04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
03.17.
| Tudományos zsebsorozattal szórakoztatja közönségét a Grand Café >>>
03.16.
| Homo Ludens Project feat. Góbi Rita Társulat: Az érintés dicsérete >>>
03.13.
| Új koncertfelvételekkel nyitja meg médiatárát a hosszú hétvégére a 16 éves Müpa >>>
02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
 TiszaLINE Szalon

04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
04.03.
| Milan Dunđerski ifjúsági költészeti díj >>>
03.19.
| Sziveri-díj, 2021 >>>
02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>

Borsi Bálint, Fekete Vince, Fellinger Károly, Gerevich András, Jász Attila, Kiss Anna, Markó Béla, Siska Péter, Szálinger Balázs, Veszelka Attila versei
Grecsó Krisztián, Petrik Iván prózája
„Hogy, ha a csend…” (Szabó Csaba Hölderlin-nyersműfordításai és kommentárjai)
Tanáralakok Németh László, Márai Sándor műveiben (Ifj. Sipka Sándor, Szilágyi Zsófia tanulmányai)
Tiszatáj Diákmelléklet, újra: Hansági Ágnes: Mit jelent ma Jókait olvasni?

>>>

MEGJELENT AZ ISKOLAKULTÚRA 2021/2. SZÁMA
A koronavírus-járvány következtében Magyarországon – ahogyan a világ jelentős részén – számos tanulónak kellett és kell otthonról tanulnia IKT-eszközök és az internet segítségével 2020 tavaszától hosszabb-rövidebb megszakításokkal. Az ezzel kapcsolatos kihívások és lehetőségek áttekintése – akár még a hátralévő tanév szempontjából is –  hasznos lehet […]

>>>

Andrei Dósa: Individuális erőforrások
2020.06.10 - tiszatáj

 

SZABADSÁG / SLOBODA / HÜRRIYET / SWOBODA / FREEDOM / SVOBODA / LIBERTATE / СЛОБОДА

A PesText SZABADSÁG szövegei az International Visegrad Fund támogatásával születtek meg a 2019-es PesText Nemzetközi Irodalmi Fesztivál felkérésére.

Andrei Dósa (1985) magyar származású román költő, műfordító. Versei legutóbb magyarul a Tiszatáj 2019/09. számában jelentek meg.

 

Harminc évvel ezelőtt az én hazámban több millió olyan ember élt, aki esténként hazatérve a szocialista munkából panellakásába zárkózott. Így szorult több millió individuális erőforrás a négy fal közé. A bakelit forgását figyelve távoli dolgokról álmodoztak, egy olyan sampon illatáról, amit még senki nem érzett. Nyugati tárgyakról. Karkötőkről, szemüvegekről, nyakláncokról és cigarettákról, amelyek úgy csillogtak, mint a bakelit az éjszakában. Könyvekben elmerülő individuumok. Mindentől messze, a saját világukban, mint a könyvmolyok. Tették azt mindaddig, amíg le nem kapcsolták az áramot a lakásukban. Ilyenkor mindannyiukban dühödten izzott a frusztráció, de senki nem tehetett semmit. Az első néhány percben mindenki felemelte a hangját, mintha a sötétség messzire sodorta volna egymástól az embereket. Aztán jött a csend. Lehetett tovább kötögetni vagy olvasni a gyertyafényben, akinek pedig voltak elemei, az hallgathatta az elemes rádiót, és azt képzelhette, hogy egy távoli szigeten van, vagy hallgathatta Ilie Dobre sportkommentátort, és azt hihette, hogy eltávolodott az egész őrülettől. De az is lehet, hogy féltek. Mint egy külső erők által kiváltott kollektív depresszióban. Egyfajta paralízisben. Hová menjen az ember, ha minden égő kialudt a tömbházban? Hová menjen, ha az utcán sem világít egyetlen égő sem? Ha az egész városban nem világít egyetlen égő sem? Talán csak a nagyfőnökök negyedében volt áram.  Vajon a panellakásaikba zárt individuális erőforrások, akikre rendszeresen rátört az áramszünet és a meleg víz hiánya, miért nem mozgósították erőiket, miért nem mentek a nagyfőnökök kerületébe, hogy betörjék az ablakokat, miért nem mentek Bukarestbe, hogy kiűzzék palotájából az őrült diktátort, aki úgy gesztikulált fekete asztrahán kucsmájában a tévében, mint egy rossz pásztor? Mert nem hitték, hogy ilyesmi lehetséges. Sem ő, sem elnyomó hatalma nem tűnt valóságosnak, így az emberek felháborodása sem tűnhetett valóságosnak. És a kettő között terült el a senkiföldje, amit át- meg átszőttek a gyűléstermek és a hangszórók, melyekből a haza fényes jövőjéről szóló rigmusok harsogtak. És a rigmusok árnyékában mindenki úgy boldogult, ahogy tudott. Egy ország, ahol a túlélésért loptak. A cserekereskedelem országa. Egy ország, ahol mindenki hegyezte a fülét, hogy a legjelentéktelenebb híresztelést is elcsípje az élelmiszerek rejtélyes mozgásáról a kereskedelmi hálózatban.

Aztán a tévében önbizalommal és lendülettel teli euforikus emberek jelentek meg. Élénken mozogtak, mint a kisgyerekek, akik örülnek a víznek, örültek a hatalmuknak, a tévéstúdió pedig egy fényes jövő felé tartó hajónak tűnt. És az individuális erőforrások kiszabadultak a lakásokból, elárasztották a tereket, nagy tüzet raktak, és elégették az összes párttagkönyvet, az elvtárs és az elvtársnő műveit és portréit. És miután elégették ezeket, látták, hogy szabadon azt tehetnek, amit csak akarnak. Hirtelen mindenki előtt millió lehetőség tárult fel, amit úgy hasznosíthatott, ahogy a szíve diktálta. És ha az ország nem lett volna olyan katasztrofális gazdasági és morális helyzetben, mind meggazdagodtunk volna, mint a filmekben. A valóságban azonban küszködtünk és egymást tapostuk a drágulási és elbocsátási hullámok közepette, egyre frusztráltabbá válva:

a románoknak még arra sem volt alkalmuk, hogy lemossák a bőrükről és a ruhájukból a félelem verejtékét, máris elöntötte őket a düh és a versengés verejtéke, a tehetetlenség áporodott izzadtsága; románok egy használtan vett német autóban, blokkolt ajtókkal, egy marék márkáért vagy dollárért küzdve, ahol a Wunderbaum illatosító reménytelenül lengedezik a visszapillantó tükrön, aromája feloldódik az áporodott levegőben. A morális felelősséget bezárjuk egy kis dobozba, és elküldjük a Nyugaton élő távoli rokonoknak a megoldás reményében. Be akarunk lépni a NATO-ba, az Európai Unióba, és egy morális felfrissülésre is szükségünk lenne, minél kevésbé fájdalmasan, ha lehet. Több millió ember azért imádkozik, hogy a tejjel-mézzel folyó országba való átmenet teljesen fájdalommentes legyen, és ha lehet, ne vegyenek már el tőlük semmit, hiszen egész életükben ezt tették velük. Maximálisan megérdemlik, hogy adjanak nekik.

Felmegyünk az irodaház tízedik emeletére, ahol dolgozunk, emellett pedig néha fákat ültetünk, nemes célokért küzdünk, szabadidőnkben pályázatokat írunk, igyekszünk segíteni a szegényeknek, amennyire lehetséges, és valamennyire megbékélünk magunkkal. Csak néhány tízezren vagyunk olyan kiváltságos helyzetben, hogy valamennyire felfogjuk, mi a helyzet, és képesek vagyunk cselekedni; néha hatékonyan, máskor késve vagy egyáltalán nem cselekszünk, nem sok mindent tehetünk azért, hogy teljesen megszüntessük a bürokráciát, ami a fanarióta korszak óta összekuszálja a szálakat és elodázza a dolgokat; nem sokat tehetünk a korrupció megszüntetéséért, mert nem mi döntünk az ország sorsáról, hanem a tömegek. A tömegek, akiket ezek taníttatnak, akiknek ezek mossák az agyát, ezek csábítanak magukhoz populista politikájukkal, ezek taszítanak romlásba és tudatlanságba.

Százszor több civil szervezetre, százszor több pályázatra, százszor több önrendelkezésre, százszor inkább felvillanyozó versre és regényre van szükség. We need very energetic literature for the awakening to come.

Csutak Gabi fordítása


Címke: , , , ,
2021.05.07 - tiszatáj

LÁNG ZSOLT:
BOLYAI – REGÉNY CSILLAGPORBÓL, FORRADALOMNYOMOKBÓL
Láng Zsolt új regénye a világhírű erdélyi matematikust, a nemeuklideszi geometria feltalálóját megidéző Esterházy Péter-idézettel nyit. A Bevezetés a szépirodalomba mottóként citált szöveghelye azért is fontos a 2019-es mű értelmezésében, mert több szempontból kijelöli azt a kontextust, azt a szöveghagyományt és prózapoétikát, azt az eredetet, amiből a Láng Zsolt-i textus megszülethetett, és azt a szerkezetet, amelyben az ő nemeuklideszi (?) tere működik… – BENCSIK ORSOLYA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.04 - tiszatáj

Jóllehet 1901-ben Párizsban modern esztétikai kurzusokon vett részt, a festészet és a művészettörténet területén Apollinaire autodidakta volt. Ám kitűnő ízléssel, ösztönösen ráérzett minden újra, azonnal meg tudta ítélni valamiről, hogy az valódi érték vagy sem. Úgy érezte, hogy küldetése van, támogatnia kell azokat a művészeket, akik egyfajta új esztétikát képviselnek a szokványos, idejét múlt festmények alkotóival szemben […]

Tovább olvasom >>>
2021.05.02 - tiszatáj

A címmel kapcsolatban sok mindenre asszociálhat az ember. Többek között Szabó Magda Az ajtó c. regénye, illetve színpadi változata is eszünkbe juthat. A címbe emelt tárgy ráadásul ősi szimbólum is, és a mögötte meghúzódó valóság titkai mindig izgalmasak. Az ajtó mögött ott lehetnek a múlt emlékei, vagy éppen olyan dolgok, amelyek nem tartoznak a külvilágra. Gömöri György kötetcímadó verse is számos értéket rejt… – BAKONYI ISTVÁN KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.02 - tiszatáj

GÖMÖRI GYÖRGY: ERDÉLYI ARCOK
Gömöri György hatvan év költői terméséből válogatta össze azt a három tucat verset, amelyek elszakíthatatlanok Erdélytől, pontosabban szólva Erdély atmoszférájától, történelmétől, a magyar szellemi életben betöltött szerepétől, illetve az ott élő magyar kisebbség helyzetétől. A jól átgondolt kötetkompozíció kétséget sem hagy a költő személyes kötődése felől, ám nem csupán Gömöri Erdély-képét ismerhetjük meg a verseken keresztül… – BARÁTH TIBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.29 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS PÉTERFY GERGELLYEL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
Az Akadémiánk online folyóirata, a Felhő Café biztosít bemutatkozási, publikálási lehetőséget a hallgatóknak és a lap Facebook-oldala élő adásokhoz, beszélgetésekhez, felolvasásokhoz nyújt több tízezer olvasót elérő felületet. Rendszeres kapcsolatban vagyunk kiadókkal, a végzett hallgatóink köteteit kiajánljuk, több végzett hallgatónk kötete jelent már meg a Librinél, az Álomgyárnál és a Kalligramnál… – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.27 - tiszatáj

SZANISZLÓ JUDIT: LELI ÉLETE
A regény felütése úgy szól: „Egy fotó leírása következik”. De a fotók sokszor hiányoznak, a hangfelvételeket tartalmazó kazettákra pedig popslágereket vettek rá. Pontosan ez a nemrögzítettség, ez a hiány biztosítja a családregény megírásának lehetőségét: fotók és hangfelvételek véletlenszerű sorrendben, amelyek nem a referencialitásból merítik hitelüket, hanem abból, hogy az elbeszélő számára ugyanabban a „dobozban” foglalnak helyet, vagy foglalnának helyet, ha léteznének… – BOCSIK BALÁZS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.23 - tiszatáj

AZ IFJÚ NYOMOZÓ
Amennyire könnyednek tűnik a plakát, netán a cím alapján, olyan megkapó és rejtett tartalékokkal bír Evan Morgan bűnügyi mozija, 2020 egyik legnagyobb meglepetéssikerét eredményezve… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.23 - tiszatáj

Székely Örs kapta idén a Makói Medáliák irodalmi díjat, amelyet 2005-ben a József Attila-emlékév alkalmából alapított Makó város önkormányzata. A díj célja, hogy Makó városa támogassa az elsőkötetes költőket, ahogyan az egykor József Attilával is történt… – JANÁKY MARIANNA INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő