Tiszatájonline | 2020. június 3.

Bányai Tibor Márk versei

Ez van.

A fönt külön, és külön
a lent, és valami
valamijének a csöndje.
Madarak röpte.
Szembe süt a nap,
hang nélkül,
érzések nélkül.

Nincs alvás, mert
nem lehet aludni.
A fa hasonlít
az emberre éjfél után.
[…]

A FISZ-líraműhely jelen formájában 2018 februárja óta működik, Mezei Gábor és Szabó Marcell vezetésével. Elsődleges célkitűzése olyan olvasói gyakorlat kialakítása, melyet a résztvevők az írás egyéni folyamatában hasznosíthatnak. A közös olvasás során minden írást saját nyelvi játékterén belül, saját versnyelvéhez viszonyítva elemzünk. Kiindulópontunk, hogy ne a változó és változékony poétikai törekvések felől olvassuk a műveket, még kevésbé, hogy ezen tendenciák között értéksorrendet állítsunk fel, hanem hogy a vers meghozta poétikai döntéseket kiemeljük. A közös munkafolyamat során mindezek mellett az esetleges belső nyelvi, stiláris, figurális és képi ellentmondások azonosítására vállalkozunk.  

Bányai Tibor Márk 1979-ben született Pécsen, költő, kritikus, Budapesten él, a KRE oktatója, a JAK és a FISZ tagja.

 

Golden Virginia

Megöntöd az üreget,

óránként élő orgazmus,

hasonlat a nyelvre,

csilló és búzaföld mozgása,

vicc, ami vicces, időlegesen

kapcsolt eső, az ablakban

agresszív zöld mező,

Anglia erdei tágasak,

zsugor Guinness,

lant vasvillából.

De facto

 

Hommage à Pilinszky

Ez van.

A fönt külön, és külön

a lent, és valami

valamijének a csöndje.

Madarak röpte.

Szembe süt a nap,

hang nélkül,

érzések nélkül.

Nincs alvás, mert

nem lehet aludni.

A fa hasonlít

az emberre éjfél után.

Kérdés az időről,

eggyel konkrétabb kérdés.

Érthető?

Ismerhető?

Neve a névnek?

Tudható a patás

és úszóhártyás láb

fájdalma?

A felsorolás egyes elemei

ismeretesek?

Pirkad. Fényben a fák.

Egyet lépni. Birtok- és

tulajdonviszonyok hiánya,

részleges fennforgása

ingóságok vonatkozásában.

Megérte.

Jön a napszállta, a bőrön

érezni a csukott szem

mögé konzerválódó napszakot.

Forróság, félálom, fájdalom,

audiovizuális ingerek.

Nosztalgia újabb kulturális

hasonlattal. Árnyék.

Csend. Szülők

jönnek, sírnak,

ölelnek. Bekövetkezik

a nosztosz egy bibliai

utalás révén. Fúj a szél.

Vágyakozás a párbeszédre

azzal, akivel nem lehet. Életen át

tartó törekvés. Dobog a szív,

egyre ütemesebben.

A szó önértéke devalválódik.

Madarak, lécek, ketrecek.

Nyelvfilozófiai felvetés.

A nem történő beszéd

nem-beszédhangokkal.

A dialógus terében egyvalaki.

Tárgyak, képzavar, fáradás.

Egy kívülálló lát

és néz, kő, prés.

És rovátka és törmelék.

A ráncok lefutása az arcon

analógiás viszonyt mutat a sírással.