12.01.
| ArteKino 2020 – Nézz egy hónapig ingyen európai fesztiválfilmeket! >>>
11.27.
| A Szépírók Társasága XVI. fesztiválja >>>
11.26.
| Indul az e-Trafó online programsorozat >>>
11.26.
| Asztali beszélgetések… – Tompa Andrea és Szabó B. András disputája >>>
11.25.
| Olasz világsztárral, „operapástétommal” és adventi koncerttel folytatódik a Müpa Home műsora >>>
11.25.
| Sajtó és ideológia a hatvanas években >>>
11.24.
| Duda Éva Társulat EGYPERCESEK >>>
11.23.
| Művészeti mozifilmek a fotelből >>>
11.06.
| Tamási Áron ma >>>
11.10.
| A Duda Éva Társulat novemberi programjai >>>
NAPI TANDORI

11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>
10.17.
| Swimathon Pécs 2020 >>>
10.15.
| Embertani érdekességek a Határtalan Régészet őszi számában >>>
10.09.
| Sziveri János költőre emlékeztek a Kertész Imre Intézetben >>>
10.05.
| Elhunyt Böndör Pál költő, dramaturg >>>

Csala Károly Vencel, Géczi János, Nagy Izabella, Petőcz András versei
Izer Janka, Kontra Ferenc prózája
Amper Műhely (fiatal költők versei)
Arany Zsuzsanna, Szajbély Mihály tanulmánya
Minden megvan? – Ottlik Géza emlékére (Györe Balázs, Hernádi Mária, Szilasi László, Thimár Attila írásai)
175 éve született Lechner Ödön

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Andrei Dósa: Individuális erőforrások
2020.06.10 - tiszatáj

 

SZABADSÁG / SLOBODA / HÜRRIYET / SWOBODA / FREEDOM / SVOBODA / LIBERTATE / СЛОБОДА

A PesText SZABADSÁG szövegei az International Visegrad Fund támogatásával születtek meg a 2019-es PesText Nemzetközi Irodalmi Fesztivál felkérésére.

Andrei Dósa (1985) magyar származású román költő, műfordító. Versei legutóbb magyarul a Tiszatáj 2019/09. számában jelentek meg.

 

Harminc évvel ezelőtt az én hazámban több millió olyan ember élt, aki esténként hazatérve a szocialista munkából panellakásába zárkózott. Így szorult több millió individuális erőforrás a négy fal közé. A bakelit forgását figyelve távoli dolgokról álmodoztak, egy olyan sampon illatáról, amit még senki nem érzett. Nyugati tárgyakról. Karkötőkről, szemüvegekről, nyakláncokról és cigarettákról, amelyek úgy csillogtak, mint a bakelit az éjszakában. Könyvekben elmerülő individuumok. Mindentől messze, a saját világukban, mint a könyvmolyok. Tették azt mindaddig, amíg le nem kapcsolták az áramot a lakásukban. Ilyenkor mindannyiukban dühödten izzott a frusztráció, de senki nem tehetett semmit. Az első néhány percben mindenki felemelte a hangját, mintha a sötétség messzire sodorta volna egymástól az embereket. Aztán jött a csend. Lehetett tovább kötögetni vagy olvasni a gyertyafényben, akinek pedig voltak elemei, az hallgathatta az elemes rádiót, és azt képzelhette, hogy egy távoli szigeten van, vagy hallgathatta Ilie Dobre sportkommentátort, és azt hihette, hogy eltávolodott az egész őrülettől. De az is lehet, hogy féltek. Mint egy külső erők által kiváltott kollektív depresszióban. Egyfajta paralízisben. Hová menjen az ember, ha minden égő kialudt a tömbházban? Hová menjen, ha az utcán sem világít egyetlen égő sem? Ha az egész városban nem világít egyetlen égő sem? Talán csak a nagyfőnökök negyedében volt áram.  Vajon a panellakásaikba zárt individuális erőforrások, akikre rendszeresen rátört az áramszünet és a meleg víz hiánya, miért nem mozgósították erőiket, miért nem mentek a nagyfőnökök kerületébe, hogy betörjék az ablakokat, miért nem mentek Bukarestbe, hogy kiűzzék palotájából az őrült diktátort, aki úgy gesztikulált fekete asztrahán kucsmájában a tévében, mint egy rossz pásztor? Mert nem hitték, hogy ilyesmi lehetséges. Sem ő, sem elnyomó hatalma nem tűnt valóságosnak, így az emberek felháborodása sem tűnhetett valóságosnak. És a kettő között terült el a senkiföldje, amit át- meg átszőttek a gyűléstermek és a hangszórók, melyekből a haza fényes jövőjéről szóló rigmusok harsogtak. És a rigmusok árnyékában mindenki úgy boldogult, ahogy tudott. Egy ország, ahol a túlélésért loptak. A cserekereskedelem országa. Egy ország, ahol mindenki hegyezte a fülét, hogy a legjelentéktelenebb híresztelést is elcsípje az élelmiszerek rejtélyes mozgásáról a kereskedelmi hálózatban.

Aztán a tévében önbizalommal és lendülettel teli euforikus emberek jelentek meg. Élénken mozogtak, mint a kisgyerekek, akik örülnek a víznek, örültek a hatalmuknak, a tévéstúdió pedig egy fényes jövő felé tartó hajónak tűnt. És az individuális erőforrások kiszabadultak a lakásokból, elárasztották a tereket, nagy tüzet raktak, és elégették az összes párttagkönyvet, az elvtárs és az elvtársnő műveit és portréit. És miután elégették ezeket, látták, hogy szabadon azt tehetnek, amit csak akarnak. Hirtelen mindenki előtt millió lehetőség tárult fel, amit úgy hasznosíthatott, ahogy a szíve diktálta. És ha az ország nem lett volna olyan katasztrofális gazdasági és morális helyzetben, mind meggazdagodtunk volna, mint a filmekben. A valóságban azonban küszködtünk és egymást tapostuk a drágulási és elbocsátási hullámok közepette, egyre frusztráltabbá válva:

a románoknak még arra sem volt alkalmuk, hogy lemossák a bőrükről és a ruhájukból a félelem verejtékét, máris elöntötte őket a düh és a versengés verejtéke, a tehetetlenség áporodott izzadtsága; románok egy használtan vett német autóban, blokkolt ajtókkal, egy marék márkáért vagy dollárért küzdve, ahol a Wunderbaum illatosító reménytelenül lengedezik a visszapillantó tükrön, aromája feloldódik az áporodott levegőben. A morális felelősséget bezárjuk egy kis dobozba, és elküldjük a Nyugaton élő távoli rokonoknak a megoldás reményében. Be akarunk lépni a NATO-ba, az Európai Unióba, és egy morális felfrissülésre is szükségünk lenne, minél kevésbé fájdalmasan, ha lehet. Több millió ember azért imádkozik, hogy a tejjel-mézzel folyó országba való átmenet teljesen fájdalommentes legyen, és ha lehet, ne vegyenek már el tőlük semmit, hiszen egész életükben ezt tették velük. Maximálisan megérdemlik, hogy adjanak nekik.

Felmegyünk az irodaház tízedik emeletére, ahol dolgozunk, emellett pedig néha fákat ültetünk, nemes célokért küzdünk, szabadidőnkben pályázatokat írunk, igyekszünk segíteni a szegényeknek, amennyire lehetséges, és valamennyire megbékélünk magunkkal. Csak néhány tízezren vagyunk olyan kiváltságos helyzetben, hogy valamennyire felfogjuk, mi a helyzet, és képesek vagyunk cselekedni; néha hatékonyan, máskor késve vagy egyáltalán nem cselekszünk, nem sok mindent tehetünk azért, hogy teljesen megszüntessük a bürokráciát, ami a fanarióta korszak óta összekuszálja a szálakat és elodázza a dolgokat; nem sokat tehetünk a korrupció megszüntetéséért, mert nem mi döntünk az ország sorsáról, hanem a tömegek. A tömegek, akiket ezek taníttatnak, akiknek ezek mossák az agyát, ezek csábítanak magukhoz populista politikájukkal, ezek taszítanak romlásba és tudatlanságba.

Százszor több civil szervezetre, százszor több pályázatra, százszor több önrendelkezésre, százszor inkább felvillanyozó versre és regényre van szükség. We need very energetic literature for the awakening to come.

Csutak Gabi fordítása


Címke: , , , ,
2020.11.24 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS PÁL SÁNDOR ATTILÁVAL
A Törzsasztal Műhely – kihasználva az utolsó lehetőségek egyikét – november elején tartotta az év utolsó személyesen látogatható műhelyét és kötetbemutatóját a Jazz Kocsmában. Az irodalmi sorozat vendége ezúttal Pál Sándor Attila volt, akivel Bíró-Balogh Tamás beszélgetett. A szerzővel az esemény után készítettünk interjút Balladáskönyv című kötetéről… – BORBÍRÓ ALETTA INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2020.11.24 - tiszatáj

FUSS
Nehéz spoiler nélkül beszélni Aneesh Chaganty előző filmje, a Keresés legnagyobb csavarjáról, ugyanis e fordulat rögtön új munkájának origóját képezi. Második thrillerének premisszája az ottani tettes archetípusával, illetve, ha még konkrétabbak szeretnénk lenni, a látszólagos gyermeki támogatás, sőt, túlzott szeretet, majd az ebből fakadó burokban élés dilemmakörével indít… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2020.11.24 - tiszatáj

GÁSPÁR ANNA PRIVÁT TÁRSADALOMTÖRTÉNETE
Gáspár Anna, foglalkozását tekintve építészmérnök, szerényen fogalmazta meg a feladatát, amikor Naspolya címmel megírta családi emlékkönyvét. „Ezt a könyvet nektek, leszármazottaknak írjuk. Eljött az ideje, úgy gondoltuk, hogy összeszedegessük morzsánként a magunk és a megmaradt, emlékezni képes rokonaink ismereteit”… – LENCSÉS GYULA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2020.11.20 - tiszatáj

KINEK A HÁZA?
Háttérben suhanó rémalak, későn megforduló, gyanútlan karakterek, fény-árnyék játék, ritkásan világított terek. Jó ideig csupán primitív hatáskeltő mechanizmusokkal operál Remi Weekes Kinek a háza? című horrorja. Szerencsére nem is tévedhetnénk nagyobbat: a rendező Netflixen startolt kísértettörténete, pontosabban szellemházas horrorja ugyanis végül előnyt kovácsol a hiányosságaiból, jócskán túllendülve a sablonok eszköztárán… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2020.11.19 - tiszatáj

NÁTYI RÓBERT MONOGRÁFIÁJA ENDRE BÉLÁRÓL
Pazar kiállítású kötettel emlékezett meg Endre Béláról, az alföldi iskola egyik legnagyobb hatású festőművészéről Nátyi Róbert művészettörténész. A könyv a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum kiadásában jelent meg, Endre Béla Tündérmesék koloritja című 2018-as gyűjteményes kiállításához kapcsolódva… – ANNUS GÁBOR AJÁNLÓJA

Tovább olvasom >>>
2020.11.17 - tiszatáj

A következő dolog, amire emlékszem, hogy anyu feltekeri a rádiót, hogy ne halljam, mennyire zokog.
Hülyeség volt. Hallottam. Közvetlenül mögötte ültem a kocsiban, és nagyon hangosan sírt. Ami azt illeti, apu is. Egyszerre sírt és vezetett. Én őszintén nem tudtam, vajon sírok-e, de úgy véltem, valószínűleg igen. Amúgy is úgy tűnt, hogy kellene. Szóval megérintettem az arcom, de kiderült, hogy száraz. Egyáltalán nem sírtam… – NÁDOR ZSÓFIA FORDÍTÁSA

Tovább olvasom >>>
2020.11.16 - tiszatáj

ANDRÉ FERENC: SZÓTAGADÓ 
Mielőtt érdemi mondandómba kezdenék, meg kell említenem: nem veri ki nálam a biztosítékot, hogy Esterházy Péter és Kis Grófo karöltve szolgáltatnak mottót soraikkal egy és ugyanazon vershez, ugyan már, az ilyesmi távol áll tőlem, meg van egy olyan sanda gyanúm, hogy efféle magaskultúra-populáris kultúra „határsértésen” már szinte senki sem háborodik fel… – NAGY MÁRTA JÚLIA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2020.11.15 - tiszatáj

HANTAI SIMON FESTŐMŰVÉSZ KIÁLLÍTÁSA AZ YBL BUDAI KREATÍV HÁZBAN
Hantai Simon festőművész munkáinak válogatását mutatja be az Ybl Budai Kreatív Ház. A Kálmán Makláry Fine Arts galéria segítségével létrejött tárlaton a mester alkotói pályájának különböző korszakaiból láthatunk műveket, amelyek megválaszolják azt a fontos kérdést, hogy Hantai művészetében miként jutott el a szürrealizmustól az absztrakción át egészen a pliage, vagyis a hajtogatás technikájáig… – TAKÁTS FÁBIÁN BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő