07.15.
| Capa Központ – MIAU! >>>
07.16.
| Kossuth Kiadó – A karanténnapok hordaléka… >>>
08.23.
| Költözik a budapesti Fülesbagoly Tehetségkutató >>>
08.21.
| Lesz 32. Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja >>>
08.20.
| Három új kiállítással készül a nyitásra a Ludwig Múzeum >>>
08.15.
| Beethoven-esttel készül a Szegedi Szimfonikus Zenekar a Szabadtérire >>>
08.01.
| Duda Éva Társulat SUMMER INTENSIVE 2020 >>>
07.24.
| Már próbál a Dóm téri „Akárki” Zsótér Sándorral és Hegedűs D. Gézával >>>
07.17.
| Vissza a moziba! címmel rendez országos fesztivált a Cirko Film >>>
07.11.
| Western-klasszikusok mozivásznon Ennio Morricone emlékére >>>
NAPI TANDORI

07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>
07.03.
| Ők lettek az idei Táblaképfestészeti Biennálé legjobbjai >>>
07.01.
| MÓRA RENGETEG – A zöld Móra >>>
06.29.
| HOVA TOVÁBB? – 20. ARC közérzeti pályázat >>>
06.24.
| Fellendíti Szeged turizmusát a járvány után a Szabadtéri >>>
06.20.
| Megújult a magyar irodalom fordításának pályázati rendszere >>>
06.18.
| PesText – Tarol a Reset! >>>
06.09.
| Mégis lesz Szabadtéri Játékok a Dóm téren >>>
06.05.
| Életre kel az árvíz előtti szegedi belváros >>>
06.05.
| A FISZ új kötetei >>>

Drubina Orsolya, Eszteró István, Fellinger Károly, Jász Attila, Kovács Dávid, Alice Oswald, Tőzsér Árpád, Vida Gergely, Zalán Tibor versei

Boldog Zoltán, Mátyás Győző, Jesús Moncada prózája

Kulcsár-Szabó Zoltán, Móser Zoltán, Zsadányi Edit, Zsellér Anna tanulmánya

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. A ragyogó tavaszi napfényben szinte csillámlott bibircsókos orcája, ahogy szépítkezett a borotválkozó tükrével a kezében. Arcára a fiatalság illúzióját próbálta kozmetikumok segítségével felkenni. Marcsi, hát te milyen ragyogóan festesz motyogta magában kedvenc nagydarab kisnyugdíjasunk. A rádióban éppen az aznapi híreket sorolták. […]

>>>

Csehy Zoltán: Színek könyve
2020.06.05 - tiszatáj

(POSZTHUMÁN JARMANIÁDA, 1–7)

 

1.

1906, Potters Bar, 21 km-re Londontól (csak a szám miatt

írom: 13 mérföld): Hertfordshire megye,

ahol ókori fazekasok korongjai pörögtek,

az agyagba finom ujjak törleszkedtek,

most és mindörökké (képeslapon nézi) Edward-kori lányok

kifehérített vidámsága tombol, Chroma

lámpaernyő-kalapjuk elektromos erejét másolja,

liliom-magabiztosságukat a védőszentjeik kezében,

a szüzesség még korántsem látszó mártíriumát. A

bogáncs tapad így az emberre, mondja az anyja.

A kiásott római cserépért jól fizetnek: a Hadrianus-kori

mélybe Chroma is leásott, és a Nílus hét ágáig jutott,

és egy fiú magabiztos, fehér hulláját látta úszni az egyiken.

De most még inkább lány volt, Potters Bar-i lilioma

saját festményének lassan száradó mellékalakja,

már ekkor tudta, minden a mellékalakokért van a művészet

ürügyrendszerében. Apja kiásott egyszer egy római

cserépmécsest, de olyan obszcén jelenetet ábrázolt,

hogy dühében eltörte. Az anyja egy hétig bőgött: mennyi,

mennyi pénz kell, és ha… ha egy kicsit visszafogja magát,

ha nem gyűlöli úgy… a boldog tudatlanság kifehérített

lányimitátorait…. a fiús tavasz vadgesztenyeszagú

elsőáldozóit, azt a fiút, akiről nem is tudta, hogy a Nílusba

ölte magát, a saját fiát, aki Edward-kori lányokat fest

régi, gyűrött képeslapokról.

 

 

2.

A víz sárga, mert a felfújható gumicsónak sárgáját

játssza újra. Készülj a sárga koncertjére,

a gyerekszoba kiköltöztetésére a csónakba,

a csónakba, mely most medence, nincs menekvés,

a mentőcsónakot szép lassan a délután mélyére süllyeszti a víz.

 

 

3.

A magakellető fehér: a tisztaság illúziója,

gyilkosa vágynak, erotikának. A menyasszonyi

ruha alatt a fekete tangabugyi vagy a bíbor

csipke magánya. Chroma látja magát,

ahogy az oltár felé tart, a padsorok telis-tele,

Michelangelo, Caravaggio és Hadrianus az első sorban, mögöttük

Oscar Wilde és Bosie, Verlaine és Rimbaud,

Tommaso de’ Cavalieri egy szonett sarkába húzódik,

az oldalhajóból Szent Sebestyén nyílpontos pillantása,

a karzaton érzelgős-lányos Jonatán, hárfázó Dávid,

Thomas Mann fehér lakkcipője most lép

Le Platt-Lynes fotójáról. Az elfojtás egymásra habosított

arányai és perspektívái.

És ha még a menyasszony hasfala mögé látnál:

közvetlenül az úgynevezett teherre! Chroma szinte lekottázza,

ahogy a fehér összeszedetten halad a rítus nyomvonalán:

a szereposztás szerint ő a természet rendje szerint való fekete.

Amikor az oltár elé áll, legjobb barátja, David, búgó hangon

súgja a fülébe: „Élvezz a számba! Gyere, élvezz a számba!”

 

 

4.

Canova antik kísértetei,

orvosi szobrászat, műtőasztal-higiénia,

ahogy leoperálják az elszíneződött részeket,

most, ahogy a meztelen égőt nézi a kórteremben,

ez az én testem, fényt és árnyékot vérzik,

felfalja lassan a pestis,

Chroma nem fogja az eszét veszteni, nem fog

obszcén dolgokat kiabálni, mint az a másik,

az a rettenetes férfi, aki a linóleumon taknyolt

el, kitépte a kezéből a tűket, csöveket,

azt akarta, basszák meg, azt üvöltötte,

hogy ő egy koszos buzi, és azonnal basszák meg,

ez az utolsó kívánsága, hát olyan nagy dolog ez,

aztán elesett és összecsinálta magát a folyosón.

A gyógyszerektől van,

mondta a higgadt ápoló, pedig őszintének hatott,

az utolsó fázis ilyen: szobor lesz ebből is,

szép lassan kioperálják belőle a színeket. Mellékalak

a pestis Canova-domborművén. Az antikvitás

kísértete. A halál ad formát az életnek, mondja

Chroma filmjében a filozófus. Nem tudná még egyszer megnézni.

A meztelen égőt figyeli inkább, a meztelen égő napról napra szebb,

elképesztő, ahogy teszi a dolgát.

 

 

5.

Ha Malevics fehéren fehérje a „menny bélése”,

és ha a festészet a fehér szabadság

színtelen szakadékába kénytelen zuhanni,

mi értelme van kiszolgálni egyetlen hatalomittas

színt, mely nyilvánvalóan téves önmeghatározásokkal hozakodik elő?

Nem épp a fehérrel, az ólomfehérrel

mérgezték magukat a rómaiak? És a festőbetegség? Nem a fehér okozza-e?

A mindent lefedő titániumfehér harcedzett izmait

nézegeti a tükörben. A történelmi fehér, a retusáló fehér.

Anyám elvitt megnézni a Fehér Tornyot:

koszos és szürke volt, a Whitehall még koszosabb, még

szürkébb, és Rómában a Nagy Írógép, hiába mossák, kétségbeesetten

szürke. Malevics fehérje lenne a kivétel?

Anyám, ilyen nincs.

 

 

6.

Fehér kontyvirágot, fehér kontyvirágot,

Apám! – mondta Chroma, a születésnapomra,

ha szeretsz, fehér kontyvirágot kérek! 106

nemzetség, 4000 faj: lehet vitorlavirág (Spathiphyllum)

vagy titánbuzogány (Amorphophallustitanum),

fehér kontyvirágot a születésnapomra.

Ki vagy te, Vita Sackville a sissinghursti kastélykertben?

Mordult rám zsávolyzöld apám, a katonaruhás,

örült, hogy két nap eltávozást kapott,

és én így fogadom, hogy ezt kell hallania,

mert a rohadt szirénázás nem elég,

hogy kontyszar vagy mi a picsa,

mit csináltál ezzel a gyerekkel, asszony?

üvöltötte, aztán egy bádogdobozt vetett elém,

telis-tele halott, temetetlen ólomkatonával.

 

 

7.

Trevelyan könyvében a fehér lovag,

a miniatúrát ahogy körbenövi a fehér rózsa,

hasított ujjú zeke, keze a szívén, nekidől

egy fának, jaj, Nicholas Hilliard,

hogy rajzoltál ilyet? A légvédelmi szirénák

elől be a tornyokba, be a bombázás

elől ezekbe a rózsákkal benőtt,

időtlen tornyokba, a Képes angol társadalomtörténetbe,

a két fedél biztonságába,

a fekete-fehér világba, ahol

nyakfodrot viselnek a lovagok,

és ahol fekete-fehérben is színes a páva farka,

és elpirul az iskolásfiúk orra.

 

(Megjelent a Tiszatáj 2019. májusi számában)


Címke: , ,
2020.07.13 - tiszatáj

GUILLAUME MÉTAYER TÜRELEMÜVEG CÍMŰ KÖTETÉRŐL
Guillaume Métayer-t hazájában irodalomtörténészként, Fried­rich Nietzsche fordítójaként, a magyar irodalom (például József Attila és magyar kortárs szerzők) francia tolmácsolójaként is ismer(het)ik, és nem mellesleg költőként is, aki nemrégiben a Magvetőnek köszönhetően a magyar olvasóknak is bemutatkozott az Időmérték címet viselő sorozatban. Debütálás tehát ez a vékonyka, kabátzsebbe illő kötet… – ÉLES ÁRPÁD KRITIKÁJA

>>>
2020.07.12 - tiszatáj

A HALHATATLAN GÁRDA
Csúcsra járatta üzletpolitikáját a Marvel Moziverzum: a Végtelen háború és a Végjáték téren-időn átívelő, ősgonoszt földbe tipró és sajnálatosan gügye humorú szuperhős-megalomániái nemcsak rekordbevételt gyűjtöttek össze, hanem az egykor csillogó páncélzatú Bosszúállók hitelét is lerombolták. Tavaly még a hírét is alig lehetett hallani, a Netflix viszont nemcsak az év eddigi talán legnagyobb sleeper hitjével örvendeztet, de hathatós szintézist is nyújt a megafilm-panelekbe fáradtaknak… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.07.11 - tiszatáj

SZABÓ GÁBOR: TÖRTÉNETEINK VÉGE
A könyv az Emlékezés a kortárs irodalomban alcímet viseli, ebből, a fülszövegből, valamint a tartalomjegyzék felületes áttekintéséből már világosan kirajzolódik, milyen témát járnak körbe az egyes írások. Ahogyan Angyalosi Gergely is írja az Erdődy Edit-díjas szerzőnek szánt laudációjában: „Szabó Gábor tanulmányai ugyanis nem egyszerűen különféle szerzők egyes műveiről szóló, egymástól elkülönülő esszék, hanem végigvonul rajtuk […] egy jól körülírható problematika”… – DECZKI SAROLTA KRITIKÁJA

>>>
2020.07.10 - tiszatáj

INTERJÚ AZ AZNAP PROJEKT TAGJAIVAL
A dunakanyari AZNAP Projekt a transzzene, valamint a jazz fuzionálásának igazán különleges hangzásvilágával bűvöli el hallgatóit. Ennek a formációnak idén jelent meg az első nagylemeze Számtalan címmel. A zenekar három tagjával beszélgettünk, Stanislaw Lazarussal (doromb, mc), Németh Balázs Kristóffal (dob) és Őri Kiss Botonddal (zongora)… – BRESTYÁNSZKI BERNADETT INTERJÚJA

>>>
2020.07.09 - tiszatáj

FAMILY ROMANCE, LLC
Dokumentumfilmként talán jobban üzemelne a sztori. Kaspar Astrup Schröder 2012-es, itthon a 10. VERZIO Fesztiválon bemutatott, Családkölcsönző című etűdje egy famíliatagok bérbeadásával foglalkozó japán férfit követ nyomon: szakmájában hibátlanul teljesít, népes otthonában viszont a magány öngyilkosságba taszító gondolata foglalkoztatja… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.07.07 - tiszatáj

BÁN ZSÓFIA: VAGÁNYBAGOLY ÉS A HARMADIK Á
Bán Zsófia mesekönyve kellemes időtöltést nyújthat felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt, hiszen kimagasló nyelvi leleményével olyan örökérvényű igazságokat fogalmaz meg kilencvenhat oldalban, amelyek minden korosztály számára megszívlelendők. Az érzékenyítő célzattal íródott kötet az „avagy mindenki lehet más” alcímet viseli, utalva ezzel a történet mondanivalójára… – VOJNICS-ROGICS RÉKA KRITIKÁJA

>>>
2020.07.07 - tiszatáj

(1928–2020)
Talán olyannyira mitikus ködbe burkolózott Morricone személye, hogy nem is hinnénk, karrierje valójában iskolapéldája a szamárlétra végigjárásának. Rádiójátékokhoz szerzett zenét, az első években megkötötte a kezét az amerikai slágerritmusukhoz való kötelező idomulás. Később váltott, improvizációs-avantgárd dallamokat komponált az Il Gruppo kísérleti műhelyében, a klasszikus témákat jazz-zel, funkkal fuzionálva… – SZABÓ G. ÁDÁM NEKROLÓGJA

>>>
2020.07.06 - tiszatáj

SZEMÉLYES KÖNYVAJÁNLÓ
Nagyon is jól emlékszem, és időről-időre újra emlékeznem is kell arra a kényszerű megtorpanásra, amikor Báthori Csabát a piarista orosztanárunk visszaparancsolta a helyére. Második utáni nyáron Csaba lefordította Gogol Revizorját, mert nem volt megelégedve az ismert fordítással. Kezében a kockás füzettel a katedra felé indult, hogy tanárának átadja egész nyarának, minden erejének és tudásának summázatát, az újrafordított Revizort… – MÁTÉ-TÓTH ANDRÁS ALÁNLÓJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő