Béres Ákos versei

A FISZ-líraműhely jelen formájában 2018 februárja óta működik, Mezei Gábor és Szabó Marcell vezetésével. Elsődleges célkitűzése olyan olvasói gyakorlat kialakítása, melyet a résztvevők az írás egyéni folyamatában hasznosíthatnak. A közös olvasás során minden írást saját nyelvi játékterén belül, saját versnyelvéhez viszonyítva elemzünk. Kiindulópontunk, hogy ne a változó és változékony poétikai törekvések felől olvassuk a műveket, még kevésbé, hogy ezen tendenciák között értéksorrendet állítsunk fel, hanem hogy a vers meghozta poétikai döntéseket kiemeljük. A közös munkafolyamat során mindezek mellett az esetleges belső nyelvi, stiláris, figurális és képi ellentmondások azonosítására vállalkozunk.   Béres Ákos (Pécs, 1995) Kitalált karakter, egyetemista. Csapdákból menekül csapdákba.

NEGATÍV TÁRGY (A) születése

Pórázon tartsam magam, egyenesben.

Jól működjek, két oldalból egyiknek se

csússzak, mert megvernek, legfeljebb

hozzám vágnak egy bevásárlószatyrot

rozsdásvasakkal a márvány nagyfiúk.

A fájásom élvezzem, a zúzott munkálást.

Amíg hajtják végig újra a sebpályák

karbantartását, és az ő karjuk az alvás,

abban egy túlalvásból felkelő fáradsága

deformál, nekik sehogy se jól, de tűrnek.

Csak belül sétáljak mentén kivésett

árokvonalaknak. Amit megszabtak,

annál ne feszítsem túl magam, mert

ha szétpattanok két illeszték között, ők

csapóajtót nyitnak habzó szappantetemekbe.

És lassan azok lesznek emberek nem habok.

Az én leszek csak kimerevítve egy tömb

sebesültből: negatív szappan amit nem vesznek

kézbe, nem csúsznék ki, itt tiszta hazugságban

míg integetik az elbocsátást és el a haragjuk.

Meghagynak kiállításnak, ahova belépésre engedélye

senkinek sincs. Csak bátorlányok pár korlátot kijátszva

szöknek be, rám vésni mértékeket betört körmeikkel,

a tiltott területek izgalmától, hibátlan pontossággal remegve ki minden egyenesből.

UZUMAKI

Csigaházának

spiráljába bámulok

puha szemekkel

Végül döntöttek, megetetnek

nem számított, hogy nem akartam a döntésük

megvolt. Begyűjtésre jöttem, idegenül

a hagyományaikhoz éreztem megadónak kell

maradni. Két tárgyat kerestem, ami elgyengít

és megment. Tudtam egy negatívkörnyezet

helyén kell kezdeni. Utolsó megjegyzéseket

végezve, távozás előtt kinyúlt nekem

a szemes narancsbőr. Otthon a spanyol

csupaszcsigát választva totemállatul,

hűségesküt tettem a sátram mellet,

öklendezve a hajnali párában.

Itt is hajnali pára lett. Kapcsolatteremtés,

így kezdődött, észre se vettem. Leányhívó

volt a játék. Szerpentinen indultunk meg,

nem mondták mi lesz. Annyit csak, hogy

kialakul majd rajtam a válasz. Nem is

tapasztaltam addig, milyen a lassú szédülés.

Fényezték a környéket, hogy itt mindenki

hozzá szokik az otthonához. Én kértem

kíméljenek, inkább maradnék csupasz,

meg káros. De addigra becsúszott a szám,

a szemeim, becsúszott a maradék.

Egy visszhang ért el, távolról sokáig csengett

bent, mintha kintről szólt volna egy idegen

akinek egy neme van.

Minden válasz ugyanaz lett.

Puha szemekkel

bámulok spiráljába

csigaházának