fordít egymás ellen a generációkat tipró háborús trauma forgatagában. Pontosan ezért ütőképes Az 5 bajtárs második félidejére helyezett, ténfergést, botladozást ábrázoló, cselekményt nélkülöző, olykor pszichedéliába torkolló, Marvin Gaye What’s Going On?-jával aláfestett méltatlan háborús acsarkodás: még az ázsiai lázadók is erőszakosak, őket is csak a haszon érdekli, a pacifizmustól jobb elköszönni egy rakás szerencsétlen szánalmas hajtépése miatt.

 

 

Izgalmas, hovatovább árnyaltan boncolgatott témái után azonban Lee becsapja a mozit és önmagát. Propagandistává lényegül, fittyet hány a származásuktól függetlenül önelégülten törtető, haláluk felé sodródó páriák gúnyrajzára. Komikus-rajzfilmszerű végső tűzpárbajt rajzol a vászonra, polifónia helyett az egyoldalúságra szavaz, saját faji elfogultsága révén az afroamerikaiak felsőbbrendűségét üvölti, például a Trump-baseballsapkát kobakjára helyező gaz francia agyonlövésével, már nem érdekli többé saját témája arról, hogy a cél érdekében ugyanolyan amorális tud lenni a fekete, mint a fehér (vagyis az erkölcsi szürkezóna lényeges, nem a polarizált világkép), az európai és a vietnami. Csak egy rassz áll mindenki felett: Az 5 bajtárs intelligenciája így az utolsó pillanatokban szívódik fel. Cseppet sem a fekete öntudat táplálása bosszantó, hanem az erre telepedő giccs. Jogos a „fekete élet is számít” lózung, de nem egy jól felépített, több oldalú, vitriolos szatíra után, érthető volna az apjuknak megbocsátó lányok és fiúk szála, ha nem nyálas-könnyes zárszóként borzolnák a kedélyeket (de a szellemalakkal zajló megbocsátás-szcéna is fejvakarásra késztet), valamint ha Lee nem bölcsesség híján választana magának aktivista-szócsöveket és üvöltené a nagy Tanulságot.

Míg a Chi-Raq-et a vállaltan ironikus hangnem avatta dühös, ám érett celluloid-felszólalássá, illetve a Csuklyások charlotteville-i dokuetűdje a legmegfelelőbb pillanatban bökött rá a fehér szupremácisták indulatára, addig Az 5 bajtárs ellentétes irányú görbét ír le: briliáns felvetéseket fullaszt taszító didaxisba.

Szabó G. Ádám

 

 

 

Da 5 Bloods, 2020

Rendező: Spike Lee

Szereplők: Delroy Lindo, Jonathan Majors, Clarke Peters, Norm Lewis, Isiah Whitlock Jr.

 

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , , ,
2020.07.13 - tiszatáj

GUILLAUME MÉTAYER TÜRELEMÜVEG CÍMŰ KÖTETÉRŐL
Guillaume Métayer-t hazájában irodalomtörténészként, Fried­rich Nietzsche fordítójaként, a magyar irodalom (például József Attila és magyar kortárs szerzők) francia tolmácsolójaként is ismer(het)ik, és nem mellesleg költőként is, aki nemrégiben a Magvetőnek köszönhetően a magyar olvasóknak is bemutatkozott az Időmérték címet viselő sorozatban. Debütálás tehát ez a vékonyka, kabátzsebbe illő kötet… – ÉLES ÁRPÁD KRITIKÁJA

>>>
2020.07.12 - tiszatáj

A HALHATATLAN GÁRDA
Csúcsra járatta üzletpolitikáját a Marvel Moziverzum: a Végtelen háború és a Végjáték téren-időn átívelő, ősgonoszt földbe tipró és sajnálatosan gügye humorú szuperhős-megalomániái nemcsak rekordbevételt gyűjtöttek össze, hanem az egykor csillogó páncélzatú Bosszúállók hitelét is lerombolták. Tavaly még a hírét is alig lehetett hallani, a Netflix viszont nemcsak az év eddigi talán legnagyobb sleeper hitjével örvendeztet, de hathatós szintézist is nyújt a megafilm-panelekbe fáradtaknak… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.07.11 - tiszatáj

SZABÓ GÁBOR: TÖRTÉNETEINK VÉGE
A könyv az Emlékezés a kortárs irodalomban alcímet viseli, ebből, a fülszövegből, valamint a tartalomjegyzék felületes áttekintéséből már világosan kirajzolódik, milyen témát járnak körbe az egyes írások. Ahogyan Angyalosi Gergely is írja az Erdődy Edit-díjas szerzőnek szánt laudációjában: „Szabó Gábor tanulmányai ugyanis nem egyszerűen különféle szerzők egyes műveiről szóló, egymástól elkülönülő esszék, hanem végigvonul rajtuk […] egy jól körülírható problematika”… – DECZKI SAROLTA KRITIKÁJA

>>>
2020.07.10 - tiszatáj

INTERJÚ AZ AZNAP PROJEKT TAGJAIVAL
A dunakanyari AZNAP Projekt a transzzene, valamint a jazz fuzionálásának igazán különleges hangzásvilágával bűvöli el hallgatóit. Ennek a formációnak idén jelent meg az első nagylemeze Számtalan címmel. A zenekar három tagjával beszélgettünk, Stanislaw Lazarussal (doromb, mc), Németh Balázs Kristóffal (dob) és Őri Kiss Botonddal (zongora)… – BRESTYÁNSZKI BERNADETT INTERJÚJA

>>>
2020.07.09 - tiszatáj

FAMILY ROMANCE, LLC
Dokumentumfilmként talán jobban üzemelne a sztori. Kaspar Astrup Schröder 2012-es, itthon a 10. VERZIO Fesztiválon bemutatott, Családkölcsönző című etűdje egy famíliatagok bérbeadásával foglalkozó japán férfit követ nyomon: szakmájában hibátlanul teljesít, népes otthonában viszont a magány öngyilkosságba taszító gondolata foglalkoztatja… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.07.07 - tiszatáj

BÁN ZSÓFIA: VAGÁNYBAGOLY ÉS A HARMADIK Á
Bán Zsófia mesekönyve kellemes időtöltést nyújthat felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt, hiszen kimagasló nyelvi leleményével olyan örökérvényű igazságokat fogalmaz meg kilencvenhat oldalban, amelyek minden korosztály számára megszívlelendők. Az érzékenyítő célzattal íródott kötet az „avagy mindenki lehet más” alcímet viseli, utalva ezzel a történet mondanivalójára… – VOJNICS-ROGICS RÉKA KRITIKÁJA

>>>
2020.07.07 - tiszatáj

(1928–2020)
Talán olyannyira mitikus ködbe burkolózott Morricone személye, hogy nem is hinnénk, karrierje valójában iskolapéldája a szamárlétra végigjárásának. Rádiójátékokhoz szerzett zenét, az első években megkötötte a kezét az amerikai slágerritmusukhoz való kötelező idomulás. Később váltott, improvizációs-avantgárd dallamokat komponált az Il Gruppo kísérleti műhelyében, a klasszikus témákat jazz-zel, funkkal fuzionálva… – SZABÓ G. ÁDÁM NEKROLÓGJA

>>>
2020.07.06 - tiszatáj

SZEMÉLYES KÖNYVAJÁNLÓ
Nagyon is jól emlékszem, és időről-időre újra emlékeznem is kell arra a kényszerű megtorpanásra, amikor Báthori Csabát a piarista orosztanárunk visszaparancsolta a helyére. Második utáni nyáron Csaba lefordította Gogol Revizorját, mert nem volt megelégedve az ismert fordítással. Kezében a kockás füzettel a katedra felé indult, hogy tanárának átadja egész nyarának, minden erejének és tudásának summázatát, az újrafordított Revizort… – MÁTÉ-TÓTH ANDRÁS ALÁNLÓJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő