Bányai Tibor Márk versei
Ez van.
A fönt külön, és külön
a lent, és valami
valamijének a csöndje.
Madarak röpte.
Szembe süt a nap,
hang nélkül,
érzések nélkül.
Nincs alvás, mert
nem lehet aludni.
A fa hasonlít
az emberre éjfél után.
[…]
Golden Virginia
Megöntöd az üreget,
óránként élő orgazmus,
hasonlat a nyelvre,
csilló és búzaföld mozgása,
vicc, ami vicces, időlegesen
kapcsolt eső, az ablakban
agresszív zöld mező,
Anglia erdei tágasak,
zsugor Guinness,
lant vasvillából.
De facto
Hommage à Pilinszky
Ez van.
A fönt külön, és külön
a lent, és valami
valamijének a csöndje.
Madarak röpte.
Szembe süt a nap,
hang nélkül,
érzések nélkül.
Nincs alvás, mert
nem lehet aludni.
A fa hasonlít
az emberre éjfél után.
Kérdés az időről,
eggyel konkrétabb kérdés.
Érthető?
Ismerhető?
Neve a névnek?
Tudható a patás
és úszóhártyás láb
fájdalma?
A felsorolás egyes elemei
ismeretesek?
Pirkad. Fényben a fák.
Egyet lépni. Birtok- és
tulajdonviszonyok hiánya,
részleges fennforgása
ingóságok vonatkozásában.
Megérte.
Jön a napszállta, a bőrön
érezni a csukott szem
mögé konzerválódó napszakot.
Forróság, félálom, fájdalom,
audiovizuális ingerek.
Nosztalgia újabb kulturális
hasonlattal. Árnyék.
Csend. Szülők
jönnek, sírnak,
ölelnek. Bekövetkezik
a nosztosz egy bibliai
utalás révén. Fúj a szél.
Vágyakozás a párbeszédre
azzal, akivel nem lehet. Életen át
tartó törekvés. Dobog a szív,
egyre ütemesebben.
A szó önértéke devalválódik.
Madarak, lécek, ketrecek.
Nyelvfilozófiai felvetés.
A nem történő beszéd
nem-beszédhangokkal.
A dialógus terében egyvalaki.
Tárgyak, képzavar, fáradás.
Egy kívülálló lát
és néz, kő, prés.
És rovátka és törmelék.
A ráncok lefutása az arcon
analógiás viszonyt mutat a sírással.