07.31.
| Szabó T. Anna és Bősze Ádám lesz a Képmás-estek vendége a festői Halász-kastélyban >>>
08.23.
| Költözik a budapesti Fülesbagoly Tehetségkutató >>>
08.21.
| Lesz 32. Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja >>>
08.20.
| Három új kiállítással készül a nyitásra a Ludwig Múzeum >>>
08.15.
| Beethoven-esttel készül a Szegedi Szimfonikus Zenekar a Szabadtérire >>>
08.05.
| Törzsasztal Műhely – Irodalmi minisorozat a Grand Caféban >>>
08.01.
| Duda Éva Társulat SUMMER INTENSIVE 2020 >>>
08.01.
| Főszerepben a kortárs fotográfia az idei Garten programjában >>>
07.30.
| Szemtestvér – Filmpremier és beszélgetés a Capa Központban >>>
07.29.
| Grand Café – Harag Anita Évszakhoz képest hűvösebb c. noválláskötetének bemutatója >>>
NAPI TANDORI

07.20.
| Díjakat nyert Bollywood-ban Goztola Kristina új filmje >>>
07.15.
| PesText RESET – az irodalom most is összeköt – Csillagharcos érkezett! >>>
07.14.
| MOME Kreatív Pakk gyerekeknek a nyári szünetre >>>
07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>
07.03.
| Ők lettek az idei Táblaképfestészeti Biennálé legjobbjai >>>
07.01.
| MÓRA RENGETEG – A zöld Móra >>>
06.29.
| HOVA TOVÁBB? – 20. ARC közérzeti pályázat >>>
06.24.
| Fellendíti Szeged turizmusát a járvány után a Szabadtéri >>>
06.20.
| Megújult a magyar irodalom fordításának pályázati rendszere >>>
06.18.
| PesText – Tarol a Reset! >>>

Drubina Orsolya, Eszteró István, Fellinger Károly, Jász Attila, Kovács Dávid, Alice Oswald, Tőzsér Árpád, Vida Gergely, Zalán Tibor versei

Boldog Zoltán, Mátyás Győző, Jesús Moncada prózája

Kulcsár-Szabó Zoltán, Móser Zoltán, Zsadányi Edit, Zsellér Anna tanulmánya

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. A ragyogó tavaszi napfényben szinte csillámlott bibircsókos orcája, ahogy szépítkezett a borotválkozó tükrével a kezében. Arcára a fiatalság illúzióját próbálta kozmetikumok segítségével felkenni. Marcsi, hát te milyen ragyogóan festesz motyogta magában kedvenc nagydarab kisnyugdíjasunk. A rádióban éppen az aznapi híreket sorolták. […]

>>>

Bio- és szociális monokultúrák
2020.06.04 - tiszatáj

A biomonokultúrák előnyeit és hátrányait jól ismerjük. Az ember, amióta agrár­technológiákat alkalmaz, a monokultúrákat részesíti előnyben. Az egyetlen fajtából vetett gabonát könnyebb művelni, aratni, nagyobb hasznot hoz rövid távon. Hosszabb idő alatt azonban jelentős hát­rá­nyok jelentkeznek, a monokultúra kizsákmányolja a talajt, csökken a termésátlag, pedig más növények számára még bőven volna erőforrás. A monokultúra érzékeny az újonnan megjelenő fertőzésekre, vírusokra, baktériu­mokra gombákra. Ha még nincs megfelelő ellenszer, egyetlen fertőzés elviheti az egész termést, akár hatal­mas, országnyi területen is. Hátrányos a mono­kultúra az erdészetben is. A kizárólag azonos fajhoz tartozó fákból álló erdő érzékenyebb a károkozókra, kisebb az önvédelmi képessége. A sokféle fajból álló komplex erdő sokféle káros hatástól képes magát megvédeni és sokkal összetettebb a benne helyet találó állatvilág is. A biológia arra tanít minket, hogy kerüljük a monokultúrákat, mert ezek a szerveződés egy magasabb szintjén gyengék, védtelenek és hosszú távon biztos a pusztulásuk.

Amikor az ember közösségeket hozott létre, ezek diver­zi­tá­sát a benne lévő egyének személyiségének a változatos­sága eredményezte, és ez jelentős tényezője volt a közösségi kultúráknak. A közösség mindenki számára biztosította az életfeltételeket, de a közösség működéséhez sokféleképpen lehetett hozzájárulni. Voltak kiváló vadászok, élesszemű nyomkövetők, remek növényismerők, gondoljunk csak az ember által használt gyógynövények ezreire, de egy bolondos ember vidámságot keltő bohóckodásának is meglehetett a haszna. Ha mindenki egyforma lett volna, a közösség nem maradhatott fenn, mert azt a kevés dolgot, amihez mindenki egyformán értett, ugyan kitűnően elvégezhették, de ha másra, sokféle másra lett szükség, elpusztultak.

Amikor a közösségi élet visszaszorult, majd szinte meg is szűnt, a nagylétszámú társadalmak belső szerkezetét két, sokszor ütköző tendencia alakította. A komplex társada­lom­ban sok embert kell ellátni, sokféle munkára, nyers­anyagra, technológiára van szükség. Az egyik tendencia a sokféleség megőrzése. Kell kovács, pék, paraszt, szabó, kereskedő, hivatalnok, tanító, orvos. Hamar megjelenik a másik igény is, kellenek egyforma harcosok, sok, hogy védjék a társadalom vélt vagy való érdekeit, kellenek papok, hogy valamilyen egységes hiedelem segítsen a fegyelmet, a viselkedésbeli mértéktartást megőrizni, és amint komplexebb társadalmak jöttek létre, szükség volt a többé-kevésbé egységes hivatalnok rétegre is a tisztességes kormányzáshoz.

Az ember még a közösségek előtti állati mivoltában elfogadja, kívánja a hierarchikus szociális kapcsolatokat. Kell a rangsor, megkönnyíti az elosztást, kell a főnök, aki vállalja a vezetés felelősségét és leveszi a többiekről a kockázatét. Amikor tehát a közösségek felszívódtak és helyüket a valamilyen konkrét cél érdekében létrehozott szervezetek foglalták el, ezekben is megjelent a hierarchia, a főnökök sokasága. Egyetlen ember, ha erre adottsága van, akár két-háromszáz társa sorsát képes átlátni, vezetni őket a mindennapi életben. Ha sokmillió ember csoportjáról van szó, akkor a belőlük kialakuló közösséget csak hierarchikusan lehet jól vezetni, sokféle kisebb-nagyobb szervezet egy-egy főnökkel. A sok főnökből is csoportok alakulnak, azokat is vezeti valaki, és néhány ilyen szerveződési szint, amely egyre kevesebb embert foglal magába, már akár egyetlen elismert vezető útmutatásai alapján is működik. Nevezhetjük ezt a vezetőt törzsfőnöknek, királynak, elnöknek, diktátornak. Mindegyik legfőbb problémája az, hogy a vezetéshez szükséges megbízható adatokhoz jusson. Az adatok a legalsó rétegből, a nagy populációból érkeznek és arról szólnak, hogy ki hogyan él, mihez ért, mire lenne szüksége és hasonlók. A néhányszáz fős társadalmaknál könnyű volt, a hierarchia csúcsán lévő személyesen ismert mindenkit. Ahogy nőtt a létszám, egyre több szerveződési szint iktatódott a legfelső vezető és a társadalom legalsó rétege közé. Ez azt ered­mé­nyezte, hogy az adatok egyre megbízha­tat­la­nab­bakká váltak, mert a beiktatott szerveződési szintek főnökei már nem abban érdekeltek, hogy az igazi adatokat, a legalsó szint igényeit, problémáit juttassák a magasabb szintekre, hanem abban, hogy a saját szociális problémáikat, hatalmi harcait kezeljék, ezért felfelé mindig hamisak az adatok. A különböző modern társadalmak sokféle szociális eszközzel próbálják ezt a problémát kezelni, megoldás a hűbérurak kialakítása egy-egy szinten, de nem túl sok, és felettük egy uralkodó. Sokmilliós társadal­mak­ban megjelent a demokrácia különféle elképzelése és ugyan ennek ideális formája a tömeg­társadal­makban sohasem működött, de ha lehetővé teszi a szabadság különféle megnyilvánulását, a szabad beszéd, a szabad írás, a szabad életmód választás lehetőségeit, elég jól működik. A legfelső szinten lévő főnök viszont sokszor azt képzeli, hogy akkor kapja meg az ideális adatokat az egészről, ha csökkenti a változatosságot, ha kialakít valamiféle kulturális monokultúrát. Ne szabadjon összevissza beszélni, mert akkor nehéz felmérni, kinek van igaza, ne szabadjon szabadon irka-firkálni, mert ez megronthatja az egységet és elfedi a lényeget a felső szinten üldögélőktől. A kulturális monokultúra ugyanolyan problémákkal küzd mint a biológiai. Rövid távon nagyon hatásos, például háborúk idején, amikor mindenki elfogadja, hogy csak egy cél, a győzelem fontos, a monokultúra jól működik, sőt, csak a monokultúra működik jól. Békésebb világban, mint a miénk is, a monokultúra káros, elvész a társadalom kreativitása, önkorrekciós képessége, az elfojtott egyéni szabadságok helyet adnak az irreális hiedelmeknek, és már középtávon a diktatúra bukását hozhatják. A társadalom elfogadott, támogatott sokszínűsége, a legalsó szint szabadsága a békés, kiegyensúlyozott élet alapja.

A kulturális monokultúra életveszélyes.

Csányi Vilmos


Címke: , ,
2020.08.03 - tiszatáj

BERNÁTH DÁNIEL ÉS CSIZIK BALÁZS GEOTAXIS C. KIÁLLÍTÁSA
Bernáth Dániel és Csizik Balázs képzőművészete bizonyos tekintetben a kibernetikusan vezérelt társadalom elképzeléseire is reflektál, azzal párhuzamosan, hogy képalkotási elképzeléseik az absztrakció mentén épülnek fel. Mindemellett pedig azon is dolgoznak, hogy bizonyos képzőművészeti attitűdöket és tradíciókat újragondoljanak és egy olyan alkotói praxist alakítsanak ki, mely képes a mai kor „képiségét” sajátos módon, akár hitelesen is megjeleníteni… – IGOR SPLIT KRITIKÁJA

>>>
2020.07.28 - tiszatáj

INTERJÚ HERCZEG TAMÁSSAL
Közel 20 éve vagyok munkakapcsolatban a Szabadtéri Játékokkal. Ha meg kellene nevezni, hogy melyik a legfontosabb előadásunk, akkor most egyértelműen azt tudnám mondani, hogy az Akárki. Témáját tekintve elképesztően pontosan reagál a művészet erejével mindennapi életünkre. A vírus közepette az emberi létezésről, az elmúlásról beszél, amiből próbálunk kilábalni, és amiből időnként vissza-visszarángatnak minket a mindennapok […]

>>>
2020.07.27 - tiszatáj

ÁCS MARGIT: PÁRBAJ
„Görcsösen óvtam az önálló személyiségem fikcióját – ugyan, kinek van mindenkitől független személyisége?” Az idézet Ács Margit Párbaj című regényéből származik – ebben az eset­ben megfelelő műfaji jelölő a levélregény terminus –, s an­nak ellenére, hogy ez csak egyike a könyvben elhangzó temérdek elgondolkodtató kijelentésnek, mégis egy igen komoly dilemmát helyez a fókuszba… – JANCSOVICS KLAUDIA KRITIKÁJA

>>>
2020.07.26 - tiszatáj

A K-ARTS ACÉLSZOBRÁSZATI KIÁLLÍTÁSA A REÖK-BEN
A REÖK-ben látható válogatás természetesen a térbeli korlátok miatt a monumentális, köztéri plasztikákból csak korlátozottan vonultathat fel, de a szemle így is érzékelteti, hogy az indusztriális plasztika milyen sokszínű, változatos, kreatív megoldásokra képes. Ahogyan a plasztikai ábrázolások tárgykörében is a tradicionális eszközöket, a vésőt és kalapácsot számos esetben felváltották a plazma és lézer vágók, a CNC megmunkáló eszközök, úgy bizonyos ódivatú fogalmainkat érdemes sutba vágnunk… – NÁTYI RÓBERT ÍRÁSA

>>>
2020.07.23 - tiszatáj

MEDVEVILÁG SZICÍLIÁBAN
Olasz–francia koprodukcióban hozta tető alá Dino Buzzati 1945-ös gyerekkönyvét Lorenzo Mattotti képregényíró és illusztrátor. A tavalyi cannes-i szemle Un Certain Regard-szekciójában bemutatkozott Medvevilág Szicíliában noha bizonyos pontokon eltér a forrásanyagtól, zömmel ahhoz hű adaptáció, mely gyermekek, fiatalok és idősek megszólításában egyaránt jeleskedik… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.07.23 - tiszatáj

AKÁRKI
A Szegedi Szabadtéri Játékokat annak idején a salzburgi fesztivál mintájára találták ki. Az ottani Dóm előtt minden évben visszatérő darab az Akárki című misztériumjáték. Ez még soha nem ment Szegeden. Idén viszont a koronavírus miatt csonka évadban ebből tartanak előadást. Bemutató pénteken, de csütörtökön már közönség előtt tartottak nyilvános főpróbát… – MÁROK TAMÁS AJÁNLÓJA

>>>
2020.07.23 - tiszatáj

AGRIPPINA
A jó opera nem olyan bonyolult dolog. Végy egy kitűnő karmestert, néhány nagyszerű és melléjük pár megfelelő énekest! A rendező gondolja végig pontosan miről szól a darab, és miért szól ma, hozzánk! Aztán rendeljetek alá mindent a célnak! Lehet bátran húzni, a szövegen alakítani, újrafordítani! Koncentráljatok a játékra, újrahasznosított díszlet is megteszi, a jelmezeknek fontosabb a karaktere, mint a méregdrága gazdagsága! Ja, és mindebben hinni, kell, hosszan, ámde nyitott szívvel próbálni! A nagy Händel eredeti szándéka másodlagos… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2020.07.22 - tiszatáj

GARACZI LÁSZLÓ: HASÍTÁS
Garaczi ötödik lemur-kötete mintha a klasszikus fejlődési regények szerkezetét imitálná – a fejezetek hét életkori csomópontot jelölnek ki, kronológiai sorrendet tartva kisgyerekkortól az emberélet útjának – századunkban (ha nem is a kelet/közép-európai társadalmakban) legalábbis remélt feléig, az elbeszélő/főszereplő körülbelül 45 éves koráig. A téma is a tradicionális, XIX. századi Bildungsroman sémába illeszthető: hogyan talál hivatására egy ifjú ember, hogy válik íróvá, milyen buktatókon keresztül lesz a fecniből – ha legépelik – mű… – MOLNÁR ZSUZSA KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő