04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
03.17.
| Tudományos zsebsorozattal szórakoztatja közönségét a Grand Café >>>
03.16.
| Homo Ludens Project feat. Góbi Rita Társulat: Az érintés dicsérete >>>
03.13.
| Új koncertfelvételekkel nyitja meg médiatárát a hosszú hétvégére a 16 éves Müpa >>>
02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
 TiszaLINE Szalon

04.03.
| Milan Dunđerski ifjúsági költészeti díj >>>
03.19.
| Sziveri-díj, 2021 >>>
02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>

Borsi Bálint, Fekete Vince, Fellinger Károly, Gerevich András, Jász Attila, Kiss Anna, Markó Béla, Siska Péter, Szálinger Balázs, Veszelka Attila versei
Grecsó Krisztián, Petrik Iván prózája
„Hogy, ha a csend…” (Szabó Csaba Hölderlin-nyersműfordításai és kommentárjai)
Tanáralakok Németh László, Márai Sándor műveiben (Ifj. Sipka Sándor, Szilágyi Zsófia tanulmányai)
Tiszatáj Diákmelléklet, újra: Hansági Ágnes: Mit jelent ma Jókait olvasni?

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Tegyél a feketére!
2020.06.15 - tiszatáj

AZ 5 BAJTÁRS

Protest-szatírába oltott Lüszisztraté-átirata (Chi-Raq) és rendőrfilmként is üzemelő anti-rasszista fekete komédiája (Csuklyások) után Spike Lee tovább építi baloldali indíttatású, woke culture-t erősítő pályaképét – a Netflixen debütált Az 5 bajtárs zsánerrevízióként ugyanolyan találó, mint vérbeli szerzői darabként, még ha 155 perces monstre játékideje során végül elő is kerülnek a gyermekbetegségei.

Legutóbb 2008-ban, vagyis az igen giccsesre sikerült Miracle at St. Anna című II. világháborús black cinema-eposszal evezett a háborús filmek vizeire, idén a vietnami háború traumája került sorra, természetesen újfent afroamerikai perspektívából. Írhatnánk, hogy az új mű a #BlackLivesMatter-mozgalom kiáltványfilmje, ám ennél jóval forróbban esszük a kását. Lee – aki egyébként egy Oliver Stone-nak szánt eredeti forgatókönyvet gyurmázott a saját képére – rendkívül összetetten gondolkodik a háborúról és a frontvonalon küzdőkről. Problémakörökben gazdag, végletesen stilizált drámája nemcsak a fehér felsőbbrendűség által hajtott amerikai külpolitika vádirata: Az 5 bajtársból nemcsak az derül ki, hogy az öltönyös politikusok kényelmesen Délkelet-Ázsiába vezénylik a jobb sorsra érdemes, egyetemre készülő fekete ifjúságot, akik sorstársai az USA-ban időzve rendőri brutalitás áldozatai, a direktor a dilemma újabb oldalát is feltárja.

Nála ugyanis az Amerika-mítosz építése kerül górcső alá. Progresszív felfogása szerint Az 5 bajtárs katonái semmiben nem különböznek egyetlen nemzettől sem, legyenek azok amerikaiak, a vietkong, netán franciák vagy skandinávok – a régi emlékeket felelevenítő, halott szakaszvezetőjük maradványait és a több, mint 40 éve föld alá dugott aranyrudakat kereső Ray és három barátja kálváriájával Lee múltat ütköztet a jelennel, napjaink amerikai közhangulatát dekádokra visszanyúló lélektani nyavalyákból eredezteti. Ilyen rangban nemcsak a heist movie-k (rablófilmek) dramaturgiáját illeti kritikával, Az 5 bajtárs centrálisan emlékezetpolitikai darab, intenzív szubjektivitással operáló, karakterépítést sosem hanyagoló lélekboncolgatás. Roham Norm (Chadwick Boseman antiheroikus színezetet kölcsönöz saját Fekete Párduc-imágójának) és társai-barátai ugyanis önző, nyereségvágytól fűtve próbálják túlélni a dzsungelharcot, vagyis a nyomatékosan hátrányos helyzetűeket ábrázoló, nehéz sorsúakra összpontosító black empowerment illúziójára derül fény. Vigyorgó arccal, felsőbbrendűségre hivatkozva dézsmálja meg a parancsnok az aranyat, majd egoizmusával a többieket is megfertőzi, így a ’70-es évek híradófelvételeit imitáló snittek is csalóka szimulákrumok. Lee nem a rossz körülmények között durrogató feketéket szemrevételezi rajtuk, hanem idióta, John Wayne-módra lődöző, kapzsi zsoldosokat. Vagyis a dicső USA-t, melyet golyókkal, két kézzel, izzadságos munkával emeltek a puritánok az őslakosok vagy a hajón rabszolgaként behurcoltak kárára, immár a periférián lévők próbálják kisajátítani.

 

 

A mozi szerkezete és karakterábrázolása ugyancsak erre reflektál: Az 5 bajtárs főhőse fekete létére piros MAGA-sapkás („Make America Great Again”), kizárólag önmaga boldogulását szem előtt tartó, megkeseredett vén, törékeny pszichéje által vezérelt, PTSD-s, Trump-szavazó senkiházi, vagyis a Delroy Lindo által játszott Ray-n keresztül Spike Lee azt mondja, a múlt folyamatosan kontroll alá vonja a jelent. A csaták borzalma 40-50 évvel később is marcangolja a lelket (ugyanezért nem is hajlandó Lee Az ír fiatalítás-technikájával huszonévesekké digitalizálni a szerencsevadászokat), sőt, 1964-73 között sem kizárólag Lyndon B. Johnson miatt vesztettek a fegyveres-botos földműveseket gyilkoló, talmi-szabadságukért küzdő jenkik, hanem azért, mert már akkor is fontosabb volt nekik a saját zsebük tömködése. 2019-re erre rátesz egy újabb lapáttal az elmúlás fájdalma, az öregkor aktivitást és mentális állapotot fenyegető, nosztalgiába űző réme – Lee-nek tehát az időn és az öregedésen kívül a toxikus maszkulinitásról is van mit szólnia. Fotók, archív snittek, night club-színorgia, Apokalipszis, most!-poszter utalnak az egyre dezorientáltabb antihősök leszállóágára, újfent előkerülnek a hibátlan modern kort pozdorjává szaggató régi tévés nyersanyagok. Osztott képmező billenti ki a figurákat, sőt, a paródia jegyében Lee még a mozivásznon a háborút újranyerő reagani izomkolosszusokon is röhög, vagyis oda az ökölbe szorított kezes bajtársiasság romantikája, a direktor A jó, a rossz, a csúf, a Vad banda anti-mitologikus western-filozófiáját örökíti tovább és a kalandfilm-narratívát cáfoló A Sierra Madre kincse és A félelem bére szellemiségében hisz.

Bizalmatlanságról regélő háborús drámaként legalább ilyen erőteljes Az 5 bajtárs: sóvárságukon túl a karakterek provinciális ösztönlényekké züllenek, lévén előítéletesek és szűklátókörűek, nemzeti sztereotípiákkal bélyegzik meg egymást az empatikus odafordulás helyett, így önzésük újabb színezetet nyer. A francia orgazda (Jean Reno) az egyoldalú amerikai önhittségnek döf oda, Ray a nácik vasmarkából kikászálódott franciát inzultálja, de a színesbőrű-ázsiai vadházasságából született fekete-vietnami lánygyermek is a nemzeti-kulturális kódok egyszerre humoros és komoly fricskája, plusz Lee apa-fiú relációt állít fejtőre, konzervatív apát és felvilágosult értelmiségi gyermeket fordít egymás ellen a generációkat tipró háborús trauma forgatagában. Pontosan ezért ütőképes Az 5 bajtárs második félidejére helyezett, ténfergést, botladozást ábrázoló, cselekményt nélkülöző, olykor pszichedéliába torkolló, Marvin Gaye What’s Going On?-jával aláfestett méltatlan háborús acsarkodás: még az ázsiai lázadók is erőszakosak, őket is csak a haszon érdekli, a pacifizmustól jobb elköszönni egy rakás szerencsétlen szánalmas hajtépése miatt.

 

 

Izgalmas, hovatovább árnyaltan boncolgatott témái után azonban Lee becsapja a mozit és önmagát. Propagandistává lényegül, fittyet hány a származásuktól függetlenül önelégülten törtető, haláluk felé sodródó páriák gúnyrajzára. Komikus-rajzfilmszerű végső tűzpárbajt rajzol a vászonra, polifónia helyett az egyoldalúságra szavaz, saját faji elfogultsága révén az afroamerikaiak felsőbbrendűségét üvölti, például a Trump-baseballsapkát kobakjára helyező gaz francia agyonlövésével, már nem érdekli többé saját témája arról, hogy a cél érdekében ugyanolyan amorális tud lenni a fekete, mint a fehér (vagyis az erkölcsi szürkezóna lényeges, nem a polarizált világkép), az európai és a vietnami. Csak egy rassz áll mindenki felett: Az 5 bajtárs intelligenciája így az utolsó pillanatokban szívódik fel. Cseppet sem a fekete öntudat táplálása bosszantó, hanem az erre telepedő giccs. Jogos a „fekete élet is számít” lózung, de nem egy jól felépített, több oldalú, vitriolos szatíra után, érthető volna az apjuknak megbocsátó lányok és fiúk szála, ha nem nyálas-könnyes zárszóként borzolnák a kedélyeket (de a szellemalakkal zajló megbocsátás-szcéna is fejvakarásra késztet), valamint ha Lee nem bölcsesség híján választana magának aktivista-szócsöveket és üvöltené a nagy Tanulságot.

Míg a Chi-Raq-et a vállaltan ironikus hangnem avatta dühös, ám érett celluloid-felszólalássá, illetve a Csuklyások charlotteville-i dokuetűdje a legmegfelelőbb pillanatban bökött rá a fehér szupremácisták indulatára, addig Az 5 bajtárs ellentétes irányú görbét ír le: briliáns felvetéseket fullaszt taszító didaxisba.

Szabó G. Ádám

 

 

 

Da 5 Bloods, 2020

Rendező: Spike Lee

Szereplők: Delroy Lindo, Jonathan Majors, Clarke Peters, Norm Lewis, Isiah Whitlock Jr.

 

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , , ,
2021.04.21 - tiszatáj

TVERDOTA GYÖRGY: HAGYOMÁNY ÉS LELEMÉNY
Kiemelkedően fontos tanulmánykötet jelent meg éppen két éve. Nagy időhatárokat fog egybe, harminc év terméséből állt össze. Az esetleges rossz nyelvek igyekezetét állítsuk meg rögtön. A gyűjtemény nem egy egyébként létező – tipikus – igyekezet terméke, hogy egy szerzőnek legyen sok év után, akár régi szövegekből is, újból egy kötete. Az egész itt lényegesen nagyobbat ad ki, mint az egyes tanulmányok sejtetnék… – SZÉCHENYI ÁGNES KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.17 - tiszatáj

THE FATHER 
Mielőtt bárki kedvét szegné az esetleges teatralitás, nyugodtak lehetünk: Zeller színdarab-adaptációja nemcsak a formai gyerekbetegségektől szabadul meg, hanem egy tematikai irányzat kurrens csúcsdarabjává is avanzsál… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.16 - tiszatáj

Székely Örs szerény költő, még nincs Wikipédia-szócikke se, de pár adat összegyűjthető róla. 1992. május 7-én született Kolozsváron. Brassóban zeneiskolában tanult, majd a Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar-német tanári alapszakos hallgatója volt, a mesterképzést viszont már az ELTÉ-n végezte esztétikán. Jelenleg a doktori disszertációját írja. Tanulmányai mellett volt kántor, alkalmi tudósító vagy service desk agent, ez utóbbi akármit is jelentsen… – BÍRÓ-BALOGH TAMÁS LAUDÁCIÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.15 - tiszatáj

SYPORCA WHANDAL: VÁKUUM CÍMŰ TÁNC- ÉS PERFORMANCE FOTÓI KAPCSÁN
A szavak elmerültek benne… A bennfentes (mégis független) nézőpontok koncentrált köröket, spirális érzeteket gerjesztettek… A mozdulatok fázisai befelé szakadtak, tér-tágító gondolatokat teremtettek, változatosan és visszatérően sokszorozták önmagukat…

Tovább olvasom >>>
2021.04.15 - tiszatáj

SUSANNA CLARKE: PIRANESI
A regényben megjelenő belső és intertextuális utalások valójában már Piranesi nevében benne rejlenek. Nemcsak a Másik neve válik beszédessé, hanem a narrátoráé is, hiszen utal Giovanni Battista Piranesire, egy olasz építészre, rajzművészre, akinek rajzai hasonlóak a Clarke által megálmodott Csarnokokhoz, mindez pedig egy újabb külső referencia lehet az olvasók számára a kötet mélyebb megismeréséhez, értelmezéséhez… – BORBÍRÓ ALETTA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.14 - tiszatáj

DRY CLEANING: NEW LONG LEG
Kötelességemnek érzem azzal kezdeni, hogy annak, amit az angol Dry Cleaning zenekar csinál, tulajdonképpen nem kellene működnie – nem is úgy működik, ahogy a mezei zenehallgató azt megszokhatta kedvenc A- vagy épp Zs-listás Spotify-előadóitól. A londoni banda áprilisban megjelent debütáló albuma, a New Long Leg éppen azért érdekes annyira, mert az egyre görcsösebb pózokba merevedő gitározós-éneklős zenekarok világában egyszerre zavar össze, villanyoz fel, érint meg, és gondolkodtat el arról, milyen is a lesújtó mindennapok felemelő popzenéje 2021-ben… – NAGY AMBRUS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.12 - tiszatáj

Borsi Bálint, Fekete Vince, Fellinger Károly, Gerevich András, Jász Attila, Kiss Anna, Markó Béla, Siska Péter, Szálinger Balázs, Veszelka Attila versei
Grecsó Krisztián, Petrik Iván prózája
„Hogy, ha a csend…” (Szabó Csaba Hölderlin-nyersműfordításai és kommentárjai)
Tanáralakok Németh László, Márai Sándor műveiben (Ifj. Sipka Sándor, Szilágyi Zsófia tanulmányai)
Tiszatáj Diákmelléklet, újra: Hansági Ágnes: Mit jelent ma Jókait olvasni?

Tovább olvasom >>>
2021.04.10 - tiszatáj

KARINTHY GÁBOR ÖSSZEGYŰJTÖTT VERSEI
Ha az olvasó egy olyan költő kötetét veszi a kezébe, amelyik harminc-negyven évvel ezelőtt bizonyos újdonsággal és máig érvényes hatással volt rá, akkor kétféle szempont érvényesül a versek olvasása közben. A félelem vagy csak óvatosság, hogy ennyi idő elteltével vajon ugyanazt az elragadtatást, ugyanazokat az érzelmeket éli újra át, vagy pedig a szöveg már nem talál benne olyan mély visszhangra, az irodalmi köznyelv, az olvasók ízlése megváltozott, és a relevancia helyett inkább irodalomtörténeti meghatározásra kényszerül… – SÁNTHA JÓZSEF KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő